Ninda

42 ← →

„Ha olyan embert akarsz az országod élére, aki majd jól elbánik azokkal, akik nem tetszenek neked, jó, ha tudod: azokkal fog elbánni, akik neki nem tetszenek. Csak idő kérdése, és közéjük fogsz kerülni.”

Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
82.

Sỳÿndoṙeìa
Ḱaŷndïm
59. ḱuòỹd 18.
a fehér órája
– Különös így a város, nem igaz? – kérdezte Larenka, lassan sétálva át a Lỹksiâp téren. – Már egy ideje nincsenek tüntetők sehol. De annyira megszoktuk, hogy a belső, sőt a külső városrészekben is minden tér, park, főút tele van tüntetőkkel, hogy szinte furcsán hat egy normális város; főleg a főváros. Akik önök közül nem jártak még Ḱaŷndïmban, amióta a diktátor megbukott, azoknak figyelmébe ajánlom itt éppen szemben a Ḱwdaṙẁt bank épületét, még inkább azt a furcsán fehér téglalapot kissé balra. Látják, mennyire elüt a fal rendes színétől? Ott valaha egy kép volt, az elnök úr őméltósága szokásos gondterhelt, felelősségteljes arcával jelentéseket olvas. Amikor már nagyon kezdett kihűlni a sòsymleves, jótékony kezek egy éjjel kicserélték a képet. Mondanom sem kell, hogy egészen másvalaki arcára. A hatalom akkor már nem merte visszatenni őméltóságát. Aztán persze le kellett venni azt is, és azóta nincsen ott kép. De foglalkozzunk inkább az emberekkel. Ezt a fiatal párt meg is szólítom. Üdvözöllek benneteket, Larenka Szontiszkovarikinde vagyok a BGH-tól. Hogy vagytok?
  A páros, egy tíz év körüli fiú és lány boldogan nézett a kamerába, amiért maga Larenka interjúvolja meg őket.
  – Nagyszerűen – mondták kórusban, és nevettek.
  – Nektek megváltozott az életetek, amióta nincs hatalmon Ḱïyṙeàn?
  – Igen, nagyon – mondta a lány. – Én Áiṙsy vagyok, ő pedig az ikertesóm, Vòmast. A miénk amolyan Sôdÿ-Vôdÿ-történet, a szüleink lelkes hívei voltak Ḱïyṙeànnak, mi meg titokban dolgoztunk az ÀLAN-ban. Most már nem titkolózunk többé.
  – És a szüleitekkel mi van?
  – Hát próbálják megemészteni. Kicsit összevesztünk. De majd megszokják. Nekik kicsit tovább tart. A nagyszüleinknek meg még tovább. Így megy ez…
  Vỳḩaůteń mély sóhajjal elkapcsolta a készüléket a Jakelára, egy jaungaimaszi illetőségű csatornára – ez egyike volt a kevés külföldi adónak, amiket a Ḱïyṙeàn-rezsim idején sem blokkoltak –, mert mostanában rendszeresen nézett Nindával kapcsolatos híreket, és Jaungaimaszon a helyreállítási munkálatokról szóló műsorok mellett úgyszólván kizárólag Nindának jutott műsoridő. Ízlésesen berendezett kis stúdiót látott, a nyelvjelző szerint szindorul beszéltek. Két férfi. Fölkapcsolta a hangot.
  – …hegységben. Gyakorlatilag nem is lehet semmit helyreállítani a városból, ha ezt így hagyjuk. Az egész omladékot el kell hordani.
  – Igen, én is látom – szólalt meg egy női hang, és a kép jobb felén megjelent egy arc egy másik helyszínen. De hiszen ez Ìsy. – Nagyon hasonlít a mi esetünkre. Az egész völgy a hegyoldal alá került.
  Á, persze, az ötvenötös dõrkwyàpi rengésről beszél, értette meg Vỳḩaůteń.
  – Beszéltem Angrakuttal, megpróbálnak még ma elindulni hozzátok a Dzsorgenun Hírgivel, ez egy kisebb hajó, de mindenük van, ami ehhez a munkálathoz kell.
  Igen, Ìsy most a Kapcsolatnál dolgozik, ez a legújabb kormányszerv, tulajdonképpen egyfajta minisztérium, aminek az a dolga, hogy összekösse Sỳÿndoṙeìát és a Testvériséget. A ḱïyṙeànista ellenzék fölcserélte a két zenei hangsúlyt a sỳÿndoṙ nevében, Ârõp helyett Ãrôp, vagyis nem Kapcsolat, hanem egy kábulatot előidéző virág neve, és arra utalnak vele, hogy ez a szervezet elkábítja a sỳÿndoṙokat, hogy fogadják el természetesnek a sũùnỹ megszállást. Gyenge vicc. És ostobaság. Vỳḩaůteń mostanra számot vetett a múlttal és már világosan látta, mekkora jótétemény volt Sỳÿndoṙeìa számára a Testvériség eljövetele és Ḱïyṙeàn elmozdítása. Már nem hitt Ḱïyṙeànban; ellenkezőleg, mélyen megvetette és haragudott rá, amiért kitalált nagyszerűségével szédítette a nemzetet és őt magát is, pedig nem volt más, csak egy tehetetlen és tehetségtelen, felkapaszkodott alak, akinek nem volt más módja megtartani a meg nem érdemelt hatalmat, mint mítoszokat költeni maga köré és a nemzetet az ő imádójává alacsonyítani.
  Külön fejezetet szentel a kérdésnek az emlékirataiban. Százan meg százan megírták már, mennyi ostobaságot terjesztett a rezsim az elnökről, kezdve az olyan ártalmatlan hazugságokon, hogy ő a legmagasabb férfi az országban (átlagos termetű volt, ezeregyszázkilencven ḩỳen), egészen odáig, hogy át szokta olvasni tárgyalások előtt a bírósági vádiratokat, és csalhatatlanul megállapítja, hogy a vádlott bűnös-e – s a bírónak aztán utasításba adja, hogyan kell ítélnie. Vỳḩaůteń azokhoz csatlakozott, akik ezt dajkamesének minősítették, egy sỳÿndoṙ bíró soha nem engedné, hogy így semmibe vegyék a munkáját és a bíróság tekintélyét, még az elnöknek sem. Nem tért ki konkrét esetek részletezésére, amikor Ḱïyṙeàn dühöngött, mert a bíróság nem úgy ítélt, ahogy ő szerette volna – de nem a bírósághoz nyúlt hozzá, így is volt éppen elég baja a csillagközi közvéleménnyel, hanem más utakon szerzett érvényt az akaratának. Vỳḩaůteń ezzel nem foglalkozott, ezt megtették mások, már tömegével jelentek meg leleplezések a rezsim bűneiről. Ő arról fog írni, hogyan vált Ḱïyṙeàn rajongójává, milyen volt a világképe ebben a minőségben, hogyan tanult és dolgozott Ḱïyṙeàn géniuszával az eszményképében, és hogyan ábrándult ki egyik pillanatról a másikra egy hét és tizenkét éves kislány hatására, akinek ő addig semmilyen különleges jelentőséget nem tulajdonított – azon kívül, hogy munkája során rendkívüli mértékben terhére volt –, de ez a kislány besétált az Elnöki Dolgozószobába, felrúgta a protokoll összes szabályát, és az az ember, akit ő egész felnőtt életében a legnagyobb gondolkodónak tartott, egyszerűen képtelen volt válaszolni ennek a kiskamasznak a legegyszerűbb kérdéseire.
  Vỳḩaůteń természetesen nem esett abba a hibába, hogy emiatt most majd Ninda kritikátlan rajongójává szegődjék. Azt mondta, hibát a legintelligensebb ember is csinálhat, de súlyos hibát kétszer csak az ostoba követ el. Dẁnśy válaszul közölte, hogy ezt Ninda mondta, ő pedig felvilágosította, hogy Nindának sem minden szava eredeti, ez a gondolat például a Sẁmne-hegyvidéken tömör verses közmondásként is ismert: kìsen ylmẽ dôvẅ, sůsen ãnmè sòmũ. Ezer és egy hely van, ahonnan Ninda hallhatta.
  Nem, nem szegődött Ninda rajongójává. Megkedvelte, az igaz. De nem mint nemzetek tanítóját, aki bölcseket mond a tévéből. Azt a gyereket kedvelte meg, aki velük reggelizett, és ugyanúgy beszélt vele, mint bárki. Nem a volt miniszterhelyettessel beszélt – aki változatlanul a felső tízezerhez tartozott sỳÿndoṙ mérce szerint –, de nem is játszotta meg magát mint Sỳÿndoṙeìa nagy tanítója, a diktatúra megdöntője. Alapjában véve kedves, jóravaló gyerek, és mindenkivel barátságos. Ezt volt alkalma megfigyelni a tévében is, meg amikor Dẁnśyval és Eĩdìvel kiment az utcára és persze hogy nyomban köréjük gyűltek a sỳÿndoṙok. Vûyrd Ḱïyṙeàn volt az egyetlen ember, akivel nem volt olyan igazán barátságos, de vele sem beszélt durván vagy bármi efféle. Keményen, határozottan beszélt, de nem durván – mármint persze a saját mércéje szerint, mert hiszen ami az elnöki protokollt illeti, csoda, hogy az az idióta Îmṙuòp össze nem esett szent felháborodásában, amikor a gyerek sorra hányt fittyet a protokoll összes előírásának.
  Vỳḩaůteń elmosolyodott a visszaemlékezésre. Csak itt náluk, beszélgetés közben derült ki, hogy Ninda nemcsak hogy nem ismeri a protokollt és nem is érdekli, de arról sincsen fogalma, hogy létezik protokoll. Hogy egy állami vezetővel másképpen kell beszélni, mint másokkal. Ő maga mondta meg neki. És persze a választ azzal az örökös szelíd Ninda-mosollyal kapta.
  – Ugyan mitől? Kiérdemelte valamivel?

← →

645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt

ph-27 hombéban [-201] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -176 (2159 › 61:23) 740 888 szó (712 432+24 303+4153) 5 134 455 betű (4 968 789+165 666) 5 672 812 jel (@538 357)	699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:23

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673