-25 ←og-5 Kíreánnál 2 [-2] Ez volt az a nap, amikortól már nem csak mi voltunk rá büszkék. Büszke volt rá az egész Galaxis. Az utókor nem fogja tudni, milyen megtiszteltetés volt abban a korban élni, amely Nindát adta nekünk. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 400.)og‑5 Kíreánnál 2 og-6 asztalnál [-25] Harcolni, amikor már minden elveszett – igen, az hőstett. De beismerni, hogy tehetetlenek vagyunk, az még nehezebb. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 164. sómir)og‑6 asztalnál og-7 lemondatás [47] Némely országban az emberek túl nagy fontosságot tulajdonítanak a kormánynak. Például ha egyáltalán észreveszik. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 144.)og‑7 lemondatás→

---

„Harcolni, amikor már minden elveszett – igen, az hőstett. De beismerni, hogy tehetetlenek vagyunk, az még nehezebb.”
 


Amióta felépült az elnöki palota, talán most először tartották a kapuját ilyen hosszan nyitva. Azután is nyitva maradt, hogy a három kislány kilépett rajta. Mennydörgésszerű tapsvihar fogadta őket, az emberek ujjongtak, rikoltoztak. Ninda és két társa – utóbbiak ismét porálarcban – megállt a kapu előtt és várt.
  Három riporter is volt ott. Ḱeŷl Lỹŷkśůnaḩỳ és Larenka Szontiszkovarikinde, akikkel akkor találkozott először személyesen, és Nomboka, aki majdnem olyan messziről érkezett a szúnik egyik hajójával, mint maga Ninda, és egész sor megbeszélt interjút mondott le, hogy itt lehessen.
  Larenkának engedték át az első kérdezés jogát.
  – Mit gondolsz Vûyrd Ḱïyṙeànról, Ninda? – kérdezte.
  Ninda néhány pillanatig gondolkodott, aztán könnyedén megvonta a vállát.
  – Ḱïyṙeàn értelmes ember – felelte. – De tökéletesen hiányzik belőle a döntésképesség. Lehet, hogy csak most, öregkorára veszítette el, nem tudhatom. De a legalapvetőbb kérdést tettem föl neki, amit egy igazi vezetőnek gondolkodás nélkül kell tudnia megválaszolni, hiszen erre a kérdésre már akkor tudnia kellett volna a választ, amikor elnök lett. Jól jegyezzétek meg a szavait. – Ninda fölemelte az ujját, úgy idézte. – „Kénytelen vagyok beismerni, hogy nem tudok olyan választ adni a kérdésedre, amit el tudnál fogadni, amit válasznak tudnál tekinteni. Huszonöt éves politikai pályámon te vagy az első.” Jegyezzétek meg, sỳÿndoṙok, hogy itt voltatok és hallottátok, amint Vûyrd Ḱïyṙeàn életében először elismeri, hogy nincs válasza. Most viselkedett úgy, ahogyan egy embernek kell – nem pedig úgy, ahogy egy politikusnak, akinek az a lételeme, hogy köntörfalaz, kerülgeti a választ, kétértelműen fogalmaz.
  – Ki vezeti ezentúl Sỳÿndoṙeìát? – kérdezte Lỹŷkśůnaḩỳ.
  Ninda szárazon felelt.
  – Nem tudom. Semmi közöm hozzá. Majd a nép eldönti.
  – Vûyrd Ḱïyṙeàn és az Érśom-kormány?
  – Nem tudom, majd a nép eldönti.
  – Vagy talán Åmmaĩt ÎÌdaṙa?
  – Hát azt nem hiszem.
  – Itt ÎÌdaṙa nagykövet beszél – szólalt meg Ámmaít jól ismert hangja a levegőből. – Meg kívánom erősíteni, hogy semmiféle körülmények között nem vállalok részt Sỳÿndoṙeìa kormányzati munkájában. Ugyanakkor mérhetetlenül megdöbbentene, ha a nemzet a történtek után még bizalmat szavazna Ḱïyṙeànnak vagy az általa kinevezett kormánynak.
  Nombokán volt a kérdezés sora.
  – Milyen embernek találtad Ḱïyṙeàn elnököt?
  Ninda csak néhány pillanatig tűnődött.
  – Engem Vûyrd lelkes hívei eddig is utáltak, és egyébként sem igénylem a szeretetüket, úgyhogy megmondom úgy, ahogy van: nem értem, hogy mit látnak benne annyira csodálnivalónak, sőt azt sem, hogy miért lett elnök. Miért pont ő lett az elnök? Egy teljesen hétköznapi ember, akinek még csak nem is túl magas az intelligenciája, hiszen ebben a helyzetben egyszerűen fogalma sincsen, hogy mihez kezdjen. Azt mondtam, értelmes – igen, de csak átlagos az intelligenciája. Az elején még megpróbálta velem eljátszani a szoszthen-fhaurgát, hogy ő itt bizony az elnök és én őt tiszteljem. De hát én nem tudok egy rangot tisztelni, én csak egy embert tudnék – azt viszont nem találtam meg a rang mögött. Talán már el is veszett az egész, és maradt az üres hivalkodás. Amikor a rangjával nem ért nálam célt, nem maradt semmije, amivel a tiszteletemet kiérdemelhette volna. Csak ez az egy dolog: hogy végre egyszer, talán életében először őszinte volt. Higgyétek el, ez a legnehezebb a világon. Ez okozza, hogy az emberek ennyire nem merik még csak megpróbálni sem. Ezzel csakugyan kivívott nálam valamicske tiszteletet. Semmi mással, de ezzel igen.
  – Te mit fogsz most csinálni? – tudakolta Lỹŷkśůnaḩỳ; ez a kérdés kétségtelenül legalább annyira foglalkoztatta az ÀLAN tagjait, mint az, hogy mi lesz az ország vezetésével.
  Ninda elmosolyodott és végigpillantott a tömegen, akik minden talpalatnyi helyet megtöltöttek a parkban és a Dìtuëyp sugárúton, ott ültek mindenhol, a palota parkjában is. Egyetlen kicsiny terület maradt szabadon, itt a palota kapujánál, ahol a három kislány, a három riporter és hátrébb a díszegyenruhás palotaőrség állt. Az első sorban ott ült Dẁnśy és mellette Eĩdì is.
  – Beszélgetni fogok a barátaimmal, akik miatt idejöttem – mutatott végig az embereken. A tömeg boldogan felmorajlott.
  – És azután?
  – Hát hazamegyek a hajómra. Igazából nekem most iskolában kellene lennem, tudjátok? Nálunk most kora délután van, tanítási idő.
  Az emberek nevettek, Ninda pedig odasétált Dẁnśyékhoz, leguggolt melléjük.
  – Azt hiszem, apád eléggé be lesz zöldülve – mondta neki.
  – Nem baj – nevetett a fiú, és ismét átölelte, csak egy pillanatra. Aztán Eĩdì is.
  – Még nem tértem magamhoz – szipogta –, hogy te itt… és hogy ti tényleg… hogy Dẁnśy a te barátod…
  A kamera ott volt a közelben, az egész tér, az ország, a fél spirálkar látta Ninda vidám grimaszát.
  – Nem olyan nagy csoda. Nekem mindenki a barátom, csak legyen rendes ember. No persze mi közelebbi barátok vagyunk, ez igaz. No, üljünk is le, beszélgessünk.
  Valaki valahol kiadott egy parancsot, és máris ott voltak a teherhordó automaták, asztalt állítottak a palota kapuja elé, köré padokat – újabb protokollsértés –, rá a szokásos tálcákat, poharakat, palackokat.
  – Nem tudlak mindannyiótokat ideültetni az asztalomhoz – foglalt helyet Ninda –, de egyetek velem, legalább azok, akik itt vannak a téren, jó?
  Ezt is értették valahol fent a hajókon, és újabb automaták száguldottak le az emberekhez. Ezek csak ennivalót hoztak, asztalokat nem, képtelenség lett volna helyet szorítani nekik. A legtöbben csak az ölükbe tudták tenni a tálcát, hat-nyolc emberre jutott egy, úgy falatoztak róla.
  – Először is: úgy gondoltam, a ma estét még hagyjuk. Ünnepeljetek, érezzétek jól magatokat. De holnap reggeltől lássatok neki az arcképeim leszedésének, rendben? Szeretném, ha minél hamarabb eltűnnének.
  Kipillantott jobbra, a Mỳỹsloŷndṙuòp irodaház homlokzatára, ahonnan a saját arca nézett vissza rá, a harmadik emeletről lógott egy másfél emelet magas vásznon.
  – Egyébként jó kép – intett az épület felé. – Biztosan mindenhová olyan képkockákat választottatok, amiken jól nézek ki. De én nem leszek egy második Vûyrd Ḱïyṙeàn. Korábban is ezt mondtam, most is ezt mondom. – Ránézett Dẁnśyra. – Mi lesz már? Ideülnétek végre?
  A fiú és a lány megilletődve foglalt helyet az asztalnál.
  – Ez hihetetlen – motyogta Eĩdì.
  – Ugyan mi ebben a hihetetlen? Idejöttem, leszálltam, bementem oda, visszajöttem, leültünk beszélgetni. Egyetek szendvicset. Mi van ebben, ami hihetetlen?
  – Csak… hát nem is tudom. – Eĩdì elnevette magát. – Te vagy a leghíresebb ember ebben az országban… amióta Sỳÿndoṙeìa létezik, senki nem volt ennyire híres és… és népszerű is, mindenki imád téged Ḱaŷndïmtól Sỳýp-Léêkṙonig, a fél Galaxis imád téged, és egyszer csak itt ülök az asztalodnál…
  – Ez is ugyanolyan asztal, mint bármelyik másik. És én se készültem más anyagból, mint bárki ebben az egész nagy tekergő Galaxisban.

---

←og-5 Kíreánnál 2 [-2] Ez volt az a nap, amikortól már nem csak mi voltunk rá büszkék. Büszke volt rá az egész Galaxis. Az utókor nem fogja tudni, milyen megtiszteltetés volt abban a korban élni, amely Nindát adta nekünk. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 400.)og‑5 Kíreánnál 2 og-6 asztalnál [-25] Harcolni, amikor már minden elveszett – igen, az hőstett. De beismerni, hogy tehetetlenek vagyunk, az még nehezebb. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 164. sómir)og‑6 asztalnál og-7 lemondatás [47] Némely országban az emberek túl nagy fontosságot tulajdonítanak a kormánynak. Például ha egyáltalán észreveszik. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 144.)og‑7 lemondatás→

---

625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
712183 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt

ph-21 id [-470] ()ph‑21 id ·· -395 (2139 › 60:49) 734 121 szó (705 897+24 081+4143) 5 085 877 betű (4 921 786+164 091) 5 623 605 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2228. nap, 327 szó/nap, 2282 betű/nap, 77:09/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:1262, 3086 18. 10:47

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673