„Ez volt az a nap, amikortól már nem csak mi voltunk rá büszkék. Büszke volt rá az egész Galaxis. Az utókor nem fogja tudni, milyen megtiszteltetés volt abban a korban élni, amely Nindát adta nekünk.”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
400.
400.
Hait és Ámmaít ragyogott a büszkeségtől.
Mindenki, aki ismerte Nindát, tudta vagy legalább sejtette, mielőtt a találkozóra sor került volna, hogy a kislánynak nem pelyhes az orra, illetve ahogy a szindorok mondják, van fej a vállán. Meg voltak győződve róla, hogy meg fogja állni a helyét. De más a meggyőződés és más a bizonyosság, a gyakorlatban látni, hogy valóban így van.
Voltaképpen, gondolta Hait, soha nem merült fel, hogy Ninda mégiscsak egy gyerek, és nem őt kellene küldeni az államelnökkel való tárgyalásra. Illetve hát voltaképpen nem is küldte senki. Ő maga határozott így. De ettől még gyerek. Százhetvenegy éves süldő lány. Hiába annyira intelligens, ha nincsen elég tapasztalata – de ő a fiatalságából erényt kovácsol, egyszerűen nem hagyja a társalgást tárgyalássá válni, belebonyolódni a politikusok szokásos protokolláris vitastílusába és -módszerébe. Nem megy bele esetek megvitatásába, valószínűleg később sem, mert amazok lehengerelnék a nagyobb lexikális és módszertani tudásukkal. Egyszerűen csak Ḱïyṙeàn fejéhez vagdossa mindazt, amit a nép annyira szeretett volna már megmondani neki.
– Nehéz választ adni arra, amit mondasz – szólalt meg Ḱïyṙeàn hosszabb szünet után; ő is evett egy szendvicset és némi gyümölcsöt. – Legalábbis olyan választ, amivel te meg lennél elégedve.
– Bízd rám, hogy én mivel leszek megelégedve, Vûyrd. Adj olyan választ, amilyent tudsz.
– Nézd. Ha azt mondom, hogy a kormányzati munka megalkuvásokkal jár, arra te azt válaszolod, amit már korábban egy tévébeszélgetésben hallottam tőled: hogy ez üres szólam, amit a politikusok évezredek óta mondogatnak.
– Üres dumát és évszázezredeket mondtam, de egyébként valóban az. De neked akkor sem ezt válaszolom. Mindenki másnak igen, neked nem.
– Megtisztelő, hogy kivétel lehetek.
– Egyébként nem tudtam, hogy nézed a tévészerepléseimet. Neked azért nem azt válaszolom, amit ott mondtam, mert neked válasz helyett kérdés jár. Megalkuvások? Jó. Minek a javára, Vûyrd? Sỳÿndoṙeìa egyre nagyobb nyomorban él. Állítólag már ötvenmillió embernek nincs mit enni, de valószínűleg többnek. Legalább húszmillió gyerek nem jár iskolába, és aki igen, az hülyeségeket tanul. A kórházakban nincs gyógyszer, nincsenek eszközök, nincs fizetés az alkalmazottaknak. A belföldi csillagközi közlekedés gyakorlatilag leállt, a kis népességű naprendszerek el vannak vágva az ország többi részétől. A bolygóközi közlekedés is alig tántorog már. Az anyabolygón kívül minden építkezés leállt, amiben bármekkora állami rész van, márpedig mindegyikben van. Ezen a világon még a kisebbek úgy-ahogy haladnak Ḱaŷndïmon kívül is. A nagyok csak itt a városban. A sivatagok termővé tétele ügyében tíz éve nem történik semmi. A légültetvények sem fejlődnek. A bányászat leállt, a felszíni és az űrbeli is. Az ipar már alig vonaglik. A kereskedelem áru hiányában szinte megszűnt, de a feketepiac is alig tengődik, mert nincsenek hajók, amik csempészárut hoznának. A tudományos kutatás is pang. A könyvkiadás, a tévé és a mozi az, ami még megvan, gondolom, azért, mert ha már szórakozni sem tudnak az emberek, akkor baj lesz. Hát ez a helyzet körülbelül. Elsoroltam mindent, amire az embereknek szükségük van, azt hiszem. Egytől egyig tönkretetted valamennyit. Akkor most mondd meg nekem, mi az, amivel megalkudtál. Titkos expedíciót küldtél egy másik galaxisba? Fölfedezted az örök ifjúság titkát? Mi az a hihetetlenül fontos cél, amiért megéri feláldozni egy négyszázmilliós országot?!
Ḱïyṙeàn grimaszt vágva, némán ült a helyén.
– Azazhogy nem „egy” országot – tette hozzá Ninda. – Az országot. Hiszen nincs másik. Te csak itt lehetsz elnök. Min akarsz uralkodni két év múlva, ha összeroppan a gazdaság? Vagy ha a jelenleg már az elszakadást fontolgató naprendszerek mondjuk a jövő hónapban kikiáltják a függetlenségüket, és az ország elveszíti népességének egyharmadát és maradék iparának felét?
– Nehéz kérdéseket teszel fel – szólalt meg az elnök kis hallgatás után.
– Szeretném, ha nem fárasztanál azzal, hogy a tények fölött vitatkozol velem. Inkább válaszolj.
– Kérdezhetek valamit én is?
– Hát persze.
– Mi szükséged van neked az én válaszaimra?
Ninda felvonta a szemöldökét, s figyelmesen nézte az elnököt.
– Ebből még lehet bölcs kérdés is, ha kifejted.
– Igazán megtisztelsz. Csak azt szeretném tudni, mit fogsz tenni, ha válaszolok.
– Megpróbálom megérteni, amit válaszoltál. Hogy mit gondolsz, és azt miért gondolod. Amiben nem értek egyet veled, azt el fogom mondani, és megpróbáljuk közelíteni az álláspontokat, ha tudjuk. Ha pedig nem tudjuk, akkor megállapítjuk ezt. Te nem így szoktál beszélgetni?
– Hadd tegyem fel másképpen a kérdést. – Ḱïyṙeàn láthatóan fékezte magát. – Sỳÿndoṙeìa sorsát illetően szerettem volna megtudni tőled valamit.
– Hát nem te vagy az elnök?
– De, én vagyok! De ti csillaghajók tömegével szálltátok meg a fővárosomat, és innentől nekem már fogalmam sincs, ki fogja eldönteni, hogy mi történik az országban!
– Tudod, én nem kaptam itt semmiféle oktatást. De tegnap beleolvastam az alkotmányba. Idéznéd a negyedik pontot?
Ḱïyṙeàn zavartan nézett a tanácsadóira. Ḱëroõn elővett egy vỳriĩst és kikereste.
– Az Államszövetségben a legfőbb hatalom a népé.
Ninda nyugodt mozdulatokkal töltött magának egy fél pohár íhafit és kiitta.
– Hát – mondta lassan – tudtommal a nép még mindig ott van a helyén. Tehát a kérdésedre a válasz természetesen az, hogy Sỳÿndoṙeìa sorsát a nép dönti el. Egyébként ez nem a te fővárosod, hanem az övék. Ez is benne van az alkotmányban. Nyolcadik pont.
– És a Testvériség hajói?
– Azok ahhoz kellettek, hogy én idejöhessek, mert a Testvériség egyetlen állampolgárát sem engedi olyan ország területére lépni, amellyel felmondta a kapcsolatokat, csak ha megfelelő biztonsági intézkedésekkel védelmezi – és ahhoz, hogy Sỳÿndoṙeìa sorsát a nép dönthesse el, nem pedig te.
– A sỳÿndoṙ nép?
– Persze hogy a sỳÿndoṙ nép. Gondoltad, hogy mi fogunk ezzel vacakolni?
– Hogyan fogja eldönteni?
– Honnét tudjam, Vûyrd? – nézett Ninda méltatlankodva az elnökre, egy szelet jogratos süteménnyel a kezében. – Mi vagyok én, valami államvezető szakember? Majd ők eldöntik, hogy hogyan akarják eldönteni. Választanak maguknak elnököt vagy sem, új kormányt vagy sem – semmi közöm hozzá. Ez az ő országuk, nem az enyém. Az állampolgárságom ellenére sem.
– Tehát azért jöttél, hogy felszólíts, távozzak a hatalomból – állapította meg Ḱïyṙeàn hidegen.
– De Vûyrd! Te még mindig nem értesz engem. Azért jöttem, hogy megismerjelek, mert elég sok mindenben hatottál az életemre. És hogy föltegyem azt a kérdést, amire még mindig nem válaszoltál. Engem nem érdekel, hogy te vagy-e itt hatalmon. A sỳÿndoṙokat érdekli, meg persze Åmmaĩtot, aki viszont nem szorul rá, hogy velem küldjön ilyen felszólítást, hiszen elmondta számtalanszor a tévében, hogy neked le kell mondanod. Ez engem nem érdekel. Én beszélgetni jöttem. Te teljhatalommal irányítod Sỳÿndoṙeìát. Én erre kíváncsi vagyok. Hogyan csinálod – és miért? Mi ebben a jó neked? Szóval válaszolsz végre a kérdésemre?
←og-4 Kíreánnál 1 [9] Láttunk egy nyolcvanéves kislányt a színházban, aki idegen nyelven énekelt, de olyan megjelenítő erővel, hogy mindannyian értettük, miről szól a dal. Ninda azt mondta: látjátok, ez teszi az embert valakivé, nem a rang. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 980. liktuharan)og‑4 og-5 Kíreánnál 2 [-2] Ez volt az a nap, amikortól már nem csak mi voltunk rá büszkék. Büszke volt rá az egész Galaxis. Az utókor nem fogja tudni, milyen megtiszteltetés volt abban a korban élni, amely Nindát adta nekünk. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 400.)og‑5 og-6 asztalnál [-25] Harcolni, amikor már minden elveszett – igen, az hőstett. De beismerni, hogy tehetetlenek vagyunk, az még nehezebb. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 164. sómir)og‑6→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
725075 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |