„Kicsiny hely a Galaxis, ha nem űrhajóval méred, hanem barátsággal.”
Ninda: Életem egy falevélen,
70. sómir
70. sómir
Szindoria
43 664. nodzsat saurgéman
420
Liešy a padlón hasalt és figyelmesen nézte Aini anyaujját, amivel az orrocskája előtt a padlót kopogtatta. Aztán az ujj fölemelkedett és kis félkört írt le a levegőben, nem sokkal nagyobbat, mint Liešy fejecskéje. A kiskutya csapkodó farkincával átfordult a hátára és négy lábbal kalimpálva fogadta a simogatást a mellkasán.
– Seina, lai-lai – mosolygott Aini. – Vaiska, muišta daija! – Liešy még jobban csapkodott a farkával. – Liešy! Sȳ!
Liešy hasra fordult, felült és rajongva bámult gazdájára.
– Seina, vaiska daija – dicsérte Aini, és megsimogatta. Elébe tartotta a tenyerét. – Lieks, Liešy. Lieks!
Liešy nem ismerte a bizonytalan arckifejezést, de fogalma sem volt, mit akar tőle a gazdi. Pedig már tanulta ezt is, de még nem rögzült az ismeret. Még száznapos sem volt, saját világának számítása szerint.
– Skinon strȳton, daive – nyugtatta meg Aini –, kyn airī. Lieks?
A kiskutya az ismerős szavak és a kézmozdulat együttes hatására visszaemlékezett, fölemelte bal mancsát és rátette Aini tenyerére. S meg is kapta az elragadtatott dicséretet.
– Vaiska daija! Uimas kyvyrindas kaiskon mȳstron! Iena, aike pa juoka. Iena!
Ezt Liešy nagyon is értette, és eliramodott játszani. Volt kivel, a Dirangut parkban bőven voltak gyerekek és háziállatok is. Rögtön megtalálta egyik barátját, Szulnit, egy négyéves dzserdut, félkört rohant körülötte, és vakkantott neki. Szulni visszacsaholt, és már vágtattak is keresztül a parkon.
– Szúniul nem is ért? – tudakolta egy öreg, Angríhi, aki a fűben üldögélt és sirgásahit játszott százhúsz körüli fiával, Ilfáhuval.
– Nem, csak saunisiul – mosolygott Aini. – Ezt a nyelvet hallotta születése óta, nem változtattunk, ne kelljen megszoknia egy másikat. Majd talán később.
– S ti hárman egymás között milyen nyelven beszéltek?
– Ahogyan éppen eszünkbe jut. Nagyjából fele-fele arányban szúniul és saunisiul.
Ez persze csak a kimondott szavakra volt igaz, amik legfeljebb egytízezred részét tették ki egymás közötti kommunikációjuknak. A mentális érintkezésben már azon a szinten tartottak, hogy maguk a fogalmak realizálódtak, nyelvtől függetlenül, és akkor is értették volna egymást, ha egyetlen közös nyelvet sem ismernek. Már nemigen fordult elő, hogy legalább ketten ébren voltak közülük és nem kapcsolódtak össze.
Amikor beszéltek, azért tették, mert mások is jelen voltak. Szindorul most már egyáltalán nem, Ninda azt mondta, elege van abból, hogy „odalent” folyton szindorul kellett beszélnie. Most már nem kell, a dzsáhifannunnak vége, a legtöbb hajó elhagyta a szindor területet, a Sileni Fónird is, ami némelyik szindor politikai kommentátor szerint azt jelenti, hogy Szindoria kormánya kívül van az államhatáron, hiszen Ámmaít is ezen a hajón van a családjával. Történetesen a kormány többi tagja más hajókon él, de ebbe a dzserangokat nem avatták be; ehelyett Solgeraup, a nemrég felvett kormányszóvivő emlékeztette a szindor sajtót, hogy az átmeneti kormány mindig is az államhatáron kívül működött, hiszen a miniszterek csak néhányszor léptek szindor területre, de egyetlen éjszakát sem töltöttek a hajójukon kívül. Márpedig a hajók természetesen a Testvériség felségterületét képezik. Ahogy Ninda sem, jegyezte meg Ḱeŷl Lỹŷkśůnaḩỳ, ezzel a párhuzammal mintegy bevonva Nindát a Testvériség által működtetett szindor kormányba.
A szindorok mindezeknek jelentőséget tulajdonítottak. Annak is – bár ezt már csak akkor tapasztalhatták, miután ő elhagyta az országot –, hogy már nincsen meg a fél spirálkaron jelképként tisztelt kék csavargósapkája.
Bejárta Szindoria világainak nagy részét, nagy körvonalat írva le az ország csillagközi térségében. Az utolsó meglátogatott világ Ènaṙẽ volt, egy kicsiny aszteroidán működő egykori bányaállomás, űrrajzilag nem messze az anyabolygótól, de gazdaságilag és társadalmilag teljesen az ellentéte – úgyszólván senkinek sem volt munkája, amióta a bánya nem működött. Állami segélyekből és valami csekély, szegényes kereskedelemből éltek, majdnem kétezer ember. A bánya bezárása előtt még tízezren éltek itt, de ennyit nem tudott eltartani az aszteroida, a többség elvándorolt az anyabolygóra vagy más nagyobb népességű világokra. Ninda itt is eltöltött két derkit, beszélgetett az emberekkel és Dẁnśyval meg Eĩdìvel kilépett az aszteroida felszínére, ahol szinte semmi súlyuk nem volt és óriási ugrásokkal könnyedén, két limli alatt körbefuthatták az egész égitestet.
Ezeken az apró, elhagyatott világokon fogadták a legnagyobb szeretettel. Úgy érezték, ő az egyetlen, aki észreveszi őket és problémáikat – a Testvériség segélycsomagjai persze ide is eljutottak már jóval Ninda előtt, de azokat csak automata gépek küldték, és csak tárgyak voltak, bármennyire hasznosak is. Ninda odafigyelt rájuk, meghallgatta őket, és elmondta nekik, hogy az átmeneti kormány nem feledkezik meg róluk és a többi kis világról, éppenséggel külön feladatnak tekintik, hogy az ő helyzetükön is javítsanak. És az átmeneti kormányt olyan új kormány fogja követni, amelyet ugyanezek az elvek mozgatnak. Erről a Testvériség gondoskodni fog.
Ugyanezt, ugyanezekkel a szavakkal elmondhatta volna egy politikus is, és nem hittek volna neki, az emberek túlságosan kiábrándultak már a politikából és a politikusokból. De Ninda a lehetséges legtávolabb állt attól, hogy politikus legyen. Benne megbíztak. Mindenhol elhangzott újra meg újra. Hisznek neki.
Innen visszatértek Szindoriára, gyakorlatilag csak azért, hogy hazavigyék Ninda két barátját, akik az egész körutat megtették vele együtt. Az aungir úgy szállt le hármukkal a Vỳḩaůteńék háza mögötti kis parkban, hogy senkinek nem szóltak róla, és amint kiszálltak, el is tűnt az égbolton, hogy ne keltsen feltűnést.
– Köszönöm – mondta Dẁnśy.
– Köszönjük – javította ki Eĩdì szelíden. – Csodálatos volt bejárni veled az országot.
– Szép ország ez – huppant le a fűbe Ninda. – Ha nem lenne ilyen szegény, az emberek is élvezhetnék a szépségét. De majd az is eljön. Most már az építésen fogtok dolgozni, nem értelmetlenségeken.
Ők is leültek mellé. Balról a fiú, jobbról a lány.
– Én a fogadtatásra gondoltam, amit kaptál – mosolygott Eĩdì.
Ninda vállat vont.
– Ugyanaz volt, amit korábban mondtam. Kell nekik valaki, akiért rajonghatnak.
– Lehet – mondta Dẁnśy. – Csak éppen hiába vagy te a legnagyobb élő bölcs a Galaxisban, egyvalamit te sem tudsz.
– No mit? – nevetett Ninda.
– Hogy te vagy a legnagyobb élő bölcs a Galaxisban.
Ninda még jobban nevetett és átfogta a nyakukat két karjával. Így maradtak egy darabig, összeölelkezve.
– Látunk még? – kérdezte Eĩdì szipogva.
– Most már nyugodtan beszélhetünk hiperfonon. És biztosan járok még erre – vagy ti arra, amerre én. Kicsiny hely a Galaxis, ha nem űrhajóval méred, hanem barátsággal.
Elengedték egymást és fölálltak. Ninda a zsebébe nyúlt, megérintette a suagját, s az aungir néma suhanással földet ért megint. Az ajtó kinyílt.
– Vigyázzatok egymásra – mondta Ninda, azzal levette a sapkáját, gyengéd mozdulattal Dẁnśy fejére tette, belépett az aungirba, és még visszanézett rájuk, ahogy becsukódott az ajtó.
←og-23 interjú [1] Lehetsz te csillaghírű művelője a szakmád egyik részének – ha rosszul csinálod a másik részét, a végeredmény csapnivaló lesz. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 52. sómir, 17. singir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. lẙaikś 44., a fehér órájaog‑23 og-24 búcsú [-22] Kicsiny hely a Galaxis, ha nem űrhajóval méred, hanem barátsággal. (Ninda: Életem egy falevélen, 70. sómir) :: Sileni Fónird, Szindoria, 43 664. nodzsat saurgéman, 420og‑24 ohq [-1019] Ha ugyanazt gondolnánk mindenről – mi értelme lenne, hogy egynél több ember legyen a Galaxisban? (Ninda: A fény lúmái, 571.)ohq→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
725448 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2225. nap, 327 szó/nap, 2284 betű/nap, 77:03/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.28.:861, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |