„Nem lehet bukottnak nevezni a diktatúrát, ha bárhol vannak még helyek, ahol fenntartják a légkörét.”
Ninda: Beszélgetések, 206.
– Én a Śiollâidṙõp körzeti első légültetvény igazgatóhelyettese vagyok, a nevem Ńoỹp Sûdṙon – kezdte egy középkorú férfi. – Azért mondom, hogy első légültetvény, mert ez a hivatalos neve, pedig a Śiollâidṙõp körzetnek nincs is több légültetvénye. Gondolom, valaha szó lehetett róla, hogy létesítenek többet is, aztán ez valahogy elmaradt. Négyszáz ỹẁlmi területen gazdálkodunk és hatszáz òp a teljesítményünk. Úgy látom, neked ezek a számok nem sokat mondanak.
– Valóban nem – bólintott Ninda –, de csak folytasd.
– A legtöbb embernek nem sokat mondanak. Kevesen figyelnek oda a légültetvényekre. De nem csak számokkal lehet kifejezni. Az eddig betelepített területen ötszáz òpot termelni már valóságos művészet, de mi felvittük hatszázra. Ez nem az én érdemem és nem is a munkatársaimé, hanem Yrńõḩỳ igazgató úr zsenialitását dicséri, de ő már két éve nyugdíjba vonult. Jelenlegi főnökömmel azon igyekszünk, hogy ezt a szintet tudjuk tartani. Nomármost. Lũakẽàńnak egymillió lakosa van, a teljes Śiollâidṙõp körzetnek másfél millió. Az ő oxigénfogyasztásuk háromszázötven òp. Az iparnak szüksége van további háromszáz òpra. Ez hatszázötven. Lũakẽàń klimatikus viszonyai olyanok, hogy a légkör oxigéntartalmának kilencven százaléka a helyi termelés és tíz százaléka a távolabbi, főleg Dòṙneyśből és Ṙaẘtból érkező gáz. Összesen hatszázhetven òpunk van.
– Vagyis hússzal több, mint amennyi kell – sietett megjegyezni Ḱeŷl.
– Sajnos nem, Lỹŷkśůnaḩỳ úr. Először is a szakmai előírások szerint lennie kellene ötven òp úgynevezett biztonsági tartaléknak, a népszaporulat miatt. Másodszor egy olyan város közelében, amelynek ipara négyes oxigénfelhasználású gépeket használ – márpedig itt ez a helyzet –, az ipar mindenkori fogyasztásának húsz százalékát kell biztosítani további tartalékként. Az további hatvan òp. Száztíz kellene, és csak húsz van. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nos, bizonyára mindnyájan örülnénk, ha nem lenne ilyen nagy a munkanélküliség a városban és környékén. Az én fiamnak sincs munkája már másfél éve, a Mëẁtin gyárban volt műanyagöntő technikus, de a gyár veszteséges volt és bezárták. Nos: ha a Testvériség most vállalja a gyár újbóli megnyitását és azok a gépek ismét üzembe állnak, akkor azok harminc òp oxigént fognak felemészteni, és körülbelül egy hónap múlva a városban megszólalnak a levegővédelmi szirénák.
Nindából nyomban előbújt a szomtihatuen.
– Vagyis azok a gépek annyi oxigént fogyasztanak, mint százhuszonnyolcezer ember?
– Ööö… miért pont ennyi?
– Kiszámoltam. Valamivel még több is.
– Értem. Nos, igen. Mint említettem, az iparunk oxigénfelhasználása négyes fokozatú. Ez nagyon rossz szám, néhány nálunk gyengébb gazdasági mutatókkal rendelkező országban sem használnak hármasnál nagyobb felhasználású gyártósorokat, pedig hát azok persze drágábbak.
– Tehát Lũakẽàń levegőellátása egy szál sẃmẁbajusznyira van a katasztrófától?
– Gyakorlatilag így van. Természetesen most fölteheted a kérdést, hogy akkor miért nem bővítjük az ültetvényt. Nos, bővítjük. Abban az ütemben, ahogyan a költségvetésünk lehetővé teszi. Havonta két ỹẁlmival tudunk fejleszteni, ami nagyon kevés.
– Akkor két és két év kell, hogy a mostani szükségleteket fedezni tudjátok – csóválta a fejét Ninda.
– Valójában még több is, mert az új telepítéseken még nem tudjuk hozni a másfél òp per ỹẁlmi hozamot, csak egyet.
– Az pedig már három és kettő – sóhajtott Ninda. – Tehát növelni kell a telepítéseket. Ez csak pénzkérdés?
– Igen, lényegében csak az, ha helyreáll a külkereskedelem. A palánták, a tápanyagok, a gépek, minden külföldről érkezik, nekünk nincs számottevő kiszolgáló iparunk, csak néhány kiegészítő cikket gyártunk itthon, amilyenek a felfuttatókarók, a vízcsövek meg még néhány. Sajnos a minisztériumból csak ígérgetéseket kapunk… azazhogy mostanáig azt kaptunk, persze. De szólni fogunk az új kormánynak is.
– Mindenképpen tegyétek meg, és meséljétek majd el nekem is, hogy milyen választ kaptatok.
A következő, aki szólásra jelentkezett, csak személynéven mutatkozott be.
– Nóoṙt vagyok, szociológiát hallgatok a Lũakẽàńi Egyetemen. És igen, lány létemre hosszú a hajam, jól látjátok – nézett végig kihívóan a hallgatóságon. – Két éve növesztem a te tiszteletedre, és nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá. Olyan országban akarok élni, ahol egy nőnek is lehet hosszú haja – vagy akár egy férfinak rövid, ha úgy tartja kedve. Igen, divat az mindig van. Csak nem mindegy, hogy mi történik, ha a divatot nem tartják be. Neked rövid volt a hajad, amíg itt éltél. Mit szóltak a sũùnỹk, amíg meg nem nőtt a hajad?
– Semmit – felelte Ninda tömören.
– Gondoltam. Tőlem rendszeresen megkérdezik, hogy régóta élek-e az anyabolygón, merthogy nem ûdûùni tájszólásban beszélek. És amikor azt felelem, hogy soha nem is jártam ott, akkor vagy hülyének néznek, vagy ellenségesek lesznek.
– ÀLAN-szimpátiájuk szerint, gondolom – bólintott Larenka.
– Hát nem. Az igaz, hogy az ÀLAN-beliek nem váltanak ellenségességre, amikor megmondom, hogy Ninda tiszteletére növesztem – igen, zenei hangsúlyok nélkül ejtem, megtanultam –, illetve az ÀLAN-osok egyáltalán nem ellenségesek. De köztük is vannak, akik hülyének néznek. Akik pedig nem szimpatizálnak velünk, azoknál megjósolhatatlan, hogy mit fognak reagálni.
– Bizarr dolog – felelte Ninda –, de nem ritka. Ha szociológiát hallgatsz, tanulhattál is róla, hogy voltak helyek és időszakok, ahol rendkívül türelmetlenül kezelték az úgynevezett normálistól, vagis az általuk normálisnak tekintettől való eltérést. Sőt ma is vannak. Például Karszamp, ahol törvény tiltja a szexuális kapcsolatot azonos neműek között; hogy mi bajuk ezzel, azt persze senki sem érti, de…
Meglepve nézett a lányra, mert az tanácstalanul csóválta a fejét.
– Nem, semmi efféle nincs az anyagban.
– A Lũakẽàńi Egyetem állami finanszírozású – szólt közbe Nomboka. – Alighanem erősen megcenzúrázott galaxisképet tanítanak.
– Ez varhaszi – fakadt ki Ninda. – Az új kormánynak haladéktalanul intézkednie kell, hogy ez az állapot megváltozzon.
– Nem teheti. Sértené az egyetemi autonómiát.
– És ha nem mondják el a diákoknak az igazat, az nem sérti az emberi jogaikat? Tény vagy nem tény, hogy Karszampon börtönbe zárják azt, aki nemi életet él egy vele azonos neművel? Ugyanolyan tény, mint az, hogy itt pedig gyerekeket is börtönbe lehet zárni. Vagy ezt sem tanítják az egyetemen?
– Nincs rá szükség – lepődött meg most Nóoṙt –, ezt mindenki tudja.
– És azt, hogy alig akad ország a Galaxisban, ahol a büntethetőség alsó korhatára kilenc-tíz sỳÿndoṙeìai évnél rövidebb lenne? Azt is tanítják?
A lány csak lassú fejcsóválással tudott válaszolni.
– Ki vezeti a Lũakẽàńi Egyetemet?
– Ïreṙuỹn professzor az elnök – felelte Nóoṙt.
– Egy vaskalapos vén állat – harsant egy borízű hang a nézőtérről.
– Akkor el kell mozdítani – közölte Ninda határozottan. – Tudom, a kormány nem teheti meg. Tegyétek meg ti. Ugyanazt végigjátszhatjátok még egyszer, amit Ḱïyṙeànnal. És gondolom, ezrével vannak még intézmények az országban, ahol ezt meg kell tenni. Nem lehet bukottnak nevezni a diktatúrát, ha bárhol vannak még helyek, ahol fenntartják a légkörét.
←og-13 kormány [-23] Ami neked egy apró szeszélyed, az családok sokaságának életét teheti tönkre, ha te vezeted az országot. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 37.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. lẙaikś 38., a zöld órájaog‑13 og-14 színházban [-20] Nem lehet bukottnak nevezni a diktatúrát, ha bárhol vannak még helyek, ahol fenntartják a légkörét. (Ninda: Beszélgetések, 206.)og‑14 og-15 sivatag [-18] Egyáltalán nem éreztem jól magam Szindorián, ahol mindenfelé nyomort láttam, betegséget, szenvedést, félelmet, a sok száz éve tartó elnyomás maradványait. De ott maradtam, mert fontos voltam nekik, és számítottak rám. (Ninda: Életem egy falevélen, 662. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, ẄẂliỳtin, 59. lẙaikś 39., a sárga órájaog‑15→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
733750 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-775] ()ph‑21 ·· -700 (2138 › 60:48) 733 816 szó (705 592+24 081+4143) 5 083 752 betű (4 919 661+164 091) 5 621 480 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 13:49 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |