„Nagy dolog elnyerni valakinek a bizalmát. Szerencsésnek tarthatom magam, amiért sokak bizalmát elnyertem. És az egyik közülük ő – aki viszont a fél Galaxis bizalmát elnyerte.”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
802.
802.
Ninda fölpillantott. Áman állt fölötte, az idegenvezetőjük, magas, szakállas férfi.
– Minden rendbe?
– Persze – felelte Ninda.
– Mit csinálsz itt te kint a sivatagba?
– Nézelődöm.
– Mit? Itt kint semmi sincs.
– De van.
– Mi?
– Ülj le ide mellém, Áman.
A férfi a felnőttek körülményes mozdulataival helyet foglalt a homokban, maga köré terítve fehér sivatagi lepelruháját.
– Ültem ide. És?
– Figyeld a sivatagot. Ne szólj semmit, csak figyelj.
Ültek és nézték a sivatagot. A látóhatár mögött húzódó légültetvények felől folyamatosan érkezett a meleg fuvallat, ebben a napszakban arról szokott fújni. A homok lassan fodrozódott a szélben, helyenként kis tölcsérek emelkedtek ki belőle, Szaiszon farnirnak hívják őket. Itt magasabbra is megemelkednek, fél ríginre vagy egy egészre is, ezt persze Dzsaut okozza. Némelyik farnir pár pillanat alatt leomlott, másokat a szél felkapott, s a levegőben bomlottak szét. Ninda a homok fodrozódó felszínén keletkező, vándorló kis hullámok szaiszi nevét is tudta, kétféle szót is használtak, jornami volt a szél által hajtott keresztirányú hullám neve, arran pedig a hosszirányúé, ami egy hafar tövében elsuhanó szél alatt keletkezik. Az itteni szavakat Ninda még nem ismerte, de most nem kérdezett semmit, csak ültek – „Dzsaut alatt”, ahogy itt mondják – és nézték a tájat. Meg a magasban Dzsautot. Az is sivatag volt, de éppen itt, Im-Fáú fölött volt egy nagyváros, Im-Dzsaut, még nagyobb, mint Im-Fáú, mert hárommillió lakosa volt, ennek a városnak meg csak egy egész kilenctized. Im-Dzsaut nagyobb zöld területet is birtokolt maga körül, Im-Fáúnak pedig a töltésen belüli részét sem sikerült még teljesen zölddé tenni.
De mindkettő elpusztul százezer év múlva.
Nagy sokára szólalt meg Ninda.
– Milyen érzés egy olyan világon élni, ami pár száz nemzedék múlva megszűnik létezni?
– Mi nem sok ezen gondolkod – felelte a férfi. – Ez része életnek. Világ van, jössz, letelepsz. Világ már nincs többet, elmész. Egyszerű.
Ninda némán bólintott. Igen, ez ilyen egyszerű.
– Az élet tele van egyszerű dolgokkal – mondta később. – Itt ez a rengeteg homok. A szél milliárd és milliárd éve fújja ezt a töméntelen homokszemet. Hol erre, hol arra. Aztán jön Dzsaut, és az egész nincs többé. Egyszerű.
– Nem milliárd – mondta Áman. – Csak mi csináltuk légkört és vele szélt. Itt időben kétezer év.
– Igazad van, persze.
Hallgattak, nézték a homok mozgását a szélben. Néhány ríginre tőlük ṙwẃneś formálódott a homokban – ennek a nevét Ninda viszont csak szindorul tudta –, aztán a szél lassan betemette. Farnirt is kialakított éppen Áman előrenyújtott lába előtt, aztán felkapta és elsuhant vele.
– Sivatagvilágon születtem – szólalt meg Ninda hosszú csend után –, és jártam egy csomó sivatagvilágon azóta. Két fontos dolgot megtanultam. Az egyik: minden sivatag egyforma. A másik: nincs két egyforma sivatag, sőt ugyanannak a sivatagnak a két része sem egyforma. A második tudás fontosabb. Mert igaz, hogy ahogyan a szél játszadozik itt a homokkal, mindenféle alakzatokat hoz létre, azoknak én tudom a nevét szindor meg szaiszi nyelven, és megtanulhattam volna őket még milliónyi világ nyelvén, hiszen a Galaxis lakott világainak nagy része sivatagvilág. Ez csak fizika, ahogyan a szél formálja a homokot, és a fizika mindenütt ugyanolyan. De mégis minden sivatag más, bármennyire is ugyanazokból az alkotóelemekből állnak. Homok, kövek, szél, néha némi csenevész növényzet, itt-ott valamicske víz.
Elhallgatott, és megint csend ereszkedett rájuk. A férfi kivárt, mielőtt megkérdezte:
– Akkor mibe más minden sivatag?
– Más a lelkük – felelte Ninda. – Minden világnak más a lelke. Fáú-Dzsaut közeli pusztulásra van ítélve, és ez rányomja bélyegét. A te népednek ez nem sokat számít, hiszen az emberélet hosszához képest még beláthatatlanul hosszú ideig létezni fog és lakható lesz. De a saját ideje szerint, a geológia és a csillagászat léptéke szerint egy szempillantás múlva fog megsemmisülni. Már nincs arra idő, hogy geológiai változások történjenek, már nem fog lezajlani a kőzetek körforgásának következő ciklusa, már nem lesz számottevő tektonikus mozgás, nem csiszolódnak le a hegyek, legfeljebb kisebb helyi vulkanikus átrendeződések fordulhatnak elő. Arra van idő, hogy lakhatóvá tegyétek az egész felszínt, akár a hideg félgömböket is, mert ez csak emberi lépték szerint telik sok időbe. De a világok időszámítása más.
Áman lassan bólogatott.
– Értek. Értek, amit te mondol. De nem tudtam én, hogy a világok is van lelkük. Úgy értek, kő csak, meg fém, nem igaz?
Ninda elmosolyodott azzal a szelíd mosollyal, amit ekkor már tízmilliók imádtak.
– És én mi vagyok, Áman? Szén, hidrogén, oxigén, kalcium, foszfor. Nem igaz?
Az idegenvezető meghökkenve meredt rá.
– Hát… de… persze. Csakugyan. Ezt nem is gondoltam rá. Te vagy valami nagyon eredeti ember, hogy ezt kitaláltál. Te érzel Fáú lélekét?
– Azt azért nem mondanám. Csak következtetek. Tudom, hogy Fáút a közeli pusztulás fenyegeti. Így nem nehéz levonni a következtetést, hogy ez rányomja bélyegét a lelkivilágára.
Felpillantott. Dzsaut sivatagja éppen olyan volt, mint Fáúé, csak a részletek nem látszottak. Balra félúton a látóhatár és a város között volt egy felhő, már hosszabb ideje látták.
Áman követte a tekintetét.
– Szép nagy felhő. Nekünk is vannak kevések. Azt mondik, amelyik világ sivatag fölött már van felhő, az kezd élni.
Ninda bólintott.
– Tiéd születő világnak milyen sivataga?
– A legnagyobb része már félsivatag, mindenfelé vannak benne kisebb cserjék, fűcsomók. Ez, ami itt van Fáún, a mélysivatag, ilyen Szindorián már nem sok maradt.
– Akkor ott sokabb felhők lehetik.
– Hogyne. Szindoriának óceánja is van.
– Mesterséges?
– Igen, teljesen. A kormány óriási mennyiségben hozatott vizet meg ami kell.
– Mi is hozjuk sok vizet, de nem tervez kormány óceán csinálást. Nagyon elfoglal sok területeket, és csak felszínnek negyven és öt százalék lakható. De tó már van néhány. Dzsautnak húsz és hét, Fáúnak tíz és egy, de abból kettő nagyon nagy. Városban itt is van egy kicsi tó, azt láttad.
Ninda bólintott.
– Nézd, ott a távolban az mi?
Az idegenvezető csak egy pillanatig szemlélte a látóhatáron megjelenő sötét foltot.
– Az egy remmuhu. Nem tudom nevét a ti nyelveden. Nagy szél kavar ott a homokot, és lesz belőle kellemetlen, nagy veszélyű vihar. Ha jön a város felé, akkor riaszt a meteorológia és becsuknak egész város védelmező fémtető alatt, mert a vihar szörnyes károkat okozi. Talán halnak is emberek.
– Mennyi idő alatt érhet ide?
– Ha jön egyenes erre, estekor itt lehet. De nem kell aggódsz. Meteorológus rendszer figyel jól. Mindig észreveszik minden viharakot.
– Nem aggódom.
Aztán csak ültek tovább, nézték a sivatagot.
←of-5 energiafonal [-22] Mi nem csináltunk sose mást, csak odafigyeltünk. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 30.) :: Fáú-Dzsaut, Szilgut Hauri, 43 662. dzsirat mulindzsan, 780of‑5 of-6 sivatag [-21] Nagy dolog elnyerni valakinek a bizalmát. Szerencsésnek tarthatom magam, amiért sokak bizalmát elnyertem. És az egyik közülük ő – aki viszont a fél Galaxis bizalmát elnyerte. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 802.)of‑6 of-7 nuéthi [10] A népszerűséggel jár, hogy vannak, akik imádnak, és vannak, akik gyűlölnek. Minél népszerűbb vagy, annál többen vannak mindkét csoportban. Ne törődj vele. Csak azokra figyelj, akik megértenek. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 62. sómir) :: Szilgut Hauri, 43 662. szahut liktuharan, 750of‑7→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-201] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -176 740 888 szó (712 432+24 303+4153) 5 134 455 betű (4 968 789+165 666) 5 672 812 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:23 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |