Ninda

83 ← →

„Érśom asszony nem volt jó politikus, de volt egy képessége, ami az államrendszerből teljesen hiányzott. Tudott emelt fővel veszíteni. Szüksége is volt rá. Nem feledhetjük, hogy esze ágában sem volt változtatni a rendszeren, amely kormányfővé tette, de azt sem, hogy ha akarta volna, akkor sem lett volna rá sem ideje, sem lehetősége.”

Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
311.

Szilgut Hauri
Szindoria
43 663. senut muandzsan
403
A sófunnir-haurórangi a parkban vetítette ki a dzsáhifannun-silguróhagi rajzát. Háromezer-száznyolcvannégy téglatest, amik lassan, ráérősen közelednek Szindoria felé, s közben egyre közelebb húzódnak egymáshoz. Egyelőre úgy nézett ki, mint egy hatalmas felhő, ami sok-sok különálló darabból áll.
  – Pontosan érkezünk – közölte Ilardzsi, a kommentátor. – Hétezer-hétszáznegyven ütés áll a hírcsatornánkon, és akkor fognak megállni a hajók a szindor főváros fölött. Mi szabtuk meg a találkozó pontos időpontját, és úgy illik, hogy tartsuk magunkat a saját magunk által kitűzött időponthoz. Távolságunk Szindoria felszínétől ezernyolcszáz úmisz, a hajók átlagos távolsága egy úmisz. Ezt a távközt fogjuk tartani egészen a légkörig.
  Ninda suagján megjelent egy férfi, Éfuni a Csillagvédelemtől.
  – Szeretnénk, ha ötszázra lejönnél a 8-tabébe mindazokkal, akiket magaddal akarsz vinni a felszínre.
  – Rendben.
  – Készítettünk egy kis meglepetést. Síomaungirral fogtok utazni.
  Ninda fölvonta a szemöldökét.
  – Még soha nem utaztam olyannal.
  – Gondoltam. Eleinte csukva lesz, majd aránylag kis magasságban fogjuk kinyitni. Hová fogsz menni?
  – Az elnöki palotához.
  – Hol találjuk?
  – Fogalmam sincs.
  – No jó, mindjárt utánanézek. – Éfuni egy képernyőt tanulmányozott. – Meg is van. Három park találkozásánál, négyzet alaprajzú, piros tetejű épület… furcsa szokás, egy háznak piros tetőt csinálni, de hát ők tudják. Úgy nézem, a környéken minden talpalatnyi helyet ellepnek a tüntetők, de nyilván tudunk nektek helyet csinálni. Gondolom, tudod, hogy a biztonságodról gondoskodni fogunk.
  – Hát persze.
  – Jól van. Van valami kérdésed?
  – Nincsen. Tudok mindent, amire szükségem van.
  – Akkor hát sok sikert a… a feladatodhoz vagy küldetésedhez, vagy amid van.
  – Van feladatod az életben? Olyan, amit nem tud elvégezni senki más? Ebből még nem tudom, különleges-e a sorsod, vagy csak van egy ritka szakmád.
  A csillagvédelmis fölvonta a szemöldökét.
  – Ez valami idézet?
  – Hogyne, Feddardintól.
  – Á, értem. Hallottam róla.
  Éfuni kikapcsolt, Ninda pedig tovább szemlélte a lassan közeledő hajókat a kupola alatt.
  – Mit veszel föl? – kérdezte Szinensi hirtelen. Élőszóval, ott feküdtek egymás mellett a fűben és nézték a képet.
  Ninda mosolygott.
  – Nem tudom.
  – Pedig ez fontos. Nem mindenkinek rendeznek dzsáhifannunt. Az unokáink se fogják látni a következőt. És amikor kinyílik a síomaungir teteje, te leszel a leghíresebb ember a spirálkaron.
  – Már most is ő a leghíresebb a spirálkaron – jegyezte meg Rongami, aki szintén ott feküdt mellettük. – Utánanéztem. Szindoriától tízezer érangra dzsisszá–sénin mindenhol imádják. Ez a kilenc nap csillagerővel fényesítette a hírnevedet, sien-Ninda. A Testvériség tényleg végtelenül ritkán rendez dzsáhifannunt. És persze gyerek kedvéért még soha nem csináltak.
  – És egyetlen más állam sem tett még effélét – tette hozzá Ámmaít. – Persze az egész spirálkaron a Testvériségnek van a legnagyobb flottája, de akkora azért még Szindoriának is van, hogy ha összevonnák egyetlen város fölött, hát elsötétítenék az eget azok is.
  – No tessék – mondta Aini –, tehát mit veszel föl?
  – A másik köntösömet, ha akarod.
  – Várjatok – ült fel Ámmaít. – Én vagyok a diplomata, ez az én szakterületem. Először az alkalmat kell meghatározni. Milyen alkalomhoz kell öltöznöd?
  – Hát… – Ninda vállat vont – eljöttem a szindorokhoz, ha már ilyen fontos vagyok nekik.
  – Ezzel nem határoztad meg – mosolygott a férfi. – Hová fogsz menni Ḱaŷndïmban?
  – Meglátogatom Kíreánt.
  – Ó. Nagyralátó terv. Ez esetben kíséretre is szükséged lesz, és ezeknek egymáshoz kell öltözniük.
  – Jó, elviszlek titeket.
  – Engem sajnos nem vihetsz. Én a sajtó nyilvánossága előtt kijelentettem, hogy amíg a rezsim áll, addig nem lépek szindor földre. Veszítenék a tekintélyemből, ha mégis megtenném.
  – Jó, akkor Szinensit és Ainit. Hárman bőven elegek vagyunk, érje be Kíreán ennyivel.
  – Mondok neked valamit – ült föl Aini is. – Öltözz fekete kezeslábasba.
  Ninda elnevette magát.
  – Ugyan már, eidyrē, mint csavargó koromban?
  – Pontosan. Egy csavargót üldöztek el, egy csavargó térjen vissza.
  – Nem értek egyet, több szempontból sem – felelte Ámmaít –, de tied a döntés.
  – Szerintem viszont ne te vegyél fekete kezeslábast – mondta Szinensi –, hanem mi. Aini meg én. Fekete sapkát is hozzá. Két csavargó lesz a kíséreted.
  – Ennek már több értelme van – bólintott Ámmaít.
  – Nem bánom – mondta Ninda.
  – Te magad viszont ne szindor viseletbe öltözz – folytatta Szinensi. – Az azt jelezné, hogy közéjük tartozol. De nem tartozol közéjük, csak velük vagy.
  – Ez okos meglátás – mondta Ámmaít.
  – Jó, akkor a köntös megfelel? – nézett végig rajtuk Ninda.
  – A szúni viselet viszont azt jelentené, hogy a Testvériséghez tartozónak vallod magad. Ami tény, tudom, de ezzel kihangsúlyoznád. Bocsánat, gyerekek, de ez a szakmám.
  – Jó, akkor leitát veszek – felelte Ninda. – Az megfelel?
  – Igen, úgy gondolom, az jó lesz.
  Szindorián ekkor már pattanásig fokozódott a feszültség. A tévé folyamatosan közvetítette a hajók érkezését a hadsereg űrfigyelő-állomásairól. Szabad szemmel még nem látszottak, bár folyton szárnyra kaptak hírek, hogy itt meg amott már látják őket, de a tévében ezeket rendre katonatisztek cáfolták meg. Nem, a hajók nem lehetnek még láthatók. A Testvériség hajói egyenletes tempóban, folyamatosan közelednek. Egy ideje már rendszeresen bemondták a távolságukat is.
  A kormány teljes létszámban a Kisebbik Zöld Házban tartózkodott, Érśom asszony megtiltotta, hogy bárki távozzon. Ők eddig is tették a dolgukat, ezután is azt fogják. Az ő lelkiismerete tiszta. Ha a sũùnỹ haderő felelősségre akarja vonni, áll elébe.
  A szúniknál azonban ez idő szerint senkit sem érdekelt Érśom asszony. Az emberek ugyanúgy éltek, mint máskor, legtöbbjüknek közömbös volt, hogy a Galaxis melyik világa felé tartanak. A dzsáhifannun ritka dolog volt persze, sokan megnézték a kivetített flottaképet, de ennél több érdeklődés nem volt bennük. Az űrhajósok dolgoztak, irányították a flottát. Most már együtt volt az összes hajó – azaz eggyel több, de a Fégandzsauri nem maradt külön, a Szilgut Haurihoz csatolva utazott.
  Ninda és két társa pedig a kis lakásukban állt a ruhásszekrény előtt. Még mindig gantirban laktak, a 3-sigo szektorban, Ninda nem tartott igényt nagyobbra, s a másik kettőnek is megfelelt. Fekete kezeslábasuk és sapkájuk persze nem volt, de egy szúni kereskedőhajó számtalan üzletében minden létező ruhadarabot meg lehetett találni. Hazafelé jövet megvették őket.
  – Vedd föl a piros leitát – tanácsolta Szinensi.
  Ninda bólintott, ledobta a köntösét és belebújt Aini piros leitájába. Aztán visszavette a csavargó korából megtartott kék sapkáját.
  – És az ampentisemet – mondta Aini.
  Ninda fölvette azt is. Bővebb magyarázatra nem volt szükség. Az ampentis boka fölé érő, elöl nyitott, ujjatlan, fekete köpeny volt.
  – Készen vagy – mondta a két lány egyszerre.
  495-re értek le a 8-tabébe. Rengetegen voltak ott, az aungirkikötő hatalmas termében, több száz teljesen idegen ember is, akik mind arra voltak kíváncsiak, mi lesz most.
  Nagy kivetítőkön látták maguk alatt Kaindím városát felülnézetből. Keskeny fénysávok szabálytalan rácsozata tarkázta, ahol a napfény még lejutott a felszínre. Talán a felszín egy százalékán. A többi esti sötétség. Az utcákon, az ablakokban égett a világítás. A tereken, a parkokban, a főutakon, még a mellékutcákban is, mindenütt: emberek. Transzparensek ezrével mindenfelé. Ők odalent már mindenhol hajókat láttak, amik eltakarják az eget, semmi mást nem látni tőlük, és már nem is látszott, hogy még mindig közelednek.
  Az elnöki palota tőszomszédságában, a Vẘrandĩ-torony tetején 499-kor gyulladt ki egy hatalmas piros betűs felirat.
  SẄTỲM ŮY DÅI ÁP
  – Mit jelent az a felirat? – kérdezgették az emberek.
  Hait ránézett Nindára és lefordította.
  – Hátha eljön ő is.

← →

645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt

ph-27 hombéban [-201] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 · -176 (2159 › 61:23) 740 836 szó (712 432+24 251+4153) 5 134 119 betű (4 968 789+165 330) 5 672 455 jel (@538 336)	699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:11

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673