Ninda

3 ← →

„Irányítani a tömeget olyan képesség, amit mindenkinek el kell sajátítani, aki vezető szerepre pályázik. Valamilyen szintű pszichológiai alapismeretek feltétlenül kellenek hozzá. Ez közismert. Amennyire tudjuk, Ninda az egyetlen, aki ezt egészen másképpen csinálja.”

Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára,
3. szint 1. kör, A7V rind, 65/23/711.

ËẼnaḩý igyekezett elvégezni a feladatát, amit eredetileg vállalt, elvégre ő írt tanulmányt arról, hogy Nìïndà mögött csillagközi szervezetek állnak. De nem sok esélye volt megfigyeléseket tenni ebben a tömegben, ahol egyáltalán nem is mozdulhatott. A lelátó harmadik szintjén, valahol középtájon ült, a közönségnek legfeljebb fél százalékát láthatta. Nem is baj, hogy nincs már, aki számon kérhetné a feladata teljesítését, mert reménytelen. Nem számított rá, hogy ilyen tömeg lesz jelen és ilyen szigorú biztonsági intézkedéseket fognak alkalmazni.
  Mást csinált helyette. Próbált választ kapni arra a kérdésére, hogy mitől vált Nìïndà ezzé a rendkívüli emberré a tömegek szemében. És hihetetlen szerencséjére kisorsolták, hogy kérdezhessen Nìïndàtól, itteni idő szerint valamivel éjfél után. Úgy működött a rendszer, hogy a kis mikrofonos robot odalibbent az ember elé már két kérdéssel és válasszal korábban, hogy legyen ideje átgondolni a kérdését. Aztán a roboton kigyulladt a piros fény, és ËẼnaḩý megszólalt.
  – Mitől van az, hogy ez a rengeteg ember – és még sokkal több a spirálkaron – valami különlegeset lát benned?
  Ninda félrehajtott fejjel, kutatóan nézett föl rá a kikötő betonjáról.
  – Vagyis te nem látsz bennem semmi különöset – állapította meg.
  ËẼnaḩý már nem hátrálhatott meg, be kellett ismernie az igazat.
  – Nem, én tényleg nem.
  – Ezt értem. De akkor mi hozott ide? Ha szerinted én csak egy köznapi ember vagyok, mint bárki más, akkor miért utaztál át a fél spirálkaron?
  A volt asszisztens vadul kutatott az agyában valamilyen válasz után, de nem talált semmit, ami hihetőbb lett volna az igazságnál.
  – Engem eredetileg úgy küldtek… az előző kormány, hogy derítsem ki, mi áll a Nìïndà-jelenség hátterében.
  A nézőteret hirtelen megülte az ellenségesség. ËẼnaḩý aggódva pillantott körül. A szomszédai úgy néztek rá, mintha ő lenne az a bizonyos merénylő, és már elő is rántott volna valami fegyvert. De Ninda nyugodtan pillantott rá továbbra is.
  – És kiderítetted?
  – Nem…
  – Kár. Örültem volna, ha elmondod nekem is. Mert én sem tudom.
  A nézők derültsége valamit enyhített a hangulaton, de Ninda nem lett volna önmaga, ha nem teszi szóvá.
  – Most mi bajotok? Ez a fiatalember kapott egy munkát, és megpróbálta elvégezni. Történetesen hasznos munkát. Nem mindegy, kitől kapta? Miért néztek rá egyszeriben úgy, mint egy fészekalja sẃmẁra? Bántott benneteket?
  Az emberek kezdtek fölengedni, kicsit barátságosabban néztek ËẼnaḩýra, aki valamivel már könnyebben lélegzett.
  – Nem tudok válaszolni a kérdésedre – mondta Ninda komoly arccal. – Minden emberben van valami, ami különlegessé teszi, amiben eltér mindenki mástól. Minden ember egyedi és megismételhetetlen. De hát ezek közhelyek, ezt mindenki tudja. Én kimondtam néhány dolgot – Nombokára pillantott – abban a legelső interjúban, amit Szillon készített velem, olyasmiket, amiket akkoriban senki sem mert kimondani Sỳÿndoṙeìán. Ma már naponta hallani ezeket, a tévében is kimondják. De az emberek valahogy ragaszkodnak hozzám. Nem tudom, miért. Ők sem tudják. Megmagyarázhatatlan dolog, hogy mitől érzünk szeretetet egy ember iránt, és miért nem érezzük egy másik ember iránt. Persze… egy dolog, hogy az embernek vannak barátai, akik személyesen ismerik és szeretik, és egészen más, hogy engem több tízmillió ember szeret anélkül, hogy valóságosan ismerne. De hát nem így van ez például színészekkel is?
  – Azt hiszem – mondta Nomboka kedves mosollyal –, itt kétszázezer ember van, aki nem ért ebben egyet veled.
  – S a képernyők előtt még sok millió – bólintott Ninda. – Értem én, hogy őszerintük megvan a nagyon is jó okuk, hogy szeressenek engem. Ez nem is zavar. De az, hogy bennem látjátok Sỳÿndoṙeìa valamiféle megmentőjét, jótevőjét, nem tudom, mit, az viszont zavar. Mert nem vagyok az. Minden egyes alkalommal elmondom, hogy nem, de ti nem hisztek nekem. Ami elég nagy baj, de nem nekem, hanem nektek. Ti éltek Sỳÿndoṙeìán, nem én. Ti éltek a zsarnokságban, nem én. Márpedig a zsarnokság mindaddig meg fog maradni, amíg ti meg nem döntitek. Ti kétszázezren, meg akik még otthonról néznek, meg akik nem is néznek. A nép.
  A beszélgetés folytatódott, az emberek kérdeztek, Ninda válaszolt. ËẼnaḩý pedig gondolkodott. Hogy volt ez? Kétszázezer ember úgy nézett rá, mint – ahogy a gyerek mondta – egy fészekalja sẃmẁra, mert megmondta, hogy kormányügynök. Aztán az ő néhány szavára egyszerre megszelídültek. Mitől képes ez a kiskamasz gyerek a puszta szavaival irányítani egy városnyi embert?
  Néhány huszaddal később, mintha az ő gondolatát hallotta volna meg, az egyik kérdező szinte szó szerint ezt a kérdést tette föl.
  – Mondd, hogy lehet az, hogy neked mindenki szót fogad?
  – Mindenki? – nevetett Ninda.
  – Úgy értem, itt az ÀLAN-ban. Bármit mondasz, mi megtesszük. De most eltűnődtem, hogy miért. Illetve… a rokonaim közül sokan nem ÀLAN-osok, és nem értik, hogy én miért léptem be az ÃNÙ-ba. Nem tudom, mit feleljek nekik.
  – Szerintem azt, hogy az embereken akarsz segíteni. Hogy miért hallgat rám több millió ember? Azt hiszem, egyszerűen azért, mert – nem ezt teszik. A józan ész szavát követik, én csak megfogalmazom, hogy mit mond a józan ész. Nézd az iménti esetet – s Ninda fölmutatott oda, ahol ËẼnaḩý ült –, mikor az a fiatalember elmondta, hogy kormányügynök. Ti nem szimpatizáltatok vele, sőt, elég fagyos lett körülötte a hangulat. Én pedig kimondtam, hogy a haragnak semmi értelme, és ti megenyhültetek. Mert én ezt mondtam? Dehogy. Azért, mert megértettétek, hogy semmi bajunk azzal, ha valakit ideküld a kormány, hogy megértsen minket. Hiszen éppen azt akarjuk, hogy megértsenek minket, nem igaz? Magatoktól is rájöttetek volna, csak éppen én előbb mondtam ki. Ez mindennel így van, amit mondok nektek. Ti magatok is tudjátok, csak én mondom ki. Így van ez már a legelső interjú óta, amit Szillon csinált velem.
  A volt asszisztens döbbenten ült a székében. Ilyen egyszerű? Azért rajong érte több tízmillió ember a fél spirálkar sok tucat világán – mert a józan ész hangján beszél? Ennyire ritkaság lenne a józan ész, ennyire különleges és megbecsülendő?
  Nem, Ninda rosszul méri ezt föl. Ez nem így megy. Annyi józan esze mindenkinek van, hogy elemi dolgokat fölmérjen, nem szorul egy gyerek útmutatására.
  Aztán ahogy tovább üldögélt és hallgatta a kérdéseket és válaszokat, eszébe jutott, amit Âriśen írt a tömeglélektanról. Itt ülnek ezen az óriási lelátón negyven vagy ötven sorban, meg a kikötőépület nyitott folyosóin is, és nem szabad mozogni, elég szűkösen vannak összezárva. Ilyen körülmények között működésbe lép a tömeglélektannak az a jelensége, hogy az emberek metakommunikációs megnyilvánulásai hatnak egymásra, egyes érzelmek végigsöpörhetnek egy így összezárt embertömegen, és akár pillanatok alatt kialakulhat egy egységes vagy annak tűnő érzelem.
  És otthon, Sỳÿndoṙeìán és azon a sok-sok másik világon, ahol nincsenek összezárva?

← →

645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt

ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 (2159 › 61:23) 740 891 szó (712 435+24 303+4153) 5 134 473 betű (4 968 807+165 666) 5 672 830 jel (@538 357)	699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.9.1.:1433, 3088 29. 17:05

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673