„Egyszer elmondtam neki, miért indítunk mi pereket a nevében, akkor is, ha az őt ennyire nem érdekli. Végighallgatott, és azt mondta: Igazad van, én ezt nem gondoltam át. Végtelenül büszkévé tett, hogy olyat tudtam neki mondani, amire még ő sem gondolt.”
Hiragi: Találkozásaim Nindával,
68. sómir
68. sómir
jaršinaövezet
16 126
41
Szúnahaumon csak az egyenlítőtől dzsisszá irányban húzódó széles sávot lakták, a sarki sapkák hatalmas tájai lakhatatlanok és élettelenek voltak. Saunison éppen ellenkezőleg, csak a két sarki sapka körüli keskeny területet lakták, az egyenlítőtől mindkét irányban húzódó nagyon széles sáv lakhatatlan volt az ember számára – de nagyon is tele volt változatos élettel. S mintegy az ellentétpár kiélezéseképpen, míg Szúnahaumon Dzsisszáfaur forró és Séninnaur hideg tájai egyaránt tömve voltak földrajzi nevekkel, a saunisi erdőövezetben nem volt egy sem. Nem lett volna értelme: az egyes jaršinákon kívül nem volt minek nevet adni. Itt száz meg száz napon át gyalogolhatott az ember, vagy körberepülhette egész Saunist anélkül, hogy bármiféle különbséget látott volna két pont között – övezeten belül, hiszen a jaršinák, a prienišinák és a šiunidinák egymástól nagyon különböztek, de két jaršinát puszta szemmel megkülönböztetni lehetetlen volt. Nem voltak hegyek, tavak, folyók, semmi, aminek nevet lehetett volna adni. A dzsungel intenzív élete asztalsimaságúra gyalulta a tájat, ahonnan sok millió helyi csillagévvel ezelőtt eltűnt minden domborzati jellegzetesség.
Itt lent, a talaj közelében pedig nem is lehetett látni semmit. Az óriási jaršinalevelek elfogták a fényt, csak nagy ritkán akadt olyan hely, ahol véletlenül lejutott egy fénysugár, s a dzsungel apró állatai rajongva üdvözölték, táncoltak a fényben, amíg csak valahol a magasban egy levél megint oda nem billent a sugár útjába. Saunisiul šalis volt a neve ezeknek a parányi, néha csak pillanatokig, máskor akár napokig létező kis oázisoknak.
Mindenhol máshol a sötétség uralkodott. Hogy az állatok hogyan tájékozódnak idelent, arról könyvtárnyit vitatkoztak már a biológusok. A szaglásuknak nem sok hasznát veszik az örökké zuhogó esőben – igaz, éppen itt lent már nem mindenütt zuhog, mert a levelek előbb-utóbb együvé terelik a vizet, ami aztán vastag sugarakban, dübörögve zúdul le a törzsek között, vagy éppen a törzseken folyik végig. Két ilyen folyam – itteni nevén jaumus – között szinte nem esik az eső, bár a páratartalom akkora, hogy az ember nem tudna levegőt venni. A talaj viszont alig tűnik nedvesnek, mert pillanatok alatt beissza a vizet, és a jaršinák már szivattyúzzák is vissza, fel a magasba. A biológusok számítása szerint kétszáz napig tart, amíg egy vízmolekula eljut a gyökérzettől a jaršina csúcsáig.
A saunisiak beceneve a jaršinák tövében fekvő területre az, hogy kyndōmas, vagyis főzőedény. Forró, párás, sötét. A három kislány mindazonáltal nyugodtan sétálgatott idelent, negyed bolygónyira hazulról, az aiskane „saját jaršinájának”, Sailemyvandrylīris Jarinais Mynōnasnak a törzsei között. Zárt jauširuhát viseltek, hasonlót a szúni űrruhákhoz, csak oxigénfejlesztő helyett légcserélővel, hiszen oxigén volt itt bőségesen, csak közvetlenül beszívni nem lehet, mert a dzsungel levegője nemcsak fullasztóan párás és forró, de büdös is, és tele van egészségtelen anyagokkal. Ha nem lenne a šiunidinaövezet, amely a jaršinák és prienišinák övezetének levegőjéből kiszűri ezeket az anyagokat, a sarkvidéken sem lehetne lélegezni a szabad ég alatt.
A jaršina méretei felmérhetetlenek voltak innen a talajról, de bárhonnan máshonnan is. Egy-egy törzs átmérője talajszinten akkora volt, vagy még nagyobb is, mint az aiskane épülete. A köztük levő távolság átlagosan ugyanakkora. A törzsek mélybarna, szinte fekete kérgének horpadásaiban mindenfelé apró állatok fészkei, odvai. Saipalis ezen a magasságon nem él, ők utálják a sötétséget, nem jönnek lejjebb az úgynevezett saipalishatárnál, ami a helyi viszonyoktól függően általában ezerötszáz-kétezer rígin magasságban húzódik, felülről, a csúcstól lefelé számítva.
Amikor bekapcsolták az antiöveket és elindultak az egyik törzs mentén lassan felfelé, már egy kicsit fogalmat alkothattak a jaršina méreteiről. Ötszáz rígin magasságban álltak meg először, körberepülték Juorus néhány törzsét, és ugyanolyannak találták őket, mint a talajon. Semmivel sem voltak vékonyabbak, semmit sem csökkent a sötétség, minden változatlan volt. Pedig magasabban jártak, mint a Galaxis legtöbb magas tornya, felhőkarcolója.
Ezeregyszáz rígin magasságban látták meg az első saipalisokat. Ketten voltak, egy ágon futottak, ők is meglátták a lányokat. Nyomban irányt változtattak és odajöttek hozzájuk, a gyenge saunisi gravitációnak és kicsiny termetüknek köszönhető villámgyors mozgással. Vijjogó, sziszegő, huhogó hangjaikat Aini kitűnően értette, így Ninda és Szinensi is.
– Hyyy – mondták, ami egyfajta üdvözlést jelentett, de azt is, hogy „látlak”. A nyelvükben semmiféle nyelvtan nem volt, ezt a szót használták a látás fogalmával kapcsolatos minden közlésre, mint például „látod?”, „nézd, ott van”, „láttam”.
Aini megérintett egy gombot az ȳdisén, s a készülékből felhangzott ugyanez a szó. Emberi torok nem lenne képes kiadni azokat a hangokat, amikkel a saipalisok társalogtak.
A beszélgetés a saipalisok időszámítása szerint hosszúra nyúlt.
– Sssyyy huuuhhh – mondta egyikük, ami valami olyasmit jelentett, hogy „biztonság barátság”, vagyis most nem kell tartani ragadozó madaraktól, barátkozhatnak.
– Yyyss ttt – felelte Aini. „Jóllaktatok és kellemes az időjárás?”
– Kkk – mondta a saipalis, ami egyszerre jelenthetett igent és elköszönést, és már rebbentek is, a szemvillanás gyorsaságával felszaladtak egy ferde ágon és eltűntek a félhomályban.
– Ritkán jönnek le ide – mondta Aini –, jobban szeretik a világosabb szinteket.
Ahogy emelkedtek, egyre több saipalist láttak az ágakon ugrálni és közöttük röpködni, kis mancsukat széttárva leugrottak, a karjuk és a törzsük közötti bőrlebernyeg segítségével vitorláztak, s ha ragadozómadár közeledett – egyből felhangzott a vysss, vysss riadójel –, csak összecsukták a karjukat és több száz rígint zuhantak, egy-egy karmozdulattal kikerülve az ágakat, aztán széttárták a karjukat és lefékezték a zuhanást, már messze a madár látókörén túl.
Már olyan magasan jártak, mint egy hegy, és a jaršina törzsei még mindig ugyanúgy vonultak mellettük, a levelek, gyümölcsök, magok ugyanúgy a törzseken, az ágakon ugyanúgy ugráltak a saipalisok és más kisebb állatok, madarak szálltak körülöttük, és egészen lassan növekedett a fény. Aztán elérték az utolsó kiterjedt levélréteget, s most már igazán világos volt. De ekkor már alig láttak saipalist, ide a magasba nem jönnek föl, túl könnyű célpont lennének a madaraknak.
Végül aztán elérték Sailemyvandrylīris Jarinais Mynōnas törzseinek csúcsát. Kiértek az őserdőből. Ameddig a szem ellátott, minden irányban méregzöld szőnyeg terítette be a tájat, és távolabbra nézve semmiből sem látszott, hogy ez nem a talaj, hanem afölött vannak olyan magasan, mint sok világon a hegyek. Fölöttük a vakító kék égbolt, amin soha nem volt felhő, mert akkora volt a levegő nedvességtartalma, hogy azonnal kicsapódott, és persze ömlött rájuk az eső.
– Ez Saunis igazi arca – mondta Aini, új szokásuknak megfelelően nem fárasztva magát a hangos beszéddel, hiszen a mentális közlés sokkal kényelmesebb és gyorsabb volt. – Ez a Zöld Golyó. Nincsenek vízfelszínek, nincsen domborzat, minden a fák birtoka. Ezért emlegetjük mi saunisiak minden második mondatban a Saunis fáit.
←oe-10 Môṙdỳn [-15] Csoportokra osztani az embereket, és azt gondolni, hogy az határozza meg tulajdonságaikat, hogy melyik csoportba tartoznak – milyen ártatlan szórakozásnak tűnik, ha csak ennyit tud róla az ember. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 112.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. śyỳllu 55., a rózsaszín órájaoe‑10 oe-11 jaršina [-8] Egyszer elmondtam neki, miért indítunk mi pereket a nevében, akkor is, ha az őt ennyire nem érdekli. Végighallgatott, és azt mondta: Igazad van, én ezt nem gondoltam át. Végtelenül büszkévé tett, hogy olyat tudtam neki mondani, amire még ő sem gondolt. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 68. sómir) :: Saunis, jaršinaövezet, 16 126, 41oe‑11 oe-12 ËẼnaḩý [-22] Hány milliárd ember lehet ebben a pillanatban is a Galaxisban, aki azon töri a fejét, hogy mi az a különleges, amit mások látnak bennem, és ők miért nem látják. A válaszom egyszerű. Nem láthatod meg a különlegességet, sem bennem, sem senkiben, amíg a saját különlegességedet meg nem értetted. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 16. sómir)oe‑12→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
730191 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-322] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -272 (2128 › 60:30) 730 289 szó (702 146+24 000+4143) 5 057 917 betű (4 894 376+163 541) 5 595 320 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2202. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:42/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.14.:1302, 3088 24. 3:22 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |