„Szindorián Ninda negyvenhat és egy éves, de itthon kereken ezer. A szindorok ezt a dátumot választották a jubileumi ünnepségekre, hiszen ő szúni naptár szerint számolja a korát. Egy szúni évig, vagyis 387 szindor óra hosszat ünnepelnek.”
Sileni: Naplóm Nindával,
44 492. saurgéman
44 492. saurgéman
Lũakẽàń
59. śyỳllu 32.
a sárga órája
A Kaỹỳp színház előtti húszezres tömeg csendesen várakozott. A szónok, Iśerîĩn kórházi betegápoló is csak állt és várt az emelvényen. Néhány huszaddal a megbeszélt időpont után a színházzal szemközt, az Ẁmeṙt irodaház homlokzatán elhelyezett képernyő végre kivilágosodott, és megjelent rajta Hait. A tömeg lelkesen üdvözölte.
– Üdv, Lũakẽàń – mondta. – Üdv, ÀLAN.
– Üdv, Ḩaỳŷt! – zúgta a tömeg. Ez a rövid „üdv” az ÀLAN által meghonosított új szokások egyike volt.
– Tudom, hogy Nindát vártátok. Ő is jön, csak még dolgozik egy zenefelvételen egy operaénekessel. – A tömegen elismerő moraj futott végig. – Nálatok mi jó, mivel töltitek a napot?
– Ḩaỳŷt – kezdte Iśerîĩn ünnepélyesen –, az, hogy Nìïndàt mint dalszerzőt és énekesnőt is megismerhettük, különleges, újszerű élmény volt Sỳÿndoṙeìa számára. Azóta is a hatása alatt vagyunk. Az ÀLAN azzal szeretné ezt megünnepelni, hogy zenei fesztivált rendez Nìïndà tiszteletére. Itt, a Kaỹỳp színház előtt, azoknak a helyeknek az egyikén, ahol ő maga is sokszor megfordult, itt szeretnénk megkezdeni ezt a fesztivált, ami reményeink szerint egy hosszú sorozat első ilyen rendezvénye lesz.
Hait meghatottan mosolygott rájuk, s némileg zavarban is volt.
– Megleptél, Iśerîĩn… megleptetek. – Megköszörülte a torkát. – Azt gondolom, hogy ez nagyon kedves tőletek, de abban nem vagyok biztos, hogy Ninda örülni fog, hogy mindig mindent róla neveztek el.
– Igen, mi is tartunk attól, hogy nem nyerjük el az elismerését – felelte a szónok derűsen –, de azt hiszem, mi itt az ÀLAN-ban már megszoktuk, hogy őtőle leginkább csak korholást kapunk. Megszoktuk és elfogadjuk, sőt örülünk neki. Amikor őt választottuk szellemi vezetőnknek, azért tettük, mert tőle kapunk útmutatást, hogy mit kellene tennünk – akkor is, ha ő folyton azt állítja, hogy nem mondja meg nekünk, mit tegyünk. Valójában mégis ezt teszi: megmondja, mit csinálunk rosszul és miért.
– De folyton ezt mondja – vitatta Hait. – Ha őt hallgatjátok, úgy tűnik, hogy semmit sem csináltok jól.
– No igen, de ez azért van, mert ő csak a végcélt látja. Amíg azt el nem értük, addig minden egyéb csak… hogy is mondaná Nìïndà… vacakolás.
A közönség jót nevetett. Ninda örökös számonkérései már közmondásszámba mentek Sỳÿndoṙeìán, kívülről tudták valamennyit.
Rajongásuk tárgya ezalatt sok tízezer éranggal távolabb, a Hallihuat Fónird gyomrában egy kis hangstúdióban ült és Nimmuddal azon kísérletezett, hogyan kellene azt a szólamot énekelni. Végül találtak megfelelő hangfekvést, felénekeltek egy változatot, és következhetett az összepróbálás a többiekkel. A dalt Nindával együtt négy gyerek, egy nő és Nimmud énekli majd, de még nem gyűltek mind össze, Nindának jutott ideje felhívni Szindoriát. A közönség lelkes éljenzésére a szokásos kedves, de hűvös üdvözléssel reagált, majd meghallgatta Iśerîĩn bejelentését a Nìïndà Zenei Fesztiválról.
– Ez kedves tőletek – felelte a szindorok nagy meglepetésére. – Nem számítottam ilyen elismerésre. Én csak elénekeltem egy dalt. De mi a tervetek? Lesz rólam elnevezve mozgalom meg ingyenkonyha meg iskola meg fesztivál, és közben Vûyrd Ḱïyṙeàn a teljes szétesés felé viszi az országot? Nekem mindegy, ti éltek ott, nektek nem mindegy.
Ez már ismerősebben hangzott, mint a köszönet az elején.
– Nos – hümmögött Iśerîĩn –, természetesen ettől függetlenül változatlanul szeretnénk, ha Vûyrd Ḱïyṙeàn nem irányítaná többé Sỳÿndoṙeìát. Ezt azonban nem olyan egyszerű elérni, illetve addig is és azután is a zenei fesztivál másra szolgál, nem a kormányzás módjának vagy az elnök személyének a megváltoztatására.
Ezzel Ninda is egyetértett, és a fesztivál kezdetét vette. Négy szindoriai óra hosszat tartott, tucatnyi fellépővel, énekesekkel, együttesekkel. Ninda nem volt velük végig, egyszer magukra hagyta őket, amíg megcsinálták Nimmudékkal a zenefelvételt, de aztán elénekelte nekik a Limelullít, szúniul, és megállapodtak, hogy lefordítják szindorra is. Ninda nem vállalta, de jelentkeztek többen is, akik csináltak már ilyet.
– Ami azt illeti – mondta Ninda, végigtekintve a téren hömpölygő tömegen –, csinálhatnátok valami mást is.
– Mit? – kérdezte az ekkor ügyeletes szónok, Õnisùy.
– Nem tudom. Valami hasznosat. Ott vagytok húszezren, ennek legalább a fele munkabíró felnőtt, és az ország tele van bajokkal. Ti jobban tudjátok, mi mindennel.
Az emberek tanácstalankodtak egy kicsit, aztán valaki felszökkent a színpadra.
– Nìïndànak igaza van – mondta.
– Mint mindig! – zúgta a tömeg.
– Hallgassatok ide. Az én nevem Èikaḩŷ, és légültetvényi munkás vagyok Kaśẃndõmból. Az ültetvény bővítésénél aztán elkel a munkaerő! Gépekre nincs pénzünk, a sivatag pedig nem tűnik el magától. Van itt kétszáz ember, aki tudja, hogyan kell kezelni a kézi sũynońültetőt? Vagy hajlandó megtanulni?
Háromszáztizenöten jelentkeztek néhány huszad alatt, és a találkozó után el is indultak légikocsikon a várostól délre, a sivatag közepén fekvő ültetvény felé. Egy másik csapat, nyolcvanhat ember vállalta, hogy kitakarítja a tér mögötti utcákat, ahová a város takarékossági okokból már évtizedek óta alig küldött takarítóautomatákat.
Ők voltak az első két Ẅntâsit Nìïndà Ùnîs, Ninda-önkéntescsapat. S még aznap létrejöttek továbbiak. Egyikük, a Sŷyllaõn Nìïndà Ùnîs még nem kezdett dolgozni, ők holnap összegyűlnek a Śeèrãń stadionban és hozzálátnak egy új város megtervezéséhez. Ninda kifejezetten kérte, hogy ne őróla nevezzék el, bár a szindor névadásban egyébként sem volt szokás emberekről nevezni el városokat. Az új városban a jelenlegi csavargóknak fognak lakásokat építeni.
– Azt hiszem – mondta Hait, amikor Szindoriát már kikapcsolták a hiperfonból –, valami egészen rendkívüli az, amit odaát megvalósítanak a te ihletésedre.
Ninda bólintott.
– Ha kell nekik valaki, aki mozgásra bírja őket, és én lehetek az – széttárta a kezét –, hát akkor én leszek. A dolognak így sincsen sok értelme, de hát akkor csinálják így.
– Szindorián hatvan éve nem alapítottak új települést – mondta Ámmaít. – Ÿlleṙlèy volt az utolsó. S most egyszer csak megint egyet… igen, ez valóban rendkívüli. No meg az akkori alapítások egy betelepítési terv részei voltak, egy cég hozott létre nyolc vagy kilenc kisvárost a Såàssinôt völgyében. De olyanra, hogy az emberek csak úgy nekiálltak volna tervezni egy új várost, az Első Telepesek óta nem volt példa.
Ninda nem hatódott meg az esemény rendkívüliségétől, ahogy akkor sem, amikor – luakeáni idő szerint még aznap éjjel – kapott egy üzenetet az ottani ÀLAN-vezetőségtől: megvan a város neve. Reménynek fogják hívni, mert a jövőbe vetett reményük jegyében tervezik meg. Ez a szó szindorul Àîndìn, vagyis a betűk átrendezésével és egyetlen zenei hangsúly megváltoztatásával előállítható belőle az ő neve.
– Mégiscsak rólad nevezték el – közölte Szinensi. – És nem szólhatsz egy kukkot sem, mert akkor sem Nindának hívják, hanem Reménynek. Értsd már meg, te sengiri, hogy abban az országban te vagy minden. Te vagy a remény is! Sőt, a remény aztán végképp csak te vagy!
←od-4 fesztivál [-20] Ninda, egy 168 éves szúni kislány, akit Szindoriától a Jonkorin-vidékig mint valamiféle csodatevőt tisztelnek, a Hinnullid-vidék világain köznapibb hírnévre is szert tett mint énekesnő. (Ílgaszaumi, Galaktikus Hírek, 43 660. nodzsat karisszinan)od‑4 od-5 fesztivál [-18] Szindorián Ninda negyvenhat és egy éves, de itthon kereken ezer. A szindorok ezt a dátumot választották a jubileumi ünnepségekre, hiszen ő szúni naptár szerint számolja a korát. Egy szúni évig, vagyis 387 szindor óra hosszat ünnepelnek. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 492. saurgéman) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. śyỳllu 32., a sárga órájaod‑5 od-6 vita [3] Sellilun összeszámolta: ezredik évemig kétszáztíz világ gyűlt össze, ahol valamilyen különleges okból vagyok fontos. Aztán megkérdezte, mit szólok hozzá. Azt, feleltem, hogy túl sok szabadidőd van, Sellilun. (Ninda: Életem egy falevélen, 1120. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 34., a zöld órájaod‑6→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
712067 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2228. nap, 327 szó/nap, 2282 betű/nap, 77:09/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:1262, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |