„Valahová megérkezni egészen más, mint ott lenni.”
Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára
43 660. nodzsat liktuharan
360
– Silgáraut Szúdzsauri? – lepődött meg Ámmaít, hiszen a suagja nemcsak azt mutatta, hogy ki hívja, hanem azt is, hogy honnan. – Hát ez miféle hajó?
– Egy kis jakkilgu a Hallihuat Fónirdról. Szinensivel átszálltunk erre, ezzel megyünk Saunisra.
– A rajongók miatt? Értem. De hiszen a hajóról is kiszállhattatok volna egy aungirral úgy, hogy nem vesznek észre.
– Az aungirt követni lehet. Biztonságosabb így. A mi ötletünk volt, de az esszidzsinna egyetértett velünk.
– Igen, hát végül is igazad van. Csak Szindoriáról legalább húszezren utaztak oda, hogy téged láthassanak. Sőt ez nem is friss adat, lehet, hogy azóta sokkal több. Jut eszembe, mi van Nombokával?
– Természetesen ő sem tudja, hogy eljöttünk. Akkor közzétenné a tévében, és az emberek pont nem a Hallihuat Fónirdot várnák megkülönböztetett figyelemmel, hanem az ilyen kicsi hajókat. Korábban fogunk odaérni, és máshol is szállunk le.
– Értem. Mekkora az a hajó, mármint belül?
– Négy lakókabinja van, egy a pilótáé, egy üresen maradt. Elég nekünk erre az útra.
– És holnap visszaköltöztök a Hallihuat Fónirdra?
– Nem. Van szállásunk. Már várnak itt minket.
Ámmaít agyában vadul cikáztak a gondolatok. Nyilvánvaló volt, hogy ezt Nindáék nem most szervezték meg, kezdettől fogva úgy jöttek ide, hogy valaki várta őket. De ki és miért?
Persze Ninda nem mondja meg. Ha meg akarta volna mondani, már a kezdet kezdetén megtehette volna. Három éve utazik a Galaxisban abban a tudatban, hogy várják Saunison, de még őket sem avatta be semmibe.
– Gondolom – szólalt meg végül –, még mindig nem árulod el ennek az útnak a valódi célját.
– Hamarosan megtudod – felelte Ninda szokásos szelíd, nyugodt mosolyával.
Az út Vallajutól Saunisig eseménytelen volt, és nem is tartott soká. Öt derki sem telt bele. Közben a pilótával beszélgettek, aki szavanszi származású volt, Hilvinek hívták.
– És megtalálta az az ember a konténereit? – nevetett.
– Igen, megtalálta. Azt nem tudom, hogy idejében föl tudták-e rakodni mindet, de hát legrosszabb esetben a Hallihuat Fónird némi késéssel indult. Ráérnek.
– Nem úgy van az – emelte föl az ujját Hilvi. – Az utasok számítanak a hajók pontosságára. Igyekszünk minimalizálni az olyan alkalmak számát, amikor egy-egy hajó nem indul pontosan. Rakomány miatt a legritkább esetben fordul elő, hogy késleltessük az indulást. Szinte soha… mondjuk ha valami létfontosságú orvosi felszerelést kell elszállítani, de akkor azt futárhajó viszi, nem kereskedőhajó.
– Hát akkor legrosszabb esetben nem rakták föl azokat a konténereket – vont vállat Ninda –, majd fölrakják legközelebb.
– No igen. De mesélhetnél most már arról, hogy miért kell nektek egy nappal a hajó előtt odaérni. Mert én elviszlek, ez a dolgom, de Sorgéhunak azt mondtam, majd megkérdezem tőletek.
– Nem az a lényeg, hogy mikor – felelte Ninda, szokott nyugalmával végignézve a kis vezérlőterem képernyőin, amik egy része a külvilág csillagait mutatta, más részük különféle adatokat, nyilván a hajó helyzetéről és műszaki állapotáról. – De meglehetős felhajtást készítettek elő nekem a szindorok és más világokról jött rajongóim. Nem értik, hogy ez nekem csak teher. Inkább kikerülöm őket.
– Hm. Miért csinálták a felhajtást?
Ninda elkezdte elmesélni a történetet, amit már annyiszor, amikor a Testvériségből kérdezte ezt valaki, aki teljesen tájékozatlan volt.
– Szindorián engem valamiféle szerencsehozó szellemként tisztelnek.
– Pillanat – emelte föl az ujját a pilóta. – Erről tudok. Még arról is, hogy mozgalmat alapítottál odabent, amiben néhány szavanszi is fontos szerepet játszik; nekem csak az apám szavanszi, de azért tudok róla. Amit nem értek, az az, hogy most ezt miért szervezték.
A szúnik szóhasználatában minden, ami a Felhőn kívül volt, az „odabent”, hiszen a Felhő két spirálkar között, a tuamsában helyezkedett el, mintegy kívül a Galaxison, legalábbis pszichológiai értelemben.
– Mert tudják, hogy Saunisra tartok, és azt is, hogy melyik hajóval. Ez az első eset, hogy ismerik egy konkrét kikötőmet, és az nem a következő, ahová már nem lenne idejük olyan messziről odaérni. Éppen azért kerülöm ki őket, mert ha most nem teszem, akkor minden egyes alkalommal, amikor megérkezem valahová, ott fognak hemzsegni, ha elég idejük van kideríteni az útvonalamat.
Mindez végeredményben igaz volt. Csak volt egy ennél sokkal fontosabb okuk is, hogy kerüljék a feltűnést, amit senki sem ismert rajtuk kívül. Ahol leszállnak, ott fogja várni őket a harmadik receptor. Még mindig nem tudtak egymásról semmit, egymás nevét sem. A nyüzsgés gondoskodik mindenről, Saunison már hosszabb ideje egy csomó ivut tartózkodik, ők tájékoztatták a harmadik receptort mindenről, ami szükséges volt, de arról nem, hogy Ninda az, aki meg fog érkezni.
– Természetesen amikor ott lesztek, minden kérdésetekre válaszolunk – mondta Lí még Szúnahaumon –, ha egyáltalán lesznek még akkor kérdéseitek. Mert szerintem nem, illetve konkrétan a nyüzsgésben alakult ki az a vélemény, hogy akkor már tudni fogtok mindent.
– Értem a problémát – bólogatott Hilvi. – Anyám ismert színésznő, Lifeninek hívják. Otthon nincsenek gondjai, mert nálunk tudják az illemet, de bent Dzserangúniban sokszor van szükség az esszidzsinnára, annyira imádják. S ha egy-két ezer ember mind egyszerre szeretne a közelébe jutni, abból még baleset is lehet.
– Így van – bólogatott Szinensi. – És Nindát Saunison legalább húszezren várják csak Szindoriáról. Azt meg, hogy más világokról hányan lesznek ott, meg se becsülte senki.
Hilvi nagyot nézett.
– Jó nagy szám. És egyáltalán nem akarsz velük találkozni?
– Nem igazán.
– Hát te tudod. De mondjuk én a helyedben nem hagynám őket cserben. Készültek erre, átutaztak a fél Galaxison… erre te csak úgy faképnél hagyod őket?
Ninda elrágódott ezen pár pillanatig.
– A tévébeszédeimben rendszeresen mondok olyat, hogy ha nem cselekszenek, csak engem csodálnak és tőlem várják a válaszokat olyan kérdésekre, amiket nem tudok, nem tudhatok és nem is akarok helyettük megoldani, akkor nem fogok velük beszélni többet. Talán éppen most jött el az ideje, hogy ezt megtegyem. Én nem kértem, hogy szervezzék meg ezt az óriási valamit Saunison a tiszteletemre. Szerintem most már túlzásba vitték.
A pilóta ivott egy korty íhafit és szokása szerint végigfuttatta tekintetét a műszereken, nem mintha szükség lett volna rá, hiszen a számítógép minden rendellenességre figyelmezteti és egyúttal meg is oldja, gyorsabban, mint ahogy ember képes lenne rá.
– Van egy régi mondás. Azért vagy híres, mert az emberek bizalmat fektettek beléd, és ez kötelez.
Ninda az ajkába harapott. Töprengett egy kicsit, és írt egy rövid üzenetet.
Kedves Dúnszi, kérlek, juttasd el az ÀLAN-hoz: találkozni fogok az emberekkel Saunison, de személyes okokból néhány nappal később. A helyet és az időpontot idejében közzé fogom tenni. Aki tud és akar, megvárhat. Köszönöm.
←od-19 bányaváros [68] Közhely, hogy a Galaxis beláthatatlanul nagy. De tény is: a Galaxis leghíresebb világainak híre sem terjed túl a saját spirálkarjuk pár tízmillió érangnyi szakaszán. Azon túl a nevüket sem hallották. S akkor ne lennénk megdöbbenve, hogy van valaki, akinek a nevét az egész Galaxisban megismerték? (Sileni: Naplóm Nindával, 44 672. sziangdzsan) :: Vallaju, Hallihuat Fónird, 43 660. muhat ukingahan, 760od‑19 od-20 különút [-15] Valahová megérkezni egészen más, mint ott lenni. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Silgáraut Szúdzsauri, 43 660. nodzsat liktuharan, 360od‑20 od-21 megérkezés [-2] Tévedés lenne azt gondolni, hogy a saunisi útnak nem volt más haszna, mint az a két találkozás. Ennél persze semmi sem fontosabb. De az a sok hely, ahol jártam, az a sok ember, akikkel ismeretséget kötöttem és akik történeteket meséltek nekem – mind hatással voltak rám és arra, akivé lettem. Hálás vagyok nekik. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 1. kötet, 813. sómir, 95. singir) :: Silgáraut Szúdzsauri, Saunis, 43 660. nodzsat liktuharan, 820od‑21→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
733750 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-775] ()ph‑21 ·· -700 733 816 szó (705 592+24 081+4143) 5 083 752 betű (4 919 661+164 091) 5 621 480 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 13:49 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |