„Szillon egyike azoknak, akik csak a munkájukat végezték, és úgy kerültek vele évszázadokig tartó meghitt barátságba. Akárcsak én.”
Hiragi: Akik Nindává tették,
Szillon Nomboka Marotomandi, 1.
Szillon Nomboka Marotomandi, 1.
Hanit
43 659. muhat angdzsagan
730
– Hölgyeim és uraim, Szillon Nomboka Marotomandit látják a VTMK televíziótól, a Hanit Köztársaság központi világáról, Hanitról. Ez az épület a hátam mögött a Nemzeti Színház, amelynek gömbölyű épületét mindenütt jól ismerik a hanit világokon – közvetítésünk nézőinek viszont sokkal ismerősebb az a szőke kislány, aki itt áll mellettem. Én azért ülök, mert állva olyan magas vagyok, hogy a kamera csak messziről tudna egyszerre mindkettőnket mutatni – mivelhogy ő, mint önök jól tudják, meglehetősen kicsi. De ne is róla beszéljünk, hanem vele. Ninda, hogy tetszik Hanit?
– Érdekes világ – felelte Ninda mosolyogva. – Ennek a kék csillagnak az erős fényében valahogy minden más, de Hanit gyorsan forog, és az emberek három napot és éjszakát töltenek ébren egyhuzamban. Azt mondják, szörnyű szélviharok és árvizek is vannak a gyors forgás miatt, és nemsokára megint lesz egy.
– Igen – bólintott Nomboka –, azazhogy már kialakult. Egy elég nagy ciklon, hamarosan eléri a várost. Itt leszel, amikor ideér?
– Feltétlenül. Még soha nem láttam igazi vihart. Szindorián nincsenek nagyon nagy viharok, és amik vannak, azoknak sem esik útjába Luakeán. Azokon a világokon pedig, ahol azóta megfordultam, éppen nem volt vihar.
Ez nem volt egészen igaz, Auríhaumon már átélt vihart kétszer is, de persze annak a világnak a létezéséről a dzserangok nem tudhatnak. Sokkal kisebb viharok voltak amúgy is. Az elsőnél Hergun-Sammúdiban volt, a janníhaum ablakából figyelte, ahogy a szürkeség beteríti a várost, a fák lombjai csapkodni kezdenek, aztán megjön az eső, és egykettőre úrrá lesz odakint a káosz. A másodiknál, két évvel később Szadzsinkében kiment a szasszíhaum gyepére, és szembenézett a viharral. Végig kint volt, hagyta, hogy a szél ide-oda lökdösse, port és növényi törmeléket vagdosson hozzá, és persze bőrig ázott, de csak alsóruhát hagyott magán, így kevésbé érezte. Amikor a vihar elült, visszament a janníhaumba, megszárítkozott, néhány matit állt melegvörös fényben, és meg sem fázott.
Ebben a viharban nem maradhat kint. Ezt tudta. Hafeini azt mondta, az itteni viharokat egytől tízig számozzák, és ez kint a tengeren is már hatos volt, de a partra érve felerősödik, mert beszorul két hegylánc közé, nyolcas vagy kilences lesz belőle.
Nombokával egy Hononua nevű nagy térségen üldögéltek, illetve Ninda a kamera kedvéért odaállt Nomboka széke mellé. Sokan voltak jelen, de a kamera látókörén kívül. A haniti kormány több tagja, a polgármester, a meteorológiai intézet igazgatója, mindenféle helyi notabilitások és több száz bámészkodó, meg Szinensi. A közelben. A térség többi részén legalább ezren. Hononua egy tágas, enyhén hullámos rét volt Hanit városa és az óceán között, két magas hegylánc közé szorítva, a Hanit folyó jobb partján. Ha Ninda balra nézett, ellátott az óceánig, ami fölött ragyogó kék volt az ég. De már nem sokáig. Ha pedig jobbra nézett, a pályaudvar és a zöldség- és gyümölcspiac épületét látta; velük szemben, a kamera mögött pedig a város szélső házait.
Egyszer csak zenei hangok szólaltak meg. Bomm, bomm, bomm, bomm – bimm, bimm, bimm, bimm! Négy mély, négy magas. Mint a dzsógirütések, valahonnan a levegőből, átható, erős hangok.
– Negyedik riasztás – mondogatták az emberek, és a kövérkés Elilamo polgármester odajött Nindáékhoz.
– Sajnálom, de hamarosan fedél alá kell húzódnunk – közölte –, érkezik a vihar.
– Kedves nézőink – ragadta meg Nomboka az alkalmat, és odafordította a kamerát egy kis távirányító segítségével, amit úgy tartott a kezébe rejtve, hogy a nézők nem látták –, bemutatom Elilamo urat, Hanit polgármesterét, aki éppen arról értesített minket, hogy közeledik a vihar. Mennyire van közel hozzánk, uram?
Bomm, bomm, bomm, bomm – bimm, bimm, bimm, bimm – ismétlődött a riasztójel.
– Csillagközi mértékkel számolva körülbelül ezer ütés – készségeskedett a polgármester –, és máris itt lesz.
A tömeg megindult a város felé, sokan légikocsit hívtak, nyilván messzebbre tartottak. Ninda nyugodtan álldogált Nomboka mellett.
– Az a tervem – mondta a riporter a kamerába, amit ismét maga felé fordított –, hogy tudósítani fogunk arról, ahogy Ninda megszemléli a haniti ciklont. Úgy tudom, különleges jelenség, Nindát pedig érdeklik a különleges természeti jelenségek. Jól tudom?
– Igen – mosolygott Ninda. – Érdekelnek. Egy Taka nevű holdon láttam ennél sokszorta nagyobb vihart is, de az nem ott volt, hanem a gázóriáson, ami körül az a világ kering.
– Ó, gázóriásvihar, azok valóban nagyon érdekesek. Láttam néhányat.
Ninda elnézett a távolba, az óceán felé.
– Már látszik.
Nomboka ülve maradt, de a kamerát felröptette a magasba, és a képernyőjét figyelte.
– Kedves nézőink, most már önök is láthatják, egy apró szürke foltként a távolban. Most lassan rá fogok nagyítani, hogy jobban megfigyelhessük.
Fokozatosan vált láthatóvá a hatalmas, gomolygó szürkeség, mindenféle mozgó nyúlványokkal. A méreteit azonban nem lehetett felbecsülni. Időnként megszólalt a négy mély és a négy magas hang, aztán egyszer csak már három.
Bomm, bomm, bomm – bimm, bimm, bimm!
– Harmadik riasztás – mondta a polgármester, és a többiekre nézett. – Kedves vendégeink, kérem, legyenek szívesek a város felé indulni, nemsokára itt a vihar. Köszönöm.
A vendégek elindultak – Ninda és Nomboka maradt. De ugyanekkor feltámadt a szél, szinte pillanatról pillanatra erősödött, s egy matin belül már lobogott a hajuk, Ninda köntösének a szárnya, aztán a fák hajladozni kezdtek. Az óceán fölött már sötétszürke volt az ég. Elilamo idegesen nézett rájuk. Már csak ők hárman voltak idekint, és Ninda volt az egyik legfontosabb vendég, akit ez a hely látott hosszú-hosszú ideje.
Bomm, bomm – bimm, bimm! – Bomm, bomm – bimm, bimm!
Nomboka fölkelt, a székét összehajtotta, zsebre vágta.
– Második riasztás. Nem maradhatunk tovább idekint, Ninda, sajnálom.
Ninda bólintott, és a megkönnyebbült polgármester nyomában beszállt az elébük libbenő kis járműbe, ami hengeres volt, körben átlátszó fallal, s az egyetlen, kör alakú ülés a közepén volt. Más nem is volt benne. Az ajtó becsukódott. Odakint vészes gyorsasággal fokozódott a szél.
– Ez a kocsi kibírja? – kérdezte Ninda.
– Hogyne, természetesen – vágta rá Elilamo.
– És nem is fújja el?
– Nem, dehogy. ALIO-meghajtása van.
– Akkor maradhatnánk itt? Nem a távolból szeretném szemlélni.
Már folyamatosan szólt a második riasztás két mély, két magas hangja.
– Maradhatunk, hát hogyne – készségeskedett Elilamo, és eltette a kis távirányítót, amivel éppen készült indítani. Egyre sötétedett körülöttük, és egyre több volt a szálló por, növényi törmelék. Aztán az óceán felől megjelent egy hatalmas fekete fal.
Bomm, bimm, bomm, bimm, bomm, bimm! – bömbölte a hangszóró.
Ninda csillogó szemmel figyelte a három-négy rígin magas, függőleges vízfalat, ami egy futó ember gyorsaságával száguldott feléjük.
– Első riasztás – mondta.
←oc-4 Ëwṙuêy [104] Ha ismersz valakit, aki nem ér annyit, mint te, az azt jelenti: él benned a vágy, hogy találj embereket, akiknek fölébe helyezheted magad. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 78.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 55., a zöld órájaoc‑4 Ëwṙuêy oc-5 vihar 1 [-24] Szillon egyike azoknak, akik csak a munkájukat végezték, és úgy kerültek vele évszázadokig tartó meghitt barátságba. Akárcsak én. (Hiragi: Akik Nindává tették, Szillon Nomboka Marotomandi, 1.) :: Hallihuat Fónird, Hanit, 43 659. muhat angdzsagan, 730oc‑5 vihar 1 oc-6 vihar 2 [-24] A két fő tényező, ami akár javadra, akár ártalmadra lehet: önmagad – és mindenki más. Nagyjából egyenlő arányban. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 615. sómir)oc‑6 vihar 2→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
730191 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-322] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 dírvizsga -272 (2128 › 60:30) 730 289 szó (702 146+24 000+4143) 5 057 917 betű (4 894 376+163 541) 5 595 320 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2203. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:483, 3088 24. 3:22 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |