„Ősi emberi tulajdonság, hogy szeretjük elmesélni az életünket egy-egy vadidegennek. Neki is elmesélték sokan. Kiben kezdtek először megváltozni a dolgok – őbenne vagy azokban, akikkel beszélt? Ki tudja?”
Aini: Ninda életének mellékszereplői,
bevezető
bevezető
A kis antigravitációs robogó hangtalanul siklott a folyosón, hátán a rendőrrel és a szúni kislánnyal.
– Muina Lerko – mutatkozott be a rendőr.
– Muina Ninda.
– Aisa vy šȳmais sauninas, uistis kyri einā? Szépen beszélsz saunisiul, jártál már ott?
– Aidēva, yron ȳmista. Šylē? Még nem, de oda tartok. És te?
A rendőr mosolygott.
– Ommudeia yn vaistona leiškas kārasy, indemas rūnas, saikanē ōrny aimodes sauninas. Ommudi soknemzetiségű ország, rengeteg a turista, a rendőrségnél többek között a saunisi is kötelező.
– Aišta. Kyši eitaini? Értem. Hová tartunk?
A robogó már lefelé tartott egy ferde alagútban.
– Aila uorītsy ei Aiskane Ȳndras, eirīmy lindas meistonas, aukavystē syton kyrandis. Itt a közelben van a Gyermekvilág, messzi világokon is híres, gondoltam, megmutatom neked.
– Ylma jouri eikanda aindrȳs. Jobban szeretek emberekkel ismerkedni.
– Aindrȳs? Ylon kyva eištris einā. Emberekkel? Hát azok is lesznek ott.
– Leimi. Rendben.
A Gyermekvilág egy óriási park volt, tele játékokkal, amiken gyerekek másztak, szaladgáltak, csúszkáltak, de sok olyasmi is volt, amik körbe-körbe forogtak és gyerekek ültek rajtuk, meg síneken mentek meg repültek. Ninda nem mutatta, hogy mennyire idegen tőle ez a hely. Lerko jót akart, amikor idehozta, de ő nem játszani akar, hanem emberekkel ismerkedni. Igaz, azon a kihalt lakótelepen egyáltalán nem akadt össze senkivel.
Sétára indult a parkban, arra számítva, hogy a rendőr elköszön és megy a dolgára, de Lerko csak letette az antrogót és vele tartott. Elmondta, hogy ő hetven éve rendőr Ommudin – elfelejtette megmondani, hogy ezt milyen időszámítás szerint kell érteni, de Nindát ez nem zavarta –, de még sose találkozott magányos szúni gyerekkel, és ha Ninda nem bánja, akkor vele tart. Ninda hirtelen rájött, hogy hiszen ha emberekkel akar ismerkedni Ommudin, ez a rendőr is az, és éppen az életéről akarta kérdezni, amikor Lerko tapintatosan megérdeklődte, hogy mi történt az ő szüleivel. Ninda elmesélte Szindoriát és csavargóként töltött éveit, amitől a rendőr elszörnyedt és föltett száz kérdést Szindoriáról – soha nem hallott róla –, Ninda pedig válaszolgatott. Kiderült, hogy Ninda Szindorián töltött száztizennyolc szúni éve itt negyvennek számít, vagyis a rendőr hetven éve náluk kétszáznak felel meg. Aztán ő kezdte kérdezgetni Lerkót az életéről, de ekkor már meglátott egy éttermet, odament, helyet foglalt, innivalót, szendvicseket és süteményt rendelt, és a rendőr meglepett arckifejezésére csak ennyit mondott.
– Sūneina lieka mynas. A szúnik így szokták.
– Oi, an nūys syndoreinas? Ó, vagyis nem szindor vagy?
– Niemas meilastrȳn Syndoreiā, kau javyndrēsy – felelte Ninda sok ezredszer életében, hogy semmi köze Szindoriához, csak ott született.
Lerko sosem tervezte különösebben, hogy majd rendőr lesz, de nem bánta meg, hogy belépett a szolgálathoz. A gázóriás egy másik holdján, Jolkón született, ahol leginkább gyári munkás lehetett volna, de az nem fizetett volna elég jól, ezért eljött Ommudira, mert volt már két gyereke, akiket el kellett tartania. A harmadik már itt született. De itt félbeszakította magát, hát hiszen minek beszél egy gyereknek ilyesmikről, ezek a gyerekeket nem érdeklik.
– Eia uōria – felelte Ninda. – Aikoja trūndomis. Kȳ uōrei ryndas ai Jolko? Einōryldeinas skais lȳrinis syntras? Uike maila yri eimāstyne. Én más vagyok. Én válaszokat keresek. Mások miért maradtak Jolkón? Ők meg tudnak élni gyári munkásként? Nyilván nekik is vannak gyerekeik.
Lerko bólogatott.
– No persze, vannak nekik is. És vannak, akik maradtak. De nagyon nagy az elvándorlás Jolkóról, ahogy más holdjainkról is, Kartmunit népessége a felére csökkent száz év alatt…
– Miért?
– Nem tudnak eltartani annyi embert. Ommudin kialakult egy óriási kereskedelem és szórakoztatóipar, ami el tudja tartani ezt a népességet. De Rombo körül harminc lakott hold kering. A többinek Ommudi kiszolgálójaként kell megélnie, ahogy tud. Hát nem mindegyik tud igazán.
– Ezt nem értem – mondta Ninda töprengve. – Hát nem mindegyik ugyanaz az állam?
– Dehogynem, természetesen. Rombo Köztársaság.
– Akkor miért nem osztjátok el a jövedelmeteket a népesség arányában, hogy Jolkónak és a többi holdnak is jusson annyi, mint Ommudinak?
– Hát igen, ez logikus gondolat, csak hát a pénzt nem az egyes holdak keresik meg, hanem cégek, magánemberek. Mondjuk ezt a parkot, a Gyermekvilágot egy cég működteti, ők beszedik a díjakat, és az az övék. Arról ők nem tehetnek, hogy az ő nyereségük ebből a parkból meg egy csomó más létesítményből akkora, mint némelyik szegényebb holdunknak az egész költségvetése. Meg Ommudi se tehet róla.
– No igen. De térjünk vissza tehozzád.
– Hát én ugye rendőrként végül is megtaláltam a számításomat. A munka nem éppen könnyű, nálunk nem a legjobb a közbiztonság, de nem is veszélyes. Jól is fizet, és van elég szabadidőm a családomra.
– Mit csinálsz a szabadidődben?
– Hát szoktunk például utazni, szeretünk világokat látni. A feleségemmel egyszerre vesszük ki a szabadságunkat, és általában elmegyünk valahová, többnyire a ti egyik hajótokkal.
Nindának erről eszébe jutott valami.
– Mi az emberek véleménye nálatok a Testvériségről?
– Jelentős forgalmat bonyolítunk le veletek, van úgy, hogy egyszerre öt hajótok áll a kikötőinkben.
– Nem, én az emberek véleményét kérdeztem. Szindorián a szúnikat bogaraknak csúfolják, és engem arra tanítottak, hogy azért gazdagok, mert elrabolnak családokat és váltságdíjat követelnek tőlük. Más világokon is találkoztam hasonló mítoszokkal. Itt is van efféle?
Lerko kényelmetlen arcot vágott.
– Miért érdekel ez téged?
– Van egy ilyen hobbim, hogy érdekelnek a Galaxisban terjedő rasszista nézetek.
– Értem… – húzta a szót Lerko –, hát rasszista nézet az van éppen nálunk, de nem a szúnikat illetően. Rendőrként néha dolgom akad egy-egy verekedéssel ilyen okok miatt. A mi népességünk hirtelen duzzadt igen nagyra, és vannak, akik a régebbi lakosság leszármazottainak vallják magukat, az ő szavaikkal „ősi rombóiak”. Jelen vannak Rombo valamennyi holdján, de Ommudin vannak a legsúlyosabb ellentéteik, mert itt a legnagyobb a zsúfoltság és a társadalmi feszültségek. Nekik azokkal van bajuk, akik később telepedtek le Rombo holdjain, amikor azokat már lakhatóvá tették, benépesítették, vagyis ők már „nem dolgoztak meg érte”. No persze ezek az ősi rombóiak sem, legfeljebb a dédszüleik, de ők nagyon büszkék erre. Nem mintha ezek a „jövevények” nem járultak volna hozzá jócskán a holdak életéhez, gazdagságához, de hát ez az „ősieket” nem érdekli. Némelyik úgy érzi, az, hogy ő egy eredeti telepes leszármazottja, többet számít mindennél, és előjogokat követel magának. Általában csendesek, de vannak alkalmak, főleg a hagyományos nemzeti ünnepek, amikor elkezdenek hőzöngeni.
– S olyankor mit csinálsz?
– Mit csinálnék? – mosolygott Lerko. – Amire a fölöttesem utasít. Általában lefújjuk őket egy kis nyugtató permettel, még kurjongatnak egy kicsit, aztán hazamennek.
←oc-19 lakótelep [8] Mindenre emlékszik, ami valaha történt vele, amit hallott vagy olvasott. Kitűnően számol fejben. Az intelligenciahányadosa az egyik legmagasabb, amit valaha mértek. Sokan hiszik, hogy valamiféle csodalény. Pedig egyszerűen csak rend van az agyában. (Szinensi: Ninda mentális struktúrája, 36.) :: Ommudi, Hallihuat Fónird, 43 660. muhat saurgéman, 793oc‑19 oc-20 társadalom [-20] Ősi emberi tulajdonság, hogy szeretjük elmesélni az életünket egy-egy vadidegennek. Neki is elmesélték sokan. Kiben kezdtek először megváltozni a dolgok – őbenne vagy azokban, akikkel beszélt? Ki tudja? (Aini: Ninda életének mellékszereplői, bevezető)oc‑20 oc-21 kormányválság [-1] Az emberiség történetének egyik legősibb közhelye, Ősi Föld múltjába vesző elemi tapasztalat lenne, hogy a politikusok hazudnak? Engem ez a feltételezés lesújt és elszomorít. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 240.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 25., a fehér órájaoc‑21→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
712067 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2228. nap, 327 szó/nap, 2282 betű/nap, 77:09/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:1262, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |