„Nem akkor változunk meg, amikor mondják nekünk, hogy meg kell változnunk, hanem amikor mi magunk érezzük, hogy szükséges.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
181. sómir
181. sómir
43 659. senut sillíman
304
Amikor fölkeltek a saját idejük szerint reggel, Íken még késő éjszaka volt, de a szállodában természetesen minden működött – mint az űrkikötők közelében levő szállodákban mindenhol a Galaxisban, hiszen a vendégek a legkülönbözőbb világokról érkeznek. Az étteremben, ahol íki gyümölcsös szendvicseket reggeliztek, most is sürögtek az alkalmazottak, és vendégek is voltak szép számmal. Nindát nagy tisztelettel üdvözölték, de társalogni most nem próbáltak vele, nem zavarták az étkezésben.
Reggeli után sétálni mentek. A város utcái éles ellentétben voltak a szálloda éjjel is nyüzsgő életével. Az éjszakára megvilágított utcákon – Íken, ahol átlátszó volt a városkupola, az éjszaka megegyezett a csillagászati éjszakával, amikor Ík napja nem látható – gyér volt a forgalom, csak egy-egy korán munkába siető légikocsi húzott el odafent, gyalogos egy sem. Azazhogy egy limlibe beletelt, amikor szembejött az első, egy szakállas férfi, aki először egy keresztutcába akart befordulni, de ahogy észrevette őket, irányt váltott és odajött hozzájuk.
– Jo regelt – mondta szúni nyelven, felismerte a ruházatukat. – Mit keres ilyenkor utcan? Sekithetek valami? Netan elteved?
Erős akcentussal beszélt, a hosszú és a rövid hangok között alig volt különbség, és a zöngés mássalhangzók egy része inkább zöngétlennek hatott.
– Nem, nem tévedtünk el – felelte Szinensi nyugodtan. – Sétálunk, nézelődünk, ismerkedünk a várossal.
– Á, ertem. No de ilyenkor?
– Miért ne?
A férfi oldalt lépett, hogy jobban lássa az arcukat.
– Ninda? Ugye te vagy Ninda? Nincs töp szöke szuni…
Ninda fölnevetett.
– Én vagyok Ninda, de azért a szőke szúnikból van több is.
– Hal hir, hogy it vagy vilagon. Nagyon mektisztel talalkosz teged. Ilvor vagyok, enerkiamüszeresz. Sajnos munka kel siet, de nagyon örül. Üdvöz titek. Te is, kiskutya.
S ezzel továbbment.
– Azt hitte, kutya vagyok – derült Lí.
– A gyenge világítás miatt – felelte Szinensi. – Nem is értem, miért nem világítják meg jobban az utcákat.
– Mert a házaknak ablakaik vannak – felelte Ninda. – Így nappal bejön a fény és nem kell világítani. De ha éjjel jobban megvilágítanák az utcát, akkor elhasználnák azt az energiát, amit megtakarítanak nappal.
– Ja persze. Túlságosan abroncsvilágian gondolkodom. Hiszen Auríhaumon is így van.
Szabadon beszélhettek az Abroncsvilágról vagy a Testvériség bármely titkáról, hiszen mentális kapcsolaton át érintkeztek, amit közönséges ember nem tud kihallgatni, csak egy hozzájuk hasonló receptor – de annak a jelenlétét a város legtávolabbi pontjáról is érzékelnék.
Ninda sóhajtott.
– Még csak két éve jöttünk el onnan, de máris hiányzik.
Szinensi nem vágott közbe, csak a gondolati közlés villámgyorsaságával egyidejűleg érzékelte Ninda gondolatát és adta meg a választ.
– Mert fél napja nem vagyunk a Testvériségben. Az Angaur Dzsúrarengi és a Szíminnu is része Szúnahaumnak, ott is az Abroncsvilág vesz minket körül. De itt, egy dzserang világban kívül vagyunk mindenen, ami Szúnahaum. Mintha kiléptünk volna egy siór felszínére, csak mi ketten, az esszidzsinna nélkül.
– Lehet olyat?
– Nekünk nem, csak akinek van űrjáró képesítése, de azt csak felnőtteknek adnak. De Dzsisszáfaurhoz még egy külön vizsga is kell, a vulkanikus aktivitás miatt.
Befordultak egy sarkon, és különös dolgot pillantottak meg. Narancsszínű fénytömb volt előttük nem messze, egy függőleges fényhasáb. Elindultak felé.
– Tudod, mi ez? – értette meg Ninda. – Luakeánban láttam egyszer ilyet. Ez egy beteg fa.
A fényhasábban valóban volt egy fa, aminek minden ágát és levelét narancsszínbe burkolta a fentről és lentről érkező erős, élénk fény. Az irányított sugártömbnek olyan élesek voltak a szélei, hogy amint megálltak előtte és Szinensi bedugta a kezét, az csuklóig narancsszínt öltött, s egy fényes vonal választotta el a rendes színű résztől. A fa fölött négyszögletes lap lebegett, abból jött a fény, és körülötte leterítettek valamit a parányi füves területre a fa körül, az pedig fölfelé világított.
– Ez valami tápláló sugárzás – magyarázta Ninda. – A fa új erőre kap tőle.
– Jól néz ki – bólintott Szinensi. – Mennyi ideig csinálják ezt vele?
– Nem tudom. Azt a fát Luakeánban többször is láttam, közben eltelhetett… legalább egy lỳnt, vagyis másfél év, és azalatt végig meg volt világítva. Éjjel-nappal, állandóan.
– Otthon sosem láttam ilyet – húzta vissza Szinensi a kezét. Továbbindultak.
– Gondolom, azért nem, mert a sihesszun-dzsáninníhanur robotjai minden egyes fát számon tartanak az Abroncsvilág egész felszínén, és nem hagyják, hogy bármelyik megbetegedjen.
Ezzel Ninda előhúzta a suagját, amiről egy női arc nézett rá, Esszurígi.
– Minden rendben veletek?
– Minden – felelte Ninda.
– Mint nyilván rájöttetek, késni fogunk, méghozzá nem is kicsit, kitérőt kellett tennünk egy súlyos beteg utas miatt. Most egy Ásannit nevű világon vagyunk, száz érangra tőletek. Küldhetek értetek futárhajót, az… pillanat… – A nő valahová oldalra pillantott. – A mi időnk szerint ötszáznyolcvan és hatszáz között odaérhet. Mi csak éjfél körül érjük el Íket.
– Nem sietünk – felelte Ninda nyugodtan. – Ík biztonságos világ. Eltöltjük az időt.
– Rendben. Más is van. Szindoriáról érkezett egy megkeresés, a Szúm Egyetem küldöttsége akar veled találkozni. Ők még mielőttünk ott lesznek. Tudják, hogy Íken vagy, mert láttak a tévében, de ha nem adsz engedélyt, akkor szólok az íki hatóságoknak, hogy akadályozzák meg a találkozást.
Ninda higgadt szelídséggel nézett vissza rá.
– Miért ne akarnék találkozni velük – vagy bárkivel az egész nagy tekergő Galaxisban?
– Rendben, megmondom. Mi fogunk jelentkezni, amikor ők odaérnek, mert a kódodat nem adtam ki.
Ninda bólintott és eltette a suagot.
– A núdzsahan fölöslegesen aggódik – jegyezte meg.
– Csak a munkájukat végzik. Ők nem dönthetik el helyetted, hogy akarsz-e találkozni valakivel, az a dolguk, hogy megkérdezzék.
– Persze, igazad van.
Elértek egy kis térre, ahol piac működött – azaz ilyenkor éjszaka nem működött. Elsétáltak az asztalkák előtt, amiken kint volt az áru, csupa gyümölcs.
– Nézd, mennyiféle gyümölcsöt árulnak – pillantott körbe Ninda. – Ennek a világnak élénk a kereskedelme. És megengedhetnek maguknak olyan biztonsági berendezést, hogy kint hagyhassák a holmit éjszakára.
– Szindorián nem hagyják kint?
– Ahol én éltem, ott sehol, mindent emberek és gépek őriznek együtt. De persze mindig kihagy az őrök figyelme, különben már nem élnék. Te, ez hinadzsri, hogy lehetne venni belőle?
– Sehogy, hisz nincs kinek kifizetni.
– Az lehetetlen, sien. Valahol kell hogy legyen egy automata.
Ninda körbeszaladt és föl is fedezte az asztalsor végén álló gépet. Szemlátomást nemcsak helybelieknek szánták, csillagközi szabvány szerinti, egyértelmű jelzésekkel volt ellátva. Természetesen volt rajta ujjlenyomat-olvasó, amin érintésre megjelent szúni betűkkel, hogy Szúnahaum Testvériség. Ennél több nem, hiszen a dzserang világokon nincs meg a szúni bankrendszer referenciaanyaga, tehát ez a gép nem tudja Ninda nevét, a számlaadatait, csak annyit, hogy ez egy szúni ujjlenyomat, és a pénz a Testvériségből fog érkezni.
Így aztán könnyen meg tudtak venni két zacskó kis piros, édes hinadzsrit, és azt eszegetve mentek tovább.
←ob-22 javaslat [-25] Nem a világgal állsz kapcsolatban – hanem a képpel, amit alkotsz róla. Ez szükségképpen torz: mindenkié az. A kérdés az, hogy mennyire torz. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 244.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 45., a piros órájaob‑22 ob-23 éjszaka [2] Nem akkor változunk meg, amikor mondják nekünk, hogy meg kell változnunk, hanem amikor mi magunk érezzük, hogy szükséges. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 181. sómir) :: Ík, 43 659. senut sillíman, 304ob‑23 ob-24 békedíj [13] A szemed olyan, mint egy fényképezőgép. Amit láttál, arra emlékezni tudsz. De ha igazán jól akarsz emlékezni, ha a lényegre akarsz emlékezni, akkor ne a szemeddel fényképezd le, hanem a lelkeddel. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 68.)ob‑24→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716612 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |