„Szúnahaum: Abroncsvilág. Saunis: Zöld Golyó. Furcsa lehet olyan világon élni, amelyiknek nincsen beceneve. Szindoriának sincs, de ott élni nem ezért furcsa.”
Ninda: Beszélgetések, 442.
– Hangikun Szesszinan? – tűnődött Harrugí, s töltött magának egy fél pohár nusummát. – Nem ismerős egyik sem.
– Mindkét klán kihalt már régen. Engem azért tettek ezekbe, mert még nevem sem volt, amikor a Testvériségbe kerültem. Én voltam az első Hangikun Szesszinan.
– S azóta többen vagytok?
– Igen, két barátom is Szindoriáról jött, nekik nincsen klánnevük, mert már felnőttek, a régi nevüket használják. De van két kislányuk, ikrek, akik már az Abroncsvilágon születtek. Nekik klánbavétellel én adományoztam a klánneveiket. Hangikun Szesszinan Tunni Ídara Kirísz és Hangikun Szesszinan Lorra Ídara Kirísz.
– Tunni és Lorra? – figyelt föl egy fehér hajú bácsi, aki zöld nadrágot viselt, bár a korosztályabeliek leginkább köntösben szerettek járni. – Ezek nem valami régi mesealakok?
– De igen, Szesszungari. A Gambi két hősnője, akik a pillantásukkal meg tudják állítani az időt. Én választottam a nevüket, mert így a szindor rokonságnak is ismerősek. Tûnei és Lôṙeìa, ezek szerepelnek az ottani névadásban. A szindoroknál ismétlődő nevek vannak, nincs mindenkinek egyedi, saját neve, mint nálunk.
– Furcsa szokás. Aztán mondd, azok a gyerekek is meg tudják állítani az időt?
– A pillantásukkal nem – felelt Ninda nagyon komolyan a bolondos kérdésre. – Azt senki sem tudja megcsinálni. Más kell ahhoz, hogy megálljon az idő.
– No mi?
– Hát ami azt illeti, Ímalli-hean hpert szónó-Áráhalgi, az évszakok szelleme mondta egyszer gazdájáról, Szillalgi-szúm ambi nong Dzsáhászasszinariról, az idő folyásának szelleméről, hogy ha szépen megkérjük, megállítja a kedvünkért az időt. Csak ha nem telik többé az idő, hogyan kérjük meg, hogy indítsa el újra? Még azt sem kérhetjük, hogy állítsa meg és valamennyi idő múlva indítsa el megint – ez sem lehetséges, ha idő nincsen.
– Hűha – mondta Harrugí. – Egy hangin-fiengéni.
Szesszungari helyeslően bólogatott.
– Szemlátomást.
Ninda mosolygott. Már valóban hangin-fiengéni volt, ismerte az összes szellemet és a hozzájuk kapcsolódó leírásokat, történeteket. Vizsgát is tett belőle, és volt egy kis jelvénye, fehér korong alakú, rajta a fiengip, vagyis „szellemek” szó kezdőbetűjével.
– Ezen a módon tehát nem lehet megállítani az időt.
– No jó, de akkor hogyan?
– Nincs rá általános recept. Azt mondják, vannak pillanatok, amikor megáll az idő. Amikor a Fólangraut-huarungi hídján állsz és nézed a gyenge gravitációban lassan alábukó vizet, állítólag megáll az idő. De ez csak egy példa.
– Értem, mire gondolsz – bólogatott Szesszungari. – Azt hiszem, megéltem már ilyen pillanatokat, bár azoknak nem volt köze a Fólangraut-huarungihoz. Majd megtapasztalod, ha eljön az ideje.
A felnőttek és a nagyobb gyerekek mosolyogtak.
– Művelt gyerek vagy – mondta Harrugí. – Hát a testgyakorlásokkal hogy állsz?
– Többféle sportot kipróbáltam már.
– Nos hát, meséld el, melyikeket.
– Fengrával kezdtem, az Aulang Laipon a Sómittir tagja voltam, az Abroncsvilágon a Jellargunirban játszottam. A Jellargunir dzsészicsapatában is tag vagyok, légilabdázom, jéglabdázom, korcsolyázni és úszni is szeretek. Meg sádunnunozni, szóval ez már hétféle.
Szinensi oldalba bökte a barátnőjét.
– És te vagy a Jargunnur-vidék korosztályi hilorgin dzsúmibajnoka sirgásahiban, te sengiri – sziszegte.
Ninda nevetve viszonozta a bökést.
– Egy táblás játék mitől testmozgás, te másik sengiri? Akkor az úldot is mondjam hozzá?
Szinensi jelentőségteljesen bólintott.
– Nagyszerűen játszik. Többször volt zenekarokban, és namindan-muandzsankor Hinerri-Szildzsengben saját kis koncertet is adott.
– Igen, sien, persze, de az sem testmozgás. Harrugí nem ezt kérdezte.
– No jó – mondta a férfi mosolyogva. – Akkor elmondom, miért kérdeztem. A fiam, Hilkinu tagja a Szemmahun csapatnak, és hiányzik két emberük, otthon maradtak az Abroncsvilágon. Úgyhogy minden elém kerülő gyereket megkérdezek. Ilsinit játszanak. Azt kipróbáltátok már?
Csak a fejüket tudták csóválni. Ninda kénytelen volt beismerni, hogy még nem is hallott róla.
– Nem nagy csoda, sok százféle sportág létezik. Ha kedvetek van hozzá, a Szemmahun tárt karokkal vár benneteket is.
– Csakhogy mi nem leszünk eleget a hajón, hogy játszhassunk a bajnokságban – mondta Szinensi.
– Miért, mennyit lesztek itt?
– Csak pár évet, aztán továbbmegyünk. Utazók vagyunk.
– Játszani attól még érdemes – vélte Harrugí, és lenézett az ölében ülő kisgyerekre. – No, mi az? Mit szeretnél?
Némi gügyögéssel és mutogatással tisztázták, hogy a kislány oda szeretne menni a többi kicsihez, akik a szőnyegen játszottak, építettek valamit.
– Ha leteszlek, az jó? Odamész?
A kicsi bólintott.
– Vagy vigyelek én oda?
A gyerek erre is bólintott.
Harrugí nevetett, fölkelt, odavitte és letette a szőnyegre.
– Így jó lesz? – kérdezte, de nem kapott választ, a csöppség már a többiekkel foglalkozott. A férfi visszatért az asztalhoz. Ninda le merte volna fogadni, hogy valójában nem is ismerik egymást.
– S innen merre mentek tovább? – kérdezte közben Ilgunti.
– Egy Szunnasz nevű világra – felelte Szinensi.
– Saunisra? – csillant föl egy másik lány, Jauráni szeme. – A kedvesem odavalósi. Eiminȳ sauninainas?
– Ais – bólintott Szinensi –, yn eimīnis. Vyši leikas ainē synt uidon mȳstron andronaiškiunē.
– Hűha, én ilyen jól nem tudok. Csak nemrég találkoztunk, és hát én csak kétszáznegyven éves vagyok, ő meg… hogy is számítottuk át, hatszáz körül van, ő már régóta köztünk élt, rég haungszí volt már, amikor megismerkedtünk, szóval nem tudhatjuk, hogy tartós lesz-e a kapcsolat, ezért nem vágtam neki egy rendes nyelvtanfolyamnak vagy a hipnónak. Antras már régen tudott szúniul… nézzétek, ott van. Antras!
Ninda követte a tekintetét és a kézmozdulatát. Egy magas férfinak szólt, aki néhány asztallal távolabb állt és valakikkel beszélgetett. Most elindult feléjük.
– Nem mondhatod, hogy Antras, amikor megszólítod – közölte Szinensi. – Megszólító esetbe kell tenni. Antreis.
– Tényleg?
– De, mondhatja, ha szúniul beszél – jegyezte meg Ninda.
– Ja, tényleg, akkor igen…
Antras közben odaért hozzájuk. Neki is olyan világos volt a bőre, mint Nindának, de a haja barna.
– Tessék.
– Ezek a gyerekek hozzátok készülnek… mármint Saunisra, és a nyelvet is ismerik.
A férfi rájuk nézett, ők pedig föltartották anya- és apaujjukat, ahogy Kaistától tanulták.
– Aistravy. Muina Ninda.
– Aistravy. Muina Szinensi.
– Aistravais. Muina Antras Leinolīris. Ei Sauninta. Tyn kyno aikas?
– Ei Sūnahaumynta – felelt Szinensi –, ī Ninda Syndoreianta. Laina meistry vynon sauninainis yn kōrion.
– Syndoreia? Lievy ūyn Syndoreia kȳvis. De beszéljünk szúniul, hogy a többiek is értsenek. Hol tanultátok a nyelvet?
– Az Abroncsvilágon, Kaista Savyrinkēsiunastól.
– Kaistától? Ismerem. Persze nem vagyunk sokan saunisiak a Testvériségben. Szép a kiejtésed.
– Aidus – köszönte meg Szinensi.
– S mit fogtok csinálni Saunison?
– Ismerkedünk az emberekkel – felelte Ninda.
– Szép kis utat tesztek meg hozzá, át a fél Galaxison. Éppen Saunist kell ehhez fölkeresnetek?
Ninda bólintott és nem szólt semmit. De Antras sem faggatta őket, puszit nyomott Jauráni feje búbjára és visszament a beszélgetőpartnereihez.
– Dōymis laiskas einošy – jegyezte meg Szinensi.
Ninda mosolygott. Igen, tényleg igazán jóképű pasi.
– Ais, eida – bólintott Jauráni, jelezve, hogy értette.
←oa-6 verekedések [23] Nem lehet egy nép életét jobbá tenni azzal, hogy megölünk valakiket. (Ninda: A fény lúmái, 360.)oa‑6 verekedések oa-7 Antras [-15] Szúnahaum: Abroncsvilág. Saunis: Zöld Golyó. Furcsa lehet olyan világon élni, amelyiknek nincsen beceneve. Szindoriának sincs, de ott élni nem ezért furcsa. (Ninda: Beszélgetések, 442.)oa‑7 Antras oa-8 sisunuk [-24] A saunisi utazás előtt otthon töltött három dzsúmiban még nem lett híres a Felhőben, de valamennyire ismert már igen. Csupa aprósággal. Kisebb fellépések úldjátékosként, tagság egy dzsészicsapatban, és hát – mesélt, mesélt, mesélt. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 140. sómir) :: Szúnahaum, Séfannun színház, 43 657. higit algillíszan, 687oa‑8 sisunuk→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-27 id [-1019] () :: , , , ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 337 betű (4 963 007+165 330) 5 666 611 jel (@538 274) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.27.:465, 3084 24. 21:37 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |