„Nem lehet egy nép életét jobbá tenni azzal, hogy megölünk valakiket.”
Ninda: A fény lúmái, 360.
Minden szúni első útja egy hajón vagy világon – hacsak nincsen sürgős dolga – a janníhaumba vezet. Ninda és Szinensi a 3-sigo janníhaumot választotta, tudva, hogy bármelyikbe mennek, ugyanazt találják, mint az Aulang Laip vagy a világok janníhaumaiban.
Sokfelé jártak az elmúlt harminchat évben. Bejárták Szúnahaumot, Auríhaumot, megfordultak a Felhő néhány további világán is. Az Angaur Dzsúrarengi 3-sigo janníhauma egy auríhaumi városka, Honarungé janníhaumára emlékeztette őket, ami egy hegy mélyében épült, a város felével együtt; a város másik fele a barlang szájánál levő, hólepte fennsíkon volt, kétezer ríginre a Honar-tó fölött.
A janníhaum, akárcsak a honarungéi, kupolás tetejű volt, ami ritka volt a hajókon, hiszen fölöttük egy másik szint padlójának kellett lennie. Ninda itt is, mint mindenhol, először a tűzhöz járult és köszöntötte az Őrzőt mint Auszíní Kis Őrzője. Az Őrző szokás szerint viszonozta, közben pedig Szinensi helyet foglalt egy asztalnál és megtudakolta, mi van a kupola fölött.
– A park – felelte egy férfi, Rinderi. – Van benne egy jókora domb, amin szánkózni is lehet meg hegyet mászni. Az alatt vagyunk mi.
– Honnan jöttetek? – kérdezte Ilgunti, egy kétszázéves forma lány, akinek megakadt a tekintete Ninda szőkeségén és világos bőrén.
– A Szinolgu-hegységből – felelte Szinensi –, Ninda pedig eredetileg Szindoriáról.
– Az hol van? – kérdezte egy kisfiú.
– Egy dzserang világ – felelte Ninda –, kint a Galaxisban, a Sáhallurgint-ködökön túl.
– De te nem lehetsz dzserang. Akkor nem lehetnél itt.
– Persze hogy nem vagyok dzserang – mosolygott Ninda. – A törzsszövetség tagja vagyok, liktenit-upesz. Dzserangnak születtem, de felvettek a Testvériségbe.
A kisfiú – nem viselt kitűzőt, mint általában a gyerekek – láthatóan meglepődött ezen, nem tudta, hogy dzserangokból is lehetnek szúnik. Kicsi volt még, talán hetvenéves.
– Lehetnek szúnik dzserangokból – biztosította Ilgunti. – Sokan vannak köztünk, akik valaha dzserangok voltak. Aztán eljönnek a Testvériségbe, a sáhaddif felveszi őket valamelyik törzsbe, és onnantól haungszík, mint mindenki más.
– Nahát – motyogta a kisfiú, beledugva az orrát egy pohár íhafiba.
– S hogyan kerültél ide Szindoriáról? – érdeklődött Rinderi.
Ninda elmesélte azt a luakeáni hajnalt közel negyvenhét évvel ezelőtt, ami megváltoztatta az életét. A felnőttek döbbenten hallgatták, a kisfiút és az asztalnál ülő többi kicsi gyereket nem kötötte le, nekik érthetetlen volt, amit előadott.
– Elképesztő egy világ lehet – mondta Rinderi.
– Az, elképesztő – szólalt meg egy mély basszus Ninda és Szinensi háta mögött, és egy nagydarab, szakállas férfi kerülte meg az asztalt, hogy ülőhelyre találjon. De nem volt hely, ezért fölkapta az egyik apró kislányt, leült a helyére és az ölébe ültette a gyereket. – Jártam Szindorián. Több világán is jártam annak az országnak. Velem bizalmatlanok voltak, mert idegen vagyok. De egymással is bizalmatlanok, mert… a Galaxis tudja, miért.
Harrugí állt a kitűzőjén.
– Mindenkivel bizalmatlanok – felelte Ninda.
– S te ezt nem vetted át? – kérdezte Harrugí.
– Dehogynem – felelte Ninda határozottan. – Amikor azon a reggelen a suárba kerültem, tele voltam előítélettel, amiket ott belém neveltek. A szindorok bogaraknak hívják a szúnikat, és azt sulykolják a gyerekeikbe, hogy a bogarak halálra kínozzák őket, ezért nem szabad a kezükbe kerülniük.
– Ősi Föld, hallod, mivé lettek teremtményeid? – döbbent meg Ilgunti.
– Ninda azóta sokat tett ez ellen – dicsekedett Szinensi. – Van három ügyvédje, akik sorra indítják a pereket Szindoria ellen. A kártérítésekből pedig felvilágosító programokat fognak finanszírozni.
– Ha majd szóba állunk Szindoriával – tette hozzá Ninda. – Mert már évtizedek óta felszálltunk onnan.
– Hát ahogy így elmondjátok, nekem nem is hiányoznak – mondta Ilgunti. – Elnézést, hogy így beszélek a szülőhazádról.
– Szindoria nem a szülőhazám – mondta Ninda, sokadszor már. – Csak ott születtem, de a hazám a Testvériség. Szúni vagyok.
– Simnunná – vágta rá az asztalnál ülő összes felnőtt annyira egyszerre, mintha összebeszéltek volna. Nevettek.
– Egyhamar nem fogunk velük megint szóba állni – mondta Harrugí, és közelebb húzta a süteményes tálcát, ami felé az ölében ülő kislány nyújtogatta a kezét. – Kiállhatatlan társaság… mármint az állami embereikre értem. Én kettőt is megcsaptam annak idején.
Szinensi eltátotta a száját.
– Megcsaptál?
– Hát így esett, méghozzá két különböző alkalommal. Egyszer… lehet már száz éve, a fővárosban sétálgattam, amikor odajött egy köteg azokból a fehér egyenruhásokból, és elkezdett velem kötözködni. Hogy mit keres egy ilyen szép nagydarab sötétbarna ember az ő fővárosukban, bár hogy a bőröm színe miért érdekelte őket, azt szerintem ők maguk se tudták. Mindenesetre nem tetszettem nekik. Mondtam, hogy semmi közük hozzá, amire ők mondtak még néhány dolgot, aminek a felére sem emlékszem, de ahhoz volt köze, hogy én szúni vagyok, és valamilyen bogárnak neveztek. Akkor én figyelmeztettem őket, hogy jobb lesz továbbállni, mert valakinek még baja talál esni. Mivel a hátuk mögött ott jött két esszidzsinna, már nemigen aggódtam amiatt, hogy lelőnek, úgyhogy amikor csak nem tágítottak, akkor kicsit összegyűrtem az egyiknek az arcát. Akkor volt egy kis kiabálás meg fegyverrel fenyegetőzés, és a végén tartottak két tárgyalást, az egyik megítélt a jóembernek valami kártérítést, a másik az ő fegyelmi tárgyalásuk volt, lecsukták valamennyit, csak azt nem, akit megütöttem, úgy vették, hogy ő már megbűnhődött. A másik eset valami hivatalnok volt, nem egyenruhás, az egy másik világukon volt, valami emberekkel rikácsolt valamit a nyelvükön, azt persze nem értem, de volt ott egy csomó síró gyerek, meg úgy általában látszott rajtuk, hogy csupa szegény ember. Úgyhogy odamentem és udvariasan megkérdeztem, hogy mi a baj, erre a hivatalnok ordítozni kezdett velem, én többször megkértem, hogy beszéljen velem emberi hangon, de úgy üvöltött, hogy a fordítógép alig győzte. Hát lehalkítottam. A tárgyaláson derült aztán ki, hogy azok az emberek nem tudtak fizetni valamilyen pénzt annak fejében, hogy laknak valahol, és ezért kitették őket a lakásukból. Ezt a bírók sem értették, de azt sem, hogy miért kellett velem üvöltözni, és végül jelképes kártérítést kapott, egy palant. Hát ennyi történt. Mostanában már jó ideje biztonságban vannak az ilyen rikácsolók, a Testvériség egyetlen hajója sem megy oda, hát én sem megyek oda.
Jót nevettek. Nindának nagyon tetszett az „összegyűrt arcú” ervés története. Kapásból tudott mondani több száz történetet, amikor más ervések is megérdemelték volna, és el is mesélt néhányat a jelenlevőknek. A „másik Ninda” és Àntãs meggyilkolását és az azóta történteket is. A szúnik iszonyattal hallgatták.
– A Nincs Kegyelem mozgalmat később felszámolták, rajtuk ütött a hadsereg és megölte valamennyit. Valóságos kis csatát vívtak. Szindorián nemigen akad senki, aki sajnálta volna őket, de az áldozataikat sem. Náluk nem szokás gyilkosokat sajnálni. De az életet nem tette jobbá sem az, hogy megöltek pár ervést, sem az, hogy aztán őket ölték meg. Nem lehet egy nép életét jobbá tenni azzal, hogy megölünk valakiket. Úgyhogy Szindoria élete továbbra is a korábbi zűrzavar, erőszak, gyűlölködés.
Szinensi csendben felírta Ninda előző mondatát a többihez.
←oa-5 indulás [35] Sosem éreztem nagy kedvet, hogy elhagyjam a Felhőt, csak amikor Ninda elindult. Olyankor mindig szerettem volna vele menni. (Hait Kirísz: Ninda, 622.) :: Szúnahaum, Angaur Dzsúrarengi, 43 657. dzsirat nisszugópan, 530oa‑5 indulás oa-6 verekedések [23] Nem lehet egy nép életét jobbá tenni azzal, hogy megölünk valakiket. (Ninda: A fény lúmái, 360.)oa‑6 verekedések oa-7 Antras [-15] Szúnahaum: Abroncsvilág. Saunis: Zöld Golyó. Furcsa lehet olyan világon élni, amelyiknek nincsen beceneve. Szindoriának sincs, de ott élni nem ezért furcsa. (Ninda: Beszélgetések, 442.)oa‑7 Antras→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
709142 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-894] ()ph‑21 id ·· -819 733 697 szó (705 473+24 081+4143) 5 082 887 betű (4 918 796+164 091) 5 620 615 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 8:57 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |