„Minden gondolat lehet igaz vagy hamis. Az a gondolat, amely kijelenti magáról, hogy az egyedüli igaz gondolat, szükségképpen csak hamis lehet.”
Ninda: A fény lúmái, 2260.
– Mi a véleményed Gressziről? – kérdezte valaki, úgy egytucat különféle kérdés után.
– Nagyon tetszik – mosolygott Ninda. – Amíg Hronddal iderepültem, megnéztem mindent, amit tudtam. Ez talán a legzöldebb világ, amit ismerek.
– Valószínű – mondta egy Orkin nevű férfi. – A tengerparti homoksáv és a hegyekben egy-egy sziklás rész, no meg a városok kivételével az egész kontinenst növények borítják. Hetven százalék dzsungel.
– Jól éreztem magam ott is – bólintott Ninda.
– Mi a véleményed Kallon Rogiról? – kérdezte valaki az akkor már száz-százötven főnyi tömegből, akik körülöttük álldogáltak, néhányan ülőalkalmatosságot is kerítettek maguknak.
– Nem tudom, mi az.
A gressziek mosolyogtak.
– Így hívják a miniszterelnökünket – mondta Orkin.
– Értem. Én más országok vezetőit sem ismerem. De annak alapján, amit a szindor kormányról megtapasztaltam a saját bőrömön, nem is vágyom rá, hogy megismerjem őket.
– Pedig ő szívesen megismerkedne veled – szólalt meg egy férfi, aki éppen amellett állt, aki a kérdést föltette.
Ninda vállat vont.
– Ő is idejöhet és megismerkedhet velem.
– Köszönöm, élnék a meghívással – felelte a férfi mosolyogva, és előjött a sokaságból. – Kallon Rogi vagyok, Gresszi miniszterelnöke. Aki pedig a véleményedet kérdezte rólam, az öcsém, Errat Rogi.
Ninda szokásos nyugalmával fogott kezet mindkettejükkel. Ők állva maradtak, az asztal körül mindenütt ültek már emberek, és senki nem izgatta magát, hogy átadja a helyét. A miniszterelnök teljesen átlagos férfi volt, világosbarna bőrével, barna hajával sem a szúnik, sem a szindorok közül nem rítt volna ki különösebben. Rövid, kék nadrágban és sárga ingben volt.
– Meglepő – mondta Ninda.
– Micsoda? – kérdezte a miniszterelnök.
– Ez a válaszom az öcséd kérdésére. A véleményem rólad, hogy meglepő vagy. Szalmúnt szindor miniszterelnök soha nem próbált velem beszélni, pedig Szindoriával elég sokrétű és bonyolult kapcsolatban vagyok, szindor politikusok elég gyakran mondanak rólam mindenféléket – de beszélni nem akarnak velem.
– Igen, értesülünk az ilyen dolgokról mi is.
– És azt is pontosan tudom, hogy ha Szalmúnt beszélni akarna velem, nem jönne oda hozzám egy parkban száz ember között.
– Hát ez valószínű – nevetett a miniszterelnök öccse. – A legtöbb állami vezető sokkal elzárkózóbb, mint a mieink. Bár vannak persze hozzánk hasonlók is.
– Te milyen miniszterelnök vagy, Kallon?
– Azt hiszem, erről a választóimat kellene megkérdezned.
– Én téged kérdezlek. Annak az embernek, aki kiáll egy ország nyilvánossága elé és azt állítja magáról, hogy ő a legalkalmasabb annak az országnak a vezetésére, jól kell ismernie önmagát.
– Figyelemre méltó megállapítás – bólintott Kallon. – Igen, azt remélem, jól ismerem magamat. Hogy milyen miniszterelnök vagyok? Van nálunk egy mondás: „azt hiszi, hogy ő fűti a napot”. Arra mondják, aki azt hiszi magáról, hogy nélküle nem működne semmi, ő a középpontja mindennek. Nos, én a munkám során igyekszem ezt elkerülni. Persze fontos döntések futnak össze a kezemben, de ezeket nem az én egyéni elképzeléseim szerint döntöm el, hanem igyekszem megtalálni a célszerűséget. Nálunk általában nem díjazzák az olyan politikusokat, akik azt állítják, hogy ők a legalkalmasabbak. Jobban szeretik azokat, akik egyszerűen csak alkalmasnak mondják magukat.
Ninda végigpillantott az embereken, akiket szemlátomást egyáltalán nem döbbentett meg, hogy a miniszterelnök ott álldogál közöttük. Szindorián ez lehetetlen lett volna.
– Ti is így gondoljátok?
Az emberek kicsit zavartan, meglepve bólogattak.
– Ez kicsit provokatív kérdés volt – mondta Orkin felesége, Limti. – Az emberek általában nem szívesen mondanak valakiről őszinte véleményt a jelenlétében, és sok világon nem szívesen mondanak nyilvánosan véleményt a kormányzat munkájáról.
– Viszont megszoktuk, hogy Ninda provokatív kérdéseket tesz fel – jegyezte meg Kallon, és leült Ninda mellé a fűbe.
– Provokatív kérdéseket? – pillantott Ninda Limtire. – Egyszerűen csak őszinte kérdéseket. Képzelj el egy világot, ahol nem szabad a szexről beszélni. Akkor ott megszűnik a szex? Vagy ha a helyi nagy ember nem szereti a villámokat, akkor nem beszélnek róluk, esetleg meg is szüntetik őket a kedvéért? Ha az élet egy jelensége létezik, akkor arról beszélni kell. Az én értelmezésemben Szindoria legnagyobb bűne nem az, hogy nem voltak hajlandók bármit tenni a szegényekért, hanem hogy úgy tettek, mintha minden rendben lenne, holott ők is pontosan tudták, hogy nincs minden rendben. Ez elvágja minden lehetőségét az értelmes kommunikációnak. Azt a problémát, aminek a létezését is tagadják, nem lehet megbeszélni.
– Bölcs szavak – felelte Kallon. – De az embereknek ettől még nemegyszer vannak nehézségeik, amikor olyasmiről kell nyilvánosan beszélniük, amiről nem szoktak.
– Bölcs szavak? – Ninda megint megvonta a vállát. – Semmi bölcset nem látok abban, hogy képes vagyok fölismerni, hogy a dolgokról beszélni kell. Szerintem ezt előttem már millióan kimondták. Ahogy mindent, amit mondok. Egyetlen eredeti gondolatom sincs, mégis száz világ csügg a szavamon. Meg tudjátok ezt magyarázni?
– Én nem – nevetett Kallon –, de van, aki igen. Élt egyszer, nagyon régen egy filozófus, Arrigon. Hallottál róla? – Ninda megrázta a fejét. – Ő azt mondta: bölcs az, aki tudja, hogy semmi újat nem talált ki.
– Ezt ismerem, bár nem az ő nevével.
– No látod. Ez a bölcsesség önmagát demonstrálja.
– Vagy annyira magától értetődő, hogy nem is bölcsesség. Megfigyeltem, hogy bármit mondok, előbb-utóbb valaki rámondja, hogy milyen bölcs gondolat. Csak mert én mondtam. Hát így könnyű bölcsnek lenni.
– Szerintem az ilyenfajta bölcsességen hamar átlátnának az emberek. Te évek óta valamiféle bölcsként vagy közismert. Ennek oka van.
Ninda lebiggyesztette az ajkát.
– Persze, az, hogy az emberek nem gondolkodnak. Szindorián az ÀLAN mozgalom kijelentette, hogy én bölcs vagyok, sőt én valami rendkívüli bölcs vagyok, és ezt innentől mindenki készpénznek veszi. Ti is itt Gresszin. Te, Kallon, nyilván nem mész oda minden egyes turistához, aki megfordul nálatok.
A miniszterelnök bólintott.
– Ez valóban lehetetlen volna, nagy örömünkre népszerű idegenforgalmi látványosságaink vannak, sok turista látogat el világunkra. Igen, azért jöttem ide hozzád, mert sok naprendszerben ismert, jelentős gondolkodónak tartalak, és ahogy itt beszélgetünk már egy ideje, csak arról győztél meg, hogy te nem tartod magad annak, arról a legkevésbé sem, hogy ne lennél az.
Ninda kiitta a helyi gyártmányú gyümölcslevét és mosolyogva nézett a miniszterelnökre.
– De hiszen most oldottad meg a problémát. Ha én jelentős gondolkodó vagyok, de nem tartom magam annak, akkor nincs elegendő önismeretem. No de ha még elegendő önismeretem sincs, akkor hogy lehetnék jelentős gondolkodó?
Kallon jót mosolygott.
– Helyes, akkor tehát csakugyan nem vagy jelentős gondolkodó. De mivel te sem tartod magad annak, az önismereted hibátlan. Ez esetben viszont mivel ez volt az egyetlen akadálya annak, hogy jelentős gondolkodónak tartsunk, s ez elhárult, mégiscsak az vagy.
Egymásra nevettek. Megalkották a Ninda-paradoxont.
←oa-27 dzsungel [-21] Ha van népszokás, ami biztosan ősibb, mint bármely ma létező nép, az az, hogy amikor hosszabban akarunk beszélgetni, akkor asztalhoz ülünk és enni-innivalót teszünk magunk elé. Ez a Galaxis-szerte elterjedt szokás csak Ősi Földről származhat. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 25.)oa‑27 oa-28 miniszterelnök [-21] Minden gondolat lehet igaz vagy hamis. Az a gondolat, amely kijelenti magáról, hogy az egyedüli igaz gondolat, szükségképpen csak hamis lehet. (Ninda: A fény lúmái, 2260.)oa‑28 oa-29 fogadás [-11] A Ninda-kultuszt szakaszokra, fokozatokra oszthatjuk, bár ezek pontos körülhatárolása nem könnyű és nem is éri meg a fáradságot. Ahogy Ninda mindig mondta: maga a kultusz lényegtelen, hiszen csak ugródeszka volt, eszköz ahhoz, hogy a Galaxissal meg tudja ismertetni gondolatait, miután őt magát már megismerték. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 18.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lìnsẃet, 59. ńaũḱan 1., a zöld órájaoa‑29→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 id [-201] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -176 740 836 szó (712 432+24 251+4153) 5 134 119 betű (4 968 789+165 330) 5 672 449 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 13:55 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |