„Ha van népszokás, ami biztosan ősibb, mint bármely ma létező nép, az az, hogy amikor hosszabban akarunk beszélgetni, akkor asztalhoz ülünk és enni-innivalót teszünk magunk elé. Ez a Galaxis-szerte elterjedt szokás csak Ősi Földről származhat.”
Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók,
25.
25.
A herga elindult cammogó, óriási lépéseivel. A tisztás szélén békésen eszegető négylábúak odakapták a tekintetüket, de tudták, hogy nem arra fog menni, nem törődtek vele. Hrond előredőlt, gyorsított, kinyitotta szárnyait, csapott egyet, s fellibbent a levegőbe. Nindát másodszor is lenyűgözte az a könnyedség, amivel ez a hatalmas súlyú állat elrugaszkodik a földtől és a magasba szökken, egyetlen szárnycsapás elég hozzá, meg a két láb egy rúgása. Persze megvan az ereje is hozzá, az imént, ahogy megmozgatta a szárnyait, Nindának volt alkalma megfigyelni a méretüket. A szárnyak hossza egyenként lehetett három vagy négy rígin, a szélességük egy vagy inkább kettő, és kétségkívül olyan izmok mozgatták őket, amiket ennek a testsúlynak a felröptetéséhez alakított ki az itteni evolúció. Biztos, hogy Hrond a szárnya egyetlen csapásával egy meant vagy egy mungit is össze tudna lapítani, nemhogy egy embert.
Amikor erre jöttek, a nap a hátuk mögött volt, s most is hátulról sütött. Nem telt el annyi idő, hogy a nap állása megváltozhatott volna, bármilyen sebességgel is forog ez a világ. Látta is volna a tisztáson. Tehát ugyanabban az irányban repülnek, még jobban távolodnak onnan, ahol felszálltak. De nem mindegy? Azért jött Gresszire, hogy megismerje.
Jó darabig repültek a dzsungel fölött, aztán szinte átmenet nélkül furcsa tavak vidéke következett: egy csomó téglalap meg mindenféle sokszög alakú vízterület közvetlenül egymás mellett, keskeny, egyenes földsávokkal választva el egymástól. Nyilván mesterséges. A partjukon épületek. Az egyik oldalon még tartott a dzsungel, a másikon, a tenger felé rétek, szántóföldek. Kisváros, erdő, megint egy kisváros, megint tavak. Aztán feltűnt egy nagyobb város, tengerparti üdülőhely volt az is, mint a főváros. Hrond afelé tartott. Már ereszkedni is kezdett, s minden átmenet nélkül házak fölé értek. Ninda megpillantott egy másik hergát, egy pirosat, amint szinte az épületek tetejét súrolva repül velük párhuzamosan, az utasa integetett is. Ninda visszaintegetett.
Az errefelé lakóknak jó idegeik lehetnek, ha nem zavarják őket a házaik fölött állandóan röpködő hergák. Akkora lehet a súlyuk, mint egy légikocsinak, és ők nem gépek, megtörténhet, hogy lezuhannak. És itt biztosan naponta repülnek, mert már látszik a leszállóhely, ahol egy csomó herga sétálgat. Egy park közepén van, az emberek is látszanak, ők is sétálnak, és magától értetődőnek veszik az óriási állatok jelenlétét.
S már lent is voltak, Hrond futott még egy kicsit, aztán lassított, függőlegesbe fordította a testét, és szépen becammogott Nindával az indítóállomásra. Ninda leszállt és megveregette az orrát.
– Köszönöm. Jól éreztem magam a dzsungelben.
Hrond elballagott, ő pedig kibújt az övből, felakasztotta a tartóra, és körülnézett a környéken. Egy pillanatig sem zavarta, hogy legalább ötven szirszire van az övéitől. Ahogy az sem, hogy a parkban csak az első nagyobb embercsoportnak kellett szembejönni, és máris felhangzott a neve. Előbbi szokatlan volt, utóbbi nem, de egyik sem tudta kibillenteni a nyugalmából.
– Ninda! Jarrahun, jalan mimp Ninda! Ninda hrile, Ninda hramo!
S egy-két matival később már a park egyik asztalánál ült, kicsit olyanformán, mint a janníhaumban, és beszélgetett az emberekkel. Közben hergák sétálgattak körülöttük.
Tőlük megtudta, hogy a gyümölcsöt, amit Hrond letépett neki, megkóstolhatta volna, de csakugyan kellett volna szerszám hozzá, nem is akármilyen, egy erre a célra szolgáló speciális eszköz. És egy felnőtt ereje. Hozattak egy gyümölcsöt automatával, meg a megfelelő eszközt is, amivel egy férfi felvágta. A gyümölcsöt itteni nyelven rorrinak hívták, szúniul orlínak. A héj alatt fehér hús volt, ezt ki kellett vágni a nagy, éles késszerű szerszámmal, amit ehhez más formára kellett állítani, mint a héj átvágásához, és akkor lehetett hozzáférni az öklömnyi piros gömbökhöz, amikben zselészerű, édes anyag volt. Gresszi ezeket nagy mennyiségben exportálja, otthon is ehet belőle, most már tudja a nevét.
Amikor a férfi elkezdte kibontani a piros gömböket és nagy tálakba rakodta őket, az erős, édes illat odacsalt egy hergakölyköt. Valamivel alacsonyabb volt, mint a férfi, de Nindánál már magasabb. Sárgászöld volt a bőre, az egész testén, csak a farka és a háta egy része volt kissé élénkebb zöld. Odacammogott az asztalhoz és a gömbökre nézve horkantott egyet. Az egyik kislány rögtön felugrott az asztalra, fölvett egy gömböt – két kézzel kellett megfognia – és a kis herga szájába adta. Ninda megfigyelte, ahogy a rengeteg hegyes, de láthatóan növényevésre való fog rácsukódik az ennivalóra, aztán megáll a mozdulat, amíg a kislány elveszi onnan az ujját.
Nemsokára már Ninda is etette a hergakölyköt, közben pedig beszélgetett az emberekkel, kérdéseket tett föl és ő is válaszolt a kérdéseikre. Már a hergaanya is ott tornyosult fölöttük, de gyümölcsöt nem kért, csak figyelte, jól viselkedik-e a gyereke.
– A kölykök is tudnak repülni? – kérdezte Ninda.
– Mi az hogy! – felelték a helybeliek egymás szavába vágva. – Virtuózok. Valóságos bukfenceket csinálnak a levegőben, de a szülők csak a tenger fölött engedik, mert ők még elég gyakran lezuhannak. Olyankor először partra kell úszniuk, a vízről nem tudnak felszállni.
– Azért a felnőttek is szeretnek játszani a levegőben – nevetett valaki. – Kimennek a tenger fölé, csinálnak egy-két bukfencet, beleugranak a vízbe és úsznak egy jót.
Ninda fölpillantott a hat-nyolc rígin magas felnőtt hergára, és nagyon remélte, hogy ezt a vízbe ugrálást csak ott művelik, ahol nincsenek fürdőzők. Később a hajón utánanézett és megtudta, hogy a herga az egyik legnagyobb szárazföldi állat a Galaxisban, és történetesen a Galaxis egyik legnagyobb vízi állata is itt él Gresszin, hraummnak hívják, tízszer akkora, mint a herga, de nem tud kijönni ide a partvidék sekély vizébe.
– Gresszinek nagyon érdekes élővilága van – magyarázta egy férfi, aki alapiskolai tanár volt, legalábbis a fordítógép ezt a kifejezést használta. – A Galaxis legtöbb világán az állatok kisebb mértékben, a növények jobban kereszteződtek más világokra való élőlényekkel. Gresszin egyetlen faj sem él, ami bármely más világra való fajjal keresztezhető lenne, mert a genetikai kódjuk túlságosan eltér. És nem is élnek meg máshol, sem a növényeink, sem az állataink. Törvény is tiltja, hogy bármelyiket elvigyék innen. No persze, ami a hergát illeti, gondolom, a hajódon nemigen lenne hely neki, de etetni sem tudnátok. Ráadásul egy család húsz-harminc egyedből áll…
Nevettek. Ninda azért elképzelte, amint egy csapat herga szárnyal át a Jargunnur-vidék fölött. Érdekes látvány lennének. Ami a hajókat illeti, a dzserangok persze nem tudják, de a Testvériségnek vannak olyan hajói, ahol egy herga vidáman sétálgathatna, sőt röpködhetne is.
←oa-26 dzsungel [49] Az életünk céljait vagy elérjük, és akkor megszűnnek célok lenni, vagy olyan sokáig nem érjük el, hogy már lemondunk róluk. Élni csak úgy lehet, ha mindig újabb és újabb célokat találunk magunknak. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 114. sómir)oa‑26 oa-27 dzsungel [-21] Ha van népszokás, ami biztosan ősibb, mint bármely ma létező nép, az az, hogy amikor hosszabban akarunk beszélgetni, akkor asztalhoz ülünk és enni-innivalót teszünk magunk elé. Ez a Galaxis-szerte elterjedt szokás csak Ősi Földről származhat. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 25.)oa‑27 oa-28 miniszterelnök [-21] Minden gondolat lehet igaz vagy hamis. Az a gondolat, amely kijelenti magáról, hogy az egyedüli igaz gondolat, szükségképpen csak hamis lehet. (Ninda: A fény lúmái, 2260.)oa‑28→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
732331 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |