Ninda

69 ← →

„Nincs más út, csak amerre sorsunk, a történelem visz minket. Az a kérdés, mit teszünk útközben.”

Sileni: Naplóm Nindával,
44 509. dzsorehan

Sỳÿndoṙeìa
Ḱaŷndïm
59. śùndë 27.
a zöld órája
– Több oka is van, hogy ezt a megbeszélést összehívtam – nézett végig az egybegyűlteken Vaìsýl belügyminiszter. – Néhány kerek számmal kezdeném. Ma tíz napja, hogy elfoglaltam hivatalomat. Jelenleg tartják, a többnapos rendezvényeket egynek véve, a kétszázadik tüntetést, amelynek során arra a bizonyos lũakẽàńi csavargólányra hivatkoznak. Ezekkel a tüntetésekkel összefüggésben eddig az én részvételemmel kereken nulla alkalommal tartottunk megbeszélést. A Ḱïlvarỳ Légi Szolgálat jelentése szerint most nőtt két lìaḩâãd magasra az a sírdomb, amit a város határában a másik csavargólánynak emeltek. És kereken tízféle indok szerepel az állami jelképek használatáról szóló törvényben, amik alapján elrendelhető, hogy valakinek a sírját a Szövetség lobogójával díszítsék, de azt nem találtam meg benne, hogy egy rendfenntartó által agyonütött, névtelen utcagyereknek is járna ugyanez!
  Ahogy elhallgatott, csend lett a teremben, a többiek várták, hogy folytassa. Èytunvãḩỳ helyettes államügyész. Muẁlaůn miniszterelnökségi titkár. Âraẅt állambiztonsági ezredes, az egyetlen nő a jelenlevők között. És Vỳḩaůteń külügyminiszter-helyettes.
  – Azt szeretném megtudni önöktől: hogyan lehetséges, hogy egy gyerek, akinek iskolában lenne a helye, méghozzá egy csavargó, egy senki gyakorlatilag az ország egyik legbefolyásosabb emberévé nőtte ki magát, miközben külföldön, jobban mondva valahol egy űrhajón él, és nem is járt itt, amióta ezt a szédületes „karriert” befutotta?
  – Gondolom – felelte Âraẅt lassan –, miniszter urat valójában nem az érdekli, hogyan érte ezt el a Testvériség, hanem hogy mit lehetne tenni ennek az állapotnak a megszüntetése érdekében.
  – Ahogy mondja, ezredes asszony. Pontosan ez érdekel.
  – Egy ponton nem értek egyet a helyzetleírásával – mondta Muẁlaůn. – Nem gondolom, hogy az a gyerek annyira befolyásos lenne. Végül is ki hallgat rá? A csőcselék, amely bárkit követ, aki tetszetős jelszavakat hangoztat.
  – Mondjon egyet – szólalt meg Vỳḩaůteń.
  – Parancsol?
  – Mondjon egy tetszetős jelszót, amit a gyerektől hallott. Mert én egyet sem.
  – Ugyan, kérem, ön odafigyel arra a kölyökre?
  – Nem szívesen, de kénytelen vagyok, ugyanis ez a munkám.
  – Teljesen mindegy, mond-e tetszetős jelszavakat. Azt mondja, amit hallani akarnak.
  – A helyzet súlyosabb annál – mondta Âraẅt –, hogy mit mond a gyerek vagy mit nem. Amint a miniszter úr is említette, úgyszólván állandósultak a tüntetések. A másik csavargólány sírja nemzeti emlékhellyé változott, és állandóan mint „Nìïndà sírját” emlegetik, egy élő ember sírjaként, miközben egy halott fekszik benne! Egyszerűen elképesztő.
  Muẁlaůn megvakarta az orrát.
  – Szerettük volna felszámolni az egészet. Megígértük, hogy elhelyezzük azt a szerencsétlen gyereket a rendes temetőben. Végül is ott lenne a helye. Erre nekünk esett az az eszement Võnumây, hogy el akarjuk pusztítani a nemzeti emlékhelyet, és perrel fenyegetőzött.
  – Mint ahogy valóban el is akarták pusztítani – jegyezte meg Vỳḩaůteń egy kis kárörömmel a hangjában.
  – Persze. Mert nem nemzeti emlékhely! Egy koszos utcakölyök sírja, amit egy másik koszos utcakölyökről neveztek el!
  – Így van. Éppen ezért volt ostobaság, hogy egy állami hivatal egyáltalán szót fecsérelt az ügyre. Ezzel fontosságot adtak neki.
  – Uraim – emelte föl a kezét Âraẅt –, mindenki követett el hibákat, de nem azért vagyunk itt, hogy ezeket megvitassuk. A miniszter úr azért hívott össze minket, hogy valamiféle cselekvési tervvel szolgáljunk.
  – Csakhogy nem tudunk – tárta szét a karját Vỳḩaůteń. – Ez egyszerű. Nem tudunk fellépni olyan ellenséggel szemben, aki nem létezik.
  – Mármint Nìïndà? – érdeklődött a titkár.
  – Igen, ő. Megengedem, hogy a kamera előtt talán valóban egy sỳÿndoṙ származású gyerek ül, ez a külseje miatt logikus feltételezés, és felőlem használhatja a valódi nevét. Még az is lehetséges, hogy ő az a csavargó, aki tavaly elmenekült arra a hajóra – de ugyanekkora az esélye annak is, hogy egy köztük született gyerek, akinek a szülei sỳÿndoṙok. Ahogy annak is ugyanekkora esélye van, hogy egyszerűen egy animáció, megrajzolták, a hangját mesterségesen generálják. Mi sem egyszerűbb ennél. Nem ez a lényeg, hanem a gondolatai. Mint említettem, megnézem a tévészerepléseit. Azok egy felnőtt ember gondolatai, titkár úr. Úgy beszél, úgy is fogalmaz, mint egy felnőtt.
  – Egy pillanat – élénkült meg Èytunvãḩỳ. – Azt mondja, hogy Nìïndà nem a saját gondolatait adja elő?
  – Államügyész úr bizonyára nem kíséri figyelemmel a szerepléseit. Ha a tévében látható gyerek azonos azzal, aki annak idején az Aulang Laipra menekült, akkor most hét és hét éves. Még játszania kellene. Képtelenség a feltételezés, hogy egy iskolásgyerek, aki valamikor mostanában lép talán serdülőkorba, úgy beszéljen, mint egy filozófus. Magamnál tartom a beszédeit, hogy bármikor tanulmányozhassam őket. Kérnek ízelítőt?
  Èytunvãḩỳ bólintott. – Ha lenne olyan kedves. Őszintén bevallva az arcképénél többet még nem láttam belőle… azt is csak a tüntetők tábláin. Terveztem, hogy megnézem, de sose volt rá időm.
  Vỳḩaůteń kivetítette Ninda képét a levegőbe, amint éppen a Śeêsut téri tüntetőkhöz beszél egy fali kivetítőről.
  – Nìïndà! – mondta a szónok, egy szakállas fiatalember. – Jó itt látni téged, újra közöttünk!
  – Köszönöm, Ymmẽêr. Én is örülök nektek.
  Irodalmi sỳÿndoṙ nyelven beszélt, szépen csiszolt anyanyelvi kiejtéssel.
  – Nìïndà, sokan közülünk hónapok óta itt ülnek mindennap. Majdnem két éve tüntetünk ezen a téren, mindhiába.
  – Akkor menjetek haza – felelte Ninda nyugodtan.
  – Hogyan tehetnénk, amikor a rezsimet jóformán csak szervezettségünk tudata tartja vissza attól, hogy még keményebb retorziókkal éljen?
  – Nem tudom, Ymmẽêr. Én csak egy gyerek vagyok, nekem nincsenek megoldásaim politikai problémákra. Sỳÿndoṙeìa politikai életét nem értem és nem is érdekel. Én nem az vagyok, akinek hisztek.
  – Ezt minden alkalommal elmondod.
  – Ezentúl is minden alkalommal el fogom mondani, amíg meg nem értitek, hogy én nem tudok megoldást találni semmilyen problémátokra. És nem is akarok. Ha én oldom meg Sỳÿndoṙeìa problémáit, akkor minek a nép? Az ország a népé. Nem a politikusoké és nem is az enyém. Ha hatalmamban állna, elmozdítanám Ḱïyṙeànt és a kormányát is, hogy ne nektek kelljen, de nem áll hatalmamban, és ha megtenném, hogyan működne tovább a Szövetség? Új kormányt is én teremtsek nektek?
  – Hát az jó lenne – felelte Ymmẽêr savanyúan.
  – És én mozgassam az Ìmì vizét is, ugye? Az ételt ne rágjam meg helyettetek?
  – Neked mindenre van válaszod – szólalt meg egy köpcös férfi Ymmẽêr mellett.
  – Dehogyis van, Śoŵlôyt. Éppen azt magyarázom, hogy nekem semmire sincs válaszom.
  – Szóval menjünk haza? És mi lesz aztán?
  – Nem tudom, Śoŵlôyt. Emlékszel az első üzenetemre, ugye?
  – Menjetek és változtassatok rajta! – zúgta a téren összegyűlt húszezer fős tömeg.
  – Így van – mosolygott Ninda. – Ti menjetek és változtassatok rajta. Ahogy tudtok, ahogy jónak látjátok. Én nem tudom, mit lehet és kell tenni. Ha tudnám, megmondanám. De nem én vagyok a tham, amiről annyit beszél a thabbuan filozófia. És senki más sem. A tham a mindenségben jelenlevő rendező erő, a természet törvényei, hogy a feldobott kő leesik, a mágnes vonzza a vasat, hogy tetteinkért felelősek vagyunk. Az élettelen és az élő természet, az állatvilág és az emberi társadalom működésének törvényei. A tham azt mondja, hogy Ḱïyṙeàn diktatúrájának vége lesz, mert semmilyen diktatúra nem tarthat örökké. Megeshet, hogy maga Ḱïyṙeàn akkor már rég nem él, mert valaki más folytatja a diktatúráját őutána. A tham erről nem szól, és a történelemnek nem sietős. Nektek igen. Ti még látni akarjátok Ḱïyṙeànt a börtönben.

← →

645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740581 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt

ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 (2159 › 61:23) 740 891 szó (712 435+24 303+4153) 5 134 473 betű (4 968 807+165 666) 5 672 830 jel (@538 357)	699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.9.1.:1433, 3088 29. 17:05

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673