Ninda

77 ← →

„Zárd ki a külvilágot és nézz önmagadba. Mit látsz? Egy másik világot? Akkor ezzel beláttad, hogy minden egyes szembejövőben találsz még egyet.”

Lí-Nindaran: Az Első Szían,
81. sómir

Szúnahaum
Jargunnur-Szíhauganní
43 619. namindan-szisszakin
948
A szereplők hosszú menetben érkeztek a síkságra, hét különböző irányból, hogy a hét emberkígyó a Testvériség hétágú csillagát formázza. Igazából nem nagyon hasonlított, mert a vonalak nem is voltak egyenesek, nem is törekedtek erre. A szúnik nem kedvelik a katonás fegyelmet.
  S persze nem voltak az egyik vonalban haladók pirosba öltözve, a többiek meg fehérbe. Mindenféle színű volt a ruhájuk.
  A közönség is még javában igyekezett a helyére a dzsíhaumkör lelátóin, amiket az automaták csak ma délután állítottak fel. A kör, amit alkottak, az egész Szíhauganní-vidéket befogta, és a hétágú csillagot körbefogó kört rajzolta meg, de ezt igazán csak a magasból lehetett megfigyelni. A tíz emelet magas lelátókon nem székek voltak, hanem hosszú, párnázott pamlagok, a legtöbben nagyon sokáig lesznek itt, kell a kényelem. Ezt szolgálta a sok ezer apró pincérrobot is, amik a zenészeknek ugyanúgy hordtak frissítőket, mint a nézőknek. Liftek nem voltak a lelátókon, a helyüket ugyanúgy tudták elhagyni, ahogy feljöttek ide a hatodikra – a hajók szintjeivel ellentétben ezt alulról felfelé számozták –, hozattak egy robottal repülőövet és leröppentek. Hait meglehetős bizonytalansággal csatolta fel, ő még nem használt ilyet. Ninda sem, de zavartalanul fölvette és felszállt vele a hatodik emeletre.
  Ninda, Hait és Ámmaít két oldalán Szinensi, Rongami, Ángsauri, Fendria, Angrolími és Lingdzsaéti is egészen közel volt a családjukkal együtt, az ember csak fölállt és odasétált az ülőhely és a korlát közötti folyosón. A kirik rengeteget mászkáltak, Lýŷ inkább csak heverészett valahol a közelükben. Ők is nagyon figyeltek.
  949. Öt limli van hátra a dzsúmiból. A központi pódiumra felsétált az első higalli, Keinda, Szellamif-díjas énekesnő és színésznő. Fehér szuffenruhát viselt, s egy gyémántot a hajában. A közönség elcsendesedett.
  – Szúnahaum! Itt az idő! – jelentette be Keinda, s félmillió ember egyszerre vágta rá:
  – Simnunná!
  Ahogy szerte Szúnahaumon mindenhol, tízezer ilyen körben ötmilliárd ember, az ottani higallik is mind egyszerre szólaltak meg. Hiszen az Abroncsvilágon nincsenek időzónák, mindenhol 950-et mutat az óra.
  Köszöntő beszéd ilyenkor nincs. A zenészeké a főszerep.
  A kör egy részén – a korlát előtt sorakozó képernyők közelről is mutatták őket – emberek álltak egymástól öt-hat lépésre, a lábukhoz támasztva két hosszúkás tárgy, a térdükig ért. A kamerák eddig is mutatták már őket többször. Most lehajoltak és fölvették őket. Megfogtak egy kis rudat, amit zsinór kötött össze a hosszúkás tárggyal, és azt meglendítették.
  – Amarún – mondta Szinensi.
  A zenészek pörgetni kezdték testük mellett az amarúnt, ami mély, lüktetve zengő hangot adott. Kis idő múlva a másik kezükben levőt is elindították, s a hosszú fémlapok mély búgása betöltötte az Abroncsvilág tízezer dzsíhaumkörét. A rendes tüzeket kilencszázkor kioltották mindenütt. Most csak tízezer tűz égett az egész Testvériségben: a dzsíhaumkörök közepén, ahol az Őrzők most nem két derkinként váltották egymást, hanem egyetlen limlinként, hogy minél többen sorra kerülhessenek az ünnep alatt.
  Ezernyi dzsógir döndült meg egyszerre, ötször egymás után. 950.
  A dobosok következtek, csak pár százan, de a hangszereket jól hallották mindenütt. Lassú, de energikus ritmust kezdtek verni. Egy matiig szólt, aztán a dzsógirok újabb döndülése után bekapcsolódtak a dallamdobok is. Egyszerű, ünnepélyes dallamot ütöttek, amihez a 952-es dzsógirhang után csatlakoztak a fúvósok, diadalmasan szóltak három matin át – amiket mindig jeleztek a dzsógirok –, majd szünetet tartottak, s a baungák vették át a főszerepet.
  960-kor négyszer szólaltak meg a dzsógirok, s ismét a fúvósok következtek, a vonósokkal együtt. Impozáns mű volt. 969-kor ért véget, a dzsógirütéssel egy időben egy pillanat alatt, és csend lett. A közönség szúni szokás szerint várt néhány pillanatig, aztán kitört a taps.
  Keinda visszalépett az emelvényre.
  – 5 262 917 411-en köszöntjük a Testvériség 3635. dzsúmiját. Negyvenkétmillióan egészségi okokból nincsenek itt, köztük száztizenkétezren vannak azok, akik csak ebben az évben születtek. Hárommillióan a Felhő más részein tartózkodnak, s mintegy ötvenezren kint a Galaxisban.
  A dzsógirok érces hangja háromszor végigzengett a dzsíhaumon. 970.
  A következő zeneművet, A Felhő Csillagait az egész közönség együtt énekelte, Haitnak és Ámmaítnak Szinensi idejében odatette a szöveget a suagjára. Így zenéltek, énekeltek éjfélig. 990-kor a hátralevő egy limlit nem egyetlen dzsógirütés jelezte, hiszen az az egyes matiknak volt fenntartva, hanem a harsonák fújtak egy óriásit. Ugyanekkor az egyik kapuban megjelent a namindan-dzsógir, lassan úszott a kör közepe felé, előtte lépkedett a namindan-dzsógurauni, Szúfenni, egy nagydarab, magas férfi, fekete nadrágban, fehér pólóban. Ehhez a hangszerhez kell az erő. A namindan-dzsógir öt rígin magas volt, egy óriási fémkorong, amely két kábelen függött a tartókereten. Szúfenni eltörpült mellette. A kis emelvény, amin a hangszer utazott, méltóságteljesen lebegett végig a pázsiton, majd megállt a Tűz Otthona mellett és leereszkedett. A rendes dzsógirok elütötték a 995-öt.
  – Szúnahaum namindan-dzsógirja köszönti Szúnahaum örök tüzét – mondta Szúfenni homlokára tett kézzel, az Őrző pedig viszonozta.
  – Szúnahaum örök tüze köszönti Szúnahaum namindan-dzsógirját.
  A hangosítás kiváló volt, minden szavukat hallották.
  Keinda, aki mellettük állt az emelvényen, szintén a homlokára tette a kezét.
  – Szúnahaum népe köszönti namindan-dzsógirját – mondta.
  – Szúnahaum namindan-dzsógirja köszönti népét – felelte Szúfenni.
  Kis csend, aztán a kis dzsógirok megint megszólaltak. 996.
  Halkan, majd egyre erősödve zúgni kezdtek az amarúnok.
  – Négy mati múlva éjfél. Véget ér a 43 619. év és vele a 3634. dzsúmi – hirdette ki Keinda. – Magunk mögött hagyjuk a múlt egy darabját, és köszöntjük a jövőt.
  Az Őrző és a namindan-dzsógurauni felment az emelvényre. Az Őrző két tenyerére fektette a janníruant, s a másik kettő rátette mindkét kezét.
  Az emelvény széléről fénycsóvák lövelltek a magasba, s néhány ríginnel a három ember fölött szürke fénykör jelent meg, ami növekedni kezdett fölfelé, fényhenger lett belőle. Följebb sárgában, zöldben, megint sárgában, aztán pirosban folytatódott.
  – Nagy Galaxis – mondta Ámmaít. – Hányszor láttam már a Testvériség zászlaját, de csak most értettem meg, mit jelent.
  Hait bólintott. A felső harmad piros, az alsó szürke; a középső harmad alsó és felső harmada sárga, a középső zöld. A zászló némi művészi szabadsággal – a zöldnek nem is lenne szabad látszania –, de pontosan ábrázolja az Abroncsvilágot az űrből. Az egész Galaxis ismeri a piros-sárga-zöld-sárga-szürke zászlót, ahogy a körberajzolt hétágú csillagot is, aminek a felső ága piros. De egyiknek a jelentését sem ismeri egyetlen dzserang sem.
  997.
  Az amarúnok zúgásán kívül nem hallatszott más hang a dzsíhaumkörben. Mindenki csendben várt. A zászló fölött megjelent egy hatalmas szám a levegőben. 240. S nyomban csökkenni kezdett, ütésenként, egyenletesen. Amikor elérte a százhatvanat, a dzsógirok elütötték a 998-at. A szám tovább csökkent. Nyolcvannál utoljára szólaltak meg a dzsógirok, Szúfenni pedig ismét a homlokára tette a kezét, lement az emelvényről és felvette az óriási fémkorong mellett fekvő namindan-dzsógiruant, ami egy vastag rúd volt, olyan hosszú, mint Ninda, a végén egy kalapáccsal.
  999. Egyetlen mati. A dzsíhaum népe kórusban számolta visszafelé az ütéseket.
  Amikor kimondták a tízet, az amarúnok elhallgattak. Ötnél Szúfenni fölemelte a dzsógiruant és két karjával a háta mögé emelte.
  – Négy! Három! Kettő! Egy!
  Szúfenni meglendítette a kalapácsot és belecsapott a hatalmas fémkorongba, amely hangos, mély zengéssel köszöntötte a Testvériség 3635. dzsúmiját.

← →

645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740581 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt

ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 (2159 › 61:23) 740 891 szó (712 435+24 303+4153) 5 134 473 betű (4 968 807+165 666) 5 672 830 jel (@538 357)	699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.9.1.:1433, 3088 29. 17:05

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673