„A holnap azoké, akik hallják jövetelét.”
Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára
Ḱaŷndïm
57. śyỳllu 5.
a piros órája
Sỹlleìt vezető ügytitkárnak egy cseppet sem volt ínyére, hogy neki kell fogadnia a Csillagközi Békéltető Bíróság hívását, de Ìsêyn miniszterhelyettesi titkár őt osztotta be, és semmi esély nem volt arra, hogy átadhassa az ügyeletet. Márpedig… de ideje sem jutott végiggondolni, hogy márpedig mi, mert kigyulladt a hívásjelző. Sỹlleìt vezető ügytitkár nagyon szeretett volna máshol lenni, amikor megnyomta a gombot. Egy pillanattal később azonban már nem szeretett volna máshol lenni. A hívó nagyon szép volt. Egyszerűen elragadó. De alighanem egy fél Galaxissal távolabb van, hogy a sẃmẁ egye meg!
– Üdvözlöm, uram. Antisa Vuostainiomis vagyok a CSBB-től, és a keresetükről szeretnék beszélni önnel.
Az ügytitkár krákogott. Valahogy visszanyerte az önuralmát.
– Üdvözlöm… hölgyem. Ṙŷỳnt Sỹlleìt vezető ügytitkár. Hallgatom.
– Nos hát, közölnöm kell önnel és kormányával, hogy a bíróság nem fogadja be a keresetet. Önök azt kívánják a Szúnahaum Testvériségtől, hogy szolgáltassák ki Åmmaĩt ÎÌdaṙa diplomáciai ügyvivőt és Ḩaỳŷt Kyòṙayś egyetemi hallgatót. A Testvériséget erre kötelezni a bíróságnak nem áll hatalmában, ezért az ügyet elutasítjuk. Indoklás: a megnevezettek sỳÿndoṙ állampolgárok ugyan, de egyúttal elnyerték a Testvériség állampolgárságát is, ezért a Testvériség törvényei szerint nem adhatók ki többé. Ennyit kellett közölnöm önökkel, uram.
Sỹlleìt el volt ragadtatva attól is, ahogy a nő beszél. A hangja is gyönyörű volt, és hibátlanul ejtette a sỳÿndoṙt, a csiszolt irodalmi nyelvet beszélte.
Sỹlleìt némi üggyel-bajjal megköszönte a tájékoztatást. A nő elköszönt és bontotta a vonalat. Az ügytitkár mély, ábrándos sóhajjal rövid jelentést írt a fölöttesének, Lèẽreŷn Vỳḩaůteńnek, a diplomáciai testület elnökének.
– Én mondtam önnek, hogy ez nem fog menni, miniszter úr.
– Igen, elnök úr, megmondta – bólintott ÒÕruwń külügyminiszter. – Nos, hát legalább megpróbáltuk.
– Mit kíván, mit tegyünk most, uram?
A miniszter tűnődve himbálózott ide-oda a székével, és az orrnyergét dörzsölgette.
– Nyomást kellene gyakorolni a Testvériségre.
– Ha ezt meg tudnánk tenni, uram, mi lennénk az elsők a Galaxisban, akiknek ilyesmi sikerül.
– Nem, ön nem értett meg engem. Én nem ragaszkodom hozzá, hogy adják ki nekünk a maga volt kollégáját meg a szerelmét… de még azt a kis csavargót sem. Bánom is én, hol vannak. Megpróbáltuk őket kiadatni, nem megy, rendben van – akkor lássunk mást. Maradjanak csak a mýśvïnek között… bocsánat, természetesen sũùnỹkat akartam mondani. Csak arra kellene rávenni a kormányukat, hogy ne hagyja őket nyakra-főre nyilatkozgatni a mi ügyeinkről, meg nevetséges kiáltványokat küldözgetni. Ez minden.
Vỳḩaůteń leplezte bosszúságát. Az alsóbb néposztályok körében használt csúfnév természetesen nem nyelvbotlás volt, hanem a miniszter szokásos rasszista kiszólásainak egyike. Olyan régóta használta már őket, hogy nem tudta felmérni: egy diplomatával szemben a demagógia semmit sem ér.
Kedve lett volna megkérdezni a minisztert, hogy ha az a kiáltvány olyan nevetséges volt, akkor miért zavarja ennyire, de hát nem kérdezhette. Azt felelte, amit tudott.
– Ez sem fog menni, miniszter úr. Ön is tudja, mennyire sajátosan értelmezik ők a szólásszabadságot.
ÒÕruwń mélyet sóhajtott. Megdörgölte az orrnyergét és lassan bólintott.
– Tudtam, hogy ezt fogja válaszolni, elnök úr. Olyannyira tudtam, hogy már előre kigondoltam a magam viszontválaszát. Azt gondolom, hogy amikor a Testvériség hadüzenete után önt meghagytuk tisztségében, akkor a politikai szempontokat túlságosan előtérbe helyeztük a szakmai kívánalmakkal szemben. Az a véleményem, elnök úr, hogy ön nem igazán alkalmas arra a posztra, amit betölt. Azért mondom, hogy „nem igazán”, nem pedig azt, hogy „nem”, mert jelen pillanatban nincsen alkalmasabb jelöltem. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy önből hiányzik a kreativitás, Vỳḩaůteń elnök úr, ön merev és túlzottan szabálykövető. Ezért az a tervem – nem, kérem, még ne szóljon közbe –, hogy önt elmozdítom tisztéből, amikor találok alkalmas embert a pozícióra. Politikailag azonban az ön elbocsátása vagy lefokozása a legkevésbé sem kívánatos. Ha ezt a sũùnỹk távozása után azonnal megtettük volna, az más eset lenne – de nem tettük meg, és most már nem is tehetjük. Az egyetlen megoldás, hogy fölfelé buktatom önt. Módomban áll még egy miniszterhelyettest kinevezni.
Vỳḩaůteń bólintott.
– Köszönöm, miniszter úr. Talán nekem sikerül alkalmasabb jelöltet találni. Van egy a kollégáim között, akiben több a kreativitás, mint bennem. Ãvaý Mùûlleÿtet javaslom.
– Hmmm… nos, ezt megfontolom. Térjünk vissza erre a kérdésre néhány nap múlva, rendben?
– Hogyne, miniszter úr.
– Ami pedig ÎÌdaṙát és a társait illeti, azt hiszem, az ön utódjának kiválasztását nem kis részben attól kell függővé tennem, hogy talál-e valamilyen megoldást a helyzetre. Nem kívánok lehetetlent, tisztában vagyok a probléma súlyossági fokával, de valamit akkor is tennünk kell.
Ostoba alak, gondolta Vỳḩaůteń, mialatt lement a lifttel és kisétált a Śůriṙẽy parkba. Még hogy kreativitás. De annyi baj legyen. Az ő kezében van a kinevezés joga. Miniszterhelyettes. Lèẽreŷn Vỳḩaůteń külügyminiszter-helyettes. Mennyivel jobban hangzik, mint a diplomáciai testület elnöke. És aztán? ÒÕruwń nem marad örökké miniszter, és akkor a négy helyettes egyike veszi át a pozícióját. Az esély egy a négyhez. Ha jól helyezkedik, ő lehet az utódja. Lèẽreŷn Vỳḩaůteń külügyminiszter!
Ostoba alak, gondolta ÒÕruwń a székében himbálózva. Ez is csak sorolja a kifogásait, de amint följebb hághat a ranglétrán, elfelejti mindet. Holnapra már az ő talpát nyalja, csak megkaphassa azt a kinevezést. Le merné fogadni, hogy legkésőbb a liftben már külügyminiszter úrnak szólította saját magát.
Azokkal a Testvériségbe menekültekkel viszont csakugyan kezdeni kellene valamit. Amióta az a nevenincs kölyök azt az interjút adta annak a kiállhatatlan, égimeszelő folgrinak, egymást érik a bajok. Most már ott tartanak, hogy örülni kell, amiért a sũùnỹ hajók elhagyták Sỳÿndoṙeìát, mert ha még itt lennének, a tizenvalahány kikötőben, ahol leszállnak a hajóik, naponta menekülne valaki a fedélzetükre, és másnap már interjút adna, amiben a kormányt ostorozza.
A külügyminiszter mélyet sóhajtott. Vỳḩaůteń külügyminiszter akar lenni? Egészségére! Ő akár ebben a huszad órában átadja a székét bárkinek. Ez a legrosszabb állás az egész Szövetségben, azelőtt se volt éppen egy örömünnep, de amióta hadiállapot van a sũùnỹkkal, hát tényleg elviselhetetlen. Naponta másik világról jönnek tiltakozó jegyzékek, az ellenzéki sajtó pedig egyszerűen kibírhatatlan. Ő már napok óta nem is olvassa, és az alárendeltjeinek is megtiltotta. A sũùnỹk arroganciája pedig… hát az a legelviselhetetlenebb. Egyáltalán kinek képzelik ezek magukat? Kinek képzeli magát a Galaxis, hogy beleszólhatnak az ő belső ügyeikbe?
Ostobaság, ostobaság mindenütt. Néhány koszos csavargó miatt. Igen, Sỳÿndoṙeìán vannak szegények és gazdagok. Mint minden egyes világon az egész hatalmas Galaxisban. No és? Ebből kell akkora ügyet csinálni?
←nh-5 fhangívizsga [-24] Nekem ne keressetek dzsuórt. Minek? Rólam tud mindent az egész Galaxis. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 4. kötet, utószó) :: Aulang Laip, 43 616. muhat nangrifan, 770nh‑5 fhangívizsga nh-6 külügyminiszter-helyettes [-22] A holnap azoké, akik hallják jövetelét. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śyỳllu 5., a piros órájanh‑6 külügyminiszter‑helyettes nh-7 saupu [11] Minden embernek megvan a maga végtelen története. (Ninda: A fény lúmái, 79.) :: Aulang Laip, 43 616. nodzsat fargiszíman, 630nh‑7 saupu→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |