„Hosszú életem során találkoztam mindenféle emberrel. Nem féltem soha senkitől – csak attól, akinek nem volt humorérzéke és nem szeretett játszani.”
Ninda: Életem egy falevélen,
1017. sómir
1017. sómir
43 616. senut algillíszan
360
Muttudarin, Jorritun, Nekkaru, Amtandzsi, Danda, Nikkiszt, Sómittir. Ez a hét csapat jutott be a bajnokság második fordulójába. Az első ríriben a Sómittir volt a sziszanda, mert ez mindig pozíció szerint halad: az első ríriben a sorsolás szerint legelölre került csapatok játszanak és az utolsó a sziszanda, aztán az utolsó előtti, és így tovább. Az első fordulóban ezért a Sómittir pihent utolsónak, mert a fengrallujukban ők voltak az elsők. Most viszont már az számít, hogy ők az utolsó, Tá fengralluból jöttek, ezért ők pihennek elsőként.
Az első fordulóban még tarthattak egyszerre két meccset is, a másodikban már nem, hogy a nézők valamennyit végignézhessék. Első ríri, első meccs: Muttudarin–Jorritun, a 8-nibe szektor Szasszulit parkjában. Sómangi 5017. A Sómittir a muan oldalon szétszóródva helyezkedett el, Ninda Séssinauri mellett ült a fűben és sült szimmit eszegetett egy nagy dobozból. Néha Séssinauri is vett belőle.
Séssinauri már tűkön ült, hogy mikor jön végre Kelgit, a Muttudarin nertje. De Dzsenkaszu csak hetedikként küldte először játékba.
– Na végre! – súgta Nindának olyan hangosan, hogy Ninda le merte volna fogadni, hogy az egész park hallja. – Figyeld meg, hogy dob és hogy mozog. Meg úgy az egészet figyeld meg.
– Láttam már ezerszer – dünnyögte Ninda.
– Ezt a srácot nem lehet elégszer látni. És nem lehet eléggé látni. Hé, sien, te nem tudod, mire való az uszoda? Hogy láthasd a srácokat meztelenül.
– Jártam már ott.
– Aha, ötször vagy tízszer hat év alatt, mi? Különben is ha rosszkor mész oda, akkor fölöslegesen vagy ott, és legfeljebb úszni tudsz. Ha nincs ott az, akire kíváncsi vagy. Egy módja van, hogy biztos lehess a dolgodban. Együtt kell odamenni.
– Hé, sien-daurta, ez a srác legalább nyolcvan évvel idősebb nálad.
– Csak hatvannal. Hé, sien-szomtihatuen, számolj már, én százhuszonkét éves vagyok, ha nyolcvannal lenne nálam idősebb, akkor már nem játszhatna gyerekcsapatban!
– Akkor is jóval idősebb. Ez már majdnem kész férfi.
Séssinauri buzgón helyeselt. Kelgit közben eldobta a fengirijét, rúmot csinált.
– Játékosnak teljesen átlagos, semmi kiemelkedő – állapította meg a tárgyilagos daurta –, csak pasinak csuda klassz.
Ninda sóhajtott és odakínálta a dobozt.
– Inkább egyél még szimmit, addig is csendben vagy.
Segorni következett, a Jorritun nertje. Szép sóhidobással elkapott egy rúmot ő is. Aztán Dzsenkaszu, a Muttudarin daurtája, de ő most nem kapta el, és jött Illiki. Fölnézett a nagyfiúra.
– Maradtok még?
– Ne szemtelenkedj, dzsangibogárka. Te se tudsz egyszerre két sombirra dobni. Rajta, húzz fengirit és rakd ide az asztal alá, úgyis fölösleges eldobnod.
– Szerintem is – bólintott Illiki. – Julki, jaul-sófu-dzsan-szutti, zöld. Jaupi!
Átvette a fengirijét, föllépett a dobogóra és elhajította. Egyből, azonnal, próbálkozás nélkül. A gyerekek talpra ugráltak. A jaupi átszállt a park fölött és filommi elkapta a jaul-dzsant.
A közönség döbbenten nézett.
– Jaul-teki-rúm-dzsan, kék. Jaupi!
És megint megcsinálta. A jaupi szépen elkapta ezt is, filommi.
– Várjatok – emelte a föl a kezét Szkamme. – Hányszor tudod megcsinálni egymás után, dzsangibogárka?
A kislány lebiggyesztette az ajkát.
– Nem tudom, szill. Hat-hét darab után általában elunom és abbahagyom.
A közönségből kitört a nevetés, éljeneztek, tapsoltak. A Jorritun hamarosan meg is nyerte a meccset. Nekkaru–Amtandzsi a 4-nibe szektor Sahargun parkjában, egy derki múlva.
– Hát az egyénit Illiki nyeri, ez biztos – szögezte le Séssinauri, mialatt a Sómittir helyet foglalt a park egyik asztalánál. Beszéd közben elővette a suagját és megrendelte a szokásos harapnivalót. – Szianta tudott így dobni.
– Miért „tudott”? – nézett rá Ahundómi. – Most is tud, csak nem ezen a hajón él.
– Ja igen, persze, most is tud. De az első fordulót elnézve van mire büszkének lennünk. Ninda nagyon jól dob, nemcsak ahhoz képest, hogy kezdő. Tehetséges vagy, sien – pillantott a daurta Nindára. – A statisztika szerint kétszáznyolcvan játékos közül a százhetvenkettedik voltál a találati arányban. Vagyis száznyolcan voltak mögötted, és azok is mind régebben játszanak, mint te.
Ninda nem szólt semmit, csak szelíd mosollyal fölvett egy hirsáhong szendvicset és beleharapott.
– Mármost ha megnézzük az egyéni statisztikát csapatokra bontva – folytatta a daurta –, akkor azt látjuk, hogy abból az ötvenhatból, akik a második fordulóba jutott csapatokban voltak, te voltál a negyvenedik. Ezt minden meccsünk után meg fogom nézni. Holnap a Danda elleni meccsen kimondottan azt szeretném, ha nem lenne gondod semmi másra, csak arra, hogy javítsd a találati arányodat.
– Minek? – kérdezte Ninda. – Ez csapatverseny.
– Azért, halligí, mert a daurtád ezt kéri tőled, és mint megállapítottad, ez egy csapatverseny. És én vagyok a csapat vezetője. Azt akarom, hogy a többi hat csapat csillagporrá essen a döbbenettől, hogy itt egy őstehetség halligí van, aki úgy dob, mint a furakkan, és egyéniben mondjuk az első tíz között végez, pedig alig pár éve tanulja. Közben meg még a fhangíval foglalkozik, úldon játszik és folyton bölcseket mond, és erre még ráadásul született fengrájátékos. Ezt kéri tőled a daurtád, halligí. Semmi mással ne törődj, csak a találati pontosságoddal.
Ninda ugyanolyan kedvesen mosolygott.
– Jól van, daurta, ahogy kívánod.
– Azért az első tíz az nem lesz könnyű – jegyezte meg Jangiru. – Abban biztosan benne lesz Illiki, Asszili, Ikkanuri, Karendra és szerintem Lilgut is.
– Helyes, tehát az első tíz fele még szabad – vágott vissza Séssinauri. – Illetve ha csak a második fordulósakat számolod, akkor még jobb a helyzet, az Elszilin ugye kiesett, tehát Ikkanuri nincs az ötvenhatban.
– Szammutik és Halput még versenyben van – mondta Ahundómi. – Varnadzsi is bekerülhet még.
– Még mindig van szabad hely. Egyébként ha Ninda netán mondjuk csak tizenkettediknek végez, akkor se viszi el a dzsuldzsul.
Ninda nyugodtan mosolygott tovább.
– Egy díjat biztosan megnyer – mondta Sittu. – Ő tud az egész bajnokságban a legnyugodtabban mosolyogni.
– És a legszebben is – tette hozzá Andruni ábrándos sóhajjal.
– Ne reménykedj, szommi – csóválta a fejét Angráhani. – Nem érdeklik a fiúk. Nem mintha a lányok érdekelnék. Nem tudom, ki érdekli.
Ninda a szesszunára pillantott.
– Engem az emberek érdekelnek, Angráhani. Mindegyik. Minden ember lelkivilága más és más.
Ekkor jelzett a suagja. Narongi nevét mondta be. Ninda csodálkozva vette elő és nézett a képernyőre, az öreg törzsfőnök még soha nem hívta őt. Nem is igen beszéltek még, azon kívül, hogy bemutatkozott neki, amikor felvették a törzsbe.
– Törzsem feje – mondta tisztelettel bólintva.
– Ninda – kezdte az öreg főnök –, Ászanargi anyánk úgy érzi, közeledik az idő, amikor elindulhat a Csillagok felé. Engem mint törzsfőnököt arra kért, téged kérjelek fel a dzsuór tisztségére. Vállalod?
Ninda csak bólintani tudott.
←nh-3 úldóra [50] Ősi Földről hoztuk ezt a bölcsességet, amely öregebb, mint az emberlakta Galaxis, öregebb, mint – egy kivételével – bármely világ a Galaxisban. A környezet szent és sérthetetlen. Annak a politikusnak, kormánynak, államrendszernek, amelyik programjába vesz egy környezetszennyező tevékenységet, meg kell buknia. Azonnal. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 19. sómir, 6. singir) :: Aulang Laip, 43 616. szahut nisszugópan, 611nh‑3 nh-4 második forduló [-23] Hosszú életem során találkoztam mindenféle emberrel. Nem féltem soha senkitől – csak attól, akinek nem volt humorérzéke és nem szeretett játszani. (Ninda: Életem egy falevélen, 1017. sómir) :: Aulang Laip, 43 616. senut algillíszan, 360nh‑4 nh-5 fhangívizsga [-24] Nekem ne keressetek dzsuórt. Minek? Rólam tud mindent az egész Galaxis. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 4. kötet, utószó) :: Aulang Laip, 43 616. muhat nangrifan, 770nh‑5→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716612 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |