-9 ←nh-23 szellemek [17] Csak néztük, ahogy ez a kislány a szemünk láttára változik át apránként valami fantasztikus emberré. Illetve azt hiszem, nem is ez történt. Mindig is az volt, csak apránként jöttünk rá. Nem ő változott meg azzal, ahogy felserdült és felnőtt. Az változott meg, hogy mi mennyit láttunk belőle. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 97.) :: Aulang Laip, Sasszáken, 43 616. higit sziangdzsan, 870nh‑23 szellemek nh-24 tuamsá [-9] Különös játéka a sorsnak, hogy a szindorok rajongani kezdtek érte. Nem tudtak róla semmit. Egy eszméért rajongtak, amit őbenne testesítettek meg, és fogalmuk sem volt róla, hogy Ninda, a valóságos ember sokkal inkább lenne méltó a rajongásukra – ha ismernék. De honnan tudták volna? Mi sem ismertük. Szerintem senki sem tudta, hogy ő kicsoda és mit hord magában. Még nagyon sokáig. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Aulang Laip, Ajtó, 43 617. szahut saurgéman, 411nh‑24 tuamsá niq [-1019] Csak egy csík egy világ felszínén. Két lakhatatlan félgömb között, aranygyűrű alatt, egy viruló kis mező. De nekünk ez a mindenünk. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 9. sómir, 1. singir)niq→

---

„Különös játéka a sorsnak, hogy a szindorok rajongani kezdtek érte. Nem tudtak róla semmit. Egy eszméért rajongtak, amit őbenne testesítettek meg, és fogalmuk sem volt róla, hogy Ninda, a valóságos ember sokkal inkább lenne méltó a rajongásukra – ha ismernék. De honnan tudták volna? Mi sem ismertük. Szerintem senki sem tudta, hogy ő kicsoda és mit hord magában. Még nagyon sokáig.”
 

Aulang Laip
Ajtó
43 617. szahut saurgéman
411
– Ajtónak hívjuk Sasszákent is – magyarázta Faullá a kilátóban összegyűlt gyerekeknek –, mert ez az a világ, amelyik a legközelebb van az Ajtóhoz. De igazából ez az Ajtó.
  S a fal egy részére mutatott, amin éppolyan üres feketeséget láttak, mint körben a legtöbb részen.
  – Nem láttok rajta semmit. Éppen ettől Ajtó. Üresség, amin át lehet menni. A dzserangok azért nem fedezték fel, hogy ez egy Ajtó, mert nem tudják, hogy mögötte van valami, ahová vezet. Nézzük meg messzebbről.
  A képen megjelent két spirálkar egy-egy részlete, köztük hatalmas üres területtel.
  – Ez itt Szuangsanné – mutatta Faullá –, ez pedig Ílahaut. S itt köztük a tuamsá, ami ezen a környéken nagyjából ugyanolyan széles, mint Szuangsanné. Vagyis át lehet rajta kelni, de hosszú út, egy átlagos hajónak több ezer év. Ezek a barna foltok a felhők. A valóságban nem barnák, hanem éppen olyan sötétek, mint a világűr, de anyaguk van, ami takarja a belsejüket. A felhők anyaga, a mi Felhőnké is, végtelenül ritka, csillagközi por. Annyira ritka, hogy úgy hajózhatunk benne, mintha nem is létezne, de a legtöbb felhő olyan óriási, hogy a felhőn kívül álló szemlélő és a felhőben levő csillag között annyi por van, hogy a csillag fénye nem jut el a szemlélőhöz. A mi Felhőnk egyike a legnagyobbaknak és legsűrűbbeknek a tuamsának ebben a részében. Ez itt Sasszáken, ez itt Ílahaut legközelebbi pontján Hirdengur, húzzunk közöttük egy egyenes vonalat. – A képen megjelent a két pont és közöttük a zöld vonal. – Ez egymillió érang, amiből körülbelül kétszázezer metszi a Felhőt, ezért ha valaki Sasszákenről Hirdengurra a legrövidebb úton akarna átkelni, áthaladna a Felhőn. De ettől minden kapitány visszariadna, mert a mi Felhőnk annyira sűrű, hogy ha körülbelül ezer érangot haladtál a Felhő Peremén túl, akkor már egyetlen csillagot sem látsz. Semerre. Tökéletes feketeségben hajózol másfél évig. A Jaussza hősies felfedező útja nemcsak azért volt rendkívüli, mert felfedezték Szúnahaumot, hanem mert el mertek menni odáig, hogy felfedezhessék. S most nagyítsunk rá megint az Ajtó körzetére.
  A képre beúszott a Felhő barna foltja, és Szuangsanné ezüstös sávja, rajta néhány naprendszer nevével.
  – Kétezer érangnyi távolság van Sasszáken és a Felhő Pereme között, amit az üres tuamsában teszünk meg. Jelenleg ebben vagyunk. Onnantól, hogy elhagytuk Sasszáken naprendszerét, a dzserang hajók számára érzékelhetetlenek vagyunk, mert egy hajót egy naprendszeren kívül már lehetetlenség észrevenni, annyira végtelenül parányi az űr méreteihez képest. Kommunikálni persze tudunk velük, mert a hiperfényadónkat Sasszákenre állítjuk, és az ottani állomás közvetít a Galaxis többi részébe. Csak persze a hiperfénynek éppen az a lényege, hogy nem lehet tudni, honnan jön az adás. S most jön az a pillanat, amire napok óta vártunk. Kapcsoljátok be.
  – Sénu, sénu – szólalt meg egy mély női alt. – Airganir Haufóran, Dzsául-dzsími kilenc.
  – Sénu, sénu. Aulang Laip, Sasszáken-súdi hét – felelte Faullá, és ugyanekkor a térképen megjelent a két hajó pozíciója, Dzsáultól dzsími irányban kilenc, illetve Sasszákentől súdi irányban hét érangra.
  – Sénu, sénu – szólalt meg még egy férfihang. – Hiambé, Sasszáken-súdi huszonhat.
  – Sénu, sénu – jött a következő. – Immangar Szúrangi, Fóhaungá-nergi tizenöt.
  – Sénu, sénu. Jaurang Hauri, Fóhaungá-dzsími kilenc.
  – Sénu, sénu. Ájaharan, Sergahand-súdi nyolc.
  – Sénu, sénu. Áhpan Hpangrími, Sasszáken-nergi huszonkilenc.
  Sorra jelentkeztek be a hajók, és mindnek megjelent a pozíciója a térképen. Az Angaur Hiargi, az Ílargisz Hauri, a Dzsorintí, a Száhuná Fónird, az Angahandi, az Antokinan Lorki, a Mungaombé, az Erindun Émang, a Sauri. Két mati alatt negyvenöt hajó jelentkezett be az ő közvetlen közelükből, a térképen megjelent a számláló is. Aztán jöttek a távolabbiak, a Hauna Szímí már száz érangra járt Sasszákentől, a Jáharan százötvenre, és sorban érkeztek az üdvözlések a többiektől, már régóta egyszerre beszéltek, hangzavar lett belőle, nem lehetett érteni, de a térképen sorra gyulladtak ki a hajókat jelző kis zöld feliratok. Hetven hajó, száz, százhúsz…
  – Van ennek egy beceneve – intett Faullá a falnak immár hajónevekkel pöttyözött része felé. – Kis Felhő. Amikor a Szúnahaum felé, illetve egy évvel később visszafelé vonuló hajók sokasága valóságos felhőt alkot.
  Ninda önkéntelenül bólintott. A térképen továbbra is egyre csak gyulladtak ki az újabb és újabb hajónevek, a hangszóróból pedig folyamatosan szóltak a hajók üdvözletei. S ez csak egy ezredrésze az egésznek. A Testvériségnek százötvenezer hajója van!
  – Ninda – szólalt meg Faullá, és egyenesen őrá nézett. Ninda pislogott. Ötven gyerek volt a teremben. – Sasszáken-nergi száznegyvennél hajózik az Auszíní, ahol Kis Őrző lettél. Úgy illik, hogy köszöntsd őket.
  Ninda kicsit zavartan nézett a férfire. Már régóta jól érzékelte az Aulang Laip méreteit, több mint húszezer ember sokaságát, a nyolc lakószint százhatvannyolc szektorának több ezer épületét, s most, ebben a néhány matiban kezdte érzékelni a Testvériség méreteit is, ahol olyan hajókból, mint az Aulang Laip – sőt még jóval nagyobbakból is – százötvenezer utazik a Galaxisban.
  S ez a hatalmas sokaság őt számon tartja.
  Előrelépett és kis habozás után odament Faullához.
  – Suórin, Auszíní, suórin – mondta a férfi. – Aulang Laip hívja Auszínít.
  – Sénu, sénu, Aulang Laip – felelte egy női hang, miközben a többit valaki lehalkította, de nem kapcsolta ki. – Auszíní hallja Aulang Laipot.
  – Aulang Laip hallja Auszínít – felelte Faullá és Nindára nézett.
  Ninda több mint kétszáz napja élt a Testvériségben. Tudta, hogyan szólaljon meg a szúnik szertartásos nyelvén, olyan helyzetben is, amilyenbe még nem került.
  – Auszíní, az Aulang Laipról Ninda, a Felhő gyermeke köszönt benneteket.
  – Aulang Laip, az Auszíníről Éraszunan, a Felhő gyermeke köszönti a Kis Őrzőt, Nindát, a Felhő gyermekét. Jövőre Szúnahaumon!
  – Jövőre Szúnahaumon! – felelte Ninda felragyogva, amiért jól válaszolt. Még két év, amíg hazaérnek, de a namindanra hazafelé tartó hajókon ez volt a hagyományos jókívánság, akkor is, ha még évekig tartott a hazaút és akkor is, amikor már leszálláshoz készülődtek Séninnauron.
  Faullá barátságosan bólintott neki, és kikeresett még egy arcot a sokaságban.
  – Írariengi – mondta. – Sergahand-hirtu kettőnél a tuamsába lépett a Hínífarang Ómunni.
  Egy fiú odasétált hozzá, és ő maga hívta a másik hajót. Hát persze, őhelyette Faullá megcsinálta, mert neki persze fogalma sem volt róla, hogy ezt kell tennie. De egy született szúni tudja ezeket.
  – Suórin, Hínífarang Ómunni, suórin – mondta Írariengi. – Aulang Laip hívja Hínífarang Ómunnit.
  – Sénu, sénu, Aulang Laip – szólalt meg egy rekedtes férfihang. – Hínífarang Ómunni hallja Aulang Laipot.
  – Hínífarang Ómunni, az Aulang Laipról Írariengi, a Felhő gyermeke köszönti Éfardzsimot, a Felhő gyermekét.
  A rekedtes férfihang nevetett.
  – Éfardzsim, a Felhő gyermeke a Hínífarang Ómunniról köszönti Írariengit az Aulang Laipon. Jövőre Szúnahaumon!
  – Jövőre Szúnahaumon!

---

←nh-23 szellemek [17] Csak néztük, ahogy ez a kislány a szemünk láttára változik át apránként valami fantasztikus emberré. Illetve azt hiszem, nem is ez történt. Mindig is az volt, csak apránként jöttünk rá. Nem ő változott meg azzal, ahogy felserdült és felnőtt. Az változott meg, hogy mi mennyit láttunk belőle. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 97.) :: Aulang Laip, Sasszáken, 43 616. higit sziangdzsan, 870nh‑23 szellemek nh-24 tuamsá [-9] Különös játéka a sorsnak, hogy a szindorok rajongani kezdtek érte. Nem tudtak róla semmit. Egy eszméért rajongtak, amit őbenne testesítettek meg, és fogalmuk sem volt róla, hogy Ninda, a valóságos ember sokkal inkább lenne méltó a rajongásukra – ha ismernék. De honnan tudták volna? Mi sem ismertük. Szerintem senki sem tudta, hogy ő kicsoda és mit hord magában. Még nagyon sokáig. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Aulang Laip, Ajtó, 43 617. szahut saurgéman, 411nh‑24 tuamsá niq [-1019] Csak egy csík egy világ felszínén. Két lakhatatlan félgömb között, aranygyűrű alatt, egy viruló kis mező. De nekünk ez a mindenünk. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 9. sómir, 1. singir)niq→

---

625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
733637 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt

ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 (2138 › 60:47) 733 660 szó (705 437+24 080+4143) 5 082 609 betű (4 918 521+164 088) 5 620 337 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2216. nap, 329 szó/nap, 2293 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:787, 3085 6. 18:50

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673