„Az egyedüllét és az együttlét között ugyanaz a különbség, mint egy kavics és egy ember között.”
Ninda: A fény lúmái, 354.
43 616. szahut nendihilgan
350
– Bal lábbal kezdünk – mutatta Ángsauri –, balra és előre lépünk egyet, aztán jobb lábbal utána. Most ballal hátra egyenesen, és a jobb lábbal balra. Negyedfordulat. Eddig világos?
Hait nevetett.
– Hé, én táncosnő vagyok, ha elfelejtetted volna, ennél sokkal bonyolultabb táncokat is tudok.
– Hing-hing, és igazán be is mutathatnád már, szerintem mindenkit érdekel. Ez itt a janníhaum.
– Hogyhogy a janníhaum? Ez egy park.
– Ezt nem helynévnek kell érteni, ez egy mondás. Azt jelenti, hogy mind összetartozunk. Aulang Laip gyermekei vagyunk mindannyian, és mindenkit érdekel, hogy a többiek mit tudnak, mire képesek.
– Hát ami azt illeti, én egy Vẙsuṙt nevű külváros gyermeke vagyok.
– Én meg Lũakẽàń Dẅrm negyedében születtem – szólalt meg Ninda. – Mit számít az? A törzsszövetség tagjai vagyunk. Amit te csinálsz, az az egész Testvériséget érdekli, ahogy az is, amit Ángsauri csinál.
– Amit pedig te csinálsz, az meg Sỳÿndoṙeìát érdekli. Látod, veled kapcsolatban ők is megvalósították a törzsszövetséget.
Ninda mosolygott. Ő nem gyakorolta a tánclépéseket, mert már ismerte ezt a táncot.
– Ugyan. Nem én érdeklem őket. Mindegy nekik, hogy én magam mit csinálok. Nekik az a fontos, hogy mit lehet felhasználni a politikai céljaikra. Ostobaság az egész.
– Hát ezt én nem annyira hiszem.
– Hogy ostobaság, vagy hogy az nekik a fontos?
– Valójában egyiket sem. Igen, tudom, mit gondolsz a politikáról. De vannak otthon… Sỳÿndoṙeìán emberek, akik igenis bíznak benned. Ne a politikusokra figyelj, hanem őrájuk. Azokra az emberekre, akiknek te adsz reményt.
– Reményt? Mire? Hogy él valaki a Galaxis egy távoli sarkában, aki kimondja, hogy ők nyomorognak és bántalmazzák őket? Sokra mennek vele.
– Lehet, hogy többre, mint gondolod. Azt érzik, hogy nincsenek egyedül. Vannak, akik odafigyelnek rájuk.
Ninda megcsóválta a fejét.
– Rosszul teszik, ha egy gyerekbe vetik a reményüket, aki amúgy még messze is van és nincs is köze az ő problémáikhoz. Persze tudom, tudom… a bajba jutott ember minden reményt megragad. Hogyne tudnám. Csak a hiú remény sokszor rosszabb, mint a semmilyen remény. Abban legalább nem csalódnának. Bennem viszont csalódni fognak, mert nekem semmilyen eszközöm nincs arra, hogy javítsak az életükön.
– Ezt nem is várják tőled. Ez olyan felelősség lenne, amit te nemcsak azért nem vállalhatsz, mert gyerek vagy, mert szúni vagy, mert messze vagy. Ezt egyetlen ember semmiképpen sem vállalhatja. Senki. Bárkitől képtelenség lenne ilyet elvárni.
– De, valójában igenis ezt várják. Márpedig nekem nemcsak eszközöm nincsen, szándékomban sem áll. Nekik kell megtenniük, különben semmit sem ér az egész.
Nindát ekkor hívta Fondzsahut. Azt kérte, menjen el hozzá. Ninda tehát elsétált az 5-sigo szektorba. Fondzsahut kis szobájának közepén a levegőben ott feküdt Ninda saját úldja.
Kicsi volt, három oktávos. A billentyűk is keskenyek voltak, Ninda ujjaihoz méretezve, így az egész hangszer nem volt hosszabb huszonöt sudríginnél. A billentyűk fölött a kis színes gombok. Tíz különböző színű, kerek kis gomb a hangszín kiválasztásához, s mellettük a többi: a likarantahu, az ongsédzsari, a sior kezelőgombjai. Ezek is tízen voltak.
– Csak a legszükségesebb – mondta Fondzsahut. – Száz éven belül már nem fogsz tudni játszani rajta, mert megnő a kezed, de a tudásod gyorsabban. Akkor majd kell egy nagyobb, ami többet tud.
Ninda megilletődve simogatta végig a hangszert. A burkolat fehér volt, és a felnyitott fedőlap belsejében megjelent egy kotta. Ninda rámosolygott a tanárára, megérintette a gombot, kihúzta az ülőkét, helyet foglalt, és ráillesztette ujjait az első akkordra.
– Ez a Szahannu kottája – állapította meg.
– Igen. Játszd el.
Ninda lenyomta az akkordot, s az gyönyörű szépen megszólalt. Pá-ká-dé. Aztán továbblépett, ahogy a kotta mutatta, bár nagyjából fejből tudta már a dalt, de inkább a kottára bízta magát. Egyetlen mati alatt véget ért. Egyszerű, rövidke kis gyerekdal.
– Jól van. Szép volt.
– Nem volt szép – vitatta Ninda, és a kottára mutatott. – Itt melléütöttem, gé helyett dzsít játszottam, és a negyedik-ötödik ilkiben végig túl mélyet nyomtam.
Fondzsahut mosolygott.
– Amíg az ember tisztában van a hibáival, addig nagy baj nem lehet. Hát akkor próbáld meg újra.
Ninda bólintott és lenyomta a pá-ká-dét.
Már néhány limli óta gyakorolt, amikor megszólalt a suagja. Kerszina volt, a törzse haundihúmatja.
– Ászanargi anyánk úgy érzi, nem lesz ideje kivárni a hazaérkezésünket. Néhányan a szűkebb családból elindulunk vele egy kishajóval, hogy láthassa még a Sínisuált. Amikor hazaértek, alighanem első feladatod a dzsuór lesz.
– Én ne menjek veletek? – kérdezte Ninda együttérzően.
– Jaj, dehogy – felelte Kerszina riadtan, és letette.
Fondzsahut megcsóválta a fejét.
– Ez rossz kérdés volt. A dzsuór nem kísérheti el a dzsuódirt, amíg az él, mert az olyan lenne, mintha sürgetné. Te majd akkor léphetsz színre, ha ő már egyesült a Fényekkel. Nem is tudtam, hogy dzsuórfelkérésed van.
Ninda fanyarul elmosolyodott.
– Sinnarszési jobban szerettem lenni.
– No lám. Milyen sinní volt?
– Hogyhogy milyen?
– Sokféle szertartás szerint lehet nálunk házasságot kötni. A miénk az a változat volt, amikor a sinnarszési meggyőzi az Őrzőt, hogy a házasulandókat az egész Testvériség el fogja kísérni útjukon.
Ninda bólintott.
– Áhi Hingaulí-angséti, sérurangilhópun Sínisuálí – idézte a szöveget.
– S ezt még mindig tudod? Mikor volt?
– Két éve. Persze hogy tudom, meg kellett tanulni.
– No persze, jól fogó, fiatal fejed van. Ezért tudsz ennyi mindent megtanulni egyszerre.
– Súraríhongi-siamdí jull Ikkíran-szinné-Hangé – mosolygott Ninda. – A tanulás szelleme a handika mitológiában, a Dzsimbá-hangenando hegyen él egy kunyhóban, és ő Hangillíszan-rind-Angé szunn Áharahangídí, a tudás szellemének első segítője. A második segítővel, Ílgillinszauhuattan-dzsembil dimd Garhakaranníval együtt ők alapították Hangilaorant, a legenda szerint.
– Aha, szóval hangin-fiengéni is vagy?
– Még csak tanulok.
– A második segítő minek a szelleme?
– Ílgillinszauhuattan a felfedezés szelleme, ő segíti mindazokat, akik olyasmikre akarnak rájönni, amit előttük még senki sem tudott, ismeretlen természeti törvényeket vagy új világokat akarnak felfedezni. Súraríhongi azokkal foglalkozik, akik olyasmit akarnak megismerni, amit mások már tudnak, csak ők még nem tanultak meg. Tehát hangin-fiengéni is őáltala lehet az ember, meg sinnarszési meg minden ilyesféle.
– Hát Ílgahan hol marad?
Ninda felvonta a szemöldökét.
– Úgy látom, most én tudtam olyat mondani, amit nem ismersz – nevetett Fondzsahut. – Ő a szertartások szelleme. Én távol vagyok attól, hogy valaha hangin-fiengéni legyek, nem is volt soha ilyen ambícióm, csak hát szeretek olvasni és ez meg az néha megragad a fejemben. De a teljes nevét bizony meg nem tudnám mondani… – Elővette a suagját. – Ílgahan-hank-Ríruhumdzsian imb Liemléni-hémuat. Gondolom, te ezt egyből meg tudod jegyezni.
Ninda önkéntelenül bólintott.
←nh-19 Therra [8] Népünk életadója, örök otthonunk, kísérj el minket! Föld anyánk, kísérj el minket! (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, R941 rind, 1389. sómir, 4311. singir)nh‑19 nh-20 úld [-25] Az egyedüllét és az együttlét között ugyanaz a különbség, mint egy kavics és egy ember között. (Ninda: A fény lúmái, 354.) :: Aulang Laip, 43 616. szahut nendihilgan, 350nh‑20 nh-21 terraformálás [41] Amikor még dzserang voltam, semmit sem tudtam a családról. Amióta szúni vagyok, nemegyszer eszembe jut: vajon a többi dzserang tudja, mi a család? Úgy, ahogy mi tudjuk? (Ninda: Életem egy falevélen, 74. sómir) :: Aulang Laip, 43 616. nodzsat nesszihuran, 352nh‑21→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740581 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 740 891 szó (712 435+24 303+4153) 5 134 473 betű (4 968 807+165 666) 5 672 830 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 17:05 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |