-10 ←ng-23 menedékjog 3 [-24] Csak azokban a pillanatokban élsz, amiket megosztasz másokkal. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 7. sómir)ng‑23 ng-24 befogadás [-10] Egy hely akkor az otthonod, ha könnybe lábad a szemed, amikor visszatérsz. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 362. sómir, 2. singir) :: Aindzsit Héruan, 43 616. dzsirat saurgéman, 570ng‑24 nhq [-1019] Az utat a kanyarok teszik érdekessé. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 27. sómir, 11. singir)nhq→

---

„Egy hely akkor az otthonod, ha könnybe lábad a szemed, amikor visszatérsz.”
 

Aindzsit Héruan
43 616. dzsirat saurgéman
570
A szúnik a maguk kényelmes módján föltápászkodtak és kisétáltak, persze köszönés nélkül, csak egy mosollyal és egy üdvözlő biccentéssel vagy kézmozdulattal, ahogy ők szokták.
  – Még ma jelentkezni fog nálatok valaki – mondta Entilu, mielőtt kiment –, aki elintézi veletek a formaságokat és gondoskodik az új szállásotokról. Sok sikert.
  A tárgyalót rövid folyosó kötötte össze a suár főutcájával, kétoldalt ajtók nyíltak belőle. Ahogy a folyosóra léptek, a lány körbepillantott.
  – Az utasok ide sem léphetnek be engedély nélkül. Már itt is a világtól elzárt helyen vagyunk. Szerinted milyen lehet ott fönt, a lakószinteken?
  – Nem tudom – tárta szét a karját Åmmaĩt. – Ez egyike a Galaxis nagy rejtélyeinek. De hamarosan megtudjuk. Ha a Testvériség állampolgárai leszünk, beengednek oda is.
  – Hát – dünnyögte Ḩaỳŷt – azt azért nem gondoltam volna, hogy bevesznek maguk közé… még ők ajánlják föl…
  – Nagyon ritkán fordul elő – bólintott Åmmaĩt. – Azt hiszem, amióta én a pályán vagyok, az Államszövetségből talán húszan kaptak sũùnỹ állampolgárságot, Nindát is beleszámítva, de egyikük sem meghívással. Én diplomataként hallottam volna róla, ha egy sỳÿndoṙ állampolgárt meghívtak volna a Testvériségbe… illetve… hát végül is ez sem biztos, az ő titkolózásuk mellett. Egyébként az tipikus sũùnỹ viselkedés, hogy előadták ezt a tervet, amit nekem véghez kell vinnem, és fölajánlották az állampolgárságot, de neked nem lett volna muszáj fölajánlaniuk, hagyhatták volna, hogy te kérelmezd. De nekik mindegy volt. Szeretik az egyszerű megoldásokat.
  A suár parkjában üldögéltek és várták azt a valakit.
  – Azt hiszem – tűnődött Ḩaỳŷt –, nagyon meg fog változni az életünk. Nem az elmúlt pár naphoz képest, amikor hajóról hajóra, szállodáról szállodára vándoroltunk. A régi életünkhöz képest. Utazni már utaztunk a hajóikon. De milyen lehet élni rajtuk?
  – Hát ezt bizony nem tudom – felelte Åmmaĩt. – De a nyugalmukból, a kiegyensúlyozottságukból arra következtetek, hogy nem lehet rossz.
  Nem kellett sokáig várniuk, csak egyetlen limlit, és egy fiatal nő állt meg előttük, Kirta. Alacsony volt, világosbarna bőrű, göndör hajú.
  – Az én feladatom, hogy behozzalak titeket a Testvériségbe – kezdte köszönés nélkül, mint itt mindenki. – Mehetünk?
  – Hogyne – ugrott föl Åmmaĩt –, csak a holminkat kellene…
  – Bízd az automatákra. Amikor meglesz az új lakhelyetek, odavisznek mindent.
  Ḩaỳŷt is felállt. – Hát akkor mehetünk.
  Kisétáltak a parkból és elmentek a főutcán egy ajtóhoz, amin a sũùnỹk szokásának megfelelően semmiféle jelzés nem volt, még egy „idegeneknek tilos a belépés” felirat vagy hasonló sem. Nem is volt szükség rá, hiszen ujjlenyomatzár volt rajta. Kirta megérintette az érzékelőt, s az ajtó becsúszott a falba. Kis fülke volt mögötte.
  Beléptek, s az ajtó becsukódott mögöttük. Åmmaĩt körülnézett a helyiségben, ami pontosan olyan üres volt és mentes minden látnivalótól, mint a legtöbb lift a Galaxisban.
  – Azt hiszem, életünk új szakasza kezdődik – dünnyögte.
  – Biztos vagyok benne – felelte Kirta. – És annak a kevésnek alapján, amit Szindoriáról tudok, merem remélni, hogy békésebb és sikeresebb szakasza.
  Nyolcszögletű terembe léptek a liftből. Kirta benyitott a körben sorakozó ajtók egyikén, egy kis irodába, és betessékelte őket.
  – Nagyon hamar készen leszünk. Csak az ujjlenyomatotokra és a személyi kártyátokra van szükségem.
  Átadták a vỳriĩseket és megérintették az ujjlenyomat-olvasót. Egyikük sem ült le, Kirta is csak odahajolt a számítógép fölé, fel sem vette az asztalról.
  – Ámmaít Ídara – olvasta a szúni betűs képernyőről. – És Hait Kióraisz. – Nem vette észre a két szindor összerezzenését. – Az ujjlenyomatok megvannak, a bejegyzéshez más nem is kell. Meg is vagyunk. – Fölpillantott, előbb az egyikre, aztán a másikra. – Valami baj van?
  Åmmaĩt megköszörülte a torkát.
  – Nos… az a helyzet… hogy az ő családnevével van egy kis baj.
  – Igen?
  – Abban a formában, ahogyan te ejtetted, a szindor nyelvben ez egy eléggé illetlen szó.
  Kirta visszakapta a tekintetét a képernyőre.
  – De hiszen a gép írta így ki. Máris kijavítom, hogyan hangzik helyesen?
  – Kyòṙayś… – lehelte Ḩaỳŷt, sejtve, hogy hiába mondja.
  – Nem értem. De hát ezt mondtam én is.
  – Megmagyarázom – vette föl Åmmaĩt a diplomata modorát. – A szindor nyelvben zenei hangsúlyokat használunk, amik a szúni nyelvből teljesen hiányoznak. Azaz mégsem, mert valójában minden nyelvben van egy bizonyos dallama a beszédnek, de a szúniban ezeknek nincsen szerepe a jelentés szempontjából. Ezért a szúnik ugyanazt a szót sokféle zenei hangsúllyal ejthetik, amiket a szindor fül különböző szavaknak hall. Ahogyan te ejtetted a nevet, az nekünk egy teljesen másik szó. Kyòṙayś – Ḱyõraìs. A szindorok nem asszociálnak egyikről a másikra, de a te ejtésedben átváltozik a szó.
  – Értem… azt hiszem – mondta Kirta elgondolkodva. – De akkor mit tegyünk?
  – Talán ha… megváltoztatnánk egy kicsit – mondta Ḩaỳŷt. – Mint egy művésznevet.
  – Semmi akadálya.
  – Akkor legyen Kyrìs. Ez a névnek egy másik változata, vannak távoli rokonaink, akiket így hívnak.
  – Kirísz – ejtette ki Kirta gondosan, és figyelte a hatást. A két szindor mosolyogva bólogatott. – Hait Kirísz. Akkor ezt bejegyezhetem?
  – Ha szúniul sem jelent valami szörnyűséget…
  – Nem, dehogy. Egyébként az is az én feladatom, hogy gondoskodjam a te hipnopédiás szúni nyelvtanításodról. A bejegyzések megvannak, a Testvériség állampolgárai vagytok. Tessék a suagjaitok, majd kaptok persze szúni gyártmányúakat. Mehetünk is.
  Hait hitetlenkedve nézett rá.
  – Ennyi volt az egész?
  – Ennyi. Két rövid bejegyzés az állampolgárok névjegyzékébe. Ujjlenyomat és az összes azonosító adatot tartalmazó személyi suag birtokában igazán nem tart soká.
  – És akkor… innentől Sỳÿndoṙeìa nem kaphat vissza minket?
  – Nem. A Szúnahaum Testvériség nem adja ki az állampolgárait. Szindoria talán igen?
  – Nagyon speciális esetben igen – felelte Åmmaĩt. – Ha az illető súlyos bűncselekményt követett el a másik állam kárára, és persze ha van kiadatási egyezményünk… egyezményük.
  – Sajátos felfogás. Mi szúni állampolgárt nem adunk ki, és kész. Az egyszerű menedékjog is ezt eredményezte volna, de azzal nem kaptok többet, mint egy ingyenkabint a szísiben. Attól még természetesen a hajóra változatlanul nem léphetnétek be.
  – De hisz eddig is a hajón voltunk – mondta Hait.
  – Szó sincs róla. A suárban és a szísiben voltatok, de az nem a hajó. A hajó ott kezdődik, ahol az út véget ér mindenki számára, aki nem a Testvériség tagja. De talán induljunk el végre. Menet közben is beszélgethetünk.
  Visszamentek a liftbe, s ezúttal egy tágas park szélén léptek ki belőle. A parkban gyerekek szaladgáltak, felnőttek sétáltak vagy ültek a fűben és a padokon. Egészen olyan volt, mint a suárbeli park – ami azt illeti, sokkal kisebb volt annál –, valahogy mégis mintha más lett volna. Ezek a gyerekek és felnőttek másképpen viselkedtek. Mintha a saját kertjükben lettek volna.
  – Csak most léptünk igazából a hajóra – mosolygott rájuk Kirta. – Köszöntelek benneteket az Aindzsit Héruanon.

---

←ng-23 menedékjog 3 [-24] Csak azokban a pillanatokban élsz, amiket megosztasz másokkal. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 7. sómir)ng‑23 ng-24 befogadás [-10] Egy hely akkor az otthonod, ha könnybe lábad a szemed, amikor visszatérsz. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 362. sómir, 2. singir) :: Aindzsit Héruan, 43 616. dzsirat saurgéman, 570ng‑24 nhq [-1019] Az utat a kanyarok teszik érdekessé. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 27. sómir, 11. singir)nhq→

---

625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
725991 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt

ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 (2138 › 60:47) 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2225. nap, 327 szó/nap, 2284 betű/nap, 77:03/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.29.:861, 3085 11. 20:31

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673