„Sokan vannak köztetek, akik azt hiszik, hogy én más vagyok. Pedig ti vagytok mások.”
Ninda: Életem egy falevélen,
72. sómir
72. sómir
43 616. dzsirat saurgéman
410
Hát itt vannak végre. Fél hónapba beletelt… illetve az itteniek időszámítása szerint közel egy évbe. Hantéraniról a Dzsumméran hozta el őket, aztán valahol az űrben átszálltak az Aindzsit Héruanra. Szokás szerint kaptak egy kabint, és vele Entilu, a bizottsági tag üzenetét: öten már itt vannak közülük, a hatodikat másnapra várják, délelőtt szándékoznak megtartani a tanácskozást.
S most itt ülnek egy kis tárgyalóban. Az asztalon üdítőitalok, sütemény, gyümölcs, megtisztítva, azonnal fogyaszthatóra darabolva, ahogy őnáluk szokás. A szúniktól még a gondolat is távol áll, hogy hosszabb és főleg fontos beszélgetésnek enélkül kezdjenek neki. Amikor beléptek, már ült egy ember az asztalnál, Ongreki, egy ezüstös szakállú, nyurga szúni, aki éppen nusummát kortyolgatott, olvasóval a kezében. Kezet fogott velük, hellyel kínálta őket, és visszamerült az olvasmányába. Åmmaĩt gyanította, hogy éppen az ő élettörténetét olvassa.
Aztán sorban beszállingózott két nő, Jakkili és Hirkenszi, majd egy nagyon idős férfi, Roráhongi, végül pedig még egy nő, Szitteki és vele az a férfi, Entilu, akivel korábban beszéltek.
– Hát akkor talán kezdjük el – mondta Jakkili. – Először is leszögeznék valamit. A kettőtök menedékjoga egymástól független kérdés, bár persze tisztában vagyunk vele, hogy együtt akartok maradni, tehát ha csak egyikőtök kapná meg a menedéket, akkor nem maradnátok köztünk. Ezért mindkettőtök ügyét meg kell tárgyalnunk, egymás után. De hadd kérdezzem meg, mi a tervetek arra az esetre, ha mégsem kapjátok meg a menedékjogot.
– Akkor egy másik államhoz kell fordulnunk – felelte Åmmaĩt. – Nagy a Galaxis… de én személy szerint jobban örülnék a Testvériségnek, ha lehet.
– Mert vannak itt barátaid? – kérdezte Entilu.
– Azért is, de elsősorban azért, mert a Testvériség egyébként is közel áll a szívemhez.
– Kifejtenéd ezt bővebben, kérlek?
– Nos, galaxisszerte közmondásos, hogy a Testvériség a legstabilabb társadalom az egész Galaxisban. Az okát senki sem tudja, mármint rajtatok kívül persze, de így van. Ez engem lenyűgöz.
– Hátha csak nektek nem beszélünk a politikai viszályainkról – mondta ravaszul hunyorítva Roráhongi.
– Az is lehetséges, hogyne. Csak nem nagyon valószínű. Én elég jó emberismerő vagyok, ez kell a munkámhoz. Nemegyszer megesett, hogy a tárgyalópartnereimen észrevettem, hogy az adott ügyről az ő társadalmukban nincsen egyetértés. Ilyen a szúni delegációknál soha nem fordult elő. A tiéitek a legnyugodtabbak az egész galaktikus környéken. Legalább harminc állam képviselőivel tárgyaltam az évek folyamán, van összehasonlítási alapom. Másokkal persze az lenne a fő szempontom, hogy milyen hírek érkeznek a politikai viszályaikról… elolvasnám a helyi híreket, és elég gyorsan képbe kerülnék. De hát a Testvériség belpolitikájáról hozzánk dzserangokhoz semmi sem jut el, így erre nem hagyatkozhatom. Mégis azt gondolom, hogy bízhatom az emberismeretemben. Eddig még sosem hagyott cserben.
– Mi a terved Szindoriával kapcsolatban arra az esetre, ha megkapod a menedékjogot? – kérdezte Szitteki.
Åmmaĩtot nem lepte meg és egy cseppet sem zavarta, hogy a közlésére semmilyen reakciót nem kapott.
– Családommal, barátaimmal természetesen továbbra is érintkezni fogok, de nem áll szándékomban kapcsolatot tartani a kormánnyal és intézményeivel – felelte. – Függetlenül attól, hogy ti is erre vonatkozó kívánságot fogalmaztatok meg. Ami azt illeti, egykori kollégáimra sem vagyok különösebben kíváncsi. Az az álláspont, amit ők képviselnek, számomra elfogadhatatlan, tarthatatlan, lehetetlen – hiszen ez az álláspont okozta azt a helyzetet, amibe Szindoria most került. Az elmúlt napokban kétszer is volt alkalmam megnézni volt főnökömet, Lérejn Víhautent a tévében. Megtarthatta az állását, és mélységesen kormányhű, kirekesztő szellemű nyilatkozatokat tesz, arról próbálja győzködni az embereket, hogy a szúnik hibája, ami történt. Ezt én szánalmasnak és megvetésre méltónak tartom, bár a motivációját persze értem, a Testvériség távozása olyan fiaskó, amit csak így lehet valahogy kimosdatni a hatalom szemében. Nem kívánom követni a példáját, akkor sem, ha nem kapom meg a menedékjogot. Szívesen visszatérnék még Szindoriára, de csak mint magánember. A szindor politikában is csak ebben a minőségemben veszek részt, az elmúlt napokban már adtam egy interjút és részt vettem egy tévébeszélgetésben.
– Miből szeretnél megélni a jövőben? – kérdezte Entilu.
– Van némi megtakarított pénzünk, ebből egy ideig megélünk ketten, addig keresek munkát. Csillagközi jogászra mindenhol szükség van. Ismerem a galaktikus környék összes államának főbb jogelveit – a Testvériség kivételével, persze –, s bár diplomata nem szeretnék lenni többet, csillagközi mediátorként még beválhatok. Csináltam már.
– Mi a véleményed a fákról? – érdeklődött Roráhongi.
Ámmaít már lélegzetet vett, hogy válaszoljon, mire az öregember kimondta a kérdést, s ő már válaszra is nyitotta a száját, de megakadt.
– A… a fákról?
– Igen. Gondolom, ismered ezt a szót a nyelvünkön.
– Hát hogyne… természetesen. Nos, a fákról egy ideje mindig egy kislány jut eszembe, aki Szindorián született, és nemrég idemenekült a Testvériségbe. Találkoztam vele, és többek között arról beszélt nekem, hogy a fáknak érezni kell a szeretetét. Leültünk egy fa tövébe a parkban, és koncentráltunk. Aztán ezt megcsináltam néhányszor otthon is, meg a ti suárjaitokban és felszíni bázisaitokon. Biztos vagyok benne, hogy a fáknak tényleg van szeretete… de őszintén bevallva én még nem érzem.
– Miért vagy biztos a fák szeretetében? – kérdezte az öreg komoly arccal.
– Hát… ha őszinte akarok lenni… márpedig természetesen az akarok lenni veletek, egyébként is fontos számomra az őszinteség… szóval ez a kislány, akivel jó barátok vagyunk, elég rendkívüli egyéniség. Hajlamos vagyok tényként elfogadni, bármit mond. Gyerek még, de egyre inkább érzem, hogy egy igazi bölcs. Ő is szerepelt abban a szindor politikai tévéműsorban, amiben én, és úgy beszélt felnőtt emberekkel, hogy azok csak szájtátva hallgatták. Néha úgy érzem… ó, hát persze. Hogy nem jöttem rá azonnal? Ez a kérdés… ez őtőle van. Igaz?
Roráhongi mosolygott.
– Természetesen megkerestük szúni barátaidat és véleményt kértünk tőlük – hiszen ezért kértük, hogy nevezd meg őket. Ninda vélemény helyett azt mondta, tegyük fel neked ezt a kérdést.
– Akkor ti bizonyára értitek, mit akar vele.
– Nem – felelte az öreg nyíltan. – Én sem értem, és úgy gondolom, társaim sem. De amikor beszéltem vele, utánanéztem, hogy ki ő. Szindoria sivatagos részén élte eddigi életét. Bizonyára nem gyakran láthatott fákat, és ezért tulajdonít nekik ilyen jelentőséget. De térjünk vissza rád.
A következő kérdést hallgatva Åmmaĩtnak átfutott az agyán, hogy felvilágosítja ezt az öregembert. Nindának nem azért ilyen fontosak a fák, mert sivatagban élt. Rendkívüli fontossággal bírnak a számára. Ha nem vette volna ezt észre abban a rövidke időben, amit ỹÿllà elején együtt töltöttek, akkor is megtudta volna a hiperfonbeszélgetéseik során. Ninda mindenféle szempontból másként látja a világot, mint az átlagember. Mások a fontossági sorrendjei. Minden más.
De végül mégsem szólt. Ők úgysem értenék.
←ng-20 bajnokság 1 [80] Sokan olyan komolyan veszik a játékot, mintha az életük függne tőle. Mások játéknak veszik, amitől igazából függ az életük. Melyik a nagyobb hiba? (Ninda: A fény lúmái, 796.) :: Aulang Laip, 43 615. famut sziangdzsan, 400ng‑20 ng-21 menedékjog 1 [-7] Sokan vannak köztetek, akik azt hiszik, hogy én más vagyok. Pedig ti vagytok mások. (Ninda: Életem egy falevélen, 72. sómir) :: Aindzsit Héruan, 43 616. dzsirat saurgéman, 410ng‑21 ng-22 menedékjog 2 [2] Utólag visszatekintve világos: akkoriban már az ő gondolatai irányították az életünket. Egy gyerek mutatta nekünk az utat. Anélkül hogy akarta volna. Csak így alakult. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 122.)ng‑22→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
733522 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-20 árdzsimanjáték [-43] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszmélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 20 733 564 szó (705 341+24 080+4143) 5 081 917 betű (4 917 829+164 088) 5 619 615 jel (@537 698) | 692, 69,19%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2215. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:49/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1171, 3089 5. 23:57 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |