„Sokan, akiket egykor ismertél, emlékeznek valakire, aki már nem vagy.”
Lí-Nindaran: Gondolatok, 93. sómir
43 615. szahut szimsáhuran
330
– Ez egyszerű – magyarázta Ilkarauni. – Amiket ezen az asztalon látsz, azokat össze kell keverni. Itt a keverőgép, ebbe rakod bele. A tojásokat be kell ejteni ezen az ajtón, a gép felnyitja, ha kéred, a sárgáját és a fehérjét is szétválasztja, de az nekünk most nem kell.
Ninda bólintott.
– Rendben.
– A mennyiségek is ki vannak mérve, te csak arra ügyelj, hogy a tészta egyenletes minőségű legyen. Tíz tálcával sütünk, a fele elfogy itthon, a másik fele megy a janníhaumba. Én fölszeletelem a húst. Rígít nem láttátok?
– Átment a nisszibe valamiért – felelte Hutongi.
– Ha megjön, megcsinálhatná azokat a dzsivori süteményeket, azokhoz ő ért.
Szinensi ezalatt kiemelte a szekrényből a tálcákat a süteményeknek, akkorák voltak, hogy Ninda lefekhetett volna rájuk, valami antigravitációs gépecskével mozgatta a tornyot. Nindának úgy tűnt, az egész hulaunt betölti, pedig hát óriási helyiség volt, az egész jandri, tizenhat lakás közös konyhája.
– Szépen mozog ez a kislány a konyhában – szólalt meg az öreg Dzsellin, aki a hulaun társalgórészében üldögélt. Ninda nem tudta hirtelen, melyikükre érti, hat kislány is volt ott. – S az esze is vág, azt hallom. Ostobaság a szindoroktól, hogy ezt a szépséget veszni hagyták.
Ninda kicsit zavartan értette meg, hogy róla van szó, nem szokták szépségnek nevezni.
– A dzserangok másképpen mérik a szépséget – felelte Kerhitun. – Náluk szép csak az lehet, aki közülük való. De csúnya is. Aki nem, azt meg se látják.
– Itt vagyok – lépett be Rígí, Ilkarauni fia, nagydarab, magas férfi. – A nissziben nem volt már hattigyümölcs, a szomszéd szektorból hozattam.
– Jelentsd be, fiam – mondta Dzsellin.
– Persze, megvolt, nagypapa. Mit segítsek?
– Dzsivorit kellene csinálnod – lépett oda Ángsauri Nindához, és elvett az asztalról egy lézerkést. – És jó lenne, ha csinálnál zöldet is.
– Nem felejtettem el, hogy az a kedvenced. Légy nyugodt, kapsz egy fél tálcával.
– Melyik a zöld? – kérdezte Dzsellin.
– Füvek vannak benne. Szokkuni meg porrá őrölt hitangdzsá.
– Jó is az – bólintott az öreg. – Dolgoztam hitangdzsáültetvényen. Auríhaumon, a Jomm-hegy tövében. Ott sütöttünk hitangdzsás lepényt, a levelét a tésztába gyúrtuk, a lepényt meg megtöltöttük a gyümölcsével. Az öreg Jerru nagyon értett hozzá… nem, nem is, hát hazudok, nem ez volt a neve. Jarri. Azt hiszem, Jarri lehetett. Te talán tudod, gyermek, hát hiszen szindor születésű volt ő is, mint te.
Ninda meglepve nézett az öregre, aki szálegyenesen ült az asztalnál, kezében egy nirkumás bögrével.
– Úgy tudtam, nem sokan vannak nálunk Szindoriáról.
– Hát azért egy-kettő mindig akad. Én ugye kilencszázötven felé járok, ő meg… hát, én voltam akkor úgy háromszáz, ő lehetett vagy nyolcszáz körül, akkor meglenne már talán ezerötszáz is, hát ő már bizonyára a Fények között jár. Másfél évezred alatt több is jöhetett Szindoriáról, nemcsak ti ketten. Ott is emberek élnek.
– Befogadó társadalom vagyunk – mondta Angrolími, aki ott ült mellette, és egy tálcán nagy műgonddal szirszukorongokat díszített krémmel és gyümölcsdarabkákkal. – Sok nálunk a külföldi születésű. A Galaxis legtöbb világáról jönnek, legalábbis arról a vidékről, amerre megfordulnak a hajóink.
– De hogy tudunk ilyen sok embert befogadni – kérdezte Ninda –, ha közben elzárkózunk a Galaxistól?
– Ez egy érdekes probléma – szólalt meg Rígí. – A galaktikus társadalmakat típusokra osztják. Sokféle szempontból, itt kettő az, ami fontos. Vannak befogadó és kirekesztő társadalmak, illetve vannak nyíltak és elzárkózók. A Testvériség elzárkózó, de befogadó. Nem osztjuk meg az idegenekkel a titkainkat, de hajlandóak vagyunk egyet-egyet bevenni magunk közé. Szindoria is elzárkózó, csak persze a dzserang társadalmaknál ez másmilyen, ők nem bújhatnak hajófalak és a Felhő biztonsága mögé, hanem idegenekkel nem beszélgetnek bármiről, a helyi problémákat belügynek tekintik és titkolni próbálják – ebben okozott zűrt a te diplomata barátod, amint elmesélted –, és ők ugyanakkor kirekesztők is, nemcsak az idegenekkel, hanem például a csavargókkal. Amennyire tudom, a nemzeti kisebbségek élete sem a sínangóri. A nyílt társadalmakban nemigen vannak ilyen titkok. Kevés igazán nyílt társadalom van, de azért akad, Ekkulangari például az egyik jó példa, ott az állami intézményeknek egyáltalán nem lehetnek titkaik, a sajtó mindent közzétesz. És el is várják tőle.
Közben Ninda elkészült a tésztakeveréssel, Ilkarauni átvette tőle a tálakat és megmutatta, hogyan formázza a tésztát. Ő pedig lelkesen hozzálátott.
Az emberek jöttek-mentek a hulaunban, ami nem lepte meg Nindát, régóta tudta, hogy a szúniknak minden hely egy kicsit janníhaum, ahol össze lehet gyűlni, a fhangísilgun is, a park is, az uszoda, a dzsorongit, a hulaun is. Ez volt az egyik oka a jandrik közös konyháinak, meg a célszerűség, a szúnik nem főztek mindennap, csak ünnepekkor, és akkor sem nyüzsgött egyszerre tizenhat család ebben a konyhában, hanem néhányan magukra vállalták a főzést az egész jandri és a janníhaum számára is – és így sokkal több és bonyolultabb konyhai gépük lehetett, mintha mindenkinek külön kellett volna mindet megvenni és tárolni.
Éppen ezért voltak a konyhában többfelé asztalok és padok, ahol le lehetett ülni, akárcsak a janníhaumban. De itt csak akkor volt társaság, amikor idejöttek főzni.
Most Kásirun érkezett a feleségével, Ángival, akivel Ninda is találkozott már egyszer-kétszer. Ők sem ebben a jandriban laktak, ahogy a társaság fele nem, a gyerekek közül egy sem. De nem számított. A régi mondás szerint a Testvériségben egy szúni mindenhol otthon van. Ninda úgy került ide, hogy elment a lányokkal és Rongamival a 4-tabe janníhaumba – hetes farka volt, nem volt iskola –, ahol Ángsauri összeakadt valakivel, aki elhívta segíteni, ő pedig hívta a többieket.
Kásirun melegen üdvözölte Nindát, ahogy szokta, bár ritkán beszéltek, de számon tartotta, hogy ő kalauzolta az Aulang Laipon töltött első napján, öt évvel ezelőtt.
– Hallom, hogy vagyonos lettél és politikai tényező „odahaza” – mosolygott rá, és a hangsúllyal érzékeltette, tudja, hogy Ninda nem tekinti otthonának Szindoriát.
– Ugyan… pénz, politika… ostobaságok – felelte Ninda, miközben összegyúrta a már lyukacsos tésztalapot, hogy ismét korongokat lyukasszon belőle. – Semmi jelentőségük, Kásirun.
– Hát sokan vannak, akik jelentőséget tulajdonítanak ezeknek. És végül is te vagy az egyetlen gyerek az egész Testvériségben, akinek ügyvédje van.
– Tudod, hogy nem én kértem. Hiragi jó ember, a barátom, de az, hogy ő pereket folytat, engem nem érdekel. Meghallgatom, ha beszél róluk, de hát édesmindegy, hogy azokat a pereket az enyémeknek nevezi vagy valaki másénak.
– Többek között megpróbálja kideríteni, ki vagy te voltaképpen… mi az eredeti neved, kik a szüleid.
Ninda fölpillantott rá.
– Nincsenek más szüleim, csak a Testvériség. Az eredeti nevem pedig Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszá.
←ng-10 vándorlás 2 [38] Azért gonosz-e valaki, mert előnye származik belőle, vagy pusztán azért, mert élvezi – nem mindegy? (Ninda: A fény lúmái, 623.) :: Ambaun Hiahundzsé, Szulusik, 43 615. higit ófarguhan, 345ng‑10 ng-11 hulaun [-17] Sokan, akiket egykor ismertél, emlékeznek valakire, aki már nem vagy. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 93. sómir) :: Aulang Laip, 43 615. szahut szimsáhuran, 330ng‑11 ng-12 riporterek [-15] Ha Nindára gondolok, az első, ami eszembe jut, az ő csendes, békés nyugalma. Már akkor meghökkentett, amikor megismertem: harmincnyolc napja élt egy számára teljesen idegen kultúrában, és olyan nyugodt magabiztossággal lépkedett benne, mintha évtizedes megszokás vezetné. Csak sokkal később jöttem rá, hogy mi a titka. Vagy talán rá sem jöttem. Minden titka mögött van egy még nagyobb. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 6.) :: Szammatun, 43 615. nodzsat ukingahanng‑12→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-201] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -176 740 888 szó (712 432+24 303+4153) 5 134 455 betű (4 968 789+165 666) 5 672 812 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:23 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |