„Városi utcákon nőttem fel, de az utcákon túl a sivatag volt. Jártam a sivatagban. Sokszor. Nem mentem messzire, az igaz – nem éltem volna túl, ha eltévedek odakint. De a sivatagban én otthon vagyok.”
Ninda: Életem egy falevélen,
91. sómir
91. sómir
A Nirn-hegylánc utolsó sziklái is elmaradtak mögöttük. Amíg a szem ellátott, csak végtelen, hullámos homoktenger volt.
– Hát ez a firni – mondta Jasszilir. – Világunk kilenctizede így néz ki.
– Śĩìvý – bólintott Ninda.
– Így mondják a nyelveteken?
– Nem. Szindorul mondják így. Nekem az az eredeti anyanyelvem. De a ti firnitek nem ugyanolyan, mint nálunk a śĩìvý. Itt egyetlen fűszál sincs. Szindorián a sivatagot mindenfelé csenevész növényzet borítja. Két fűcsomó között akkora távolság van, mint a karom a vállamtól az ujjam hegyéig. De mindenhol vannak fűcsomók.
– Nálunk semmiféle őshonos növényzet nincs. Ez egy víztelen világ, ezért a növények nem jöhettek létre. A szirnek szervezete is teljesen vízmentes, semmiféle folyadék nincsen bennük.
Beszéd közben Jasszilir tett egy kézmozdulatot, amitől a Szújarnar csendesen leállt.
– Miért álltál meg?
– Nincs értelme továbbmenni. Ebben az irányban Kavirnisz illiarig semmi sincsen, de odáig három nap az út.
Ninda bólintott és felállt. Körülnézett a minden irányban ablakokkal borított pilótafülkében, ahol Fendria és a gyerekek ültek félkörben az üléseken, és az ajtóhoz lépett.
– Kiszállhatok?
Jasszilir megütközve nézett rá.
– Itt?!
– Itt.
A férfi segélykérően a tanárnőre nézett, aki hasonlóképpen meg volt lepve.
– De hát miért? – kérdezték szinte egyszerre.
– Meg akarom érinteni ezt a világot.
– De hiszen a szurdokban is a homokon járunk…
– Ez egy másik része a világodnak, Jasszilir. Meg akarom ismerni.
A férfi bólintott és felkelt.
– Rendben. Veled megyek és vigyázok rád. Rövid időre elég egy sirriar a kis hátizsákkal.
Ninda megcsóválta a fejét.
– Nem, egyedül megyek. És nincs szükségem védőruhára. Abban nem érezném Szaiszt.
– Tudod te, mi van odakint?!
Ninda csak mosolygott.
– Tudom. Sivatag. Itt én éppen úgy otthon vagyok, mint te.
Ezzel kilépett a fülkéből, egyenesen a liftbe. Megnyomta a gombot, s a lift leereszkedett vele a homokra. Az ajtó kinyílt, és valósággal mellbe vágta a hőség.
Kilépett a homokra és elindult. Csakhamar kiért a Szújarnar alól, s még néhány lépés múlva elérte a homokjáró árnyékának vonalát. Előrelépett.
A sugárzás úgy zuhant rá, mintha a Szújarnar teljes tömege megolvadt és ráömlött volna. Szaisz narancssárga napja kétszer akkorának látszott az égen, mint Szindoria sárga napja. Szindorián soha nem volt ilyen forróság. Soha nem volt ilyen csontszáraz a levegő. Soha nem volt a sivatag ilyen üres és élettelen.
– Itt vagyok, Szaisz – szólalt meg hangosan. – Hívtál. Eljöttem!
Magasan a feje fölött Jasszilir már gyors mozdulatokkal öltözködött.
– A fordítógép rögzít is, ugye? – szűrte a foga között a szavakat. – A Testvériség hallani fogja, hogy figyelmeztettem és megpróbáltam visszatartani. Azt valóban nem mondtam neki, hogy ne lépjen ki a hajó árnyékából, de eszembe se jutott, hogy megteszi. Remélem, a javamra írják majd, hogy utánamentem…
– Állj meg, Jasszilir – szólt rá Szinensi. – Nyugodj már meg! Nem lesz semmi baja. Visszajön!
– Dehogy jön vissza! A fénytérből? Egyedül semmiképpen.
Nem várt választ, fölkapott egy csomagot és ment.
Ninda csak állt, állt a folyton feltámadó és alábbhagyó sivatagi szélben, ami nem hozott enyhülést a szörnyű forróságban – állt és hallgatta a Galaxis egyik legmostohább lakható világának szavait.
Mígnem egyszer csak valami hűvös, nedves borult rá, amitől sötét lett, és két erős kar ölelte át.
– Ninda! – hallotta Jasszilir hangját. – Ninda! Hark szirra nin isszesz, kirreni! Jarn an mi immasz dorn…
Beszélt tovább, de közben fel is kapta őt, mint egy falevelet, és a karjában vitte a lifthez. Ahogy belépett vele és bezárult az ajtó, Ninda letépte a fejéről a hűtőponyvát. A légkondicionált liftben kellemes hűvösség fogadta. Jasszilir ezüst-piros csíkos, csuklyás ruhában meredt rá.
– Miért csináltad ezt?!
– Karszon ven kertanra szommu! – csattant fel Jasszilir. – Szanron nin hark! Hark sza kirreni!
– Nem értem! Jasszilir! Nem értem!
– Szanron szimu! Szimu, szimu!
Egyszerre jöttek rá, hogy nincs fordítógépük és hallgattak el. Jasszilir dühösen megnyomta a gombot, s egy pillanat múlva feltárult a pilótafülke ajtaja, ahonnan a társaik riadt arca nézett rájuk. Jasszilir belépett és fölragadta a pulton heverő suagot.
– Te teljesen megőrültél?! – csattant föl a hangja most már szúniul a készülékből. – Fény van! Van fogalmad arról, hogy mekkora odakint a fény? Hogy milyen forró a homok? Van fogalmad bármiről?!
Ninda csendes válaszát nem is hallotta, berontott a vezérlőpulthoz és lenyomott egy zöld gombot. A padló megremegett alattuk, amint a Szújarnar motorjai beindultak.
– Visszamegyünk a városba – közölte. – Ezt jelentenem kell, de először is kórházba viszlek, súlyos fényártalmat szenvedhettél.
– Semmi bajom – felelte Ninda, de ez csak olaj volt a tűzre.
– Hát azt nem fogod azonnal érezni. Világosan megmondtuk, hogy a fényzáró hártya csak a szurdok fölött van kifeszítve, nem?!
Ninda sóhajtott. A Szújarnar az eddigi sebességénél jóval gyorsabban robogott vissza a szurdokba, hátrálva, pontosan ugyanazon az útvonalon, amerre kijött, automatikusan. Jasszilir közben hívta az illiart.
– Itt Jasszilir. Egy szúni gyerek kiment a firnire, egyenesen a fénytérbe. Behoztam, biztonságban van. Biztonságban van. De nem tudom, mekkora fényártalmat szenvedett.
– Mennyit volt fénytérben? – kérdezte egy idősebb férfihang.
– Körülbelül három matit. – A fordítógép átszámította a helyiek időegységét is a szúni mértékre.
– Kilences van odakint, valószínűleg nem súlyos, nézd meg detektorral.
– Jó, de mondd a beállítást.
Jasszilir leakasztott a falról egy jókora fekete dobozt, ami úgy nézett ki, mintha már évezredek óta koptatnák, és csavargatni kezdett rajta egy sor gombot a másik férfi útmutatásai szerint, aki betűket és számokat sorolt neki. Aztán a dobozból kihúzott egy pálcát és forgatni kezdte Ninda feje körül. A dobozon négy fehér lámpa égett. Időnként az egyik sárgára váltott. Később a teste előtt, mellett, mögött folytatta.
– Könnyű elsőfokú – mondta a másik férfi. – Egyen sok vitamint, igyon sok folyadékot, és fényzár alatt van a helye. Ha rosszul lesz, azonnal kórházba vele.
– Rendben. Köszönöm.
Jasszilir megszakította a kapcsolatot, és komolyan nézett Nindára.
– Remélem, a gép lefordított mindent. Fényzár alá kerülsz. Fényvédelemmel foglak levinni a hajóról, és egyenesen visszaviszlek a saját hajódra. – Fendriára nézett. – Sajnálnám, ha ez az eset elrontaná kapcsolatainkat a Testvériséggel, asszonyom. De a tanács ki fogja tiltani a kislányt Szaiszról.
A tanárnő válaszolni akart, de Ninda megelőzte.
– Nekem mondd, ne neki. Én mentem ki oda. Én vagyok felelős magamért, nem ő. Engem is meghallgat a tanács?
– Ha akarod, persze.
– Talán akkor másképpen látják. A kapcsolatokat pedig ne féltsd. A Testvériség nem fog haragudni sem rád, sem a világodra. Én mentem ki oda.
– Igen, de te gyerek vagy, egy gyerekért pedig az összes közelben tartózkodó felnőtt felelős. Én pedig ennek a sivataghajónak a pilótája vagyok. Megérkeztünk, tessék egy fényruha, vedd fel és ellenőrzöm. Enélkül nem léphetsz ki már a hajóból.
Ninda gépiesen engedelmeskedett, de egyre az iménti félmondat járt a fejében.
Egy gyerekért az összes közelben tartózkodó felnőtt felelős.
A Testvériségben is tudják ezt. Szaiszon is. Szindorián miért nem tudják?
←nf-5 Szaisz [-22] Mindenhol barátságokat köt, mindenhol felfedezi a maga kis meghitt zugait, mindenhol megtalálja a szépséget. Már akkor az Első Szían alapján élt, amikor a gondolatot még meg sem alkotta hozzá. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 400. sillíman) :: Szaisz, Nirn illiar, Aulang Laip, 43 614. higit szammunan, 780nf‑5 nf-6 firni [31] Városi utcákon nőttem fel, de az utcákon túl a sivatag volt. Jártam a sivatagban. Sokszor. Nem mentem messzire, az igaz – nem éltem volna túl, ha eltévedek odakint. De a sivatagban én otthon vagyok. (Ninda: Életem egy falevélen, 91. sómir)nf‑6 nf-7 tanács [1] Vannak világok, amiknek bonyolult lelke van. Másoknak egyszerűbb. Némelyik szomorú, boldogtalan. A világok sokfélék, akárcsak az emberek. De lelke mindegyiknek van. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 211. sómir)nf‑7→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
715778 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-523] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -473 (2127 › 60:29) 730 088 szó (701 945+24 000+4143) 5 056 433 betű (4 892 892+163 541) 5 593 836 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2202. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:42/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.13.:1302, 3087 22. 22:09 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |