103 ←nf-13 vizsgálat [95] Azt kérdeztem, mit gondol, mi tette ennyire mássá Szindoriát és a Testvériséget. Ne gondold – felelte –, hogy attól, hogy én vagyok én, valami különlegesen csavaros választ fogok adni. A válasz mindig ugyanaz. A hatalom és a pénz elosztásán múlik minden. Szindorián rosszul van elosztva, a Testvériségben pedig jól. (Sileni: Ninda élete, 52.)nf‑13 vizsgálat nf-14 haddisí-fongdzsirut [103] Egyre többen és többen tudtunk róla, hogy Ninda rendkívüli. Mindenki egy-egy másik részletét. A teljes képet csak a csoport tagjai ismerhették meg – és nem is szabad senki másnak. (Szinensi: Ninda mentális struktúrája, 11.) :: Auszíní, 43 614. nodzsat nendihilgan, 980nf‑14 haddisí‑fongdzsirut nf-15 társadalom [78] És arra gondoltatok már, hogy Ninda is ember? Egyszer ő is meg fog halni. Hogyan forog tovább a Galaxis? Csak hallgatni tudnánk, ha nem létezne zene. Mit tennénk Ninda nélkül? (Sileni: Ninda élete, 670.)nf‑15 társadalom→

---

„Egyre többen és többen tudtunk róla, hogy Ninda rendkívüli. Mindenki egy-egy másik részletét. A teljes képet csak a csoport tagjai ismerhették meg – és nem is szabad senki másnak.”
 

Auszíní
43 614. nodzsat nendihilgan
980
Az út egy egész napig tartott a gyors mentőhajóval is. Eseménytelen volt, bár nem annyira unalmas, mint várta. Elbeszélgetett Fáhaurttal, Hinengivel, Fáhaurt asszisztensével, Dzsenguval és a pilótákkal, Asszingivel és Húmatival. Sokat tudott mesélni nekik a régi korokról, amikor a szúnik a sarangák ellen harcoltak, meg amikor még békében éltek Szúnahaum-sínarraómin, meg vándorlásuk kezdeti szakaszáról a háború után. Most tanulta mindezt. Persze az út felét átaludta, hiszen éjszaka indultak. A felnőttek nem aludtak, őrá vigyáztak, a javun-tuekan hálója végig rajta volt a fején, Fáhaurt megmondta, hogy ezt muszáj.
  – El kell viselned, hogy ez állandóan a fejeden lesz. Lehet, hogy napokig, legfeljebb később más műszer helyettesíti majd.
  Ninda mosolygott.
  – Én csavargó voltam Szindorián.
  – Tudom, és?
  – Egy szindor csavargó mindig hord sapkát. Az ma is mindig a fejemen van. Ezt az egyet megtartottam a régi életemből. Úgyhogy nem fog zavarni.
  – Rendben. Egyébként ha akarod, nyugodtan hordhatod rajta a sapkádat is.
  A mentőhajó – Hilparin Rógautinak hívták – kicsi volt, de célszerűen rendezték be. A pilótafülke mögötti nagyteremben Ninda ágya, körülötte a többiek fotelekben üldögéltek; hátrébb volt két fürdőszoba és egy konyha, meg egy raktár, élelemmel, gyógyszerekkel, orvosi eszközökkel. Még hátrébb pedig hat kis alvófülke. A fontosabb eszközök a nagyterem faliszekrényeiben voltak, amik az ajtók kivételével az egész falat beborították, rengeteg apró fiók és ajtócska volt rajtuk, kis táblákkal, hogy hol mit tartanak. Fáhaurt azt mondta, egy ilyen hajón egyszerre négy beteget láthatnak el, beláthatatlanul sokféle betegségen és sérülésen tudnak segíteni. Sokszor megesik, hogy természeti katasztrófák színhelyénél felhőkben jelennek meg ezek a kis hajók, hogy segítsenek a sérülteken. Csillagközi egyezmény kötelezi őket, hogy ilyenkor a bajbajutottak segítségére siessenek.
  Az Auszíníből egyelőre nem látott semmit. Amikor kinyílt az ajtó, egy hatalmas dokktérben voltak, s ahogy Fáhaurt kigördítette az ágyat, Ninda egy csomó kishajót látott mindenfelé, meg egy magas férfit, a kitűzőjét nem látta.
  – Erre menjetek – mutatta az irányt. Fáhaurt, Hinengi és Dzsengu sietve követte Ninda ágyát, amit valamelyikük távvezérelt. A magas férfi nem tartott velük. Végigmentek egy folyosón és befordultak valahová.
  – Rendben, megérkeztünk – mondta Fáhaurt. – Itt van a haddisí-fongdzsirut.
  Ninda körülnézett. A helyiség, ahova került, hasonlított arra, ahol derkunlázzal feküdt az otthoni kórházban. A haddisí-fongdzsirut egy kis szekrényke volt, amit Dzsengu odagördített az ágy mellé, és nyomban hozzálátott üzembe helyezni. Nem, nem is szekrényke, állapította meg Ninda. A gép a szekrényke tetején feküdt, az alsó fiókokban a tartozékai lehettek. Maga a gép nem volt nagyobb egy csecsemőnél.
  – De hiszen ez sokkal kisebb nálam. Miért nem lehetett ezt áthozni hozzánk?
  – Mert itt is szükség van rá – felelte Dzsengu, és elővett egy érzékelőhálót az egyik fiókból, nagyobbat és bonyolultabbat, mint a javun-tuekané. – Ez nagy kórház, itt sok beteget kezelnek egyszerre.
  – Mekkora ez a hajó?
  – Nagyon nagy, egymillióan élnek rajta, és sok árut is szállít. Nos, most leveszem rólad a javun-tuekant, és ezt teszem a fejedre. Ugyanúgy nem fogsz érezni semmit, mint eddig.
  – Tudom – felelte Ninda, és nyugodtan hagyta, hogy a szakállas asszisztens óvatosan kinyitogassa a kis csatokat, amik a fejére szorították a hálót, leemelje, aztán a helyére tegye a haddisí-fongdzsirut hálóját… hálójának néhány érzékelőjét. És Fáhaurtra nézett.
  – Rendben, kezdhetjük – bólintott az orvos, és egy bonyolult, színes grafikont kezdett tanulmányozni egy nagy képernyőn, amit Hinengi tolt oda. Néhány pöttyöt arrébb tolt az ujjával. – Jó, Dzsengu, a kettest és a hármast lejjebb, a B sávhoz közelebb. – A másik férfi végtelen aprólékossággal lejjebb tolt két érzékelőt Ninda halántékán, talán egy nirríginnel vagy még annyival sem. – Ez jó lesz. Nézzük a másik oldalon.
  Ott is megismételték a szertartást, s a háló elülső része rásimult Ninda homlokára. Aztán jött a tarkója, s végül két pont a két füle mögött. Beletelt vagy egy limlibe, mire a háló rákerült Ninda fejére. Dzsengu minden egyes megtalált pontot külön kis eszközzel rögzített Ninda bőréhez vagy hajához. Hinengi adogatta őket. Amikor a háló öt pontját rögzítették, ketten álltak neki az összes többi érzékelőnek. Ez is igénybe vett pár matit. Fáhaurt ezalatt a képernyőt figyelte és folyton igazgatott valamit a színes pöttyökön.
  – Rendben, ezzel megvagyunk – mondta végül. – Csináljunk egy próbát. – Intett a képernyőnek, s az hirtelen elsötétült. – Nézd ezt, Ninda. Ez fekete. Kérlek, gondolj erősen a fekete színre.
  Ninda bólintott.
  – Most a pirosra.
  A képernyő hirtelen világosszürkére váltott. Ninda meglepve nézett a felnőttekre.
  – Semmi baj. Ez sosem működik jól elsőre. Te fengrázol, ugye? Hát ha az Aulang Laip parkjának végéből akarnál egy fengirit rádobni egy sombirra, amit a park másik végén helyeztek el, méghozzá bekötött szemmel, milliószor több esélyed lenne, mint nekem, hogy elsőre eltaláljam a szinapszisaid kapcsolási sémáját.
  – Beszélj egyszerűbben, Fáhaurt – szólalt meg Hinengi. – Ez egy gyerek. Azt akarja mondani, sien, hogy amikor nem az a szín jelenik meg, amire gondoltál, az nem a te hibád, hanem az övé.
  – Így van – bólintott az orvos –, köszönöm a kiigazítást. – Beszéd közben lendületesen igazgatott egy csomó színes pöttyöt a szürke képernyő egyik sarkában. – Ennek a gépnek az a dolga, hogy kivetítse a gondolataidat… ezt persze ne értsd szó szerint. Ha azt mondanám, hogy gondolj mondjuk egy helyre, ahol Szindorián jártál, hát ez a gép abból soha semmit nem tudna elkapni. Ilyet semmilyen gép sem tud, de nem is erre való. No, hát ez már legalább piros.
  Ninda lebiggyesztette a száját. A képernyő valami piszkosrózsaszín árnyalatot mutatott.
  – Tudom, nem tetszik, de benne van a piros gondolati sávjában. Első közelítésnek jó. Most gondolj a zöldre!
  Megint szürke jött ki, amit Fáhaurt lassan átalakított valami fakó kékeszölddé. Aztán a sárgára kellett gondolni, és a kapott szín már nem volt teljesen szürke, némi sárgás árnyalat volt benne, s mikor Fáhaurt megigazította, egészen sárgaszerű volt, kissé zöldes. Aztán megint a piros jött, aztán a kék. Egyre közelebb jutottak a kívánt színekhez.
  – Rendben. Jöhet a finomhangolás.
  Dzsengu már felkészült, a fiókból kivett egy köteg kemény lapot, s odaadta Nindának.
  – Válassz egyet – mondta. – Tartsd magad elé és csak nézd.
  Ninda végiglapozta a köteget. Húsz kártyalap, mindegyik más színű, nem volt rajtuk semmi más, csak a puszta szín. S ahogy lapozott, észrevette, hogy a képernyőn színek váltakoznak. Nem egészen azok, amiket látott, de hasonlók. Végül kiválasztott egy lilát. Fáhaurt hosszan szabályozgatta a készüléket, és megkapta ugyanazt az árnyalatot. Valamilyen műszerrel ellenőrizte is.
  – Rendben, csináljunk még egy próbát. Válassz egy másikat.
  Ninda kivette az okkersárga kártyát, s egyből megkapta a színt a képernyőn is.
  – Jó. Készen vagyunk. Most nézz körül.
  Ninda körbejártatta tekintetét, és észrevett egy csomó színes tárgyat. Egy piros dobozkát a polcon. Egy lilát. Egy sárga virágot kis műanyag tartóban, ami kék volt. Egy narancssárga kis orvosi eszközt. És hát a fal mintája halványzöld volt. Ahogy észrevette ezeket a színeket, a képernyőn sorra megjelentek mind.
  – Jól van – mondta Fáhaurt. – A beállítással megvagyunk. Hány óra?
  – Hatvanhét – felelte Hinengi. – Majdnem egy derkink ráment.
  – Akkor, azt hiszem, ideje aludni mennünk. Ninda, a vizsgálat egyszerűen annyi, hogy figyeljük az agyad működését. De időbe telik. Egy nap körülbelül, és ezalatt ugyanúgy kell élned, mint máskor. Rendben?
  Ninda bólintott.
  – Ez rendben van. Az alvás nem. Éhes vagyok.

---

←nf-13 vizsgálat [95] Azt kérdeztem, mit gondol, mi tette ennyire mássá Szindoriát és a Testvériséget. Ne gondold – felelte –, hogy attól, hogy én vagyok én, valami különlegesen csavaros választ fogok adni. A válasz mindig ugyanaz. A hatalom és a pénz elosztásán múlik minden. Szindorián rosszul van elosztva, a Testvériségben pedig jól. (Sileni: Ninda élete, 52.)nf‑13 vizsgálat nf-14 haddisí-fongdzsirut [103] Egyre többen és többen tudtunk róla, hogy Ninda rendkívüli. Mindenki egy-egy másik részletét. A teljes képet csak a csoport tagjai ismerhették meg – és nem is szabad senki másnak. (Szinensi: Ninda mentális struktúrája, 11.) :: Auszíní, 43 614. nodzsat nendihilgan, 980nf‑14 haddisí‑fongdzsirut nf-15 társadalom [78] És arra gondoltatok már, hogy Ninda is ember? Egyszer ő is meg fog halni. Hogyan forog tovább a Galaxis? Csak hallgatni tudnánk, ha nem létezne zene. Mit tennénk Ninda nélkül? (Sileni: Ninda élete, 670.)nf‑15 társadalom→

---

625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
718154 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt

ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 id ·· -333 (2137 › 60:45) 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624)	692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	19 (2%) 673