„Még jó darabig nem derült ki, de egész sor hagyomány született meg aznap, az első interjúval. Hogy a riporternek is mesélnie kell magáról; hogy Ninda határozza meg, miről beszél; és hogy vágatlanul kell közzétenni.”
Aini: Ninda életének mellékszereplői,
18. N.
18. N.
Nomboka vagy hét limlin át mesélt az otthonáról, az életéről, a pályafutásáról, a családjáról, a cégéről, ami csak az eszébe jutott. Aztán azt mondta:
– Hát ez vagyok én úgy nagyjából. Meg vagy elégedve?
Ninda szelíd mosollyal vállat vont.
– Mit számít az? Az a fontos, hogy te meg vagy-e elégedve.
Nomboka csak bámult rá. Miről beszél ez?
– Rátérhetünk most már az interjúra?
– Hogyne, semmi akadálya.
– Rendben. Persze a végén majd engedélyt kell kérnem a szüleidtől, hogy közzétegyem. Hát akkor kezdjük is el, rendben? Kedves nézőink, Szillon Nomboka Marotomandi jelentkezik Farinról, a Szúnahaum Testvériség Aulang Laip hajójáról, ahol, mint látják, azzal a gyermekkel beszélgetek, akit nemrég a Sídi Köztársaság néhány hírügynöksége belekevert a Sumarnen Karri volt elnöki tanácsadóval kapcsolatos botrányba. A kamera előtt Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszá, rövid nevén Ninda. Kérlek, meséld el a nézőknek, mit lehet tudni erről az ügyről.
Ninda a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta a tény iránt, hogy ő éppen interjút ad. Továbbra is ugyanúgy nézett a férfi szemébe, ügyet sem vetett a kamerára, és Nombokának még inkább, mint eddig, az volt az érzése, hogy annak a fakókék szempárnak a kutató tekintete átvilágítja őt, mint két fénysugár.
A kislány hosszú szünet után szólalt meg. Csendesen, szelíden beszélt, mint mindig.
– Ha azt sem tudod, hogy nincsenek szüleim, miért az érdekel, hogy azzal a Sumarnennel mi van? Róla őt kérdezd, én nem is ismerem. Ha rám vagy kíváncsi, miért nem rólam kérdezel?
Nomboka már tudta, hogy az interjú kútba esett. Ha valamit még kezdeni akar ezzel a helyzettel, teljesen hangot kell váltania.
– Rendben. Akkor beszéljünk rólad. Azt hallottam, hogy Szindorián születtél és csak nemrég kerültél a Testvériségbe.
– Igen, ottani időszámítás szerint öt és hat éves koromig ott éltem és nem tudtam a Testvériségről semmit. Csavargó voltam, a sötétség mögött éltem. Tudod, mit jelent ez?
Nomboka elmosolyodott.
– Nagyobb kérdés, hogy a nézők tudják-e.
Ninda bólintott és mesélni kezdett. Hosszan, nagyon hosszan mesélt arról, hogyan él Szindorián egy csavargó. Már nem mosolygott, komoly és tárgyilagos volt. Nomboka eleinte csodálkozva, aztán már elszörnyedve hallgatta. Egy idő múlva már átfutott az agyán, hogy ezért nemcsak díjat fog kapni, hanem a szindor kormány mélységes ellenszenvét is elnyeri. Úgy kell nekik, kapjanak csak szívrohamot, amíg ezt a kislányt hallgatják.
Mindenki tudja, hogy Szindorián csavargónak lenni nem éppen kellemes élet. Persze máshol is vannak szegények, és az sem egy álom. De amennyire Nomboka tudta – márpedig a tájékozottsága közmondásos volt –, még soha nem készült mélyinterjú igazi csavargóval, csak olyannal, aki már évek óta nem volt az. De Ninda alig két szindoriai hónappal ezelőtt még az volt. Ráadásul gyerek! Aki intelligens, csiszolt mondatokban beszél, teljes képet ad… a nézők imádni fogják, csak nehogy a gondviselője megtorpedózza a közzétételt.
Ninda mondott néhány mondatot szindorul is, előbb irodalmi nyelven, amiről megmagyarázta, hogy hipnopédiával tanulta, aztán a lũakẽàńi csavargók nyelvjárásában. Nomboka tudott szindorul, hiszen járt hozzájuk tudósítani, de ő is hipnopédiával tanulta, és az ilyen alacsony presztízsű dialektusok abban nem voltak benne. Nem is nagyon értette, amit a kislány ebben a nyelvjárásban mondott – de Szindorián érteni fogják. Ezt nem lehet hamisítani, egy ilyen nyelvjárást nem is lehet utólag megtanulni, mert nincs hozzá tananyag. Ez többet ér, mintha száz csavargó tanúsítaná, hogy ismeri.
Aztán rátértek arra a napra, amikor idekerült az Aulang Laipra. Ninda egyszerű, keresetlen szavakkal elmesélte útjukat a sötétségen át, az üldözést, bekerülését a suárba, hogy hogyan fogadták, hogy egyetlen kérdés nélkül bevették a Testvériségbe, és azóta úgy kezelik, mintha mindig itt élt volna, közéjük tartozott volna. Igaz, erről alig mondott pár szót.
– Milyen az élete egy szúni gyereknek? – kérdezte Nomboka.
– Nyugodt és biztonságos. Amióta itt élek, tudom, hogy soha többé nem leszek csavargó, nem fogok éhezni, mindig meglesz mindenem. Tudod, mi hiányzott legjobban a szindoriai életemből, most visszanézve? Az állandóság. Amikor reggel fölkeltem, soha nem tudtam, hol fogok aznap este lefeküdni, fogok-e aznap enni valamit, megtámad-e aznap valaki, összevernek-e aznap az ervések, börtönbe kerülök-e aznap. Ezt soha nem tudhattam sem magamról, sem senkiről, akit ismertem. Ez ma nincsen. Ma tudom, hogy nincs mitől aggódnom a jövőm miatt, és senkinek sem, akit ismerek. Ezért azt hiszem, egyvalamit üzenhetek csak mindazoknak, akik nézik ezt a beszélgetést. Akár Szindorián… akár valahol másutt.
Ninda felállt és a kamera felé nyújtotta mindkét kezét. Most először nézett a kamerába.
– Menjetek és változtassatok rajta.
Kis szünetet tartott, aztán Nombokára nézett.
– Megkaptad az interjúdat.
A riporter nem kapott levegőt. A gyerek mondja meg, hogy mikor van vége az interjúnak?!
De nem tehet semmit. A gondviselőjével kell megbeszélnie. Ami kimaradt, azt már egy másik beszélgetésben kell felvenniük. Végül is egyáltalán nem válaszolt a kérdésre, hogy hogyan él egy szúni gyerek. Arra válaszolt, hogy hogyan nem. Karriról pedig egyetlen szó sem esett.
Nagyot sóhajtott.
– Hát jó. Megkaptam. Nos, miután megbeszéltük, hogy szüleid nincsenek, a gondviselőddel hogyan tudok érintkezésbe lépni? Kell a jóváhagyása az anyag publikálásához.
– Mi az, hogy gondviselő?
– Az a felnőtt, aki vigyáz rád.
– Senki sem vigyáz rám. Száztizennyolc éves koromig nem vigyázott rám senki, most már minek?
Nomboka megütközve bámult rá.
– De akkor… kinek mutassam meg az interjút?
– Mi a Galaxisnak? Tudom, mit mondtam.
– Igen… de amikor kész a vágás, nyilván látni szeretnéd, hogy mit hagytam benne és mit vágtam ki.
– Vágás? Semmi vágnivaló nincs azon, amit mondtam. Csak tedd közzé úgy, ahogy van.
Nomboka összerázkódott. Elképzelte, hogy ezt a több mint hat nahan hosszú anyagot… persze, végül is miért ne? A szerkesztők először majd kibuknak, de ha azzal teszik közzé, hogy itt az exkluzív interjú az állítólagos szindor ügynökkel, aki állítólag összeesküvést szőtt Karrival… hát, lehet, hogy meg lehet oldani. Más választása amúgy sincs. Az interjúalany kívánságát köteles tiszteletben tartani. Ha pedig az illető a Testvériségből való, akkor a legnagyobb fenegyerek szerkesztő se fog szórakozni vele, mert egykettőre magára haragítja a szúnikat, és a cég egyetlen vezetője se fogja helyette tartani a hátát.
Hát jó. Kénytelenek lesznek beérni ezzel. Azazhogy…
– Rendben. De tudod, a főnökeimet zavarni fogja, hogy semmit sem mondtál Karriról.
– Minthogy nem tudok róla semmit, el is mondtam mindent, amit tudok róla.
– Tudod, hol van?
– Nem.
– Ha megkérlek, megpróbálsz utánanézni, itt van-e a hajón?
Ninda vállat vont.
– Miért ne?
←ne-8 Nomboka 1 [-15] Amíg van halál, senki sem él örökké. Tehát. Amíg vannak szegények, senki sem gazdag. Amíg vannak, akiket bántanak, senki sem él biztonságban. Amíg vannak, akiknek nagyon rossz, senkinek sem jó. (Ninda: A fény lúmái, 227.)ne‑8 ne-9 Nomboka 2 [-25] Még jó darabig nem derült ki, de egész sor hagyomány született meg aznap, az első interjúval. Hogy a riporternek is mesélnie kell magáról; hogy Ninda határozza meg, miről beszél; és hogy vágatlanul kell közzétenni. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 18. N.)ne‑9 ne-10 csavargás [82] Ha nem tudsz egyénekben gondolkodni, csak csoportokban, inkább ne gondolkodj. Csak ártasz vele. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 148.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śùndë 24., a sárga órájane‑10→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-201] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -176 740 888 szó (712 432+24 303+4153) 5 134 455 betű (4 968 789+165 666) 5 672 812 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:23 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |