„Amíg van halál, senki sem él örökké. Tehát. Amíg vannak szegények, senki sem gazdag. Amíg vannak, akiket bántanak, senki sem él biztonságban. Amíg vannak, akiknek nagyon rossz, senkinek sem jó.”
Ninda: A fény lúmái, 227.
– Szillon Nomboka Marotomandi vagyok a VTMK televíziótól – közölte mély hangján a valószerűtlenül magas férfi, s a tanárnőre nézett. – Ha ön a kislány gondviselője, akkor öntől szeretnék engedélyt kérni, hogy interjút készíthessek vele.
Fendria megcsóválta a fejét.
– Ilyesmire a mi szokásaink szerint csak ő maga adhat engedélyt. Én annyit szabhatok feltételül, hogy csak a hajónkon beszélgethetnek.
– Ahogy kívánja, asszonyom.
S a férfi megint Nindára nézett.
– Én ezt nem értem. Hogyan találtál meg?
– Természetesen nem volt véletlen – felelte a riporter. Szépen beszélte a szúni nyelvet, de nem azzal a természetességgel, amit a hipnopédia ad az embernek. – Minden világról, amit meglátogattatok, kollégáim segítségével megszereztem a hajótok következő úticélját. Amikor kiderült, hogy Farinra tartotok, én éppen Korerantán voltam, nem messze innen. Idejöttem, nem sokkal utánatok szálltam le, és éppen láttam két aungirt, amik elhagyták a hajót és erre tartottak. Úgy gondoltam, te bizonyára kíváncsi vagy az itteni tengerre, és itt megtalállak. Ha nem, még mindig visszamehetek a hajóhoz. Így hát béreltem egy légugrót és idejöttem. Persze azt nem tudhattam, hogy egyáltalán ezen a hajón vagy-e még, de reméltem, hogy igen.
Fendriára nézett megint.
– Ellenőrizhetnek. A cégemnél megvan a fényképem is. VTMK Televízió, Folgri.
Fendria bólintott és nyúlt a suagja után.
– Mivel a hölgynek az a kívánsága – mondta Nomboka –, hogy csak a hajón beszéljünk, én oda is megyek. A suárban foglak várni.
Bólintott a többieknek és távozott. Ninda elképedve nézett rá.
– Egy szót sem értek az egészből.
– Miért akar interjút csinálni veled? – kérdezte Rongami.
– Hát pont ezt nem értem én sem!
– Gondolom, az interjú alatt kiderül – mondta Ángsauri. – Mármint ha odamész, persze.
Fendria odatartotta Ninda elé a suagot. Nomboka arca volt rajta.
– Itt is van, a társaság tudósítóinak névsorában, a név is egyezik, sőt azt is odaírták, hogy különleges ismertetőjegye a testmagassága, egész csomó mértékegységben le van írva. Huszonnégy sudrígin.
– Mit fogsz csinálni? – kérdezte Ángsauri. – Elmész az interjúra?
Ninda bólintott, és amikor két derkivel később visszatértek a hajóra, az aungir-sónurból egyenesen lement a suárba. Azon azért eltűnődött, hogy neki persze semmiség valakit megtalálni a suárban, akármilyen nagy terület, hiszen legfeljebb megkérdezi az esszidzsinnát – de ezt ez az ember honnan tudja?
Sokan voltak a suárban. Farin elég gazdag világ ahhoz, hogy sok embernek teljen bevásárolni, és turista is sok van. Ninda végigsétált a suarihunon, onnan figyelte a dzserangokat. Szeretett itt lenni, ahol ugyanúgy a Testvériségben érezte magát, mint a lakószinteken, pedig ez a suár. Vagyis hát mégsem. A suár nyitva áll a dzserangok előtt, ott nem a Testvériségben van, hanem egy nyilvános helyen, ilyesmi lehet a Dòõrlêyt bevásárlóközpont is, csak persze oda soha nem mert volna bemenni, a suár viszont mégiscsak az otthonához tartozik. De ez a folyosó, a suarihun nem tartozéka az otthonának, hanem része, ide csak nekik van bejárásuk. És ez a hely szúni ízléssel van berendezve, mindenfelé kis benyílók, ahol le lehet ülni, nongirok és fadmilok, minden, ami a szúni szokások szerint kényelmessé teszi az életet. Persze automaták a suárban is vannak, és ugyanazt árulják… á, ott is van.
A riporter a Szigondi étterem előtt ült a suár parkjában, egy kis tisztáson elhelyezett egyik fotelban, és olvasgatott valamit. Ninda a suarihun egyik fali képernyőjén látta meg. Odalépett az egyik nongirhoz, vett egy palack íhafit, benyitott a Szigondi hátsó ajtaján, átment a kis helyiségen, ami összeköti a szomszéd üzlettel, s belépett a mosdóba. Egy dzserang fiú meghökkenve nézett rá, ő pedig kisétált az éttermen át a parkba. Odaballagott a tisztásra és helyet foglalt a férfi melletti fotelben.
Nomboka összerezzent, elmosolyodott és leeresztette a suagot.
– Örülök, hogy eljöttél – mondta.
– Miért akarsz velem interjút csinálni? – kérdezte Ninda.
– Jól van, vágjunk a közepébe – bólintott a férfi, és a levegőbe helyezett egy kameragömböt. – Sokféle ellentmondó hír kering arról, hogy mi közöd van neked Sumarnen Karrihoz és a vele kapcsolatos botrányhoz. Egyes lapértesülések szerint te nem is vagy gyerek, hanem egy szindor titkosszolgálati ügynök. Ezt szeretném tisztázni.
Kis csend támadt. Ninda belekortyolt a palackba.
– Mit is mondtál, hogy hívnak téged?
– Szillon Nomboka Marotomandi.
– Melyik neveden szólítanak?
– Nombokának. A Szillon a személynevem, a Marotomandi pedig egy olyasféle klánnév, ami neked is van.
– Melyik a világod, Szillon?
Nomboka egy pillanatra elakadt. A folgriknál csak a családtagok szólíthatnak valakit a személynevén. A folgri nyelvben léteznek ugyan különféle tiszteleti változatok, amiket mások is használhatnak – humb-Szillon, hulen-Szillon –, de egy alig ismert idegen ezeket sem, és más nyelvekben nincs is meg a párjuk. Persze ez a gyerek ezt aligha tudja.
Ő is belátta ugyanazt, amit annak idején Ámmaít: Ninda egyszerűen fölkelhet innen és elsétálhat, ha akar, akkor pedig az interjúnak lőttek. Nem mehet utána.
– A Folgri. Illetve valójában a Nahamandi.
– Mesélj róla.
– Mire vagy kíváncsi?
– Mindenre. Mondj bármit, ami az eszedbe jut.
– Értem… hát… a Folgri-rendszernek hat bolygója van, Szufolgri, Folgri, Ettafolgri, Karkfolgri, Ankefolgri és Niktfolgri. Az én világom az Ankefolgri egyik holdja.
– Milyen hely?
– Méretre akkora, mint egy igazi világ, az Anke ugyanis egy hatalmas gázóriás, aminek egészen nagy holdjai is vannak. És a Nahamandi az egyetlen közülük, ahol kupola nélkül is lehet élni. – Ninda tudta, hogy ez nagyon büszkévé teszi a dzserangokat. Hiszen nemrég még maga is dzserang volt. – Jókora erdeink vannak, tavak, folyók. Nagyszerű hely. Bár lehet, hogy te nem éreznéd ott jól magad, mert meleg világról származol, Nahamandi pedig elég hideg.
– Te milyen helyen élsz?
– Egy kisvárosban, Marotónak hívják, egy hegy lábánál fekszik, egy tó partján. Szép hely. A hegyet az év negyvenhat hónapjából negyvenben hó borítja, de a tó csak évente tíz hónapra fagy be.
– Kik a családod?
– Hát… álljunk meg egy pillanatra. Most te készítesz interjút velem? Azért jöttem, hogy én interjúvoljalak meg téged.
– Ugyan már, Szillon. Egyszer már adtam egy interjút olyannak, akiről nem tudtam semmit, Sielunton, mert megtaláltam egy eltévedt kisgyereket, de az alig pár kérdésből állt, szerintem ki is dobták aztán a felvételt. Igazi interjút hogy adhatnék olyannak, akiről nem tudok semmit?
Szúni időszámítás szerint Nomboka már több mint háromszáz éve volt a pályán, és legalább kétezer interjút készített. Csak rábámult a szőke kislányra, aki két korty íhafi között egy könnyed mondattal feje tetejére állította az ő szakmáját, és arra gondolt, hogy ennek az interjúnak két kimenetele lehet. Vagy ki kell dobni az egészet, vagy Karanda-díjat kap érte. Középút nincs.
←ne-7 tenger [-19] Fhangímester az, aki megtanulta. Szakács is az, aki megtanulta. Az vagy, amit tanultál, amit tudsz. Tanulni sokszor nehéz, fárasztó vagy unalmas. Csak tudni jó. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 62. sómir)ne‑7 ne-8 Nomboka 1 [-15] Amíg van halál, senki sem él örökké. Tehát. Amíg vannak szegények, senki sem gazdag. Amíg vannak, akiket bántanak, senki sem él biztonságban. Amíg vannak, akiknek nagyon rossz, senkinek sem jó. (Ninda: A fény lúmái, 227.)ne‑8 ne-9 Nomboka 2 [-25] Még jó darabig nem derült ki, de egész sor hagyomány született meg aznap, az első interjúval. Hogy a riporternek is mesélnie kell magáról; hogy Ninda határozza meg, miről beszél; és hogy vágatlanul kell közzétenni. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 18. N.)ne‑9→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740581 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 740 891 szó (712 435+24 303+4153) 5 134 473 betű (4 968 807+165 666) 5 672 830 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 17:05 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |