„Fhangímester az, aki megtanulta. Szakács is az, aki megtanulta. Az vagy, amit tanultál, amit tudsz. Tanulni sokszor nehéz, fárasztó vagy unalmas. Csak tudni jó.”
Lí-Nindaran: Gondolatok, 62. sómir
Fendria azt mondta, minden élet a tengerből ered. Persze nem ebből, hanem Ősi Föld tengereiből – ragyogjon rájuk Szólisz fénye örökké, simnunná –, a farini tengert mesterségesen állították elő, hajókon szállították ide a vizet, s benépesítették tengeri növényekkel és állatokkal, akárcsak Szindorián. De ott már nem folytatják, itt pedig még igen, időnként jön egy hajó, leszáll a víz színére és kinyitja a tartályát, akkorát, amiben az egész Aulang Laip kényelmesen elférne. A Testvériség rengeteg pénzt keres ezzel is. Oxigént és hidrogént rengeteg helyen bányásznak, úgyszólván minden második naprendszerben, akkora tartályokban szállítják, mint egy kisebb hajó, nagy nyomáson, cseppfolyósítva, ez a mennyiség egy taungi, és ez kevesebb mint ezer palan. Aztán a vízgyárban összeengedik és meggyújtják, abból lesz a nyers víz, kevernek hozzá mindenféle ásványi anyagot és megkapják az ivóvizet, ezzel már százszorosára növelték az értékét, rengeteg sivatagos világ kapkod az ivóvízért, sokkal többet lehet eladni belőle, mint bármi másból a Galaxisban, bár van vagy száz cég, ahol ezzel foglalkoznak, a Testvériség csak egy közülük. Tengert viszont kevesebben gyártanak. Ahhoz más ásványok kellenek, sokkal több, és amikor azok benne vannak, akkor elkezdik betelepíteni a tartályt növényekkel és állatokkal, bőven adnak nekik napfényt, és várnak, hogy elszaporodjanak. A tengervíz ezerszer annyit ér, mint az ivóvíz, és azt csak néhány helyen készítenek. Nem is lehet sokat eladni belőle, mert kevés világnak van pénze megfizetni, bár a szakemberek szerint az a világ él igazán, ahol van már valamekkora tenger és képes saját ökoszisztémát is fenntartani.
Fürödni benne nagyon egyszerű. Az ember levetkőzik, a karjára csatolja a suagját, az arcára a légzőmaszkot, ami szemét, orrát, száját és fülét is takarja, a derekára a védőövet, és fölvesz egy olyan cipőt, ami nagy uszonyokban végződik. S már mehet is. A tenger veszélytelen. Senki sem költene csillagászati összegeket egy veszélyes hely létrehozására. Még a hullámok sem nagyok, mert a tenger még túl kicsi hozzá, és Farinnak nincsen holdja, ami árapályhatást keltene.
Azért meggyűlt a baja ezekkel a kicsi hullámokkal is, mert nála azért mégiscsak jóval nagyobbak és erősebbek voltak, és még soha nem úszott olyan vízben, ami hullámzik, nem pedig fodrozódik. De ott voltak a többiek és segítettek. Aztán merülésre állították az övüket és alábuktak.
Szinensi, aki már több világon is úszott tengerben, azt mondta, a farini egészen tipikus. Fendria egyetértett vele. Ahogy merültek, kicsit sötétebb lett, hiszen víz alatt voltak, de a kristálytiszta vízben világítás nélkül is jól lehetett látni. A partvonal alatt, nem túl mélyen különös sziklák sorakoztak, végig a part mentén. Tarka színekben pompáztak, némelyik egyszínű volt, mások sokfélék, és egyik sem úgy nézett ki, mint egy szikla. Inkább mintha megkövült virágok lennének, egészen furcsa formájúak, sokkal nagyobbak a rendes virágoknál.
– Surnetták és vasztihuk – mondta Fendria a légzőmaszk rádióján keresztül. – Minden ilyen virág valójában egész város, amit apró, gerinctelen állatok építettek. Mindegyik épít magának egy kis házat a tengervízből kiszűrt mészből, és abban éli az egész életét. Miután elpusztul, a leszármazottai az ő házára építkeznek, és nemzedékek sokaságának munkájából áll össze ez a hatalmas alkotmány. Semmit sem találsz Farinon, amire olyan büszkék lennének, mint arra, hogy ilyen van a tengerükben. Érzékeny, sok gondoskodást igénylő fajok, nem mindenütt maradnak meg, és a növekedésük is nagyon lassú. Amit itt látunk, ahhoz kellhetett vagy húszezer év.
Ninda közelebb evezett. A surnetta- és vasztihusziklákon rengeteg mozgó állatot is látott, ezernyi színes, apró halat, meg dôṙmỳśféléket… nem tudta a szúni nevüket, evett ilyet néha Lũakẽàńban a Ḱavýdṙomstê piacon, kicsiny, soklábú állatok voltak, két nagy ollójuk volt elöl, hasonlítottak a bogarakra, de nem voltak bogarak, Tãvÿn néni forró vůrśynolajba dobta őket elevenen, ott megsültek, aztán papírtányérra tette őket, egy ũḩért hat darabot, és néha neki is adott párat. Finom volt. De ezeknek más volt a formájuk. Volt köztük, ami alig látszott, olyan apró volt, és volt akkora, mint Ninda feje.
– Igen, ezek rákok – felelte Fendria, miután elmesélte neki. – Amit a piacon árulnak nálatok… akarom mondani Szindorián, az alighanem indzsvi. Akkorák lehetnek, mint a te öklöd.
– Olyasmik.
– Itt olyant nem fogsz találni, legalábbis a tengerben biztosan nem, esetleg egy étteremben. Szindoria és Farin tengeri élővilága teljesen más eredetű. Az ottaniak a Szammaszt világairól származnak, ahol Jáuról és Motrenről való fajokat kereszteztek, az összes tengeri állatuk annak a két világnak a leszármazottja. Itt viszont rekki és szomdzs fajokat társítottak. Persze ezeknek a világoknak az élőlényei háromnegyed részben mind földi eredetűek, de több százezer éve elhagyták Ősi Földet és más-más világokon, más körülmények között éltek, némelyikük más világokról származó állatokkal is kereszteződött.
Ninda lejjebb ereszkedett, végignézett a tiszta, áttetsző vízben messze belátható sziklafalon. Hatalmas volt.
– De… hogyan szállítanak ilyen állatokat az űrben?
– Többféleképpen. Tengervízzel töltött tartályokban is lehet, bár ezeket rendkívül körülményes. Egy részüknél megoldható, hogy akkor szállítják őket, amikor kikeltek és még lebegnek a vízben. De ilyen érzékeny fajoknál az is gyakori, hogy nem az állatokat szállítják, hanem a genetikai kódjukat. Azt persze egyszerűen hiperfonon is lehet. Egy ilyen zátonyon annyiféle állat és növény él, hogy a génkódok élőlénnyé szintetizálására külön kutatóintézetet kell alapítani. De az eredmény megéri a fáradságot.
Ninda egészen addig lemerült, amíg az öv engedte, vagyis húsz ríginre. A víz ott is olyan átlátszó volt, mint fent.
– Nézzetek a nyílt tenger felé – hallotta Fendria hangját, a rádióban nem lehetett tudni, hogy merről. – Látjátok azokat a hatalmas sötét foltokat? Azok valójában akkorka halakból állnak, amik elférnek a két kezetekben, de sok tízezren úsznak együtt. Nem fognak idejönni, távol tartják magukat a zátonyoktól.
– Nagy halak nem élnek itt? – kérdezte Szinensi.
– Nem, a legnagyobbak akkorák lehetnek, mint egy felnőtt ember. A fariniak ezt a tengert a turistákra gondolva létesítették, akik félnének a túl nagy állatoktól, ezért azokat nem telepítettek ide.
Egy derkit is eltöltöttek a víz alatt, Ninda úgy érezte, többféle állatot látott a tengerben, mint egész addigi életében összesen. Amikor aztán kijöttek a partra, megint meglepő dolog történt. A parton sétálgató emberek között volt egy, aki valószerűtlenül magas volt, a legmagasabb férfi is eltörpült mellette. Ez az óriás úgy lépkedett a parti füvön s nézelődött körbe-körbe, mint aki keres valakit. Nem telt bele egy mati, s észrevette őt. Elindult felé, aztán megállt kicsit messzebb a szokásosnál, hogy lenézhessen rá.
– Ugye te vagy Ninda? – kérdezte.
←ne-6 Farin [-24] A tenger, a napfény, az erdő mindenkié. Egy világ minden morzsája megillet mindenkit. Így rendelte a tham. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 17.) :: Farin, Aulang Laip, 43 613. szahut nahangan, 417ne‑6 ne-7 tenger [-19] Fhangímester az, aki megtanulta. Szakács is az, aki megtanulta. Az vagy, amit tanultál, amit tudsz. Tanulni sokszor nehéz, fárasztó vagy unalmas. Csak tudni jó. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 62. sómir)ne‑7 ne-8 Nomboka 1 [-15] Amíg van halál, senki sem él örökké. Tehát. Amíg vannak szegények, senki sem gazdag. Amíg vannak, akiket bántanak, senki sem él biztonságban. Amíg vannak, akiknek nagyon rossz, senkinek sem jó. (Ninda: A fény lúmái, 227.)ne‑8→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.14.:1046, 3086 30. 18:29 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |