„Azzal, hogy az évek hosszát mindössze harminc napban rögzítettük, megfosztottuk magunkat az évfordulóktól. Más forrást kellett találnunk az ünnepeinkhez, és mi találtunk is. Nem az eltelt időt kell ünnepelni.”
Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi,
56. sómir, 9. singir
56. sómir, 9. singir
Ez volt az első sáhaddif-hinahaóran, amit Nindáé óta tartottak a hajón, hát persze hogy ide jött sziangdzsant ünnepelni, a 6-niri janníhaumba. Még az iskolában kapta a hírt, előző nap. Mivel öt sáhaddahum lesz, megkérdezte, hogy ilyenkor ki dönti el, hogy hol tartsák. A sáhaddahumok együtt, felelte Fendria. Ha bármelyiküknek nem felel meg a többiek választása, akkor egyszerűen az övét külön tartják, máshol vagy máskor, ahogyan ő akarja.
Ötüknek mindenesetre megfelelt a helyszín és az időpont. Ninda a terem közepén, a Tűz Otthona körüli padok között állva szemlélte a janníhaum népével, amint az öt sáhaddahum az öt sáhaddihatun nyomában bevonul az örök tűz elé. A Sínisuál fényét most külön vitte a fiú, aki az imént bejelentette a Fények jövetelét. Ő haladt legelöl, Ninda látásból már ismerte, Fáhaurgínak hívták. Ő nem sáhaddihatun, hanem a Fény hordozója, a sáhaddif-hilfangdzsi, aki csak akkor lép színre, ha több sáhaddihatun van, és nem választották ki az egyiket erre a feladatra. Azt is megtehették volna.
– A Sínisuál fénye – ismételte Ninda a többiekkel kórusban, Fáhaurgí után, amikor kialudt a világítás és Arvaszind keze alatt megszólalt a nagy dob, a baungá. Homlokára simította a tenyerét, akárcsak a többiek.
A másik irányból már be is léptek a sáhaddif tagjai, és felhangzott, hogy a Felhő Csillagainak fénye. Ninda a többiekkel együtt mondta. A kezében, félig a fekete fahuddan alá rejtőzve ült ŶÝ, s kíváncsian nézelődött. Sárga volt, amíg a világítás ki nem aludt, akkor mély narancsbarnára váltott, sötétben mindig kerülik a világos színeket.
Miután a Fények köszöntötték egymást, a sáhaddif egyik tagja sorban köszöntötte a sáhaddahumokat és utánuk a sáhaddihatunokat. Aztán a csillagok bemutatkoztak – ugyanazok voltak, mint Nindánál, a csillagnevek is meg a mögöttük levő emberek is. De elmaradt a magyarázat, hogy miért jöttek, meg hogy szavakat fognak hallani – Ninda ekkor jött rá, hogy ezt mind csak őneki mondták el külön, mert liukan-lieha volt, de persze a legtöbbször született szúnikat vesznek fel a törzsszövetségbe, azoknak nincs szükségük semmilyen magyarázatra. Ehelyett a bemutatkozás után Fáhaurgí kibocsátotta a Sínisuál fényét.
Ninda érezte ŶÝ hullámain a mélységes megdöbbenést, és tudta, anélkül hogy lenézett volna, hogy a kölyök egészen mélylila lett. De őt magát is lenyűgözte a Sínisuál fénye, s már tudta, hogy ezt fogja érezni mindig, akárhány sáhaddif-hinahaóranon vesz részt. A Sínisuál maga Szúnahaum, Szúnahaum pedig maga a Testvériség. Az irizáló aranygyűrű ragyogásában ott vannak mindannyian, a Felhő összes gyermeke.
Most is az Érahaung-szandzsé volt a szertartás vezetője, aki szólította az első sáhaddahumot, Ászirúmit, aki egy kétszáz éves nagyfiú volt, s az öccse, Éngszinu volt a sáhaddihatunja.
De a szertartás most másképpen kezdődött.
– Ő Ászirúmi – szólalt meg Éngszinu hangosan –, Siengséni és Ílgahauri gyermeke, Szómaurg és Féngdzsauri, Szísszanari és Jalgihut unokája, Éngszinu és Kaheni testvére, a Felhő gyermeke.
– Simnunná – felelte a janníhaum egy emberként, Ninda alig kapott észbe, hogy velük mondja ő is, úgy meglepte, hogy ez is része a szertartásnak. Hát persze. Az ő családját nem lehetett volna elsorolni, így Szinensi egyszerűen kihagyta ezt a részt anélkül, hogy neki bárki szólt volna, hogy kimaradt valami.
Aztán a Nikerdan-ingszá már mondta is az első szót, és nyomában sorban a többiek. Az már nem volt meglepő, hogy a szavak különböztek, a szúni gyerekeknek nyilván semmit sem jelentenek az olyanok, mint Szindoria, meg volt még egy csomó az ő listáján, amikről már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az addigi életével kapcsolatosak. A sáhaddif tájékozódik a sáhaddahumok életéről, méghozzá jó előre, hiszen amikor Fendria bejelentette nekik, hogy ő készen áll, aznapra adtak időpontot, akkor már nem lett volna idejük információt szerezni és kiválasztani a szavakat.
– Köszönjük, sáhaddahum – mondta végül a Hauhárangi-szími, s két mély döndülést hallatott a baungá. Következett a haukihaóran.
Ászirúmi cseppet sem sietve, de minden különösebb vizsgálódás nélkül szemlélte végig a képeket, s őutána így tettek a többiek is. Hát persze. Ők született szúni gyerekek, már látták a képeket, akkor nézik meg, amikor akarják. Ő maga is pillanatok alatt megtalálná a suagján. Nem mintha akkor tudott volna választani, ha előzőleg bármennyi ideig tanulmányozza őket. Volt elég ideje a haukihaóranon. Nem tudott volna választani százszor ennyi idő alatt sem.
Ászirúmi tudott, rövid idő alatt ráhelyezte a tizenkét képet a kis arany tálcára, amit Éngszinu odavitt a sáhaddifhoz. Fáhaurgí közben eléjük állított egy állványt, Éngszinu arra rakta ki sorban a képeket.
– Köszönjük, sáhaddahum – mondta ismét a Hauhárangi-szími. A sáhaddif tagjai sokáig álltak némán a képek előtt és szemlélték őket. Ninda pedig az elméjüket szemlélte, most már nem a kirikölyök, hanem az anyja segítségével, mert ŶÝ már elfáradt, de nem akart még elaludni, kíváncsi volt a szertartás folytatására – ezért lekapcsolta magát a mentális hálóról, s Ilmi átvette a helyét.
Különös folyamatot sikerült megfigyelniük. A sáhaddif nyolc tagja külön-külön értékelte a látottakat. Ninda rájött, hogy nemcsak az számít, hogy melyik képek vannak ott, hanem az is, hogy milyen sorrendben. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy sáhaddahum először a legelső sorból vegyen ki képet, aztán a következőből s így tovább, és nem is szokták ezt tenni. A sáhaddihatun pedig úgy rakja a képeket az állványra, hogy megőrzi a sorrendjüket. Ezután a csillagtársak mind külön végignézték a képeket és a sorrendet, és mérlegelik, hogy milyen jellembeli tulajdonságokat tudnak ebből leszűrni. A folyamat bonyolult volt, és Ninda nem is tudta volna szavakba önteni a benyomásait, de képes volt követni a gondolkodásukat. Mikor ezzel elkészültek, kiegyenesedtek – addig kissé a képállvány fölé hajoltak –, ezzel jelezték a többieknek, hogy részükről megalkották véleményüket, megvárták, amíg társaik is döntésre jutnak, majd pedig következett a tapasztalatok megbeszélése. De nem szavakkal, s nem is mentális közléssel, hiszen arra ők nem voltak képesek. Gesztusnyelven. Egyikük rámutatott egy vagy két képre, valamilyen kézjelet adott, amire a többiek hasonlóképpen válaszoltak. Alig mozdult a kezük, nyilván sokat gyakorolták. Ha nem olvassa ki az elméjükből, hogy kéztartáson múlik a közlés, észre sem vette volna. Egyik kezüket az állvány fölött tartották, mutattak vele valamit, a másikat csak úgy maguk előtt, derékmagasságban, s más-más módon állt a tenyerük meg az ujjaik.
Ez a metakommunikáció nagyon érdekes, gondolta Ninda – de sokkal érdekesebb, hogy csak a közlés egy töredékét tartalmazza, annyit, amennyiből a többiek már asszociálni tudnak az egész információra. Egyfajta kezdetleges helyettesítése a gondolati nyelvnek.
←nd-6 tánctabu [-24] Mindenki sugároz jeleket, minden ember, aki valaha élt vagy fog ezután. Talán egykor sokakban volt meg a képesség, hogy vegyék és visszasugározzák őket, csak elveszett. Ma csupán néhányan vagyunk képesek az alapjelek észlelésén kívül többre. (Aini: Mentális lélektan, A rind, 1. kötet, 62. sómir) :: Aulang Laip, 43 611. nodzsat sziangdzsan, 770nd‑6 nd-7 haukihaóran [-23] Azzal, hogy az évek hosszát mindössze harminc napban rögzítettük, megfosztottuk magunkat az évfordulóktól. Más forrást kellett találnunk az ünnepeinkhez, és mi találtunk is. Nem az eltelt időt kell ünnepelni. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 56. sómir, 9. singir)nd‑7 nd-8 biztonság [-18] Kevesen hinnék ma el, de száztízes éveiben Ninda alig vett könyvet a kezébe. (Sileni: Ninda élete, 147.)nd‑8→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
732331 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.16.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |