„Azzal, hogy az évek hosszát mindössze harminc napban rögzítettük, megfosztottuk magunkat az évfordulóktól. Más forrást kellett találnunk az ünnepeinkhez, és mi találtunk is. Nem az eltelt időt kell ünnepelni.”
Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi,
56. sómir, 9. singir
56. sómir, 9. singir
Ez volt az első sáhaddif-hinahaóran, amit Nindáé óta tartottak a hajón, hát persze hogy ide jött sziangdzsant ünnepelni, a 6-niri janníhaumba. Még az iskolában kapta a hírt, előző nap. Mivel öt sáhaddahum lesz, megkérdezte, hogy ilyenkor ki dönti el, hogy hol tartsák. A sáhaddahumok együtt, felelte Fendria. Ha bármelyiküknek nem felel meg a többiek választása, akkor egyszerűen az övét külön tartják, máshol vagy máskor, ahogyan ő akarja.
Ötüknek mindenesetre megfelelt a helyszín és az időpont. Ninda a terem közepén, a Tűz Otthona körüli padok között állva szemlélte a janníhaum népével, amint az öt sáhaddahum az öt sáhaddihatun nyomában bevonul az örök tűz elé. A Sínisuál fényét most külön vitte a fiú, aki az imént bejelentette a Fények jövetelét. Ő haladt legelöl, Ninda látásból már ismerte, Fáhaurgínak hívták. Ő nem sáhaddihatun, hanem a Fény hordozója, a sáhaddif-hilfangdzsi, aki csak akkor lép színre, ha több sáhaddihatun van, és nem választották ki az egyiket erre a feladatra. Azt is megtehették volna.
– A Sínisuál fénye – ismételte Ninda a többiekkel kórusban, Fáhaurgí után, amikor kialudt a világítás és Arvaszind keze alatt megszólalt a nagy dob, a baungá. Homlokára simította a tenyerét, akárcsak a többiek.
A másik irányból már be is léptek a sáhaddif tagjai, és felhangzott, hogy a Felhő Csillagainak fénye. Ninda a többiekkel együtt mondta. A kezében, félig a fekete fahuddan alá rejtőzve ült ŶÝ, s kíváncsian nézelődött. Sárga volt, amíg a világítás ki nem aludt, akkor mély narancsbarnára váltott, sötétben mindig kerülik a világos színeket.
Miután a Fények köszöntötték egymást, a sáhaddif egyik tagja sorban köszöntötte a sáhaddahumokat és utánuk a sáhaddihatunokat. Aztán a csillagok bemutatkoztak – ugyanazok voltak, mint Nindánál, a csillagnevek is meg a mögöttük levő emberek is. De elmaradt a magyarázat, hogy miért jöttek, meg hogy szavakat fognak hallani – Ninda ekkor jött rá, hogy ezt mind csak őneki mondták el külön, mert liukan-lieha volt, de persze a legtöbbször született szúnikat vesznek fel a törzsszövetségbe, azoknak nincs szükségük semmilyen magyarázatra. Ehelyett a bemutatkozás után Fáhaurgí kibocsátotta a Sínisuál fényét.
Ninda érezte ŶÝ hullámain a mélységes megdöbbenést, és tudta, anélkül hogy lenézett volna, hogy a kölyök egészen mélylila lett. De őt magát is lenyűgözte a Sínisuál fénye, s már tudta, hogy ezt fogja érezni mindig, akárhány sáhaddif-hinahaóranon vesz részt. A Sínisuál maga Szúnahaum, Szúnahaum pedig maga a Testvériség. Az irizáló aranygyűrű ragyogásában ott vannak mindannyian, a Felhő összes gyermeke.
Most is az Érahaung-szandzsé volt a szertartás vezetője, aki szólította az első sáhaddahumot, Ászirúmit, aki egy kétszáz éves nagyfiú volt, s az öccse, Éngszinu volt a sáhaddihatunja.
De a szertartás most másképpen kezdődött.
– Ő Ászirúmi – szólalt meg Éngszinu hangosan –, Siengséni és Ílgahauri gyermeke, Szómaurg és Féngdzsauri, Szísszanari és Jalgihut unokája, Éngszinu és Kaheni testvére, a Felhő gyermeke.
– Simnunná – felelte a janníhaum egy emberként, Ninda alig kapott észbe, hogy velük mondja ő is, úgy meglepte, hogy ez is része a szertartásnak. Hát persze. Az ő családját nem lehetett volna elsorolni, így Szinensi egyszerűen kihagyta ezt a részt anélkül, hogy neki bárki szólt volna, hogy kimaradt valami.
Aztán a Nikerdan-ingszá már mondta is az első szót, és nyomában sorban a többiek. Az már nem volt meglepő, hogy a szavak különböztek, a szúni gyerekeknek nyilván semmit sem jelentenek az olyanok, mint Szindoria, meg volt még egy csomó az ő listáján, amikről már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az addigi életével kapcsolatosak. A sáhaddif tájékozódik a sáhaddahumok életéről, méghozzá jó előre, hiszen amikor Fendria bejelentette nekik, hogy ő készen áll, aznapra adtak időpontot, akkor már nem lett volna idejük információt szerezni és kiválasztani a szavakat.
– Köszönjük, sáhaddahum – mondta végül a Hauhárangi-szími, s két mély döndülést hallatott a baungá. Következett a haukihaóran.
Ászirúmi cseppet sem sietve, de minden különösebb vizsgálódás nélkül szemlélte végig a képeket, s őutána így tettek a többiek is. Hát persze. Ők született szúni gyerekek, már látták a képeket, akkor nézik meg, amikor akarják. Ő maga is pillanatok alatt megtalálná a suagján. Nem mintha akkor tudott volna választani, ha előzőleg bármennyi ideig tanulmányozza őket. Volt elég ideje a haukihaóranon. Nem tudott volna választani százszor ennyi idő alatt sem.
Ászirúmi tudott, rövid idő alatt ráhelyezte a tizenkét képet a kis arany tálcára, amit Éngszinu odavitt a sáhaddifhoz. Fáhaurgí közben eléjük állított egy állványt, Éngszinu arra rakta ki sorban a képeket.
– Köszönjük, sáhaddahum – mondta ismét a Hauhárangi-szími. A sáhaddif tagjai sokáig álltak némán a képek előtt és szemlélték őket. Ninda pedig az elméjüket szemlélte, most már nem a kirikölyök, hanem az anyja segítségével, mert ŶÝ már elfáradt, de nem akart még elaludni, kíváncsi volt a szertartás folytatására – ezért lekapcsolta magát a mentális hálóról, s Ilmi átvette a helyét.
Különös folyamatot sikerült megfigyelniük. A sáhaddif nyolc tagja külön-külön értékelte a látottakat. Ninda rájött, hogy nemcsak az számít, hogy melyik képek vannak ott, hanem az is, hogy milyen sorrendben. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy sáhaddahum először a legelső sorból vegyen ki képet, aztán a következőből s így tovább, és nem is szokták ezt tenni. A sáhaddihatun pedig úgy rakja a képeket az állványra, hogy megőrzi a sorrendjüket. Ezután a csillagtársak mind külön végignézték a képeket és a sorrendet, és mérlegelik, hogy milyen jellembeli tulajdonságokat tudnak ebből leszűrni. A folyamat bonyolult volt, és Ninda nem is tudta volna szavakba önteni a benyomásait, de képes volt követni a gondolkodásukat. Mikor ezzel elkészültek, kiegyenesedtek – addig kissé a képállvány fölé hajoltak –, ezzel jelezték a többieknek, hogy részükről megalkották véleményüket, megvárták, amíg társaik is döntésre jutnak, majd pedig következett a tapasztalatok megbeszélése. De nem szavakkal, s nem is mentális közléssel, hiszen arra ők nem voltak képesek. Gesztusnyelven. Egyikük rámutatott egy vagy két képre, valamilyen kézjelet adott, amire a többiek hasonlóképpen válaszoltak. Alig mozdult a kezük, nyilván sokat gyakorolták. Ha nem olvassa ki az elméjükből, hogy kéztartáson múlik a közlés, észre sem vette volna. Egyik kezüket az állvány fölött tartották, mutattak vele valamit, a másikat csak úgy maguk előtt, derékmagasságban, s más-más módon állt a tenyerük meg az ujjaik.
Ez a metakommunikáció nagyon érdekes, gondolta Ninda – de sokkal érdekesebb, hogy csak a közlés egy töredékét tartalmazza, annyit, amennyiből a többiek már asszociálni tudnak az egész információra. Egyfajta kezdetleges helyettesítése a gondolati nyelvnek.
←nd-6 tánctabu [-24] Mindenki sugároz jeleket, minden ember, aki valaha élt vagy fog ezután. Talán egykor sokakban volt meg a képesség, hogy vegyék és visszasugározzák őket, csak elveszett. Ma csupán néhányan vagyunk képesek az alapjelek észlelésén kívül többre. (Aini: Mentális lélektan, A rind, 1. kötet, 62. sómir) :: Aulang Laip, 43 611. nodzsat sziangdzsan, 770nd‑6 nd-7 haukihaóran [-23] Azzal, hogy az évek hosszát mindössze harminc napban rögzítettük, megfosztottuk magunkat az évfordulóktól. Más forrást kellett találnunk az ünnepeinkhez, és mi találtunk is. Nem az eltelt időt kell ünnepelni. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 56. sómir, 9. singir)nd‑7 nd-8 biztonság [-18] Kevesen hinnék ma el, de száztízes éveiben Ninda alig vett könyvet a kezébe. (Sileni: Ninda élete, 147.)nd‑8→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
730289 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-322] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -272 (2128 › 60:30) 730 289 szó (702 146+24 000+4143) 5 057 917 betű (4 894 376+163 541) 5 595 320 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2202. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:42/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.14.:1302, 3088 24. 3:22 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |