„Ha másokkal beszélgetsz, gazdagabb leszel. Világokat ismerhetsz meg minden egyes emberben. Ha olyanokkal találkozol, akik más kultúrából, más társadalomból jöttek, ők még inkább mások lesznek. Ne szalaszd el az alkalmat.”
Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz,
98. sómir
98. sómir
De persze a legelső dolog, amit Tuolrén csináltak, még a tavi fürdőzés, piaclátogatás, városnézés előtt, az volt, hogy kimentek Szinensivel és ŶÝvel egy erdőbe.
– Hét kirit hoztam a hajóra. Az iskolatársam, Szinensi a segítségükkel képes gondolati kapcsolatot teremteni velem, de másokkal nem.
Így szólt az üzenet, amit egy hegylánc és egy völgy másfélmillió fájának segítségével küldött el. Szinensi ott ült mellette a fa tövében, az ölében simogatta a kiskirit, és érzékelte, ahogy Ninda kinyitja a kaput, felépíti a hegyláncon és a völgyön messze túlnyúló, aztán fokozatosan Tuolré világának közel a felét elborító gigantikus építményt. A hangrobbanást ő sem hallotta, ahogy Ninda és a kirikölyök sem. Számukra más léptékben telt az idő.
Nem volt idejük arra, hogy bármit beszéljenek, a mentális kommunikáció szemvillanásnál is gyorsabban zajlik. Azonnal ott volt a válasz. Ninda kiemelte a hálóból, s mindketten nyomban teljes terjedelmében érzékelték.
– Nagyszerű hír. Meg akarom ismerni. Hamarosan útnak indulok felétek. Menjetek tovább a hajóval, megtalállak.
Ninda elvágta a központi szálat, s az építmény kiviharzott az űrbe.
Szinensi teljesen az élmény hatása alá került. Egész sor kérdést tett föl, amiket Ninda nem tudott megválaszolni; már benne is fölmerültek. Hogyan működik ez az egész? Hogy lehet Ninda képes pusztán az elméjének erejével utasítani egy erdőt? Hogyan képes egy erdő hálót építeni energiából? Hogyan gyűjti be az erdő a napenergiát? Hogyan tárolja addig, amíg a hálót használják? Mitől van a hálónak struktúrája, antennák, pillérek, tartó- és feszítőszálak, amik mindegyike tisztán érzékelhető, miközben az egész csupán energiából van? Hogyan képes Ninda kommunikálni a hálóval? Hogyan tudja a háló a hipertérbe lőni az üzenetet? Hogyan találja meg az üzenet Lýŷt? A háló nincs is a Galaxis valamely pontja felé irányítva, s nem is lehet, hiszen legfeljebb annyit tudnak, hogy galaktikus léptékben Lýŷ nem lehet túl messze; ha elválásukkor felszállt volna egy hajóra, ami az ellenkező irányba tart Szindoriától, és azóta egyszer sem szállt le, akkor se lehetne messzebb pár tízezer érangnál, de hát ezen a területen már több százezer naprendszer van. Hogy képes Lýŷ válaszolni? Nem is sejtheti előre, hogy mikor kap üzenetet, és nem tartózkodhat állandóan egy erdő közelében.
– Én is föltettem már ezeket a kérdéseket magamnak – mondta Ninda, s tűnődve lenézett a Piramis lapos szögben ereszkedő oldalán. Gondolati nyelven beszélgettek. Szinensi most nem köntöst vett, hanem blúzt és nadrágot, és ŶÝ ott ült a blúza mellzsebében. Érdeklődve szemlélte a süteményt, amit ők ettek, de semmi ilyesmit nem volt hajlandó megkóstolni, csak megszaglászta és egy olyan érzelmi jelet sugárzott, ami elutasító volt, mégis pozitív. Neki is megvolt a nyalánksága, egy asszinfúri nevű helybeli növény vastag, zöld szárából hoztak neki egy csomót.
– Van több is – mondta Szinensi. – Hogyan tudod lehallgatni az embereket? Talán javun-tuekan van a fejedben? Azt hiszem, az a legfejlettebb agyvizsgáló műszer. De hát gondolatokat azzal se lehet olvasni. Még érzelmeket se, pedig azok sokkal egyszerűbbek. Agyhullámokat lehet vele kiértékelni, de azokból nem kapsz választ. Lýŷ mégis megtiltotta, hogy megnézzék az agyhullámaidat. Miért? Mit látott volna az orvos? Én miért nem tudok lehallgatni senkit? Miközben valamiféle gondolatközlő képességem nekem is van, hiszen mi ketten beszélgetni tudunk egymással, amit másokkal te sem tudsz.
– Azt hiszem, tudok valami mást is – felelte Ninda „halkan”, amennyire a gondolati beszélgetésben ennek a kifejezésnek értelme van. – Már egy ideje töröm rajta a fejemet. Hunyd le a szemed és nézz az elmémbe. Ne szólj semmit, csak várj.
Szinensi lehunyta a szemét és Ninda elméje felé irányította lelki pillantását. Nem látott semmit.
Még mindig nem.
Lassan teltek az ütések. Talán már egy egész mati.
Aztán a sötétségben valami forma kezdett kibontakozni. Egy kis pont, ami növekedni és fényesedni kezdett, aztán valami felismerhetetlen alakot öltött, miközben feléje rohant, és egy pillanat alatt kirepült a képből. De középen már ott volt egy másik. Az is közeledett. Mintha űrhajóval száguldana aszteroidák között. Szinensi várt. Tudta, hogy Ninda kísérletezik valamivel.
A külvilág mindkettejük számára megszűnt létezni. Nem messze tőlük, a Tuolré Piramis kilencedik szintjén eközben lelassítottak a belső folyosókon haladó légikocsik, aztán leálltak és leereszkedtek a padlóra. Az étteremben, ahol ettek, megálltak a konyhagépek. A közelükben ülő vendégeknek kikapcsolt a suagjuk, ahogy nekik, Nindának és Szinensinek is. De csak azok vették észre, akik éppen használni akarták.
Több alaktalan forma repült ki a képből, aztán az egyik lassabban közeledett, és megállt, amikor Szinensi lelki látómezejének nagy részét betöltötte. Szürke folt, értelmetlen, elnagyolt formákkal. Aztán kezdett átrendeződni, mintha Ninda valami ismeretlen rajztechnikával átfestené a képet. Színesedett és finomodott. Ez egy arc, gondolta Szinensi önkéntelenül, és abban a pillanatban a kép kitisztult, és egy arc nézett rá. Hiányzott róla minden egyéni jelleg, nem lehetett megmondani a korát vagy a nemét, de egy emberi arc. Rezzenéstelenül, mozdulatlanul állt Szinensi előtt.
Az egész kilencedik szinten és alattuk, a nyolcadikon az egyik folyosószakaszon leállt a légkondicionálás, kikapcsolt a világítás, a legkülönbözőbb gépek sorban megszűntek működni.
Az arc megmozdult. Két értelmetlen grimaszt vágott, aztán az egész kép szétfoszlott.
– Nem bírom tovább – zihálta Ninda. Szinensi kinyitotta a szemét. Ninda holtfáradtan, csapzottan ült vele szemben, kapkodta a levegőt, mészfehér volt az arca.
– Sien, jól vagy?! – hajolt előre Szinensi, hogy megfogja barátnője kezét, és egy pillanatra érezte, hogy sűrű, intenzív mentális erőtérbe hajol. Aztán az egy sóhajszerű, halk mentális szusszanással szétfoszlott, és ő mocorgást érzett a mellén. Lepillantott. ŶÝ kimászott a mellzsebből, leugrott az asztal közepére és mohón falni kezdett egy növényszárat.
Ugyanekkor a Tuolré Piramisban mindenhol helyreállt az energiaszolgáltatás. Az emberek értetlenül néztek egymásra és hívogatták az energiaszolgáltatót meg a szerelőket.
– Semmi bajom – fújtatott Ninda –, mindjárt elmúlik. Csak nagyon nehéz volt. Majd gyakoroljuk… és könnyebb lesz.
– Mi volt ez?
– Kísérlet…
– Azt láttam… – Szinensi megint lenézett a kirire. Ő is kimerültnek látszott, egészen sötétszürke volt, de ahogy hersegve falta a szárat, lassan kezdett a bundája világosodni és enyhén zöldülni. – Ezt… ő csinálta?
Ninda bólintott.
– Nagyon sok energia kellett hozzá, és ő közvetítette. Később már nem lesz szükség ennyire. Ha már kitanultam a módját.
– De mit akarsz elérni ezzel?
– Nem tudom. Úgy éreztem, hogy át tudok adni neked egy képet, és te venni tudod. Még bármire jó lehet egy ilyen képesség.
A szár eltűnt, ŶÝ hozzálátott a következőhöz. Szinensi a suagjáért nyúlt és rendelt egy tál gyümölcsöt.
←nd-2 piac [70] Bármit, amit elveszítesz, talán pótolni tudsz, talán nem – kivéve az időt. Nem létezik arra mód, hogy az elveszített időt pótolni lehessen. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 326. sómir) :: Tuolré, Aulang Laip, 43 611. famut nendihilgan, 890nd‑2 nd-3 vetítés [-19] Ha másokkal beszélgetsz, gazdagabb leszel. Világokat ismerhetsz meg minden egyes emberben. Ha olyanokkal találkozol, akik más kultúrából, más társadalomból jöttek, ők még inkább mások lesznek. Ne szalaszd el az alkalmat. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 98. sómir)nd‑3 nd-4 adó [-10] Ő is apránként ismerte meg az életet, mint minden gyerek. Beutazta a Galaxist, iskolába járt velem együtt. Most, felnőtt korunkban is ugyanúgy élünk, mint mindenki más. Ez az ő titka. Nem különbözik senkitől. Ettől más. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 80. sómir) :: Aulang Laip, 43 611. higit dzsorehan, 450nd‑4→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 437+24 080+4143) 5 082 609 betű (4 918 521+164 088) 5 620 337 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2216. nap, 329 szó/nap, 2293 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:787, 3085 6. 13:35 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |