„A világon a leggyengébb a gondolat: egy porszemet sem tud arrébb lökni. A világon a legerősebb is a gondolat: a Galaxis sorsát is megfordíthatja. Hogy lehetséges a kettő egyszerre? Talán a gondolat semmi – vagy minden? Vagy a kettő egyszerre?”
Ninda: A fény lúmái, 52.
A Színangir nem tűnt olyan nagynak, mint amekkora valójában, de ezt Sorvek előre megmondta. A nyilvános terület tényleg egészen kicsi: két kör alakú folyosó egymás alatt, mindkét oldalukon üzletsor, a felső szinten a kör mellett egy elég nagy sportkomplexum. Oda úgy lehet eljutni, hogy az egyik suárkapun kisétál az ember, az egyenesen a Színangir suárkapujával van összekötve. De Ninda persze nem ott ment, hanem a 2-joka szektor melletti kapun, amihez egy kis összekötő folyosót csatlakoztattak. A folyosó érezhetően lejtett. Lementek rajta – sokan voltak, akik átmentek a Színangirra, de onnan is jöttek sokan –, és egy nagy, elliptikus formájú térségre értek, ahol a fejük fölötti képernyőn az állt: Aulang Laip. Több zárt ajtót láttak üres képernyőkkel, de távolabb az egyik nyitva volt, az állt fölötte: Ilund Minangé. Vagyis oda is át lehet menni innen. Az ellipszis közepén két lift volt, azokkal mentek le a Színangirra. Ninda találomra az első szintet választotta – ennek a szintnek, ahol az ellipszis volt, nulla volt a száma.
Az első szinten itt is parkot talált, de kisebbet, mint az Aulang Laipon, nagyjából feleakkorát. Kószált benne egy darabig, aztán lement a másodikra. Ez lakószint volt, a térkép szerint – a suagja automatikusan mutatta ennek a hajónak a térképét – négyszer négy szektor, ni, ta, si, jo, illetve dzsi, szu, go, ri jellel. Most a szint közepén állt, a taszu, siszu, tago és sigo szektorok találkozásánál, egy jókora parkban, ahol egy csapat gyerek óriási lármával fengrát játszott. Ezt már Ninda is kipróbálta, bár nem sokat konyított hozzá.
Elindult az orra után, ahogy otthon is szokta. Vagy fél derkin át kószált a hajón, néha lejjebb ment a lifttel, igyekezett minél többet megismerni. A Színangir lakóterülete szintenként csak tizenhat szektorra terjedt, de húsz szintje volt, és csak a legalsó hármat tartották fenn a gazdasági létesítményeknek. Legfelül és legalul, a nulladik és a huszonegyedik szinten volt a két dokk, ahová hat-hat hajó tudott egyszerre bedokkolni, két-két folyosóval, egy az embereknek, egy az árunak. De a teherhajók, amik nagy tömegű árut hoznak vagy visznek, nem ide dokkolnak, hanem a Színangir lakóterét minden irányból körülvevő óriási rakodótérhez, ami négyszer akkora, mint az egész Aulang Laip. A suagja mondta el mindezt, ahogy azt is, hogy az alsó dokkhoz most a Ruktenről jött Ampahit és a sídi illetőségű Katroszin csatlakozik, és hamarosan érkezik egy szúni hajó is, a Dzsaitun Hauri.
A tizenkettedik szinten végül beült egy étterembe. Simmaná salátát rendelt, és egy kúhi nevű gyümölcsitalt, ezt még nem ismerte. Evés közben a gyerekeket nézte a parkban. Ezek is fengrát játszottak. Három vagy négy szinten is látott gyerekeket fengrát játszani. Ővele nemigen foglalkoztak, megnézték mint idegent, meg hát a bőre és a haja színe is furcsa volt, általában meg szokták nézni. De valóban idegennek nem hiszik, hiszen a hajónak erre a részére dzserangok nem tehetik be a lábukat.
Most azonban észrevették, odanézegettek rá egypár matin át, aztán váltottak pár szót és odajöttek. Három fiú és egy lány.
– Honnan jöttél? – kérdezte egy magas, sötétbarna bőrű fiú.
– Az Aulang Laipról – felelte Ninda.
– Melyik törzsekből vagy?
– Liktenit-upesz.
– És?
– Csak liktenit-upesz.
– Mindkét ágon? Sisszanongi vagy?
– Nem, ez az én törzsem.
– Hány évesen vagy te sáhaddif-haungszí?
– Százhúsz. Illetve már két éve.
– Hogyhogy?
– Lieha vagyok, illetve voltam. Szindoriáról jöttem. Aztán a sáhaddif jobbnak látta, ha felvesznek a tűz szövetségébe.
– Akkor klánod sincs?
– Hangikun Szesszinan. De vér szerint semmi közöm hozzájuk, a gép választotta őket.
– Nahát – mondta a fiú, de ekkor a mellette álló fiú oldalba bökte. – Ja igen. Én Sehuttun vagyok, satszé-ongari sisszanongi, ezért figyeltem föl arra, amit mondtál.
– Ninda vagyok.
– Herharun – szólalt meg a másik fiú. – Hendil-vahi és ringeng-asszahun.
– Janguranszi – mondta a harmadik. – Ingdzsé-tahanin és éfarang-szesszá.
– Antirué – zárta a sort a lány, de ő nem mondta el a szülei törzseit. – Tudsz fengrát játszani?
– Volt már a kezemben.
– No gyere, mutasd meg, mit tudsz.
Ninda fölkelt – a salátája már elfogyott – és odament velük a fentirhez. Ezen állt a dobó, egy korong alakú, pár lépésnyi dobogón.
– Egyelőre csak dobj párat, minden cél nélkül, nézzük meg, hogy megy – mondta Herharun, és odagurított egy új fentirasztalt, mert az előzőn már alig volt karika.
Ninda elvett egy karikát és fellépett a fentirre.
– Hát ez rossz – mondta Antirué. Ninda meghökkenve nézett rá. Hisz még nem is dobott… – Figyelj, a fengrá nem labdajáték, ahol egyetlen labda van, vagy ha sok, akkor is mind egyforma. Válaszd ki, hogy hová akarsz dobni, és aszerint válassz olyan fengirit, amilyet dobni szeretnél.
Ninda a fentirasztalon halomban álló fengirikre nézett. Neki mind egyforma volt, kivéve a külsejüket – mindet más színűre és mintájúra festették, sokat közülük rajzok díszítettek. Külsőre nem volt még két hasonló sem. Az, amit a kezében tartott, fakópiros volt, a felszínét bonyolult minta díszítette, egymásba fonódó, hajszálvékony, girbegurba sárga vonalak. De hát persze a mintának semmi köze ahhoz, hogyan repül a fengiri.
– Ami a kezedben van, az egy senszi – közölte Antirué. – Az alja egészen homorú, a pereme lapos, ezért nagy távolságra repül. Ezt akkor használjuk, amikor a legtávolabbi sombirokat célozzuk meg. Nyilván inkább egy közelebbivel kezdenéd.
– Herharun azt mondta, dobjak egy párat – vágott vissza Ninda. – Azt nem mondta, hogy melyik sombirra.
– Igen? Jó, lássuk.
Ninda a világért sem vallotta volna be, hogy fogalma sem volt még arról sem, hogy melyik a fengiri alja, amíg a lány el nem árulta. Dobott már fengrápályán, de nem igazi játékosok között, csak kicsi gyerekek voltak ott, azok dobálgattak. Az Aulang Laip 3-niri szektorának egyik parkjában volt, szúni szokás szerint az egész készletet kint tartották a parkban, nem valakinek a tulajdona volt, hanem a park berendezésének része.
Most már tudta, hogy ezzel a fengirivel messzire kell dobni. Jó. Megfogta a peremét, ahogy a többiektől látta, egészen behajlítva a csuklóját maga felé, és kiválasztott egy sombirt valahol a távolban, lehetett vagy ötven ríginre tőle. Kissé előredőlt, s lendületesen előrelökte a kezét, a csuklóját kinyújtva. A fengiri vízszintesen pörögve szállt a gyep fölött, kissé fölemelkedve, és éles ívben jobbra kanyarodott, Ninda nagy meglepetésére. A kiválasztott sombirnak a közelébe sem került. Hurokban visszafelé fordult, és ahogy leereszkedett, éppen eltalált egy másik sombirt. Persze nem a lyukkal, az neki még sosem sikerült, a fengiri alja találta el a rúd tetejét, s mivel pörgött, ettől egy szempillantás alatt levágódott a fűbe. Ez persze nem ér pontot.
Antirué ránevetett.
– Szerencsés dobás volt, legalább eltaláltál egy sombirt. Mert eredetileg nem azt céloztad meg, igaz?
Ninda zavartan, határozatlanul bólintott.
– Szerintem a hún-setti-impá-deri volt az eredeti célod. Az a sárga rúd, amin három piros, egy széles zöld és egy hullámos kék csík van.
Ninda megint bólintott.
– Elkezdünk belőled fengrábajnokot faragni. Meddig is marad a hajód?
←nd-22 angri [-23] Azt hiszem, a szúnik iránti ellenséges érzés egyik forrása, hogy nekünk nincsen saját világunk és csak úgy vándorlunk az űrben összevissza. Egyik sem igaz, de a dzserangok ezt hiszik, és ettől úgy érzik, nekünk olyan szabadság adatik meg, ami nekik nem. Ez viszont igaz – de nem ezért. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 37.)nd‑22 nd-23 Színangir [47] A világon a leggyengébb a gondolat: egy porszemet sem tud arrébb lökni. A világon a legerősebb is a gondolat: a Galaxis sorsát is megfordíthatja. Hogy lehetséges a kettő egyszerre? Talán a gondolat semmi – vagy minden? Vagy a kettő egyszerre? (Ninda: A fény lúmái, 52.)nd‑23 nd-24 Antaur 2 [-4] A fengrá a világmindenség leegyszerűsített modellje – mint minden játék. A világmindenség pedig az elménk leegyszerűsített modellje. Vagy az elménk a világmindenség modellje? Végül is nem mindegy? (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 130. sómir)nd‑24→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-201] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 · -176 740 836 szó (712 432+24 251+4153) 5 134 119 betű (4 968 789+165 330) 5 672 455 jel (@538 336) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:11 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |