„Nem érted? Tisztítsd meg elmédet. Told félre az akadályokat. Ha kell, formáld át gondolkodásodat. Ha ettől megérted, benned volt a hiba. Ha így sem, akkor a gondolat volt hibás.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
179. sómir
179. sómir
– Még valami?
– Ó, igen, még egy apróság. Az a bizonyos kitiltás az Államszövetség területéről.
– Visszavonjuk – mondta az előadó rosszkedvűen.
– Lekötelez, előadó asszony, így akkor csak hatvannégy napra kérjük a bírságot.
– Napi bírságot? – húzta össze a bírónő a szemöldökét.
– Ez áll az törvényben, bírónő. Személyes szabadságot korlátozó intézkedéssel sújtották, nemde? Eszerint minden egyes napért kártérítésre jogosult. A jogszabály kimondja, hogy a jogsértés megállapításának nem feltétele olyan esemény bizonyítása, amikor a tilalom effektív kárt okozott, mert maga a tilalom a kár.
– Vitathatatlan – bólintott Lëỹwaḩỳ. – Rendben, tehát tízezer hãỳ hatvannégy napra, azaz hatszáznegyvenezer hãỳ.
Aprópénz, aprópénz, aprópénz. A bírónőnek teljesen kicsúszott a kezéből az ügy. Åmmaĩtot hirtelen elfogta a vágy, hogy kirohanjon az épületből, egyenesen az ẁtlõpi tengerpartra, és belevesse magát a habokba. Aztán kigázoljon a partra és leüljön egy nyugágyba egy üveg tỹỳllamïsi sörrel.
– Tiltakozom – mondta Hiragi közönyösen, mint akit nem is érdekel ez az egész.
– Miért?
– Meggyőződésem szerint napi százezer lenne indokolt.
– Elutasítom. Az ön meggyőződése egyáltalán nem érdekli a bíróságot, ügyvéd úr. Kíván még valaki valamit mondani?… nem. A tárgyalást berekesztem. Távozhatnak.
Hiragi kurtán biccentett és elsietett. Az előadó jóval lassabban, kedveszegetten követte, az elengedhetetlen köszönést is inkább csak elmormogta.
– Ügyvivő úr? – nézett a bírónő Åmmaĩtra, aki csak üldögélt ott és bámult maga elé. – Óhajt valamit?
– Maga hülye – közölte Åmmaĩt önmaga számára is váratlanul, anélkül hogy felnézett volna a padlóról.
– Kérem, én ezt az Államszövetség bírájaként…
– Ugyan, hagyja. – Föltápászkodott, fáradtan, mint egy öregember. – Mennyit is ítélt meg annak a kislánynak… hatszázötvenezer-hatszázat, ugye? No, ezzel megadta Hiraginak a tökéletes muníciót egy akkora perhez, hogy belerokkan a biztosító. Mit gondol, mitől lett hirtelen ilyen csendes ez a nagyszájú ügyvéd, amikor maga a százezres kártérítést lecsökkentette tízezerre, mert – Åmmaĩt gúnyosan utánozta a nő hangját – „a szüleinek meglett volna a módjuk, hogy bejelentsék”? Hát hol lett volna meg?! – csattant fel. – Csavargók voltak! Nekünk büszke polgároknak annyira magától értetődőek a polgárjogaink, hogy észre se vesszük, hogy ezrek és százezrek élnek köztünk, akiknek ezek nincsenek meg! Nem tudnak még írni és olvasni sem! Fogalmuk sincsen a törvényről! Pár nap múlva majd látni fogja őket személyesen is, mert hogy Hiragi odavisz párat a tárgyalóterembe, azt lefogadom. Azt se fogják tudni, mi az, hogy bejelenteni egy gyereket.
– Erről nem a minisztérium tehet, ÎÌdaṙa úr, és kérem, ne üvöltözzön velem.
– De igen! – vágta rá Åmmaĩt olyan dühösen, hogy a bírónő hirtelen nem tudta, ez mire vonatkozik, a minisztériumra vagy az üvöltözésre. – Nem érti, hogy most adta Hiragi kezébe a bizonyítékot, hogy Nindát diszkriminálják Sỳÿndoṙeìán? Először lecsökkenti a bírságot az egytizedére, egy képtelen indokkal, amit Hiragi ízekre fog szedni, aztán a napi bírságot tízezerben állapítja meg. Mit gondol, miért nem érvelt a százezres összeg mellett? Beérte egy tiltakozással, hogy jegyzőkönyvbe kerüljön, hogy ő szólt, de maga elutasította, az érveit pedig már az emberi jogi bíróságon fogja előadni. Be fogja vasalni a kártérítést a tízszeres összegben, aztán egy-egy külön kártérítést a maga döntései után, Ninda egykettőre milliomos lesz. Jaj, de hiszen…
Ahogy hirtelen elsápadt, a bírónő felkapta a fejét.
– Rosszul van?!
– Hát egy kicsit megszédültem. Mondja, gondolt maga arra, hogy kit diszkriminált? Hogy kinek a bírságát csökkentette egytizedére reflexből, mert egy csavargónak már tízezer… sőt egyetlen hãỳ is mesebeli összeg, és a maga mostani ítélete így is az egyik legmagasabb, amit bíróság valaha csavargónak megítélt? Hiszen Ninda már nem csavargó. Már nem Sỳÿndoṙeìán él, nem bolyong a sikátorokban, az Aulang Laipon él és a Testvériség polgára! Maga a Sũùnahaùm Testvériség állampolgárát diszkriminálta azon az alapon, hogy egykor csavargó volt. Ha Hiragi csak egyetlen fogódzót talál a maga ítéleteiben… márpedig már megtalálta, arra mérget vehet, különben tovább ütötte volna a vasat… szóval lássuk csak. Innen elmegy a Csillagközi Emberi Jogi Bíróságra, ezt a lépést nem fogja kihagyni, és tízmilliókat szakít le rólunk, és ha csak egyetlen morzsányi szerencséje lesz, akkor ott is összeakad egy akkora idiótával, mint maga, és elviheti az ügyet a Galaktikus Döntőbíróságra. De akkor már nem Ninda lesz a felperes, hanem a Testvériség, és mi szépen be fogjuk adni a derekunkat és fizetünk, mint a sỳmtẽiń, mert ha nem, akkor felbontják a szállítási szerződésünket. Úgyhogy, azt hiszem, én most visszamegyek az irodámba és írok egy feljegyzést a bírói kamara elnökségének, amiben kérelmezem, hogy vonják be a maga engedélyét, de mielőtt ezt megtenném, kimegyek ide a bíróság elé a parkba. Hiragi ott ül valamelyik padon, szadmátét eszik és engem vár. Erre fölteszem egyévi fizetésemet, és meglátja, ýÿsseińt fogok dobni.
Ezzel kisétált, nem is köszönt el a Csillagközi Bíróság lángvörösre gyúlt arcú bírájától, és nyílegyenesen kiment a parkba.
Egyetlen dologban tévedett. Hiragi nem szadmátét evett, hanem ḱaŵtaỹlli szendvicset. Sötét arcára széles mosoly ült, amikor őt meglátta.
– Á, ÎÌdaṙa úr – mondta tele szájjal –, örülök, hogy látom. Velem tart?
– Örömmel – felelte Åmmaĩt, leült a kis kerti asztal másik oldalára és ő is elvett egyet. Egy-két félhuszad órát szótlanul ettek.
– Tudja – kezdte Hiragi még mindig tele szájjal –, sosem értettem, miért nem becsülik meg a Galaxisban jobban a sỳÿndoṙ konyhaművészetet. Ez is itt, nézze, automatából vettem idefelé jövet, egyszerű kis gépi gyártású szendvicsek. De bennük van az az igazi íz, amit csak Ḱaŵtaỹllban tudnak. Járt már ott?
Åmmaĩt bólintott.
– Én is, év elején jártunk ott a családommal. Minden szigeten öt-hat vendéglő, mindegyiknek saját stílusa – ezt mondják, de szerintem nem így van. Mindegyiknek háromféle saját stílusa. Egy reggel, egy napközben, egy este! Ezekre a szendvicsekre ugyan csak annyit írtak, hogy Můnneỹỳt, ott is jártunk, nagyon szép sziget, de én a vendéglőt is meg tudom nevezni. Ḱỳndlëípnek hívják, és ott készítenek ilyen szendvicseket, de csak napközben. Reggel és este más a stílusuk. No persze a melegkonyhájuk az igazi, de hát így, két bírósági tárgyalás között egy parkban, ez is megteszi. Vegyen még, nem sajnálom, van még az automatákban. Tudja, megmondom magának őszintén: imádom Sỳÿndoṙeìát. Már az egész világot beutaztam, és mindenhol találok valami érdekeset. Voltam Śatwãában awśśỹńkoncerten, Ÿlpaînban hegyet mászni… mindenfelé. Csak tíz éve élek itt, de minden napját élvezem. Nem mondom, a külső világaikon is sok érdekesség van, de ez a világ az igazi, Sỳÿndoṙeìa.
Åmmaĩt szótlanul bólintott, várta, hova akar a másik kilyukadni.
– No látja, ezt a sok szépséget rontja el a kormányuk azzal, hogy nem hagyja az embereket békén.
←nd-10 bíróság 2 [99] Nem az számít, mit csinálsz. Az számít, miért és hogyan csinálod. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 412. sómir)nd‑10 nd-11 bíróság 3 [-14] Nem érted? Tisztítsd meg elmédet. Told félre az akadályokat. Ha kell, formáld át gondolkodásodat. Ha ettől megérted, benned volt a hiba. Ha így sem, akkor a gondolat volt hibás. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 179. sómir)nd‑11 nd-12 hipnolabor [-12] Némelyek azt mondják, hogy Ninda a fhangít fejlesztette tovább, de nem tudnak felelni a kérdésre, hogy hát miképpen. Nem erről van szó. Nem Ninda fejlesztette tovább a fhangít, hanem a fhangí Nindát. Amíg nem ismerte, nem lett volna miről megírnom könyvemnek a J és L rindekről szóló fejezeteit. (Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára, 2. szint 8. kör, J1A rind, 1/95/17.) :: Aulang Laip, 43 612. dzsirat karisszinan, 778nd‑12→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
719564 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |