„A legtöbb fegyverrel csak ártani lehet – jót tenni csak úgy, ha ártasz valakinek, aki rosszat tesz. Egyetlen fegyver kivétel: a szó, és annak különleges változata, a törvény. Azzal jót tehetsz anélkül, hogy másnak ártanál. De csak ha jó a törvény és jól használod.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
125. sómir
125. sómir
Az anyja fölkapta a gyereket, Ninda nem is látta, ki hozta elő és honnan, a fiú pedig leültette őt az asztalra, aminél az imént ültek.
– Mi történt? – ugrott oda Ílna.
– Megbotlottam egy gyökérben…
Már seregnyi ember volt körülöttük, és a tömegből szinte azonnal kilépett egy rövidnadrágos férfi, nagy, lapos, szürke dobozzal a kezében.
– Orvos vagyok – tette le a dobozt Ninda mellé. – Mi történt?
Sielunt nyelven beszélt, de a fordítógép már kéznél volt megint. Ninda elismételte, hogy megbotlott, és megmutatta, hogy hol fáj. Az orvos bólintott, megnyomott egy gombot a dobozon, amitől az szétvált és két tábla lett belőle. Ninda lába mellé állította őket kétfelől, közben az egyikből kihúzott egy suagszerű készüléket. A táblák lebegve maradtak a levegőben, egymást nézték Ninda lábának két oldaláról, az orvos pedig a suag képernyőjét tanulmányozta. Legfeljebb negyed mati telhetett el, vagy még annál is kevesebb. Bólintott és megérintette a képernyőt néhány helyen. Ninda bizsergést és hűvösséget érzett a bokájában, és a fájdalom egy pillanat alatt megszűnt.
– Csak egy kis rándulás, nem kell vele csinálni semmit. Mostantól rendben lesz.
Elvette a táblákat, összerakta.
– Mozgasd.
Ninda megmozgatta a bokáját. Már valóban nem fájt és jól mozgott. Mosolyogva köszönte meg.
– Semmiség – felelte az orvos. – Nyugodtan járhatsz is rajta. – Biccentett és távozott. Az embergyűrű lassan oszladozott.
– Szabad? – lépett oda Nuilt, fölemelte Nindát és a fűre állította.
– Köszönöm. – Ninda kicsit próbálgatta még a lábát állva is. – Mi volt ez, amivel… az a két tábla?
– Hiperfénynek hívják, de a működéséről sajnos fogalmam sincs.
– Ninda – lépett közelebb Ílna –, honnan tudtad, hogy hol van az a gyerek? Lehetetlen, hogy hallottad volna a sírását az erdőn át, ekkora távolságból. És hogy találtad meg a szülőket?
Ninda vállat vont. – Jó a hallásom.
– Ugyan már, ne bolondozz velem. Tanultam fizikát. Egyszerűen nem lehetséges.
Ninda zavarba jött. Fogalma sem volt, mit feleljen. Hát megoldotta úgy, ahogy tudta: nem felelt semmit. Az embereket tanulmányozta, akik már oszladoztak, mindenki ment a dolgára. A megtalált családot nem is látta már, valahol elkeveredtek az emberek között.
A két sielunt összenézett a feje fölött. Erre nem fognak választ kapni. Valahogyan odatalált a gyerekhez, aztán a szüleihez. Soha nem fogják megtudni, hogyan.
Mintha a földből nőtt volna ki, termett ott hirtelen egy kék ruhás nő, és egyenesen Nindához fordult.
– Áụrà Wɬaŷtìħ vagyok az Êrŋĩŋ Hírektől. Válaszolnál néhány kérdésre?
– Ha tudok – nevetett Ninda.
A nő bólintott, s a derekán függő kis tartóból kivett egy kis gömböt, amit a feje mellé emelt a levegőbe, s az ott függve maradt.
– Először is hadd kérdezzem meg, ki vagy te.
– Ninda vagyok. Aulang Laip, Szúnahaum Testvériség.
– Hogy kerültél az üdülőközpontba?
– Itt megismert barátom hozott ide, hogy megmutassa. Szép hely.
– És mi történt itt, amíg nézelődtél és beszélgettetek?
– Egy kisgyerek elcsavargott és eltévedt az erdőben. Hát megkerestem és visszahoztam.
– És aztán?
– Megkerestem a szüleit is, hiszen ők nem tudták, hogy a gyerek már megvan.
– Igen, és mi történt aztán?
– Mi egyéb történhetett volna?
A nőnek kicsit megnyúlt az arca.
– Azt az információt kaptuk, hogy meg is sérültél a mentés közben.
– Ugyan már, megrándítottam a bokámat, egy orvos pillanatok alatt helyrehozta. Szóra sem érdemes.
– Köszönöm az interjút – mondta a nő nyájasan, de amikor levette a levegőből a gömböt, már egészen fancsali volt a képe. – Hát ez nem valami nagy hír, ne haragudj.
– Erről nem a gyermek tehet – szólt közbe Ílna –, hanem aki azt mondta magának, hogy itt nagy hírt talál.
– Persze, magától értetődik. Nem így értettem. Elnézést. Mindenesetre átadom a szerkesztőmnek, hátha tudnak vele kezdeni valamit. Még egyszer kösz.
Búcsút intett és elment.
– Riporterek – legyintett Nuilt. – Örökké csak a híreik után futnak.
– Ami azt illeti – dünnyögte Ílna –, lett volna itt mit mesélni, de örülök, hogy ez a nő nem szerzett róla tudomást. Mert én bizony nem értem, hogyan találtad meg azokat az embereket…
Ninda nem szólt semmit.
– …és nyilván nem is fogom megtudni – nyugtázta a nő. – Hát mindegy. Mit szeretnél csinálni?
– Hát… már egy csomó idődet rám áldoztad…
– Ne törődj vele. A jó vendéglátó szabaddá teszi magát a vendége kedvéért. Este sajnos olyan programom van, amit nem mondhatok le, de van még időnk bőven.
– Van még hasonló hely Sielunton, mint ez?
Miután elbúcsúztak Nuilttól, Ílna megvette Nindának a kis áintliemi emléket, és elrepültek a Šaõrɬaîṭ-hegységbe, ahol égbe törő hegycsúcsokat néztek meg lentről, aztán fentről is, miután felmentek a hegyi busszal – Ílna kocsija nem bírt volna ekkora magassággal, de a busz sokkal erősebb volt és egyszerűen fellibbent a hegyoldal fölött.
– Mi az a fehér? – kérdezte Ninda még odalent, és felmutatott a magasba. A hegyek csúcsát végig fehérség borította.
– Hó – felelte Ílna. – Közönséges hó.
– Mi… mi az a hó?
– A te világodon gyakorlatilag ismeretlen, de sok világ van, ahol jócskán akad belőle. Olyanok is, ahol mindent hó borít. Fagyott víz. Ahol elég hideg van, ott nem eső esik, hanem a víz megfagy még a levegőben, és apró jégszemcsék formájában hullik le. Olyan, mint a homok, csak nagyon hideg. A magas hegyekben örökké hideg van, ezért ott soha nem olvad el a hó.
Ninda hitetlenkedve nézett barátnőjére, aztán megint föl a hegyre.
– Nemcsak az anyabolygóról vannak ismereteim. A moziban gyakran láttam képeket a Szövetség más világairól is, de ilyesmit soha nem mutattak.
– Pedig lennie kell némelyütt. Mi van az anyabolygótok sarkvidékein?
Ninda a vállát vonogatta.
– Fogalmam sincs.
– Persze, ott nem jártál iskolába, ne haragudj. Gondolom, a Testvériség iskoláiban nem tanítják.
– Lehet, hogy igen, de hát én csak pár napja járok abba az iskolába.
A buszpályaudvaron Ílna először is bevezette őt egy tágas, lapos épületbe, ahol rengeteg ember mászkált. Egy hosszú falon emberalakok körvonalai voltak felrajzolva, mind teljesen egyforma, csupa körvonal feketével a fehér falon. Ílna szembeállt az egyikkel, amire az emberalak kifordult a falból, mint egy ajtó, és mögüle kinyúlt egy gépkar, ami egy piros ruhát tartott, egész testet beborító, vaskos öltözetet. Egy másik kar pedig egy kisebb csomagot. Ílna leakasztotta őket, s az egész visszacsukódott.
Ninda következett. Ő is odaállt, és kapott egy öltözéket, jóval kisebbet.
– Így. A kamera méretet vett rólunk, a ruha pontosan illeni fog ránk. Gyere, bújjunk bele. Enélkül nem szabad felmenni, csak tanult hegymászóknak, mert odafent nagyon hideg van és ritka a levegő.
←nc-1 erdő [-25] A képesség valószínűleg a csoport minden tagjánál más és más. Nindáé bizonyos szempontból (lásd a 6. szint 5. körét) a legkifinomultabb az emberek között. Annak alapján, amit elmesélt, úgy tűnik, Áintliemben kezdett megváltozni az érzékelése, egy síró gyerek hatására. (Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára, 1. szint 3. kör, M4D rind, 11/36/154.)nc‑1 erdő nc-2 interjú [-24] A legtöbb fegyverrel csak ártani lehet – jót tenni csak úgy, ha ártasz valakinek, aki rosszat tesz. Egyetlen fegyver kivétel: a szó, és annak különleges változata, a törvény. Azzal jót tehetsz anélkül, hogy másnak ártanál. De csak ha jó a törvény és jól használod. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 125. sómir)nc‑2 interjú nc-3 titkár [-7] Sose mennék hivatalnoknak. Ha lusta, kárt okoz vele. Ha túl tevékeny, kárt okoz vele. Valójában kedvem lenne az összeset kirángatni az irodájából és kicsapni őket a mezőre legelni. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 72. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ïniì 44., a kék órájanc‑3 titkár→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
724597 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |