„Azt szokták mondani, hogy a legsikeresebb világok azok, ahol a legnagyobb jómódban élnek. Szerintem mi szúnik vagyunk azok. Akárki vagy, akárhol jársz a szúnik között: csak bemész egy janníhaumba és családod van. Ez nagyobb erőt ad, mint bármi.”
Sileni: Naplóm Nindával,
44 116. ófarguhan
44 116. ófarguhan
Szindoria-rendszer
43 610. dzsirat szammunan
950
Késő este volt már, de Ninda még itt maradt a janníhaumban. Itt is vacsorázott és közben sokat beszélgetett az emberekkel. Rengeteget tanult belőle. A janníhaumnak mind a hét szárnyán volt néhány kis beugró, dzsilaun volt a nevük, azokban mindenféle konyhaeszközök voltak, és bárki beléphetett, rendelhetett oda élelmiszereket és készíthetett bármilyen ételt. Csak egyetlen szabály volt: nem kérhetett érte pénzt, ha bárkinek ad belőle. Máshol igen, itt nem. Ninda nem tudott főzni, de nem szorult az étel- és italautomatákra – azok is voltak a janníhaumban, valójában mindenfelé voltak a hajón –: a janníhaumban az volt a szokás, hogy aki a közelben volt, azt megkínálták, főleg a gyerekeket, ráadásul csakhamar terjedni kezdett a hír, hogy ő a Szúnahaum-silgisszónaringi, a Szindoriáról nemrég érkezett, család nélkül élő gyermek lieha, és mindenki őrá volt kíváncsi. Több emberrel beszélgetett ezen az estén, mint egész addigi életében. És mindenki megkínálta, aki készített valamit a közeli dzsilaunokban. Evett egy suahu nevű ételt, ami úgy készült, hogy egy kisebb cipó belsejét megtöltötték mindenféle zöldséggel, hússzeletekkel és valami mártással, aztán megsütötték. Utána evett egy csomó aprósüteményt, kis kerek, színes, édes valamiket, azokat egy fiatal lány csinálta, a suahut meg egy öregember. És olyan íhafit ivott hozzá, amihez egy házaspár ott helyben préselte ki a gyümölcsök levét valami különleges eszközzel, négyféle gyümölcsből.
Kilencszázötvenkor szólalt meg a suagja, a képernyőről egy egészen sötét bőrű nő nézett rá, Semuri.
– A Szúnahaum-silgisszónaringi felelős gauranja vagyok – kezdte, a szúnik szokása szerint köszönés és minden bevezető nélkül. – A folyamat leállítására nincs hatalmam, de az emberek véleménye nem fog számítani. A törvényeink néha nem egyszerűek, de azért vannak, akik értenek hozzájuk. Az az álláspont, hogy a te felvételed a családfára esetleg tévedésen alapult, az a törvény félreértelmezése. Nincs ilyen, hogy tévedés. Ha valakit felvettek a családfára, az márpedig a Testvériség állampolgára és kész. Ezt nem lehet visszavonni. És ha létezne ilyen dologban tévedés, akkor sem lehetne visszavonni többé.
– Vagyis maradhatok? – csillant fel Ninda szeme.
– Egyértelműen és kétséget kizáróan. A Testvériség állampolgárát soha nem adjuk ki és nem küldjük el. Olvasd ki a Sésszin-szúnit, hogy a sáhaddif elé állhass és megkapd a törzsi identitásodat is, de ez sem ahhoz kell, hogy maradhass, az az állampolgársággal jár.
– Már kiolvastam.
– Akkor szólj holnap a tanárodnak, ő majd értesíti a sáhaddifot.
A nő ezzel kikapcsolt, szúni szokás szerint éppúgy köszönés nélkül, ahogy elkezdte.
Ninda néhány pillanatig bámulta az üres képernyőt, aztán rájött, mit tenne most egy született szúni. Eltette a suagot és odalépett egyik új ismerőséhez, Skaréhez, az öreghez, aki a suahut készítette. Most már nem csinált többet, az egyik padon ült az örök tűz közelében és két barátját figyelte, akik egy kis táblán valamilyen figurákkal játszottak.
– Skare…
– Tessék, sien.
– Az imént hívtak föl és azt mondták, a sáhaddif elé kell állnom.
Skare bólintott, a barátja, Herszakin pedig azt mondta, úgy van.
– Kicsi vagy még hozzá, de liukan-lieha vagy, nincsenek szüleid. Úgy helyes, ha nem halogatjuk.
– Mi történik akkor?
– Felvesznek Szúnahaum törzseinek szövetségébe – mondta Skare. – Egy szúninak nemcsak családja és klánjai vannak, hanem törzse is. A törzs az olyan, mint némelyik világon a nemzetek. Szindorián csak egyetlen nemzet él?
– Igen…
– Nem – szólalt meg Szamvatin, a másik játékos. – A többség szindor, de vannak harindák, kovandok, kleomok, júnerosztik, meg talán még néhány.
Ninda arcán mosoly suhant át. A szúnik annyira nevetségesen ejtik a szindor szavakat…
– Tudok kovandul és kleomul – mondta gyorsan, hogy elterelje a saját figyelmét. – Ők is ott élnek köztünk, ugyanabban a városban, de más az anyanyelvük. A Testvériségben a törzseknek is más-más nyelve van?
– Nem egészen. Vannak nemzeti kisebbségeink, és azok némelyike külön törzseket is alkot, de ez sem egészen igaz, mert a sziolkok például nagyrészt a szindehan-talikkurit törzsbe tartoznak, de úgy egytizedük szindehan-niszikkurit. És mindkét törzsben vannak még, akik nem sziolkok, hanem szvanerdek vagy éppen szúnik. Bonyolult dolog ez. Már eleve ugye a nemzetiség vérségi alapon öröklődik, a törzsi hovatartozásunk meg nem. Az a lényeg, hogy a sáhaddif majd megmondja, melyik törzsbe tartozol, és részt vehetsz a törzs hinertijén. Az a tagok gyűlése… hopp, voren.
Levette Herszakin egyik figuráját és a sajátját tette a helyére. Herszakin bólintott, aztán valami bonyolult műveletet csinált négy különböző színű figurával, és azt mondta: sindvoren. Szamvatin elképedve nézett rá.
– Úgyhogy voltaképpen a nemzeteknek a törzsekhez nem sok közük van – folytatta. – Nemzetek nálunk is vannak, Skare. Minden nagy nemzet sok kicsi nemzetből áll össze. De törzsek csak nálunk vannak, úgy hiszem.
– Én például kertan-siregit vagyok – vette vissza a szót Skare. – A kertanok nagy törzscsalád, húsz törzs tartozik hozzánk, de a siregitek a kisebbek közül valók. Régebben többen voltunk, mostanra némileg megfogyatkoztunk, a gyerekek javarészt a somtunitok meg a szamvitek közé kerülnek, vagy éppen egészen máshová. De hát mindannyian kertanok vagyunk…
Nindának már zúgott a feje a rengeteg névtől, de nem merte megmondani, hogy ez neki semmit sem mond. Inkább eltette ezt az értesülést – majd talán jó lesz valamire, ha ő is beletartozik valamelyik törzsbe. Sőt törzscsaládba. Eddig nem tudta, hogy törzscsaládok is vannak.
– Szindák vagyunk – bólogatott Herszakin, újabb érthetetlen szóval gazdagítva Nindát. – Az én törzsem a kertan-hauhaszit. Ez olyan, mint az unokatestvér. Nem vagyunk testvérek, mert a szüleink, vagyis a törzsünk nem azonos. De az ő szülőjük a kertan törzscsalád, vagyis mégiscsak van közöttünk rokonság, ha távolabbi is.
– És a kertan törzscsaládnak is van szülője? – kérdezte Ninda, megadva magát sorsának: ezek az öregek egész életüket úgy élték le, hogy ennek a törzsi rendszernek voltak a részesei, nekik ez az egész magától értetődő.
– Nem, a törzscsaládoknak nincsen – mondta Skare. – A törzsek azok születnek, egy-egy törzs néha felbomlik kisebb törzsekre, de ettől az a törzs meg is szűnik. Például nem is oly rég a szagifan törzs kettévált omdefan és norgifan törzsre, de ettől kezdve szagifanok nincsenek többé, mármint ugye aki már az volt, az az marad persze, de a gyerekei már a két kisebb törzs egyikébe tartoznak. A törzscsaládok nem így jönnek létre, hanem több törzs egyesülésével. A szagifanok például a rotong törzscsaládba tartoznak, és így a két utód törzs is.
– Értem – mondta Ninda halkan. Nem akarta elkedvetleníteni ezeket a kedves öregeket, akik igazán a világon mindent elmondanak neki, csak azt az egy dolgot nem, amit tudni szeretne: mire jó ez az egész?
←nb-5 tűz [-12] Ne engem kérdezz. Nézz önmagadba. Ha te nem tudod a választ, én sem tudom. Ha én tudom, tudod te is. Egyikünk sem tud többet, én nem vagyok különb nálad s te sem énnálam. Testvérek vagyunk a tűz lángjainál. (Ninda: A fény lúmái, 1152.)nb‑5 nb-6 törzsek [-15] Azt szokták mondani, hogy a legsikeresebb világok azok, ahol a legnagyobb jómódban élnek. Szerintem mi szúnik vagyunk azok. Akárki vagy, akárhol jársz a szúnik között: csak bemész egy janníhaumba és családod van. Ez nagyobb erőt ad, mint bármi. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 116. ófarguhan) :: Aulang Laip, Szindoria-rendszer, 43 610. dzsirat szammunan, 950nb‑6 nb-7 hagyomány [-21] Egy ideig azt mondtam: „ti”. Aztán egyszer csak áttértem arra, hogy „mi”. Még nem igazán éreztem a különbséget. Azt pedig végképp nem, hogy létezik egy harmadik lépcsőfok is. (Ninda: Életem egy falevélen, 47. sómir) :: Szindoria-rendszer, Aulang Laip, 43 610. higit fínirrugan, 359nb‑7→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
733390 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-20 árdzsimanjáték [-43] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszmélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 20 733 564 szó (705 341+24 080+4143) 5 081 917 betű (4 917 829+164 088) 5 619 615 jel (@537 698) | 692, 69,19%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2215. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:49/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1171, 3089 5. 23:57 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |