„A hipertéren át üzenetet küldeni csupán az agyunk erejével – ha ez lehetséges lenne, a távközlési cégek egy pillanat alatt omlanának össze. De nem lehetséges. Csak a képesség birtokában, és kell hozzá néhány százezer fa.”
Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek,
4. kötet, 34. sómir, 18. singir
4. kötet, 34. sómir, 18. singir
– Tudod, Ńŵůilt – Ninda továbbra is szúni nyelven beszélt, de a férfi nevét sieluntról ösztönösen szindor kiejtésre fordította át –, a szúnik titka nagyon egyszerű, és én már meg is tanultam, pedig csak néhány napja élek az Aulang Laipon.
– De nyilván nem árulhatod el – mondta Ílna. – Hiszen titok.
– Nem, nem titok. Ez olyan titok, ami nem titok.
– Nocsak.
– Mondd, Ńŵůilt, milyen helyen laksz te?
– Egy falusi utcában, miért?
– Vagyis van egy kis házad, körülötte kert, mellette és vele szemben hasonló házak?
– Igen, pontosan így van.
– Hogy hívják a bal oldali szomszédodat?
– Ãrṣanîṭ mérnök… miért?
– Hogy hívják a szüleit?
– Hát azt nem tudom.
– És a jobb oldalit?
– Kɬỳssaniħ. Neki ismerem a szüleit látásból, mielőtt megkérdezed. A nevük e pillanatban nem jut eszembe.
– Van testvére?
– Látod, ezt sem tudom. De hová akarsz kilyukadni?
Ninda lehajolt, letépett egy fűszálat, s azzal az ujjai között egyenesedett föl. Beszéd közben azt csavargatta.
– Szindorián én egy csavargóbanda tagja voltam. Semmit sem tudtunk egymásról. Ha üldözőbe vettek az ervések és elszakadtunk egymástól, nem kerestük meg egymást. Mindenki csak csúfnéven ismerte a többieket, senkinek nem tudtuk az igazi nevét. Én a saját igazi – eredeti – nevemet sem tudom, ha van egyáltalán, mert úgy nőttem föl, hogy csak a csúfnevemet hallottam. A szúniktól kaptam az új nevemet és most már ez az igazi. Volt egy… nem tudom, hogy lehet ezt nevezni, egy kis rendezvény, ahol a szúni közösség tagja lettem. Most már van családom, amelynek rajtam kívül több mint száz tagja van, persze még nem találkoztam mindegyikkel, de már vagy húszat ismerek közülük. Ismerem a köztük levő rokonsági viszonyokat, vagyis hát még csak próbálom megtanulni, de már legalább tízről tudom közülük, mit szeret enni, hogyan tud énekelni és táncolni, s még egy csomó mindent, pedig csak néhány nap telt el. Ők is ismernek engem, még jobban is, mint én őket, mert rajtam kívül nincs több új jövevény ezen a hajón. A többiek számon tartanak, és én is őket. Ha most bedobnám a suagomat a tóba – előhúzta köntöse zsebéből a készüléket –, itt estére száz ember hemzsegne és utánam kutatna.
– Dehogyis – szólt közbe Ílna. – Jelezné, hogy víz alá került, és még a tó fenekére sem érne, nem száz ember lenne itt, hanem száz légikocsi, több ezer emberrel.
– Az biztos – bólintott Nuilt. – Vettem már részt ilyen mentőakcióban. Jobb, ha nem próbálod ki.
– Ha te eltűnnél, Ńŵůilt, mi történne?
– A családom kerestetni kezdene a rendőrséggel.
– És ha az egész családoddal együtt tűnnél el?
– Akkor a munkahelyem értesítené a rendőrséget.
– És ha nem lenne munkahelyed? Gondolom, itt is vannak, akiknek nincs.
– Hogyne lennének. Ha ilyen valaki tűnne el az egész családjával együtt… akkor az iskola szólna, ahova a gyerekeik járnak, vagy a szomszédok. Persze tudom a következő kérdésedet, vannak olyanok is, akiknek nincs iskolás gyerekük, netán szomszédaik sem, illetve hát nagyvárosban a szomszédok nem is igen figyelnek egymásra. De mire vezetnek ezek a kérdések?
– Látod, ez a szúnik titka – mondta Ninda komolyan.
– Micsoda? Hogy odafigyelnek egymásra?
– Igen. Én még csak most kezdem sejteni, hogy mennyire, és gyanítom, hogy nagyon sok minden van még, amit nem tudok erről. Azért hívnak minket Testvériségnek, mert… mert mi valóban egyetlen nagy család vagyunk. Erre pont én vagyok a legjobb példa, akinek semmiféle családja nincs, ráadásul csak pár napja élek a hajón, de máris van egy csomó ember, aki olyan sokat tud rólam, hogy fél napig mesélhetné, és én is éppen ennyit tudnék mesélni róluk. És amit az előbb mondtatok, hogy mi lenne, ha bedobnám a suagomat a tóba. Amikor el akartam ide jönni, megkérdeztem a tanárnőmet, és azt mondta, Sielunt biztonságos világ, és mégis egy szempillantás alatt egy hadsereg teremne itt, ha azt hinnék, hogy bajom esett. Szindorián volt bajom bőven, egész ott töltött életemben, de nekik eszükbe sem jutott megvédeni. Most is megtehetnék. Azt nem tudom, hogy szindor állampolgár vagyok-e, de szindor az anyanyelvem, ott éltem néhány nappal ezelőttig, valamennyire mégiscsak oda is tartoznék, ha akarnék. De nem akarok, mert tudom, hogy Szindoria soha egy ujját se mozdítaná értem. A Testvériség meg igen, pedig alig ismernek.
– Érdekes – dünnyögte Ílna. – Négy évig hallgattam szociológiát az egyetemen, öt éve tanítok, és a szúni társadalomról ma reggel még tizedannyit sem tudtam, mint most.
– Én sem tudtam mindezt – tárta szét a kezét Nuilt –, pedig velük dolgozom. Hát, ugye, a zárkózottságuk. De hadd legyek egy kicsit lòypaŋ šiõmèÿ… hogy is mondják szúniul…
– Szó szerint hal a faágon – magyarázta Ílna. – Egy régi meséből ered, amelyben egy hal fölmászott egy fa ágára, aztán semmivel sem volt megelégedve.
Ninda nevetett.
– A szindoroknál is megvan a mese, csak úgy mondjuk, sìidruŷn ḱyùastîṙn, madár a tengerben!
A két felnőtt is nevetett.
– Hát szóval hadd legyek egy kicsit madár a tengerben – kérte Nuilt. – Egy akkora hajón, mint az Aulang Laip, több tízezren élhetnek. Természetesen fogalmam sincs, hogy mennyien, te pedig nem fogod elárulni még azt sem, hogy te magad tudod-e, de ha az utasoknak fenntartott szint méretét és befogadóképességét arányba állítom az egész hajó méreteivel, akkor egy-két százezer lakója is lehet. Hogy lehet ennyi ember „egyetlen család”?
– Nem tudom – felelte Ninda őszintén –, de megoldják. Valójában, azt hiszem, a hajó konkrét népessége nem is annyira számít, mert az egész Testvériség alkotja azt a bizonyos „egyetlen családot”, akárki akármelyik hajón is van éppen.
Nuilt fanyar mosollyal Ílnához fordult, de nem váltott az anyanyelvükre.
– Megfigyelte, professzorasszony, milyen diplomatikusan kerülte meg a kislány a választ arra, hogy hányan élnek az Aulang Laipon?
Ninda egy gondolatnyi ideig mérlegelt, aztán határozott hangon válaszolt.
– Igen, nagyjából tudom, hogy hányan vagyunk, de nem tudom, hogy ez az adat nem titkos-e. Mivel te nem tudod, ezért arra következtetek, hogy titkos.
– Biztos lehetsz benne, hogy igen. A létszámadataik, beleértve a hajók számát és hollétét, a legszigorúbban őrzött titkaik. Nekem mindig tudnom kell, hogy melyik hajójuk mikor és honnan jön, és hová megy tovább, de csak a következő állomást. Hogy onnan hová megy, azt csak az ottaniak tudják. S hogy a többi hajó hol van, azt nem is szabad tudnom.
Dehogy, gondolta Ninda. A legféltettebb titkuk nem ez. Hanem Szúnahaum létezése és holléte, amit a Felhő Csillagain kívül minden egyes szúni titoktartása védelmez. Az övé is.
←nb-26 Nuilt [38] Sielunti utunk első napján rögtön elmentünk Áintliembe, ahol először beszélt dzserangokkal. Akkor is egy sereg fürdőruhás ember vette körül, most is. De most itt volt Sielunt összes vezetője. Egy hasonló fa tövében ült le, mint akkor, és beszélt az emberekhez. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 009. karisszinan)nb‑26 nb-27 titkok [-25] A hipertéren át üzenetet küldeni csupán az agyunk erejével – ha ez lehetséges lenne, a távközlési cégek egy pillanat alatt omlanának össze. De nem lehetséges. Csak a képesség birtokában, és kell hozzá néhány százezer fa. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 4. kötet, 34. sómir, 18. singir)nb‑27 ncq [-1019] Megkérdezték azt is, hol van az otthona. Egy szúninak mindig három otthona van, felelte. A hajója, Szúnahaum és a Galaxis. De hiszen ez idézet Rangáhuaptól, felelte egy bácsi. No látod, mondta Ninda, ezt már Rangáhuap is tudta. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 596. angdzsagan)ncq→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
718154 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |