„Szindoriai gyerekségem idején is voltak apró, ismerős zugok, helyecskék, amiket jól ismertem, amikhez emlékek kapcsoltak. Azóta sokfelé találtam ilyeneket. Szerintem ez fontos. Megteremti kapcsolatunkat a térrel, a világgal, amelyben élünk és segít a részének lennünk.”
Ninda: Életem egy falevélen,
34. sómir
34. sómir
Érdekes élmény volt másodszor is körülnézni a suárban. Az üzletek nyitva voltak, hiszen az utasoknak sokkal több idejük van vásárolni útközben, mint a kikötőben, és persze enni is ide járnak, meg mindenféléért. Most, hogy a szúnik közé tartozott, bátran bemehetett mindenhová, és be is ment, végignézte az összes üzletet – sok estéje ráment –, néha még tanácsot is kértek tőle a vásárlók, mert szúni köntös volt rajta, és ez alighanem fontosabb volt nekik, mint az, hogy gyerek. Akkor már az új, fehér köntösét hordta, amit a törzsétől kapott ajándékba, őt teljesen megdöbbentette, soha nem kapott pár falatnál értékesebb ajándékot. Vagyis de, egyszer már igen. Azt, hogy befogadták maguk közé.
Nem a köntös, hanem az ujjlenyomata volt az, amivel bejutott oda is, ahová egyetlen dzserang sem: az üzletsorok mögötti összekötő folyosókra, ahova minden üzlet végéből nyílt egy ajtó, a raktárból vagy a vevőknek fenntartott mosdó előteréből. Az összekötő folyosókról – suarihun volt a nevük – nyíltak a személyzeti étkezők, mellékhelyiségek, kis raktárak, sőt apró műhelyek is voltak, ahol ezt-azt megigazítottak a vásárló kívánsága szerint. Kicsi és zsúfolt volt, de mindent áthatott a rendezettség, a szervezettség és a tisztaság. A suarihunokat több szinttel följebb, a nyolcadikon további folyosók kötötték össze egymással és más műhelyekkel. A suár alatt, a hajó aljában csak a gépház volt, ott működtek azok a hatalmas gépek, amik a hajót hajtják, energiát termelnek neki, s a létfenntartást biztosítják.
Könnyű volt megtalálni azokat a lifteket, amikkel úgy juthatott le a suarihunba, hogy nem is találkozott az utasokkal, s néha úgy közlekedett a négy hosszú, majdnem a hajó egész hosszán végigfutó folyosó között, hogy az egyikből felment lifttel a nyolcadikra, majd átsétált a megfelelő lifthez és lement anélkül, hogy az utasok látták volna – csak mert így tartotta kedve. Kicsit hasonlított a dolog arra, amikor annak idején úgy cselezte ki az ervéseket, hogy a Ḱyỳoṙp utca valamelyik lejárati ablakán lebújt előlük, s mire ők kerestek egy ajtót – ha ugyan vállalták a vesződséget –, addigra ő az alagszinti labirintusokban átment a Dṙëêt Ḩâwp utcára, ahol végképp eszükbe sem jutott keresni. Meg hát egészen el voltak rejtve maguk a folyosók is, ahogy végigmentek a suáron, kettő a hosszanti külső falak mentén, kettő beljebb, a suár parkjának két oldalán, a park és az utca között: ahogy végigsétált rajtuk, a fali képernyőkön láthatta az egész suárt, de őt nem látták. Elhaladtában benézett azokba a kicsiny, ajtó nélküli fülkékbe, ahol az esszidzsinna szorndjai üldögéltek, beszélgettek vagy társasjátékoztak, az arra járókkal is szívesen szóba elegyedtek, és várták, hogy valamelyik képernyőn megjelenjen egy riasztás – a képernyők folyamatosan mutatták a suár életét, de ők rá sem hederítettek, és pontosan ezt várta tőlük a Testvériség, hiszen a jó őr attól jó, hogy csak akkor figyel, amikor van mire. Különben ellankad a figyelme. Hogy mikor van figyelnivalója, arról majd a gépek értesítik. Meg benézett a kis műhelyekbe is, ahol mindig üdvözölték és beszélgettek vele.
Máskor viszont éppen ellenkezőleg, elvegyült az utasok között, akiktől egyszer-egyszer furcsálkodó tekinteteket kapott, megesett néha, hogy kérdéseket is. Mindig ugyanazt felelte: a Testvériségben szőkék is vannak. Csakugyan voltak, nem is kevesen, de nem soknak volt ennyire világos haja, szeme és bőre. Egyik sem volt ritkaság önmagában, de egyszerre mind a három nemigen szokott előfordulni, főleg nem ilyen árnyalatokban. Fendria hirtelenszőkének mondta, a szemét pedig fakókéknek.
A szísire is nagyon kíváncsi volt. Nem értette, hogyan lehetséges, hogy az utasok – ha a jegyek nagy része elkel – többen vannak, mint maguk a szúnik, de ők mégis egyetlen szinten elférnek. Hát odament, hogy megtudja.
Amikor kiszállt a liftből, felismerte a helyet: ide vagy egy ehhez nagyon hasonló terecskére hozta Kásirun, amikor felvetette a családfára. Logikus. Amíg nem volt tagja a Testvériségnek, a szísinél magasabb szintekre be sem tehette a lábát.
Alig indult el a folyosón, az első szembejövő szúni megszólította. Fiatal nő volt, egészen másmilyen kitűzővel, mint amilyet viselni szoktak: alighanem csak a neve volt rajta, Sédauri, de négyszer, más-más fajta betűkkel. Az egyik fajta betűket felismerte, már látta őket Szindorián. Megkérdezte, miben segíthet, éppen úgy, mint az automata üzemekben, ahol nemigen szoktak sétálgatni kívülállók, főleg nem gyerekek. Felajánlotta, hogy körbevezeti Nindát, de ő nem igényelte, jobb szeretett egyedül körülnézni.
A szísi felépítése teljesen ugyanolyan volt, mint a felsőbb szinteké, csak a szektorokat másképpen jelezték, nem használtak neveket, csak színeket és számokat. De ugyanúgy, mint fent. Nyilván az utasoknak így volt egyszerűbb.
A szektorok találkozásánál levő kis tereken mindig volt egy-egy ügyeleti helyiség, ahova az utasok ügyes-bajos dolgaikkal fordulhattak. Voltak éttermek, játszóterek, mindenféle. Csak gyárak, műhelyek nem voltak, meg persze janníhaumok sem. A szísi legnagyobb részét a kabinok tették ki. Ninda egy darabig kóborolt köztük, aztán a többedik fiatal nőtől, aki felajánlotta a segítségét, megkérdezte, megnézhetne-e egy kabint. Semmi akadálya, volt a válasz, de át kellett sétálniuk a szomszéd szektorba, csak ott volt üres kabin. A nő, Dzselgaszi kinyitotta, és Ninda belépett.
Nem sokáig tartott az ismerkedés. Egy kényelmesnek tűnő, egyszemélyes ágy, ami a kabin egész szélességét elfoglalta; talán ketten is elfértek rajta. A bejárat mellett egy szekrény és egy mosdó. Ez volt minden. Még vécé sincs, csodálkozott Ninda, Dzselgaszi pedig elvitte a legközelebbi nyilvános fürdőszobába, ahol minden szükségeset megtaláltak a vendégek, néhány lépésre a kabinjuktól, de közösen, a helyiség húsz kabint szolgált ki. Aztán kocsiba ült vele és három szektorral arrébb mutatott neki egy családi kabint. Egy kétszobás kis lakás volt, összesen nyolc ágyat lehetett kihajtani a falból, és saját fürdőszobája is volt. Csak hát a kis kabin napidíja tíz palan, ezé meg hatvan. És az Aulang Laip egy-egy csillagközi útja ritkán rövidebb nyolc-tíz napnál. Igaz, vannak mindenféle kedvezmények, például a kikötőben töltött napokat nem számlázzák, csak amikor megy a hajó.
Voltaképpen volt egy hasonlóság a régi élete és a mostani között. Akkor is bement mindenhová. Csak persze azért, hogy lopjon, és folyamatosan résen kellett lennie akkor is, amikor éppen nem lopott – bármikor észrevehették, és akkor egész biztos ki is zavarták. Itt a hajón soha nem fordult elő, hogy valaki megkérdezte volna bárhol, hogy mit keres ott. Ahova egy szúni bemehet, bármelyik bemehet – ez alól nagyon kevés kivétel volt, gyakorlatilag csak a magánlakások meg egyes munkahelyek, ahol tényleg olyasmit csináltak, ami hozzá nem értők számára veszélyes lett volna.
←nb-18 felfedezés 1 [-21] Tudni valamit öröm. Megismerni valamit szintén öröm. Hogy melyik a nagyobb öröm, nem tudom. De mit számít, ha egyszer a tudás hiánya letaglóz és porba sújt? (Lí-Nindaran: Gondolatok, 62. sómir)nb‑18 nb-19 felfedezés 2 [-17] Szindoriai gyerekségem idején is voltak apró, ismerős zugok, helyecskék, amiket jól ismertem, amikhez emlékek kapcsoltak. Azóta sokfelé találtam ilyeneket. Szerintem ez fontos. Megteremti kapcsolatunkat a térrel, a világgal, amelyben élünk és segít a részének lennünk. (Ninda: Életem egy falevélen, 34. sómir)nb‑19 nb-20 Sielunt [-25] Csillaggyermekek vagyunk mindnyájan – a csillagok gyermekei. A hidrogénen és a héliumon kívül minden atom csak a csillagok magjában jöhet létre, és onnan csak akkor jut ki, ha a mag felrobban. A szupernóvák gyermekei vagyunk. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, A1 rind, 635. sómir, 1175. singir) :: Aulang Laip, Sielunt, 43 610. szahut úsarrigan, 400nb‑20→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
725075 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2223. nap, 328 szó/nap, 2286 betű/nap, 76:59/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.26.:1072, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |