„Tudni valamit öröm. Megismerni valamit szintén öröm. Hogy melyik a nagyobb öröm, nem tudom. De mit számít, ha egyszer a tudás hiánya letaglóz és porba sújt?”
Lí-Nindaran: Gondolatok, 62. sómir
Persze fölfedezte az épületek belsejét is; úgy tűnt, itt bárhová bemehet, a magánlakások kivételével. Most már megtudta, mit takarnak azok az ajtók, amikre olyasmi van írva, hogy 4-tabe 3. Kisebb-nagyobb udvarok voltak mögöttük, amiket persze fű borított, fák, bokrok álltak rajtuk, és lakások nyíltak belőlük. Jandrinak hívták őket, ezekben laktak azok, akiknek a szabályok szerint nagyobb lakhely járt a gantirnál. A lakásokba nem próbált bemenni, de az udvaron senkit sem zavart, hogy ő ott van, mindenhol mosolyogva fogadták, váltottak néhány barátságos mondatot, ahogy a szúnik szokták, ha találkoznak. Ha olyanokkal találkozott, akik éppen beszélgettek az udvaron, akkor őt is megkínálták, mert mindig volt előttük innivaló, sütemény, gyümölcs. Hiszen a szúnik mindig úgy beszélgetnek, hogy falatok vannak előttük.
Fölfedezte az éttermeket, és meg is kedvelte őket. Majdnem olyanok voltak, mint a janníhaum, csak sokkal kisebbek, és persze tűz sem volt, az emberek pedig hosszú asztalok mellett ültek sorban, és a fejük fölött állandóan röpködtek a kis tányérhordó automaták. Az ételt is gépek készítették, de a recepteket kiváló szakácsok állították össze, és minden étteremnek megvoltak a maga specialitásai. És ugyanannyiba került, mint automatából. Az ismertető szerint, amit az Aulang Laipra máshonnan látogatóknak állítanak össze – ő is megtalálta a suagján – ötven étterem van a hajón, persze a suárt és a szísit nem számítva, ami nem számít soknak, de nagyon dicsérik őket.
Talált egy csomó dzsorongitot, ezek is mind különböztek egymástól. Szinensi elvitte egy dzsorongitba, ahogyan az Érahaung-szandzsé kérte a sáhaddif-hinahaóran után, és megmutatta neki, mi az. Oda játszani mentek az emberek. Mindenféle játékokat, amihez kedvük volt, de az egyes dzsorongitok más-más játékokra szakosodtak. Elsősorban a felnőttek és a nagyobb gyerekek, mert a kisebbek játszóhelye a janníhaum volt, a játszószőnyeg. Ninda iskolája mellett, a 4-tabe dzsorongitban kerek asztalok voltak, azok köré ültek az emberek és csupa olyan játékot játszottak, amit asztalon lehetett. Amikor Ninda először ott járt, a legtöbb asztal üres volt, mert az emberek odagyűltek az egyikhez, és azt figyelték, hogyan mérkőzik négy idős úr egy bonyolult játékban, amihez egy rácsos táblán különféle színű és formájú tornyocskákat rakosgattak. Ninda rögtön tudta a játék nevét: angrésahi. De a szabályai nem voltak benne a hipnoanyagban.
Más dzsorongitokban nagy, üres termek voltak labdajátékok számára, némelyikben pedig medencék, vízben játszott játékokhoz. De aki csak úszkálni, fürödni akart, az nem oda ment, hanem valamelyik uszodába. Abból is volt négy nagy meg egy csomó kicsi.
De nem mindenhova járt sok ember. Voltak épületek, amikben árucikkeket állítottak elő. A nyolcadik szintnek körülbelül a felét olyan, többségben elég nagy csarnokok töltötték ki, ahol gépek zúgtak, s csak nagy ritkán találkozott egy-egy emberrel, aki a gépeket felügyelte. Ezek az emberek egytől egyig természetesnek vették, hogy ő ott van, minden kérdésére örömmel válaszoltak, és nemegyszer egész előadásokat tartottak neki arról, hogy egyik-másik berendezés mire szolgál. Megtudta, hogy az Aulang Laipon egész sor árut gyártanak, egy részét felhasználják a Testvériségben, a többit eladják. Egy hatalmas épületben, ami a 8-dzsigo szektort teljes egészében betöltötte, egy vegyész elmondta neki, hogy ott készül a hajó legértékesebb terméke, a sirtin. Mutatott is neki néhány ládával, de ránézésre az csak egy barna por volt, átható, fűszeres illattal. Ez a nyers, szintetikus termőtalaj, magyarázta a mérnök. Ezt a port kell leteríteni nagyon vastag rétegben – elnyelne egy kétemeletes házat –, s helyenként kapszulákat kell benne lerakni, amik növényi magvakat és rengeteg parányi állatot tartalmaznak, aztán bőségesen adagolni neki a vizet és a napfényt, és várni. A mérnök mutatott képeket is, az egyiken a gép sorban dobta a kapszulákat a kiszórt sirtinporba, azok akkorák voltak, mint egy kisgyerek. De azt itt nem gyártják. A sirtin a világok lakhatóra formálásának aránylag olcsó módja, de csak aránylag, mert ez is nagyon drága – úgy számítják, hogy akkora területet termővé tenni, ami egy embert elláthat élelemmel, százezer palan ára sirtint igényel. De ehhez jönnek még persze a biológiai kapszulák, a víz, esetenként a mesterséges napfény, a gépek, és aztán amikor már ökológiai rendszer épült ki ebből az egészből, akkor jöhetnek azok a növények, amiket csakugyan meg is lehet enni. Mindent egybevéve lakosonként egymillióba is belekerülhet, és van egy minimum, hogy mekkora területen lehet megcsinálni, úgyhogy tízmilliós összegeknél kezdődik. Szúnahaum gyakran kap ilyen megrendeléseket, amikor egy-egy kormány elszánja magát, hogy lakhatóra formáljon egy alföldet vagy kisebb kontinenst: ha a Testvériség szállítja az anyagot, milliárdokat keresnek rajta.
Ninda megkérdezte, hogy hol készült az a föld, amire Lũakẽàń épült, csak úgy játékból, nem is jutott eszébe, hogy ezt a mérnök valóban tudhatná. De az fogta a suagját és megkereste, volt róla nyilvántartás. A harminckétezres években szállították a földet, ezt a sirtines megoldást használták, és odanyújtotta Nindának a suagot, ott volt rajta felsorolva több mint nyolcvan hajónak a neve, amik részt vettek a műveletben. Ő csak átfutotta, és arra gondolt: eszerint ő voltaképpen mégiscsak Szúnahaumról származik valamilyen módon. Szúnik gyártották azt a földet, amin felnőtt, aminek a termését egész gyerekkorában ette.
De hiszen ez így van a Galaxis lakott világainak legnagyobb részén. Nem mindenhol persze, hiszen máshol is gyártanak sirtint, meg nem is mindenütt van rá szükség.
Járt olyan helyeken is, ahol emberek dolgoztak, kézzel készítettek tárgyakat. A legjobban az a kis épület tetszett neki a 7-nibe szektorban, ahol a bejáratnál föl kellett menni a felső részre, és ott körbe lehetett járni az egészet és nézni az nagy körbefutó ablakon át, hogy mit csinálnak. De bemenni nem volt szabad, mert tűzforró üveggel dolgoztak, mindenféle kézi szerszámmal munkálták meg és csináltak belőle gyönyörű, tarka dísztárgyakat. Itt is beszélgetett egy emberrel, az azt mondta, nagyon népszerűek, nézze meg őket a suár boltjában, de nézze meg az árakat is.
Meg is nézte, hiszen ő bármikor lemehetett a suárba és a szísibe is, csak az utasok nem jöhettek fel ide. Egy csomó üzleten volt kint a hatnyelvű felirat: szúni kézműves munkák. S az árak… Harminc palant kértek akkorka üvegtárgyakért, amik elfértek az ő tenyerében.
Hát innen származik Szúnahaum gazdagsága. Csupa olyasmit gyárt, amit drágán lehet eladni. A hajókon kicsiben, a világain pedig nagyban, van olyan sirtinüzemük, ami pár száz év alatt egymaga legyártja egy egész világ termőföldjét. De annak az üzemnek száz saját űrkikötője van, sokkal nagyobb hajók számára, mint az Aulang Laip.
←nb-17 Handiap [90] A hétágú csillag is csak egy jelvény lenne, ha nem lenne valóságos tartalma annak, amit jelent. Egy rajz, egy geometriai forma. De mivel tartalma van, nem számít, hogy hétágú csillag vagy kék négyzet. A tartalom számít. Így van ez minden jellel, amit ember ki tud találni. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 29. sómir) :: Aulang Laip, Handiap, 43 610. famut szimsáhuran, 815nb‑17 Handiap nb-18 felfedezés 1 [-21] Tudni valamit öröm. Megismerni valamit szintén öröm. Hogy melyik a nagyobb öröm, nem tudom. De mit számít, ha egyszer a tudás hiánya letaglóz és porba sújt? (Lí-Nindaran: Gondolatok, 62. sómir)nb‑18 felfedezés 1 nb-19 felfedezés 2 [-17] Szindoriai gyerekségem idején is voltak apró, ismerős zugok, helyecskék, amiket jól ismertem, amikhez emlékek kapcsoltak. Azóta sokfelé találtam ilyeneket. Szerintem ez fontos. Megteremti kapcsolatunkat a térrel, a világgal, amelyben élünk és segít a részének lennünk. (Ninda: Életem egy falevélen, 34. sómir)nb‑19 felfedezés 2→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
717511 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |