„Mítoszokat teremteni könnyű. De ha sokáig élő mítoszt akarsz, ne az igazság leplezésére használd.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
38. sómir
38. sómir
A városkupola mögött kezdett kibontakozni egy nagy, sötét tömeg. Ninda kíváncsian nézte. Most meglátja a Felsővárost. Ő lesz az egyetlen azok közül, akik a sötétség mögött élnek, aki megláthatja a Felsővárost.
Ilkut követte a pillantását, s látta, ahogy önkéntelenül közelebb lép, hogy jobban lásson.
– Azt a hegyet nézed? Sajnos nem tudom a nevét.
– ÝŶdaśïèẽn – felelte Ninda csendesen.
– Hát ezt meg sem próbálnám kimondani, de ha akarod, megnézhetjük közelebbről. Olyan kicsi a távolság, hogy oda sem kell mennünk.
Ninda értetlenül nézett rá. Ilkut elmosolyodott és megint kihangosítva szólalt meg.
– Kérek nagyítást a szuang irányú képszeletre.
A hegy elkezdett közelebb jönni. Ninda döbbenten nézte. A Felsőváros Hegye, Lũakẽàń voltaképpeni szíve, központja!…
– Mi ez a hely? – érdeklődött Ilkut. – Tudsz róla mondani valamit?
– Ez a Felsőváros hegye – lehelte Ninda.
– Úgy. S mi az a Felsőváros? Ne haragudj, én teljesen járatlan vagyok ezen a világon.
– Itt élnek a gazdagok. Vagyis… nekünk csavargóknak az a gazdag, aki házban él, de itt a leggazdagabbak élnek, csodálatos palotákban, legendákat mesélnek a gazdagságukról és a paloták szépségeiről. Lũakẽàń elég nagy város ahhoz, hogy sok nagyon gazdag ember éljen benne, és a Felsőváros igazán hatalmas.
– Jártál már ott?
– Nem, dehogy. Az egész hegy körbe van kerítve, és a kapukat őrzik az ervések, senki nem mehet be, akinek nincs rá engedélye. Mi még a közelébe sem merészkedtünk soha.
– Á, igen, hallottam ilyen környékekről. A gazdagok elzárkóznak és a szegényeket nem engedik maguk közé.
– Mi is ilyen környéken élünk, Ilkut – jegyezte meg egy nő a hátuk mögül.
Ilkut hátrapillantott a nőre. A hegy még félig a kupola mögött volt.
– Hogyan?… Ó, igen, igazad van, Sinirta. Csak mi az egész népünket helyeztük ilyen falak mögé, aki közénk tartozik, az mind bent van, kint csak a dzserangok vannak. A szindorok viszont a saját népük egy részét rekesztik ki. Pedig őket sosem üldözték a saját világuk szegényei, mint minket némely dzserangok.
– Hát az igaz. Bár azért meg kell mondani, hogy egyetlen ma élő dzserang sem felelős azért, mert minket valaha üldöztek.
– Magától értetődik. Én sem feltételezem róluk, hogy megtennék, bár a rasszizmus persze létezik.
– Azért – szólalt meg egy másik férfi – a szindoriai gazdagoknak ugyanúgy a biztonság az érvük erre, mint nekünk. Nem rekesztenek ők ki senkit, csak minél több a pénzük és értékük, annál nagyobb csábítást jelentenek a bűnözőknek, és annál nagyobb a veszély is. Ők is csak biztonságban szeretnének élni, és mivel nagy a veszély, az óvintézkedéseknek is komolyaknak kell lenniük.
– Neked is igazad van – nevetett a nő.
– Kérek egy kis fordulást súnard irányban – szólalt meg Ilkut –, jobb, ha nem okozunk kellemetlen érzéseket azoknak, akik abban a toronyban vannak, és akkor már a kislány is jobban láthatja ezt a hegyet.
A képernyőn a Felsőváros hegye lassan oldalazni kezdett és kikerült a kupola takarásából. Még mindig egészen lassú volt az emelkedés is.
– Az én kedvemért?… – lepődött meg Ninda.
– Miért – mosolygott Ilkut –, nem teljesen mindegy a hajónak, hogy milyen irányban emelkedik föl? Különben is csak pár száz ríginről van szó. Városnézésre nem mehetünk ekkora hajóval, a lentiek szívbajt kapnának, ha a fejük fölött köröznénk, de ezt a kis kitérést észre se fogják venni. Csak abban a piros toronyban, ahol azt látják, hogy távolabb kerültünk.
– A Vaiśkyôn-torony – bólintott Ninda anélkül, hogy odanézett volna a torony felé.
– Ha te mondod…
– Hát azt meg tudod-e mondani – szólalt meg az iménti férfi –, hogy mi az a félhenger alakú épület a torony tövében?
Ninda hátranézett a férfira, elolvasta a kitűzőjét. Auharingi. A félhengert nem nézte meg, ahogy a tornyot sem.
– Igen, Auharingi. Az a Můikśyẽn piac. Igazából nem a torony mellett van, hanem két utcával távolabb. A piacot jól őrzik, de be lehet lógni… vagyis hogy…
Elhallgatott.
– Nincsen semmi baj, Ninda – felelte a férfi jóindulatúan. – Az Aulang Laipon vagy, a hajódon, a családod körében. Mindenki ismeri a történetedet, vagy legalábbis már nagyon sokan, tudjuk, hol éltél és milyen életre kényszerültél ott. Nem te választottad, nincs rajta mit szégyellned.
Ninda hálásan rámosolygott és visszafordult a hegy felé.
– Hát jó… szóval be lehet lógni. Ha már bent van az ember, aránylag könnyű lopni, de ha egy kicsit ott ólálkodunk némelyik árusnál és mũỳpṙâènt mutatunk, gyakran megesik, hogy ad egy kis gyümölcsöt vagy pár szendvicset, a sérültből persze, de többet, mint amennyit a jóból lopni lehetne, és nem kell utána menekülni. Ha ott ülök egy árus ládái mögött és eszek valamit, akkor az ervések sem bántanak, mert tudják, hogy azt az árustól kaptam.
– Bocsáss meg – szólt közbe Sinirta –, mi az, amit mutatsz az árusnak?
– Mũỳpṙâèn. – Ninda odafordult a nőhöz, hátralépett, meghajtotta térdét és lehajtotta a fejét, két karját kissé eltartotta a testétől, majd pár pillanat múlva kiegyenesedett.
– Ez valami üdvözlés, gondolom.
– Igen, így köszöntjük a magasabb rangút.
– Hát, azt hiszem, ki fogsz jönni a gyakorlatból, mert itt a Testvériségben senkit sem érdekelnek a rangok.
Sinirta jól gondolta. Ninda életében ekkor fordult elő először, hogy azért mutatott mũỳpṙâènt, hogy valakinek megmutassa, milyen az – és valóságos köszönés vagy köszönetnyilvánítás gyanánt már nem tette soha többé.
– Ennél komolyabb a különbség – szólalt meg Ilkut, aki még mindig ott állt Ninda mellett. – Az ilyen mozdulatok megalázkodást fejeznek ki, mi pedig nem szeretjük a megalázkodást. Azt sem, ha előttünk alázkodnak meg, de a Testvériség tagja senki előtt nem alázkodik meg. Egymás előtt nem is lenne értelme, dzserang előtt meg… az olyasmi lenne, mintha visszájára fordítanánk mindazt, amiért őseink harcoltak. Én ezért soha nem tenném. Neked sem lesz rá szükséged, bár persze nyilván reflexszé vált és bizonyos helyzetekben automatikusan jön, de hát nincsen ezzel semmi gond. Majd lassan elmúlik.
A hegyoldal egyre nagyobb lett. Erdő borította, sokkal több fával, mint amennyit Ninda valaha el tudott volna képzelni, itt, ebben a sivatagra épült városban. És köztük házak. Kisebbek, nagyobbak.
Ninda csak bámulta. ÝŶdaśïèẽn csodálatos hegye, ahol a gazdagok laknak, ott volt előtte. Ahogy emelkedett a hajó, már kezdte felülről látni magát a hegyet is. És nem látott többet, mint néhány kis utcát egy hegytetőn, kisebb-nagyobb, de többségben elég egyszerű házakkal. Egyetlen palotát sem.
Lassan bólintott. Ez sem volt igaz, gondolta. Mindegy, hogy a gazdagok híresztelték kérkedésből, vagy a csavargók találták ki – ÝŶdaśïèẽn is hazugság volt. Minden hazugság, amit mondanak.
←na-28 felszállás [-12] Semmit sem éreztem, amikor elhagytam Szindoriát. Ami mögöttem volt, az egy cseppet sem hiányzott. Ami előttem állt, arról pedig nem sejtettem semmit. (Ninda: Életem egy falevélen, 5. sómir) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. famut nirséhagan, 840na‑28 na-29 Felsőváros [-22] Mítoszokat teremteni könnyű. De ha sokáig élő mítoszt akarsz, ne az igazság leplezésére használd. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 38. sómir)na‑29 nbq [-1019] Nemrég hallottam egy tévébeszélgetésben, hogy én több világot láttam, mint Rangáhuap. Persze túlzás, de nem ez a lényeg. Mikor mondhatjuk, hogy láttunk egy világot? Ha sétáltunk egyet az egyik városuk néhány utcáján, akkor már láttuk? Ugyan. Egyetlen világot ismerek igazán: ezt, itt, a talpam alatt. Sokkal jobban, mint a saját elmémet. (Ninda: Életem egy falevélen, 440. sómir)nbq→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740581 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 740 891 szó (712 435+24 303+4153) 5 134 473 betű (4 968 807+165 666) 5 672 830 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 17:05 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |