„Egy évezreddel a háta mögött az ember már megkérdezi: Mit tettem életemben? Mit vittem véghez? Mindenki úgy néz rám, mintha én lennék a szellemek megtestesülése. De mi az, amit valójában csináltam? Bölcseket mondtam az embereknek? Ők éppen olyan bölcseket mondtak nekem. Szerintem egyetlen dolog van az életemben, amire csakugyan én magam lehetek büszke: Sileni.”
Ninda: Életem egy falevélen,
1107. sómir
1107. sómir
Az iskola egy nagy terem volt, a falak mentén néhány polc, rajtuk mindenféle apró, színes dolog, a falakon képek. A terem berendezése nem állt másból, mint a földön mindenfelé színes, kupacformájú tárgyakból, amik Nindának nagyjából a combjáig értek, és sejtelme sem volt, mik lehetnek. De rögtön megtudta, amint a többiek leültek rájuk. Ő is leült az egyikre, s az besüppedt alatta. Valamilyen szövetszerű anyagból volt, megtöltve apró szemcsékkel, ki tudta őket tapintani a szöveten át. Fölvette a teste formáját.
Fendria, a nő – tanárnő, így mondják – nem ilyen kupacra ült, hanem egyenesen a szőnyegre.
– Ha új tag jön az iskolánkba – fordult rögtön Nindához –, meg szoktuk kérni, hogy meséljen magáról és a korábbi életéről. Te egy egészen más világból érkeztél, mint mi, ezért különösen érdekes lehet számunkra, hogy hol éltél eddig, mit láttál, mit tapasztaltál. Mesélnél nekünk erről? Mi nem sokat tudunk Szindoriáról.
Nem tudta, mit feleljen. Mit lehet mesélni Lũakẽàńról? Hogy mekkora kosz van a sikátorokban, és mennyit üvöltöznek az ervések?
– Vivivi – törte meg Szinensi a csendet –, ha nem tudod, mivel kezdd, mi segítünk. Amikor idekísértelek, azt mondtad, nincsenek szüleid. Mi történt velük?
– Nekem sose voltak szüleim. Vagyis… persze hogy voltak, de nem emlékszem rájuk, még a nevüket sem tudom.
– És hol laktál Szindorián?
– Lũakẽàńban, a nagy kontinens déli partján egy óriási városban.
Erre döbbent csend állt be. Ekkor tapasztalta először ezt a fajta döbbent csendet. Később még számtalanszor nyílt rá alkalma.
– Hogy mondtad? – kérdezte Rongami.
Ninda megismételte. A gyerekek elképedve néztek rá.
– Számunkra elég meghökkentő, ahogyan a ti nyelveteket ejtik – magyarázta Fendria. – Mi csak Luakeánnak mondjuk, meg sem próbáljuk olyan dallamosan, ahogy te mondtad.
– Mondj még valamit – kérte Szinensi.
– Ḱuỳdïn śÿŷmůãip lêèy, ḩùnâdṙuôp śẽêy – idézte Ninda mosolyogva a régi mondást.
– De hát énekelve beszél! – fakadt ki Szinensi. Nindának nagyon tetszett, hogy a kislány mennyire el van ragadtatva. Pedig igazából az ő nyelvük furcsább, ezzel a teljesen dallamtalan, egyenletes kiejtésével.
– Igen, nagyon dallamos nyelv – bólintott Fendria. – De talán folytassuk. Kivel éltél ott?
– A bandával…
– Ők kik?
– Csavargók. Én is csavargó voltam, a sötétség mögött éltem.
Nem félt kimondani. Pontosan tudta, mi történne, ha ugyanezt Lũakẽàńban mondaná gazdagoknak – pedig ott soha nem beszélt gazdagokkal, ahogy senki sem a bandából –: pillanatokon belül az utcán találná magát megint. De tudta, hogy ezek az emberek nem fogják kilökni maguk közül, pedig még a felsővárosi gazdagoknál is sokkal gazdagabbak. Vagy talán éppen azért? Ezt nem tudta, csak azt, hogy nem fogják kilökni.
Még nem volt ideje lehallgatni közülük senkit, voltaképpen még hozzá sem kezdett, de emberismerete és helyzetfelismerése hibátlan volt így is.
– Mi az, hogy a sötétség mögött? – kérdezte Rongami.
– Mi az a csavargó? – kérdezte Szinensi ugyanekkor.
– Mi, vagyis a csavargók nem házban élnek, hanem az utcán – próbálta elmagyarázni Ninda. – Lũakẽàńban sok sötét sikátor van, egész városrészeket kitöltő labirintusokat alkotnak. Koszos, elhagyatott helyek, ahova a gazdagok nem mennek. Mi ott élünk. Ezt hívjuk úgy, hogy a sötétség mögött, mert sokfelé világítás is alig van.
Ezt a gyerekek nem nagyon értették.
– Nincs hova mennünk – tette hozzá. – Ott is folyton üldöz az ýrvý.
Az utolsó szót előbb a maga nyelvén mondta, aztán rájött, hogy mondják szúniul.
– A rendfenntartók, persze.
– Vagyis ti szegények vagytok – állapította meg Szinensi.
– Nincsen semmink, csak amit éppen lopunk. Főleg ennivalót.
– Ezt mondtad akkor is, amikor idejöttünk. De hát miért loptok?
– Mert nincs más módja, hogy élelemhez jussanak – felelte Fendria.
Erre meglepett csend támadt.
– Családjuk nincsen – magyarázta a tanárnő. – Munkát nem kapnak. Nem juthatnak pénzhez, így nincs miből ennivalót venniük.
– De akkor lakniuk sincs hol – felelte Szinensi –, hiszen Szindorián is pénzért adják a lakást.
– Nincs – bólintott Ninda. – Az utcán alszunk.
– Milyen ott az időjárás? – kérdezte egy Riengi nevű fiú. Nindát meglepte a kérdés. Ha itt él a hajón, honnan tud az időjárás létezéséről?
– Általában meleg van – felelte. – Sivatagos vidék. Télen az újvárosban elég nagy hidegek vannak, olyankor jobb az óváros. Nyáron az újváros is sokkal melegebb. És sokat fúj a szél.
– Egy pillanat türelmet – kérte Fendria. – Tudjátok, Luakeán eredetileg kupolaváros, de már vannak újabb építésű részei, amik kívül vannak a kupolán, és ott sivatagi az éghajlat. Télen nagyon hideg van, nyáron nagy a forróság.
– Igen, a Śyỳlâp-sivatag vesz körül minket – nevetett Ninda, látva, hogy a gyerekeknek tátva marad a szája a sivatag nevétől. – Bár igazából a hegylánc elválaszt a sivatagtól, és a tenger felől gyakran jön hűvös levegő.
– Láttam térképen – mondta Szinensi. – Egy félszigeten van, amin hegylánc megy végig.
– Ḩÿndaìt – bólintott Ninda. – Az óceán neve pedig Vỹtuń-tenger.
– Egyszer elmehetnénk megnézni – mondta Szinensi. – Azt is olvastam, hogy ezen a világon gyönyörű tengerpartok vannak.
– Á, oda nem lehet menni – csóválta meg Ninda a fejét, aztán rájött, hogy hiszen ő már gazdag. Odamehet. Azazhogy… de hát kimehet ő a hajóból? Vissza Szindoriára? Az ervések lesben állnak rá.
Szinensi félreértette a szavait.
– Dehogynem! Egyszerűen csak beülsz egy aungirba és oda mész, ahova akarsz. Egyszer voltam Singandún egy olyan tó partján, aminek sárga a vize, olyan, mint a nagémi, és csodálatos illata van. Rengeteg érdekes helyre eljutunk, majd meglátod.
Tehát innen tudják, mi az az időjárás, értette meg Ninda.
– Azt hiszem, Szinensi – rázta meg a fejét Fendria –, Ninda nem úgy értette, hogy nincs mivel utaznia. Sokkal inkább az a probléma, hogy nem szeretnéd elhagyni a hajót, ugye?
Ninda kis habozás után bólintott.
– Ezt megértem. Természetesen senki sem fog rábeszélni vagy ilyesmi. Talán jobb is, ha addig inkább a hajón maradsz, amíg el nem hagyjuk Szindoriát, hogy elkerüljük a bonyodalmakat. Az Aulang Laip a Szindoriai Államszövetségnek csak ezen az egy világán száll le, vagyis az összes többi állomásunk már kívül esik a területükön. De tudnod kell, hogy a szindor rendőrök nem nyúlhatnak hozzád. Vagyis a rendfenntartók, ahogy te mondtad.
– Nem tartóztathatják le, amiért lopott? – kérdezte Rongami.
– A Testvériség soha nem engedné meg, hogy egy állampolgárát idegen állam hatósága tartóztassa le. Ez nagyon rossz példa lenne.
– És nem kérhetik, hogy a mieink tartóztassák le?
– Semmiképpen. Akarom mondani, kérni persze kérhetik, csak ez nem fog megtörténni, mert nem büntethető, és ha az lenne, akkor sem adnánk ki a szindoroknak.
Ninda arra gondolt: egyre többen mondják, hogy az ervések nem követelhetik őt vissza. Ennyi ember csak nem téved egyformán.
←na-22 iskola 1 [-9] Azt kérdeztem, milyen volt életében először belépni egy iskolába. Válaszul megkérdezte, milyen volt megszületni. (Sileni: Ninda élete, 22.)na‑22 na-23 iskola 2 [-23] Egy évezreddel a háta mögött az ember már megkérdezi: Mit tettem életemben? Mit vittem véghez? Mindenki úgy néz rám, mintha én lennék a szellemek megtestesülése. De mi az, amit valójában csináltam? Bölcseket mondtam az embereknek? Ők éppen olyan bölcseket mondtak nekem. Szerintem egyetlen dolog van az életemben, amire csakugyan én magam lehetek büszke: Sileni. (Ninda: Életem egy falevélen, 1107. sómir)na‑23 na-24 iskola 3 [-25] Mindenkit megváltoztatott, aki közel került hozzá. Úgy tűnik, már új életének második napján elkezdte. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 3. sómir)na‑24→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740581 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 740 891 szó (712 435+24 303+4153) 5 134 473 betű (4 968 807+165 666) 5 672 830 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 17:05 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |