„Azt mondják, Sasszáken után vége a térképnek. Csak Szúnahaum tudja, miért hiszik ezt. De Szúnahaum hallgat.”
Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi,
2. sómir, 45. singir
2. sómir, 45. singir
– Mit jelent az, hogy a Felhő Csillagai? – kérdezte Ninda, ahogy továbbmentek a folyosón. – Dzsund kétszer is említette.
– Ez egy régi kifejezés – felelte Kásirun. – Csillagászati vonatkozása van, és mi bensőséges kapcsolatban vagyunk a csillagászattal, hiszen hajósnép vagyunk. Választ kaptál a kérdésedre, azt hiszem. Szindoria nem kaphat téged vissza többé.
– Igen… de ez csak akkor van így, ha nem lépek ki többet a suárból? Odakint elkaphatnak?
– Dzsund elmondta, hogy az esszidzsinna ezt nem tűrné, és elhiheted, igaza van. Mi maximálisan arrogánsak tudunk lenni, ha egy állampolgárunkat sérelem éri. De amúgy miért, ki akarnál menni a hajóból?
Ninda körülnézett a széles, világos, makulátlanul tiszta folyosón, ahol fakó sötétpiros volt a padló, a magas mennyezet fehér, a zöld-sárga csíkos falakon néhány lépésenként különféle szerkezetek voltak; némelyiknek ismerte a rendeltetését, másoknak nem. Mások is sétáltak arrafelé, és senki sem sietett, csak a fejük fölött elsuhanó hangtalan járművek. Az emberek köntösszerű, könnyű, színes ruhát viseltek, néhányan egyszínűt, mások olyat, ami felül egyikféle színű volt, alul másik, s a kettő között finom átmenettel olvadt egymásba a két szín, de voltak csíkos és mintás ruhák is.
Lũakẽàńban az emberek szürkébe, barnába, feketébe öltözve járnak. Ők, a csavargók mindig feketébe, hogy ne vegyék észre őket a sötét sikátorokban. Mindig piszkosak voltak, és tudták is magukról, de ha el is költöttek volna egy ŷỳst, hogy valamelyik nyilvános fürdőben megtisztálkodjanak – ha ugyan beengedték volna őket, ami nem valószínű, de sosem jutott eszükbe kipróbálni –, akkor sem lett volna értelme, hiszen ugyanazokban a koszos sikátorokban éltek továbbra is. Lũakẽàńban sehol sem voltak ilyen tiszták az utcák, talán csak a Felsővárosban. Pedig azok is folyosók voltak, legalábbis a nyugati félvárosban, ami fölött kupola volt, itt a keleti félváros már újabb építésű, ez kívül maradt a kupolán. Tegnap este a nyugati félvárosból jöttek át, és ott ugyanolyan kosz van, mint a keletiben. Itt még nem látott egy piszokfoltot, se a padlón, se a falon, sehol. Takarítóautomatát annál többet.
De más különbséget is látott. Itt mindenki tiszta és szép ruhában járt, erős és egészséges volt – vagyis gazdag. Lũakẽàńban csak a gazdagok voltak erősek és egészségesek, meg a szolgáik. De a gazdagok nemigen mozdultak ki a Felsővárosból, és a szolgáik is csak ritkán. Ők, a sötétség mögött élő csavargók nem is láthatták őket, legfeljebb elképzelhették, hogy milyenek.
De itt… ez itt a Felsőváros.
– Nem – felelte. – Nem akarok kimenni a hajóból.
ÈÊlaśĩn, jutott eszébe minden átmenet nélkül. Azt a gyümölcsöt, amiből a zöld ital készült, èêlaśĩnnak hívják. S így már a szúni nevét is tudta. Éppen ezzel a szóval próbálgatta a szúni írást a hipnolaborban.
– Kásirun… az angdzsan…
– Igen?
– Az angdzsanos italért ki fizetett?
– Én, ha elfogadod tőlem ezt a csekélységet.
– De hogyan?
– A gombok, amikkel rendelhetsz valamit, felismerik az ujjlenyomatot. Egyszerűen levonta a számlámról.
– Köszönöm.
– Szóra sem érdemes.
– De… Kásirun… én hogyan fogok fizetni?
– Természetesen te is az ujjlenyomatoddal. Emlékezz vissza, adtál egy mintát, amikor bejegyeztünk a családfára. Nagyobb kérdés, hogy miből fogsz fizetni. Nálunk a gyerekeknek is van saját számlája, amire a szüleik tesznek pénzt. De neked nincsen senkid. Ezért azt gondoltam ki, hogy beszélek a núdzsahannal, és kiutaltatok neked némi pénzt. Nem kell nagy összeg, mert naponta kétszer ingyen étkezhetsz az iskolában, mint minden gyerek. Úgy becsülöm, hogy ha napi egy palant elköltesz, akkor minden szükségleted fedezve van.
– Én nem ismerem az itteni árakat.
– Majd megismered. Az én fizetésem napi húsz palan. Az angdzsanitalod egy század palanba került. A rajtad levő köntös ötven palan… és így tovább.
– Így hívják a pénzeteket, palan? Hogy néz ki?
Kásirun egy pillanatra meglepődött. – Ja igen. Ti még használtok műanyag pénzt. Nálunk már csak számlák vannak, mindenkinek születésétől kezdve van, neked is van onnantól, hogy bejegyeztünk.
– Ezt nem értem.
– Mit?
– Ti azért jöttök ide, hogy kereskedjetek, nem?
– De, persze.
– Ha valaki a suárban sỳÿndoṙ pénzzel fizet, azzal mit tud csinálni a kereskedő, aki kapta?
– Ez egyszerű. A szindor pénzt eltesszük a többi világról való pénz mellé egy páncélterembe, azt a Testvériség felhasználja, a kereskedő pedig a számlájára kapja a járandóságát. Ha egy szindor elkölt nálunk egy háit, azt egy század palannak számítjuk át.
Ninda döbbenten nézett föl rá, meg is állt.
– Egy hãỳ egyetlen század pâàlãń? – kérdezte, önkéntelenül szindor nyelvre váltva. – Azt mondtad, annyiba került a gyümölcsitalom! Egy hãỳ rengeteg pénz, a gazdagok is csak néhány hãỳt keresnek egy hónapban!
– Inkább néhány ezret – felelte Kásirun szúniul.
– De te egy nap keresel kétezer hãỳt! Az mennyi pénz egy sỳÿndoṙ hónapban?
– Hűha… a ti hónapotok nálunk… körülbelül negyvenhét nap, vagyis…
– Kilencvenháromezer hãỳ – suttogta Ninda még mindig szindorul. – De hát az őrületesen sok pénz!
– Nos, nem egészen. Ezt úgy hívják, hogy árszínvonal. Szindorián például egy ilyen autót – Kásirun egy kis kék egyszemélyes felé biccentett, amelyik ott állt a sarkon – kétmillió háiért adunk el, ezt véletlenül tudom. Az húszezer palan. Ezeket az autókat Simmután gyártják, ahol nyolcezer palanért vesszük őket. Egy simmutai munkás, aki naponta ötven palannak megfelelő összeget keres, hatezer palanért megveheti, vagyis százhúsz napig dolgozik érte. Én nyolcezerért kapnám, vagyis négyszáz napig dolgoznék érte. Egy átlagos szindor, akit te gazdagnak mondasz, évtizedekig dolgozik, hogy megkeresse az árát. S persze ti, akik a szegénynegyedben éltek, nem is álmodozhattok róla. Viszont a simmutai munkás a napi ötven palanjából negyvenet arra költ, hogy legyen lakása, legyen benne áram, és legyen mit ennie. Itt, Szindorián egy rendes lakást bérelni, rendesen táplálkozni naponta negyven-ötven hái. Körülbelül a századrésze.
– Nahát – suttogta Ninda, most már szúniul. – De mitől van ez?
– Szindoria szegény világ. Aki itt gazdag, az nálunk szegénynek számít, Simmután pedig még szegényebbnek.
Ninda elgondolkodott.
– De… ha…
– Halljuk, mondd csak – biztatta Kásirun.
– Azt mondtad, azt az autót nyolcezerért veszitek Simmután és húszezerért adjátok el Szindorián. – Most szúni kiejtéssel nevezte meg szülőbolygóját. – Miért ilyen drágán? Ha kevesebbért adnátok, többen tudnák megvenni, több szindornak lenne autója, és nem lenne olyan szegény ez a világ.
Kásirun elmosolyodott. Intelligens gyerek. Természetesen a kérdés mögött ott van, hogy átlátta: ez nemcsak az autóval van így, hanem minden árucikkel.
– Hát ez nem ilyen egyszerű. Először is abból a húszezerből ötezer az adó. Az a szindor kormányé, minden adásvétel után, ami a suárban történik, ennyit fizetünk. Aztán meg a szállítás és a raktározás is pénzbe kerül, az angri befogadóképessége nem végtelen, ezt is hozzá kell számítani. Van némi kockázat is, mondjuk az autón éppen nem annyira, de például Szindorián főleg gabonát és gyümölcsöt vásárolunk, annak egy része tönkremegy, mielőtt eladnánk, de a pénzünket nem kérhetjük vissza, hiszen az nem a szindor kereskedő felelőssége, ha mi nem tudtuk elég gyorsan eladni. És végül természetesen fenn kell tartani az Aulang Laipot és a rajta élő húszezer embert. A maradék a mi hasznunk. Árufajtától függően néhány százalék.
←na-14 Dzsund [-15] Pusztán a rejtélyek nem tesznek senkit nagy emberré. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára)na‑14 na-15 gazdaság [60] Azt mondják, Sasszáken után vége a térképnek. Csak Szúnahaum tudja, miért hiszik ezt. De Szúnahaum hallgat. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 2. sómir, 45. singir)na‑15 na-16 fák [-12] Egy fa az csak egy fa. Hacsak nem rendelkezik valaki a mi képességünkkel. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 4. kötet, 26. sómir, 47. singir)na‑16→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-27 id [-1019] () :: , , , ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 338 betű (4 963 008+165 330) 5 666 612 jel (@538 274) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2264. nap, 325 szó/nap, 2265 betű/nap, 77:44/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.25.:1304, 3084 24. 18:10 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |