„Én voltam az utolsó, aki hajlandó volt elhinni, hogy Ninda a legnagyobb gondolkodó a Galaxis történelmében. Mert végtelenül szeretem, és nem akartam elfogult lenni.”
Hait Kirísz: Ninda, 1.
– Megtámadtak, uram! – rikoltotta Mâleèys tizedparancsnok. – Megtámadtak!
– Ember, beszéljen értelmesen – morrant rá Ẽndaỳ alhadnagy. – Ki támadta meg magukat és milyen erőkkel?
– Egy kővel, uram! Vÿṙdruòt huszadvezetőt fejbe dobták!
Az alhadnagy bosszúsan horkantott.
– Ember, maga nem tudja, mit beszél. „Megtámadtak”… Az ember azt hinné, egy hadseregnyi mýśvïn rontott ki a suárból, LDN lángszórókkal.
– De uram, de hiszen a mýśvïnek nem használnak ilyen fegyvereket… vagy igen?
Az alhadnagy bal kezével végigsimított a homlokán.
– Ne foglalkozzon az egésszel, tizedparancsnok. Megsérült a huszadvezető?
– Azt hiszem, uram. Most vizsgálják.
– Jó, szóljon majd vissza – mondta Ẽndaỳ, és kikapcsolta a készüléket. Kisebb gondja is nagyobb volt, mint azokkal az ütődöttekkel foglalkozni kint a városban. És történetesen egyáltalán nem érdekelte, hogy kap-e majd jelentést a huszadvezető állapotáról.
A tizedparancsnok ezalatt meghallgatta egy kétségbeesett rendfenntartó jelentését arról, hogy a csavargót szállító dimakocsit nem tudták megállítani. Nem kérdezte meg, hogy miért nem. Nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt lehetetlenség volt előkeríteni egy távirányítót.
– Szóval bement a suárba?
– Igen, tizedes úr, a dimakocsi egyenesen odavitte.
– Értem. Vësṙun őrmester úr itt van még?
– Nem, uram, a csapatával a Kỳlseýn utcára ment át, a többi csavargó elfogásával foglalkoznak.
– Ki maradt itt valami magasabb rangú?
A kérdés jogos volt, ezeken a rosszul világított, elhagyatott utcákon jóformán azt se tudták, hogy ők maguk hol vannak. A suárkapu csak pár száz ŷomra volt, ahol természetesen ragyogó tiszta minden és meg is lesz világítva – majd hamarosan, a kék órájától kezdve. De most még ott is éjszakai sötétség honol.
– Azt hiszem, uram, ŶÝmanãḩỳ őrmester urat még itt találjuk.
– Akkor keressük meg – mondta Mâleèys. Az emberek szanaszét futottak megkeresni, és ő egy huszaddal később már ŶÝmanãḩỳ helyettes őrmesternek tett jelentést a csavargó szökéséről.
– A suárba? – kérdezte az őrmester gondterhelten. – Jobb helyet nem tudott találni?
– Nyilván nem szándékosan ment oda – felelte az egyik szakaszfelelős. – Leugrott a dimakocsira, és az odavitte.
– Igen, ez nyilvánvaló. Csakhogy a parancsunk úgy szól, hogy szedjük össze valamennyit, mielőtt megzavarnák a suár nyugalmát. Ez az egy különösen alkalmas rá, nem igaz?
– Ennél rosszabb a helyzet, őrmester úr – felelte egy másik szakaszfelelős. – Úgy néz ki, hogy a suárba menekült csavargó az, aki megdobta Vÿṙdruòt huszadvezetőt egy óriási kővel. Az pedig élet elleni támadás.
– Akkor nincs más hátra… beszélni kell a Testvériséggel – mondta az előző szakaszfelelős.
Kényelmetlen csend támadt. ŶÝmanãḩỳ pontosan tudta, hogy a jelenlevő rangidős kötelessége, hogy felkeresse a Testvériséget, az pedig ő, amíg nem érkezik oda valamilyen magasabb rangú. Márpedig egyetlen tiszt sem fog felbukkanni még a közelben sem. Eszük ágában sem lesz, hogy pont most idejöjjenek és ezzel átvállalják a feladatot. Valójában ez a munka minimum egy századost igényelne, vagy valamilyen minisztériumi főtárgyalót. A Testvériséget nagyon könnyű felingerelni, és akkor aztán megnézheti magát, aki ezt okozta. No persze a vezetők hamar kibékülnének – a jó kapcsolatok fenntartása amazoknak is érdeke –, de nem mulasztják el, hogy bűnbakot keressenek, és egy kis őrmesteren mindkét fél szívesen elveri a port.
De hát nincs más választása. Egy rendfenntartó, a Rỳŷnań Vũyśś egy tagja ellen támadni olyan bűncselekmény, ami ellen neki akkor is kötelessége fellépni, ha a tettes a Testvériségben keresett menedéket. Azért egy erőszakos, élet elleni bűncselekmény esetén talán még amazok is valamivel együttműködőbbek.
Lássuk csak. Természetesen szó sem lehet arról, hogy követelje a csavargó kiadását. Egyáltalán semmit sem követelhet. Talán valami hallatlanul magas rangú akárki megteheti, de emiatt fájjon a minisztériumiak feje. Neki, egy senki kis őrmesternek még akkor is csak kérni szabad, ha a háta mögött tudhatja a Rendfenntartás tekintélyét, a törvény erejét, a… hát ami azt illeti, a Testvériség nem arról híres, hogy Sỳÿndoṙeìa törvényei közül bármi annyira érdekelné őket.
– Tessék az adatok, őrmester úr – adott át egy vỳriĩst az egyik embere. Megköszönte, elolvasta. Tehát a gyanúsított neve ismeretlen, becsült életkora öt és hét év, különleges ismertetőjele nincs, a bűnlajstroma pedig kisebb lopások hosszú sorát tartalmazza. Őrizetbe véve nem volt, a térkamerák adataiból van minden a személyazonosságáról. Egy kis csirkefogó, aki még soha semmilyen együttműködést nem tanúsított a törvénnyel, kétségkívül azért nem vették még soha őrizetbe, mert mindig kicsúszott a kezükből. Százával, ezrével lehetnek ilyenek a városban.
– A parancsát várjuk, őrmester úr – szólalt meg valaki.
Fölpillantott.
– Beszélnünk kell a Testvériséggel – felelte. – Szedjük rendbe magunkat, emberek, nézzünk ki rendesen, rossz ránk nézni.
Többen is a csapatból elég koszosak voltak a sikátorokban folytatott hajsza után, több csoportra való csavargót is megkergettek, mire végül sikerült nyolc embert kézre keríteni. Ez azért nem rossz szám így kora reggel. Őket már beszállították az őrsre, a sérültet pedig a kórházba.
Volt egy gyorstisztítójuk, kézről kézre adták, lemosták a ruhájukról a sarat, koszt, port. Az őrmester mindenki öltözetét és fegyverét ellenőrizte.
– Igazítsa meg a ruháját, hogy áll magán? A Testvériséghez megyünk látogatóba, ha nem hallotta volna, amikor szóltam!
Kezdett ideges lenni. Soha nem érintkezett még hivatalosan a Testvériséggel. Alig ismerte őket. Persze járt suárba ő is, de munkaidőn kívül, visszament az őrsre, letette a fegyvert, civilbe bújt, eszébe sem jutott volna, hogy másképpen menjen. Megnézhetné magát. Egyszer egy alárendeltje elindult az őrsről kifelé, letelt a szolgálata, valakivel beszélgetve mondta, hogy bemegy még a suárba és úgy haza, erre ő utánaeredt és elkapta, hogy talán az utcán akar civil ruhába öltözni, vagy hogyan? Az meg végignézett magán, talpig fehérben volt, rangjelzések meg minden. A fegyverét letette már, de akkor se mehet egyenruhában. Hálálkodott, köszönöm, őrmester úr, azt se tudom, hol áll a fejem…
ŶÝmanãḩỳ nagyot sóhajtott. Ideges vagy nem ideges, akkor sincs más választása, szépen oda kell járulnia a Testvériség elé és kikérni a gyanúsítottat. Erről eszébe jutott, hogy vajon a kapukat őrzik-e. Megkérdezte.
– Igen, őrmester úr, mindkét kapuhoz őrséget állítottunk – jelentette valaki.
– Köszönöm. Nos, akkor menjünk. Maguk velem jönnek, ott állnak a hátam mögött, a fegyverükhöz nem nyúlnak, felszólítás nélkül nem beszélnek, általában nem csinálnak semmit. Egy helyben ácsorognak, hacsak útban nincsenek valami járműnek. És nem akadályozzák a forgalmat.
Elment a kapuig az embereivel. A kora reggeli forgalom már kezdett élénkülni, a Sôslwỹt téren megnyílt a piac, a suárkapun hat-nyolc ember lépett be huszadonként.
ŶÝmanãḩỳ fölnézett az óriási hétágú csillagra a suárkapu fölött, és a sokadik nagy sóhajjal a kapuhoz lépett. Megállt pontosan a vonal előtt és várt. Tudta, hogy észrevették. Azok észrevesznek mindent. Nem kell sokáig várnia.
←nat [-1017] A HAJÓA HAJÓ na-1 ervések [-17] Én voltam az utolsó, aki hajlandó volt elhinni, hogy Ninda a legnagyobb gondolkodó a Galaxis történelmében. Mert végtelenül szeretem, és nem akartam elfogult lenni. (Hait Kirísz: Ninda, 1.)na‑1 na-2 Arszi 1 [-14] Az benne a különleges, hogy nincs benne semmi különleges. Olyan, mint bármelyikünk. Ha én születek előbb, talán ő ír életrajzot rólam. (Sileni: Ninda élete, 84.) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 240na‑2→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
730289 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-322] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -272 (2128 › 60:30) 730 289 szó (702 146+24 000+4143) 5 057 917 betű (4 894 376+163 541) 5 595 320 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2202. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:42/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.14.:1302, 3088 24. 3:22 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |