„És az avrenkoldi tanácskozás. Harminc állam küldöttsége, állami vezetők a spirálkar minden jelentősebb országából, minket kivéve. Egyedül neki nem volt semmiféle tisztsége, rangja. Egy apró, törékeny asszonyka fehér köntösben, két haundával és egy haudzsival. És egyedül őt övezte megkülönböztetett figyelem, szeretet és tisztelet, aki a legkevésbé sem tartott igényt rá: az én anyukámat.”
Sileni: Ninda élete, 795.
Aliki tipikus hegyi kisváros volt, Nindáékat emlékeztette Jasszani Ílviszut városrészére, ahhoz hasonlóan kanyarogtak a házsorok fel a hegyoldalra. Itt viszont volt egy jellegzetes városképi elem, ami Jasszaniban hiányzott: a keskeny völgyecskékben kígyózó utcák fölött sokhelyütt hidak kötötték össze a hegyoldalakat, amik aztán alagutakban folytatódtak a hegy belsejében, éppen úgy, mint Jittabaron. A hidak segítségével fizikailag egy várossá tették a közigazgatásilag különálló és más-más völgyláncokban elhelyezkedő Alikit, Hanagirit, Ropirvit és Karivitit, ezzel egy közel ötvenezer lakosú nagyvárost formálva.
Egy ilyen hídról szemlélte Ninda és Harini Tili a mélyben elterülő Naszipirvi-völgyet. A híd alja egy fémlap volt, az oldala Ninda térde magasságáig szintén fém, afölött üveg, ami félkörben zárult össze a fejük fölött. Csak a két végén tartotta a sziklába ágyazott szerkezet.
– Az a piros tetejű, kerek épület pedig a színház – mutatta a polgármester, egy magas, göndör hajú, fiatal férfi. – Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy sikerült felépíteni és az állandó társulat mellé időnként neves vendégművészeket is meghívni.
– Szissz. Ez némileg úgy hangzott, mint valami célzás – mosolyodott el Ninda.
– Ó… nem egészen. Bocsáss meg. Személy szerint én is nagyon örülnék persze, ha hallhatnálak énekelni itt a mi világunkon, de nekem ugye semmi közöm a színház vezetéséhez, én nem hívhatlak meg az ő nevükben. Mindazonáltal ha „véletlenül” besétálnál a színházba, biztos vagyok benne, hogy átugranák a völgyet boldogságukban. Gyanúm szerint eddig is csak azért nem kaptál meghívót, mert még fogalmazzák a szövegét vagy efféle.
A polgármester jól ismerte a színháziakat. Alig értek el a híd másik végéig, jelzett Ninda suagja. A Szolgálat továbbította az Arva Karimi színház udvariasságtól csöpögő írásos meghívóját.
– Írjátok meg, hogy elfogadom, este odamegyek – felelte Ninda, eltette a suagot és nyugodtan ballagott tovább a boldogságban úszó polgármesterrel. Kiléptek a hídról a hegyoldalon körbefutó útra, itt sétáltak tovább. Két matival később a férfi készüléke jelzett. Elolvasta az üzenetet és mosolyogva mutatta Nindának, megfeledkezve róla, hogy az ő írásukkal van.
– Máris értesítettek, hogy este föllépsz a színházban. Ezt mindenki megkapta. Azt hiszem, a levegőben is ülni fognak.
Ninda sóhajtott.
– Hát ez van – mondta Harini Tili együttérzően. – A hírnév terhes is tud lenni, gondolom.
Ninda megvonta a vállát.
– Azért annyira nem vészes. Például a sajtót mindig megúszom, pedig milyen sok sztár van, akik nem tudnak sehol kilépni a hajójuk fedélzetéről úgy, hogy körbe ne ugrálnák őket a tévések.
– Azt hiszem, attól lehet, hogy te a Testvériségbe tartozol. A tiéidtől mindig is tartottak egy kicsit. Ha szólhatok őszintén…
– Csakis, Harini Tili.
– Nos, Viti Állam nem éppen gazdag. Kicsi a népességünk, mindössze három világunk van, abból az egyiket, ezt a világot, Alara Vitit a te időszámításod szerint csak kétezer éve vettük birtokba. És százféleképpen függünk a Testvériségtől. Nélkülük nem tudtuk volna kivívni a függetlenségünket, nem kaphattuk volna meg Alara Vitit, és máig tőlük, azazhogy tőletek származik a bevételeink egynegyede. Ha a közvetett számokat is hozzáveszem, azokat a turistákat, akik a ti hajóitokon érkeznek, de más államokból, akkor a kétharmada. Viti számára mérhetetlenül fontos a Testvériség jóindulata. Azonfelül… – Ninda bólintott, tudta, mi következik. – Te különleges vagy. A közvélemény-kutatások szerint a tíz éven felüliek száz százaléka rajong érted. Ez körülbelül a lányod életkorának felel meg. Ha bajod esne itt, nem is olyasmi, hogy megsérülnél, csak mondjuk elégedetlen lennél az itt töltött időddel, az egész ország búskomorságba esne. Ehhez képest már másodlagos, hogy a Testvériség megharagszik-e.
– Igen, tudom – sóhajtott Ninda. – Néha komolyan eltűnődöm, nem lenne-e jobb otthon maradni a hajómon, és magára hagyni a Galaxist. Én is békén hagynám őket, ők is békén hagynának engem. Csak hát… van egy küldetésem, ami elől nem térhetek ki.
– Nem is sikerülne – felelte Harini Tili. – Soha többé nem hagyhatnád el a Testvériség hajóit, vagy csak alapos plasztikai műtét után. Mindenütt felismernének.
– Várhatnék pár évtizedet, amíg elfelejtenek.
– Dehogy felejtenek. Egész sor nemzedék éli le az életét teutánad, akik még mindig emlékezni fognak rád. Rád biztosan. Nemigen tudnék más hírességet megnevezni, akiről ilyen meggyőződéssel tudnám ezt állítani.
– Igen – bólintott Ninda –, az emberek szeretnek csökönyösen ragaszkodni olyan eszmékhez, amik már idejüket múlták. Egyszer minden, amit tőlem hall a Galaxis, ilyen eszme lesz. Nem azért, mert én ilyen ódivatú vagyok. Elég modernnek tartom magam, de az időt sem megállítani, sem visszafordítani nem lehet. Hát ez mi?
A hegyi úton, az erdővel borított hegyoldal egy kis mélyedésében világoskék épületke várta őket. Fele akkora sem volt, mint egy aungir, és előtte emberek ültek asztaloknál, ettek valamit… azaz már nem, hanem őt bámulták döbbenten. Nem mintha élt volna bárki Alara Vitin, aki ne tudott volna róla, hogy itt van, de egészen más dolog tudni erről és más szemtől szembe találni magukat vele.
Ninda nem törődött velük. A kis műanyag bódéhoz szaladt és tanulmányozni kezdte a képeket. A feliratokat persze nem tudta elolvasni. Harini Tili sietve követte, de már a bódé ablaka előtt álló lány is odalépett hozzá és a helyi kézmozdulattal köszöntötte, jobb tenyerét vízszintesen a melle elé tartotta, aztán függőlegesbe fordította.
– Köszöntelek, Ninda. Kari Parviszi vagyok. Segítségedre lehetek valamiben?
Ninda viszonozta a mozdulatott, majd felmutatott a bódé homlokzatán levő egyezményes jelre, az egyetlen dologra, amit értett: álló ovális forma, vízszintes vonallal kettéosztva.
– Ha jól látom, itt hideg édességeket árulnak.
– Ó, hogyne – felelte egy fiatal férfihang az ablakból. – Aramini Narivi vagyok, szeretettel köszöntelek az üzletemben, Ninda. Mivel tudnék örömet szerezni neked?
Szúniul beszéltek mindketten, a Testvériség fontossága azon is látható volt, hogy az itteniek kétharmada ismerte a nyelvet. Szúni nyelvű feliratok azonban nem voltak, és jó néhány matiba beletelt, amíg négy-öt segítőkész viti segítségével szúnira fordították a kínálatot, és Ninda letelepedhetett egy asztalhoz egy valóságos fagylaltkölteménnyel.
– És most döntsd el, Harini Tili – mosolygott lendületes kanalazás közben a polgármesterre –, hogy miért csináltam ezt: mert édességet akartam enni, vagy mert meg akartam neked mutatni, hogy amit az előbb mondtam arról, hogy történelmi távlatban én nem leszek fontos, az sem fontos; még az is fontosabb ennél, hogy finomakat együnk?
Harini Tili elnevette magát.
– Nem, azt hiszem, leginkább is azt mutattad meg, hogy te mindig Ninda maradsz. Nemcsak a legjelentősebb ember vagy a Galaxisban, hanem a legkülönösebb is. Egy fagyizásból is filozófiát tudsz csinálni. – A zsebébe nyúlt, félig kihúzta a készülékét, rápillantott. – Aha, gondoltam. Megérkezett Hapirvini Vitiről a kormányküldöttség.
Ninda felsóhajtott.
←pe-6 rohanás [24] Sosem kereste az alkalmat, hogy még tovább növelje hírnevét, gyarapítsa hőstetteinek számát. De olyan Galaxisban élünk, ahol ezek folyton kínálták magukat. (Hait Kirísz: Ninda, 460.) :: Dzsisszáfaur, Alara Viti, 43 702. famut nisszugópan, 770pe‑6 pe-7 séta [-22] És az avrenkoldi tanácskozás. Harminc állam küldöttsége, állami vezetők a spirálkar minden jelentősebb országából, minket kivéve. Egyedül neki nem volt semmiféle tisztsége, rangja. Egy apró, törékeny asszonyka fehér köntösben, két haundával és egy haudzsival. És egyedül őt övezte megkülönböztetett figyelem, szeretet és tisztelet, aki a legkevésbé sem tartott igényt rá: az én anyukámat. (Sileni: Ninda élete, 795.)pe‑7 pe-8 színház [-23] Tudjuk, hogy mitől keringenek a csillagok és a világok. Tudjuk, mi hajt bármit, ami mozog, az elgurított labdától az űrhajóig. De mi hajtja az időt? (Ninda: Metafizika, 3/62/25.)pe‑8→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |