„Igen: ő a lãâvyṙ. A saját családja számára… a mi családunk számára, bár elméletileg mivelünk nem is tartozik egy családba… és néha azt gondolom, az egész Testvériség számára.”
Hait Kirísz: Ninda, 1105.
Jasszani
43 702. muhat muandzsan
750
Haitnak meglehetősen bizonytalan elképzelései voltak arról, hogy fog lezajlani ez az esemény… vagy cselekmény… még azt sem tudta, hogyan nevezze. Nyilván kettesben lesznek, azért ez a szúniknál is így van, ha a szokásaik mások is, mint a szindoroknál. A szerelmi együttlét náluk is csak a résztvevőkre tartozik.
Csakhogy ez nem szerelmi együttlét. Ez egy gyermek nemzése, nem több. Semmi más célja nincsen, csak ez. Szinensi halálosan szerelmes Nindába és Ainiba egyaránt, csak rá kell nézni és látja az ember. Rongamiba nem volt szerelmes akkor sem, amikor együtt jártak, ilyen hőfokon biztosan nem. Azért jártak együtt, mert a serdülőkor egyik alapvető eleme, hogy az ember egy-két párkapcsolatot is kipróbál, megismeri a szerelmi élet néhány aspektusát, megismeri önmagát ebből a szempontból. Általában az első egy-két kapcsolat során dől el, hogy valaki az ellenkező nemhez vonzódik, a sajátjához vagy mindkettőhöz; hogy miképpen közeledik a kiszemelt partnerhez vagy fogadja annak közeledését; hogy hogyan kezelik a kapcsolaton belüli vélemény- és nézetkülönbségeket, vitákat; és még sok minden.
Szinensinek – elmesélte – Rongami volt az egyetlen gyerekkori szerelme, az első és egyetlen fiú, akivel járt, és lány egy sem volt Ninda és Aini előtt. Természetesen nem volt szexuális kapcsolata Rongamival, tehát még egyetlen fiúval sem, és ezen az egy alkalmon kívül nem is lesz. Vagy kettő, ha elsőre nem esik teherbe. De persze sikerülni fog, ezeknek a kislányoknak minden sikerül. Ezen a napon kezdődött a sualuja, a termékeny időszaka.
Szinensi a huhallupban üldögélt, azzal a nyugalommal, amit mindhármukon oly sokat lehetett látni – ő és Aini kétségkívül Nindától vette át –, nimarszut süteményt evett és Rongamira mosolygott, aki vele szemben ült és ő is azt evett. A nimarszut süteményt hagyományosan szerelmi együttlét előtt fogyasztják, állítólag fokozza a vágyakat. Ők Ámmaíttal még soha nem szorultak rá, ettek ugyan néha, de nem ezért. Egyszerűen mert finom. Hanem hogy kétszázéves gyerekeknek akkor sincsen rá semmi szükségük, ha kétségtelenül nem a szerelem motiválja őket, az olyan biztos, mint… Ámmaít nyilván tud erre is valami szerencsejátékos hasonlatot.
Most is népes társaság volt a hombéban, mint mostanában szinte minden este. Szinensi két oldalán a két kedvese. Ninda kényelmesen hátradőlt a pamlagon, nyugodt, szelíd arca csupa értő figyelem. Aini gyengéden átkarolta Sileni vállát, aki kis írópálcával, nyugodt mozdulatokkal rajzolgatott egy suagon. Éppen Hait mellett ült, aki így jól látta a rajzot. A három anyukája volt rajta meg ő maga. Jól meg lehetett figyelni az árnyalatokat, Sileni mindig nagyon árnyalatgazdagon rajzolt: Ninda szőkesége, világos bőre és kék szeme, Aini kicsit rózsaszínűbb bőre és barna haja, Sileni valamivel sárgásabb bőre és sötétebb barna haja, Szinensi mélybarna bőre, egészen sötétbarna haja és majdnem fekete szeme. Aztán Hait észrevette Ninda csuklóján a haudzsit, Sileni azt is berajzolta, persze, egy szúninak az nagyon fontos. Sileni elégedetten megszemlélte a művet, és hozzálátott még egy alakhoz. Ez magasabb volt, és ahogy barnával kezdett neki, Hait rögtön tudta, hogy ez Rongami lesz.
A lányok nem szóltak, nem beszélgettek. Miután Szinensi és Rongami elfogyasztotta a sütijét, még üldögéltek néhány matit, aztán Szinensi fölállt. Egy pillanattal később a másik kettő és a fiú is. Hait homlokát ráncolva figyelte őket.
Mind a négyen végigmentek a pamlag és az asztal között, az asztal végéhez, amelyik távolabb volt a huhallitól. Ott találkoztak. Aini megölelte Szinensit, aztán Rongamit. Majd mindketten Ninda elé léptek, aki felemelte bal kezét. Szinensi felülről, Rongami alulról fogta meg a nindaran-haudzsit.
– Az a tervünk, hogy ma este egy új életet indítunk útjára – szállt Ninda csengő hangja a hombé fölött. – Második gyermekünket, Rongami első gyermekét, Ilgát. Legyen élete boldog és hosszú. Járjatok sikerrel, és érezzétek jól egymást. Ingséran hauhallihp sónaut hiuran: aing híriran hauhallirat, szinup sónauhp faurígí. Simnunná.
– Simnunná – mondták a többiek vele együtt, ahogy az asztalnál és a hombé többi részén ülők is. Hait, Ámmaít és a gyerekek is a homlokukra tették a kezüket. Még Áuszi is, bár persze nem értette, hogy miről szól a ma este, de ha a többiektől látta a mozdulatot, ő is utánozta.
Ninda átölelte a két fiatalt, majd Aini is átkarolta mindhármukat. Így maradtak fél mati hosszan, majd azok ketten a szúnik szokásos ünnepélyes járásával bementek Haiték házába. Előzőleg megbeszélték, hogy ott, az egyik vendégszobában lesznek együtt, hiszen a saját házukban csak két szoba van, a közös hálószobájuk és Silenié.
Ninda és Aini pedig a szokásos szelíd nyugalommal visszament a helyére.
A hosszúra nyúló, ünnepi csendet Ámmaít törte meg. A feleségére nézett és csendesen azt mondta:
– Azt hiszem, Ninda a lãâvyṙ.
Hait elnevette magát.
– Jaj, Åmmaĩt, hiszen még gyerek.
Sileni fölpillantott a rajzáról.
– Micsoda Ninda?
– A lãâvyṙ, sien-Si – felelte Ámmaít. – A régi szindor családokban szokott lenni. Egy nagymama, aki összefogja a családot, a saját gyerekeit és az ő gyerekeiket, akinek elmondják problémáikat és akitől afféle jelképes jóváhagyást kérnek a döntéseikre.
Sileni Nindára nézett, aki most mellette ült le, majd vissza Ámmaítra.
– Nagypapa nem lehet?
– Dehogynem, sien, csak akkor lõôkyṙnak hívják.
– Értem. Igen, igazad van. Ninda lǐep sân lòq lãâvyṙ siesiomynas drāsys!
– Mit jelent az, hogy lòq? – kérdezte Hait, aki már jól boldogult a jalarral, de volt még mit tanulnia.
– Egy igemódváltó – felelte Aini. – Lǐep sân önmagában azt jelenti, hogy felismerni, a lòq hozzáadásával pedig felismerhetően, nyilvánvalóan.
– Nem tudom, mitől lesz valaki ilyen lãâvyṙ – mondta Ninda csendesen. – Sosem állt szándékomban, hogy az legyek. De a mai este különleges fontosságú a családunk történetében, hát egy kicsit szertartásosabbak vagyunk.
– Honnan van a gyerek neve? – tudakolta Ámmaít. – Még sosem hallottam olyan gyerekről, aki még meg sem fogant és már megvolt a neve.
– Együtt választottuk. Ilgárúni lesz.
– Talán az életútját is tudod előre?
Ninda szelíden mosolygott.
– Dehogy, sien-Ám. Nem látok a jövőbe, nem tudom, mi fog történni. Azt sem tudom, fiú lesz-e vagy lány.
– Milyen szerencse, hogy szúniul így is lehet nevet választani…
Ninda mosolyogva bólintott. Persze, gondolta Hait, a szúni nevek aszexuálisak, viszont a szindorok nemhez kapcsolódnak, például Åmmaĩtnak csak férfit hívhatnak. De ez a külföldi nevekre nem vonatkozik, Ilgárúnit is egyszerűen átírják szindor fonetikára, és nem számít, hogy milyen nemű.
– ÏÌlkårůní – dünnyögte Hait, önkéntelenül ḱaŷndïmi kiejtés szerint.
– Lũakẽàńban Ïlkãrùni is lehetne – mosolygott Ninda. – Àplẽyntuõpban pedig Ĩlkarûni.
– Bizonyára… honnan tudsz te ilyeneket?… ja, ostoba kérdés volt, bocsáss meg. Te mindig tudsz mindent.
←pe-13 csecsemőgondozás [-15] Azt hiszem, ha egy dzserang világra vet a véletlen, nem tudtam volna elvégezni a küldetésemet. Egyfolytában zaklatott volna a sajtó. Csak a Testvériségben volt lehetséges, hogy miközben olyan híres vagyok, mint talán senki még a Galaxisban, zavartalanul élhessem a magánéletemet. (Ninda: Életem egy falevélen, 846. sómir)pe‑13 pe-14 nemzés [-24] Igen: ő a lãâvyṙ. A saját családja számára… a mi családunk számára, bár elméletileg mivelünk nem is tartozik egy családba… és néha azt gondolom, az egész Testvériség számára. (Hait Kirísz: Ninda, 1105.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 702. muhat muandzsan, 750pe‑14 pe-15 kirajzás [3] Minden hely, minden ember, minden műalkotás megejtő hűséggel hasonlít önmagára. (Ninda: A fény lúmái, 880) :: Auríhaum, Dzsífarraungi, 43 702. higit szimsáhuran, 410pe‑15→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 (2134 › 60:41) 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |