„Ősi Földről hoztuk ezt a bölcsességet, amely öregebb, mint az emberlakta Galaxis, öregebb, mint – egy kivételével – bármely világ a Galaxisban. A környezet szent és sérthetetlen. Annak a politikusnak, kormánynak, államrendszernek, amelyik programjába vesz egy környezetszennyező tevékenységet, meg kell buknia. Azonnal.”
Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből,
19. sómir, 6. singir
19. sómir, 6. singir
43 616. szahut nisszugópan
611
Isszandé nem sokáig tanította úldra – igazából csak dzsorehan este, de hangsúlyozta, hogy ez csak ismerkedésnek jó, ő játszani tud, de tanárnak nem alkalmas. Másnap felhívta és közölte, hogy Nindának óriási szerencséje van, Szinelken fölvették Fondzsahutot, aki kiválóan tanítja az úldjátékot, és persze van szabadideje, hiszen a namindanra utazik haza. Isszandé már beszélt is vele, és Fondzsahut első szóra elvállalta.
Az iskola, a fengrábajnokság és a fhangí mellett Nindának még jutott ideje úldot is tanulni. Ninda lakásától csak két szektornyira, az 5-sigóban lakott egy gantirban, egyedül volt, a férjének még dolga volt Szinelken, egy későbbi hajóval jön. Őnála ültek le egy úld elé.
– Pár napig ezen tanulunk – mondta Fondzsahut. – Ez az én egyik hangszerem, természetesen rám készült. Néhány nap alatt megismerlek eléggé és kapsz egy sajátot.
– Tehát nem egyformák?
– Hogy lennének egyformák? – Fondzsahut elébe tette a kezét. – Nézd a kezemet. Tartsd ide a tiédet mellé. Én nem vagyok egy nagy ember – csakugyan, alig tizenöt sudríginre nőtt –, de nézd, mennyivel nagyobb a kezem. Terpesszük szét az ujjainkat és tegyük a billentyűzetre. Az én hüvelyk- és kisujjam között tíz fehér billentyű fér el. A tiéd alatt mennyi is?
– Nyolc.
– Kis különbség, de különbség. Te nem tudsz egyszerre átfogni egy tízest az én úldomon, és egy oktávot is csak úgy, ha eléggé megfeszíted az ujjaidat, de ez már rontja a billentést. Az egyik szempont az, hogy a kezedet minimális megerőltetéssel tudd használni, ezért neked kisebb hangszer kell. A másik, ami ennél még fontosabb, hogy a hangszer a tiéd legyen. Hogy minden ott legyen és úgy legyen, ahogyan neked jó. Ez nem megy azonnal persze. Először kapsz egy gyakorlóúldot, kölcsönbe a raktárból, nem kell kifizetni, ezen ne aggaszd magad. Aztán időnként kicseréljük, ahogy jobban látható lesz, mik az igényeid. Mivel még növésben vagy, a kezed is nagyobb lesz, pár évtized múlva majd azért kell kicserélni. A profi zenészeknek saját tervezésű hangszerük van, és leginkább azon játszanak.
– De neked több is van. Azt mondtad, ez az egyik.
– Igen. – Fondzsahut fölállt, kinyitott egy szekrényt és kihúzott belőle négy úldot. Szépen kiúsztak a levegőbe, és önműködően kinyílt a fedelük. – Ez néhány darab a gyűjteményemből. Mindegyik hozzám van tervezve, de mindegyik más. Az igazán jó hangszernek egyedi tulajdonságai vannak, szinte már egyéniségek. Egy nagyobb koncertre ötöt-hatot is elviszek.
Ninda elnézte a levegőben lebegő hangszereket. Amin eddig próbálgatta a fogásokat, az fehér volt. A másik négyből kettő szintén fehér, egy piros, egy pedig fekete. Első ránézésre ennyi különbséget látott. Aztán azt is észrevette, hogy a színes gomboknak más az elrendezése. A fekete úldon éppenséggel sokkal több volt belőlük.
– Lássuk csak – tűnődött a zenész. – Még van négy évünk az ünnepig. Otthon én nem érek rá, nemcsak ünnepelni fogok, mint nyilván te is, hanem nagyszámú fellépésem is lesz. Azután továbbmegyünk, valamikor a namindan utolsó napjaiban szoktuk eldönteni, hogy melyik felkérést fogadjuk el. Vagy egy tucat dzserang világra hívtak minket. Mármint a férjem, Hiessunt is zenész.
Ninda bólintott.
– Ha ezzel a hajóval megyünk tovább, akkor tudlak még tanítani, amíg a hajón leszek. Ha nem együtt hajózunk, akkor lehet keríteni valaki mást. Sok jó úldtanár van a Testvériségben, kezdő szinten meg aztán tényleg rengeteg.
– De… neked nem olyan engem tanítani, mintha… mintha… egy egyetemi tanár kisgyerekekkel foglalkozna?
Fondzsahut visszaült mellé és rámosolygott.
– Én imádok tanítani és imádom a gyerekeket. Kettő van otthon, Hiessunttal jönnek majd. Jokszi csak hetvenéves, és már szépen eltapicskol az úldon, egyszerűbb dallamokat is játszik. Úgyhogy jól megleszünk. Kezdjük az ábécével. A zenei hangoknak is van ábécéje. Betűkkel jelöljük őket. – Rátette egy ujját a billentyűzetre. – Keresd meg a két fekete előtti fehéret, ezt. Mindig innen kezdjük, a mássalhangzókkal. Pá, tá, ká, bé, dé, gé, dzsí – nyomkodta le a hangokat. – Ez egy oktáv. A fekete billentyűk ezeknek a kissé magasabb változatai: sú, szú, fá, vé, mí. – Megérintett egy gombot, s a hangszer összes billentyűjén megjelent a hozzá tartozó betű is. – Így könnyebb megjegyezni. Az ábécé első és utolsó öt betűjét másra használjuk.
Szahut délutánja elég volt, hogy Ninda tisztába jöjjön a hangokkal, hangközökkel és akkordokkal, és megtanuljon egy egyszerű dallamot, a Siletturut, amire aznap délelőtt még táncolt a janníhaumban.
– Azt hiszem, mára ennyi éppen elég is – mondta kilencszázkor Fondzsahut, és fölkelt az ülőkéről. – Nagyon szépen haladunk. Mit szólnál, ha muhat este folytatnánk?
Ninda bólintott.
– Rendben, semmi akadálya.
– Jól van, akkor viszont most gyerünk a janníhaumba, keressünk egy dzsilaunt, mert nekem kilyukad a gyomrom. Te nem vagy éhes?
– Dehogynem!
Fondzsahut ezen a hajón csak térképpel tudott tájékozódni, de azt az évszázados megszokás könnyedségével kezelte. Csak rápillantott, s már mentek is a legközelebbi lifthez, azzal pedig le három szintet, a 8-sigo janníhaumba. Ez egyike volt a kevésnek, ahol még Ninda sem járt, de persze ugyanúgy fogadták, mint a törzshelyein, a 4-tabe, 2-tari, 6-nika janníhaumban. A Tűz Őrzője külön üdvözölte, homlokára tett kézzel, ami nem kerülte el a zenész figyelmét. Odament az Őrzőhöz, köszöntötte, ahogy illik, ha valaki újonnan jött egy hajón, aztán Nindához visszatérve megkérdezte:
– Te Kis Őrző vagy?
– Igen – mondta Ninda kicsit zavartan. – Pedig nem is ezen a hajón történt, hanem az Auszínín.
– Az ilyesminek híre megy. Ez itt a janníhaum. Azért hívnak minket Testvériségnek, mert összetartozunk, tehát ismerjük egymást. Az pedig nagyfokú tudatlanság lenne egy Őrző részéről, ha nem ismerné a hajóján élő Őrzőket és Kis Őrzőket. Nahát! Dzsund! – kiáltott fel, éppen amikor leültek egy asztalhoz.
Ninda elmosolyodott, ahogy megismerte a feléjük közeledő jogi szakértőt, aki első itthoni napján a segítségükre volt a szindorokkal kapcsolatos kérdésekben. Mosolyogva lépett oda hozzájuk.
– Fondzsahut! Gesszulir gondolt ránk! Mikor érkeztél?
– Tegnap jöttem Szinelkről.
Dzsund lehuppant melléjük.
– Évtizedek óta nem láttalak, barátom – mondta olyan hangon, mintha egy évtized nem csupán háromszáz napig tartana. – De lám, itt ül melletted az a Szindoriáról jött kislány is, emlékszem rád, bár lehet, hogy te elfelejtettél.
– Szó sincs róla, Dzsund. Még a szavaidra is emlékszem, ahogyan elmagyaráztad, mennyire lehetetlen, hogy engem kiadjanak Szindoriának. Mindenre emlékszem az elmúlt hat évből.
– Már hat éve? De meséljetek. Kezdd te, Fondzsahut, milyen hely Szinelk? Hiessunt és a gyerekek még ott vannak?
A férfiakat hallgatva Ninda eltűnődött azon, hogy ő mindenre emlékszik ebből a hat évből – az előtte levő száztizennyolcból is, de azok az emlékei olyanok, mintha nem vele történt volna, csak könyvben olvasta volna. Ez Lýŷ műve, elhomályosította az emlékeket, hogy ne szenvedjen tőlük.
Gesszulir gondolt ránk, jutott eszébe az imént hallott mondat megint. Hidzsengri-húan-Gesszulir ífilurnd Hikeambi, a barátság, a baráti találkozások szelleme a handika mitológiában. Egy kis kunyhóban él a Jimmú-hinaherróri csúcsán, néhány más szellemmel együtt, ezért oda tilos volt felmászni, nehogy megzavarják őket.
Vajon most hol vannak a szellemek, amióta Szúnahaum-sínarraómi világa megsemmisült?
←nh-2 szeszkina-hudda [-17] Nagy a Sínisuál, elférünk alatta mindannyian. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Aulang Laip, 43 616. higit sillíman, 900nh‑2 nh-3 úldóra [50] Ősi Földről hoztuk ezt a bölcsességet, amely öregebb, mint az emberlakta Galaxis, öregebb, mint – egy kivételével – bármely világ a Galaxisban. A környezet szent és sérthetetlen. Annak a politikusnak, kormánynak, államrendszernek, amelyik programjába vesz egy környezetszennyező tevékenységet, meg kell buknia. Azonnal. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 19. sómir, 6. singir) :: Aulang Laip, 43 616. szahut nisszugópan, 611nh‑3 nh-4 második forduló [-23] Hosszú életem során találkoztam mindenféle emberrel. Nem féltem soha senkitől – csak attól, akinek nem volt humorérzéke és nem szeretett játszani. (Ninda: Életem egy falevélen, 1017. sómir) :: Aulang Laip, 43 616. senut algillíszan, 360nh‑4→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |