„Az volt a dolgunk, hogy menjünk és segítsünk. Miért éppen a miénk? Mert képesek voltunk rá.”
Ninda: Beszélgetések, 403.
– Már nagyon közel vagyunk. Pár lépésnyire tőled. Mindjárt ott leszünk melletted. Csak nem szabad aludnod, hallod? Hallanunk kell a hangodat!
A csapat óvatosan lépkedett az összeomlott épület roncsában. Egy folyosódarab és egy szobányi rész maradt nagyjából épségben, de kétszer is ledőlt betontömbök állták útjukat, amiket a hikun darabokra vágott, hogy továbbhaladhassanak. Minden lépésnél merevítőpatentet lőtt a mennyezetbe, nehogy rájuk omoljon.
A gyereknek valójában nem a valódi hangját hallották, hanem a mentálisat, de ebbe nem avatták be, szinte biztos, hogy ennek nincsen tudatában.
– Mindjárt odaérünk és nem fog fájni többet.
– Már nem is fáj…
A lányok és Lí egymásra néztek a gondolathullámon át.
– Akkor baj van – mondta Lí –, de ennél gyorsabban nem tudunk haladni.
– Bent vagyunk a teremben – mondta az elöl haladó Dzsógi. – Itt fekszik egy holttest. Mondtam, hogy odakint kellett volna maradnotok.
– Én pedig mondtam, hogy csillagerővel sem tudtad volna elérni – felelte Aini. – Nem félünk jobban a halottaktól, mint azok mitőlünk.
Elhaladtak egy férfi teste mellett, már bent a terem elejében. Azt sem lehetett megállapítani, hogy mi volt azelőtt. Totális volt a rombolás. A hikun segédrobotja körberepült és mindenhová merevítőket lőtt, nehogy meginduljon a fejük fölött a romhalmaz.
– Hallasz minket? – kérdezgette Aini.
– Igen…
– Itt van! – szólalt meg Szinensi fennhangon, és az egyik falhoz lépett. Gyorsabban, mint ahogy Lí eljátszhatta volna, hogy ő érezte meg, de a felnőttek úgysem vették észre. Mind a négyen érezték, hogy a hullám innen jön a legerősebben, már a lányok is be tudták határolni az irányát.
– A fal mögött? – lépett oda Algászi, a falat mustrálta. – Ez a fal ferde és meg is van repedve, óvatosnak kell lennünk. Hikun, szondafúrás!
Fúrtak szondalyukat, küldtek be repülő szondákat.
– Hát megvan – mondta az esszidzsinna, amikor meglátták a fal mögött fekvő apró testet, illetve csak a hátát és a fejét. A többit takarta a törmelék. – Biodetektort!
– Él – állapította meg az orvos pillanatok múlva –, de azonnal ki kell onnan hozni.
Eddigre Szinensi már közölte a gyerekkel, hogy megtalálták, itt állnak fölötte. A gyerek egy bágyadt mentális mosollyal reagált és elvesztette az eszméletét.
– Térfüggöny-generátort – parancsolta Algászi a hikunnak, amely újabb gömböket lőtt át a falon. A gyerek egy pillanat múlva eltűnt a függöny zöld ragyogása alatt.
– És most ki ezzel a fallal innét! Gyertek el az útból, mindenki, vissza a folyosó felé. Jó, az ivut hol van?
– Itt a hátam mögött – felelte Szinensi.
– Mind kint vagyunk – mondta Aini.
– Hikun, falbontás!
A hikun kitépte a helyéből a rozzant faldarabot, ami meglehetős robajjal omlott darabokra, de sokkal kisebb megrázkódtatással, mint amire a lányok számítottak. Aztán félretolta az útban levő darabokat.
– A térfüggöny tetejét letakarítani! Térfüggöny ki!
Már ott álltak fölötte mind a hatan. Az orvos már előbb készenlétbe helyezte a hiperfényt, s most gyorsan a gyerek feje mellé tette kétfelől.
– Érzéstelenítettem. Szedjétek le róla a köveket.
A nagyobb darabokat a dzsindek emelték le róla, aztán a térfüggöny-generátor gömbjeit letették mellé. Egy pillanat múlva stabil erőtérhordágyon feküdt anélkül, hogy egy hajszálnyit is mozdítottak volna rajta.
– Sileni Fónird, megvan a sérült – mondta az orvos –, kell egy műtő, azonnal.
– 8-jobe tizenhatos – felelte egy női hang. Lingaup még egy pár hiperfénykészüléket helyezett a gyerek törzse mellé is, és azonnal fölemelte. Az orvos gyors léptekkel megindult, a térfüggönyágy követte.
– Mi itt maradunk és kivisszük a halottakat – mondta Dzsógi. – Gyerekek, ti menjetek vissza a saját csónakotokra, ott vegyétek le a felszerelést és hagyjátok a csónakban. A köntöseiteket majd átküldöm, amikor hazamegyünk.
Bólintottak és siettek az orvos után. Kint fölemelkedtek és repültek vissza az aungirba, ami persze pillanatok alatt visszaért a Sileni Fónird aungir-sónurjába, nekik jóval tovább tartott kimászni a védőruhákból. De aztán sikerült. Egy automatával hozattak otthonról másik ruhát, és egykettőre a 8-jobéban voltak, az előtérben, ahol egyfolytában jöttek-mentek az emberek.
Egy szúni kórházban legfeljebb néhány mati szokott lenni, hogy valaki odajöjjön az emberhez és megtudakolja, mi járatban van. Most egy limli is beletelt. De hát nagyon sok lehet a sérült, különben nem hozták volna föl a gyereket a lakószinti kórházba. Egy fiatal nő állt meg előttük, Songá, zöld köntösben.
– Mi baj?
– A tizenhatos műtőben van egy gyerek a világról – felelte Ninda –, tudni szeretnénk, mi van vele.
Songá bólintott és elővette a suagját.
– Nincsen neve? – pillantott föl.
– Nincs. Nem tudtunk vele beszélni, eszméletlen volt, amikor rátaláltunk a romok alatt.
Valójában hosszabb ideig beszélhettek vele korábban, de a nevét tényleg nem tudták. Nem tudta megmondani, sokkos állapotban volt és kicsi is még.
– Értem. Nagyon súlyosak a sérülései. A feje, a lába, a hasa. Az agya nem sérült meg, de mindkét szeme igen, most azokkal foglalkoznak, és a belső szerveivel. Gyertek velem.
Végigsiettek egy forgalmas folyosón, befordultak egy másikra és beléptek egy ajtón. Kis váróterem, fotelek, asztalkák.
– Üljetek csak le. Ez a tizenhatos műtő családi várója. Az az ajtó vezet a műtőbe, persze zárva van. Amikor ez a lámpa kék, akkor meg lehet nyomni ezt a gombot, és beszélni lehet az orvosokkal, de lehet, hogy hosszabban kell várni rá. Ha a lámpa piros, akkor el vannak foglalva és nem tudnak beszélni veletek. Nekem mennem kell, de ha bármilyen gondotok van, itt vagyunk, segítünk.
Songá távozott. A lámpa kék volt, Ninda ezért megnyomta a gombot.
– Tessék – szólalt meg egy férfihang.
– Mi vagyunk, a lányok, akik megtalálták.
– Hát az utolsó pillanatban – érkezett Lingaup hangja. – Egész nap ott feküdt mozdulatlanul, már veszélyesen ki is hűlt, még néhány limli és nincs segítség. Így is eléggé meg fogunk vele küzdeni. A szemészek még dolgoznak, de nem sok esélyt adnak.
– Semennyit – mondta egy harmadik férfi nyugodt hangja.
– Belső szervek is sérültek, de úgy néz ki, azok mind helyrehozhatók. A lábát még nem tudom.
Női hang válaszolt.
– Ha térd alatt amputálom, az kisebb megrázkódtatás ennek a szervezetnek, mint ha megpróbálom összerakni. Borzasztóan agyon van gyötörve. A családjáról tudunk valamit?
– Az esszidzsinna nyilván utánajár – felelte Lingaup –, vagyis a… az itteni hatóságok, a világ nevét már nem tudom, nézd, Gensi, hogy lehet, hogy ez a terület teljesen sértetlen? Egy irdatlan darab vasbeton alatt feküdt.
– Ez a szerencséje – felelte egy másik nő.
– Meg a kicsisége – mondta Lingaup. – Kevés oxigént fogyasztott. Talán harmincöt éves lehet. Ne aggódjatok, gyerekek, rendbejön. Esszidzsinna!
– Itt Janguti – szólalt meg egy újabb női hang.
– Lingaup a műtőből. Ennek a kisgyereknek tudtok már valamit a családjáról?
Kis szünet, a nő nyilván keresgélt.
– Sajnos semmit. De az egész környék megsemmisült. Ha otthon voltak, már senki sem él.
– Akkor kell nekem a pontos születési dátuma a mi naptárunk szerint, a száfunnup számára.
– Kiderítem és beszélek a száfunnuppal – felelte Janguti.
– Tehát tudtok száfunnupot csinálni? – kérdezte Szinensi reménykedve.
– Miért ne tudnánk? Az agya sértetlen.
←oh-4 romok [15] Végül mégiscsak miniszterelnök lettem. És pontosan azért, mert annak az egy szem szöszke kislánynak akarunk megfelelni mindannyian. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 455.)oh‑4 oh-5 szabadítás [40] Az volt a dolgunk, hogy menjünk és segítsünk. Miért éppen a miénk? Mert képesek voltunk rá. (Ninda: Beszélgetések, 403.)oh‑5 oh-6 orvosok [80] Ha azt hiszitek, Ninda valami szellem – tévedtek. Ha azt hiszitek, köznapi ember – akkor is. (ÀLAN: Hősköltemény)oh‑6→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |